Az ág is húzza

Elkezdődött 26-án az új félév, s vele együtt a tanulás jelentette kihívások is. Na jó, olyanok nincsenek igazából, bár a gleccserekkel kapcsolatos tudásom lényegesen jobban bővült, mint ahogy azt valaha is elképzeltem. Most már olyan dolgokat is tudok, mi az a cirkuszvölgy. Nagyon izgi.

A társadalom és környezet címen futó órám, ami kapcsán a lápos esszét írtam, is fut tovább és oktatóm szerencsétlenségére most a népesedés a téma, kiemelt fókusszal Kína demográfiai trendjeire. Eddig is komoly kételyeim voltak a szakértelmét illetően, de most már egyértelmű a dolog, miután olyan területre tévedt, ahol én vagyok tájékozottabb. Próbáltam megkedvelni, de nem megy, most meg még szerencséje sem volt. Így járt.

A félév amúgy sokkal könnyebb a korábbinál, kevesebb az óra, miután elfogytak a bevezető kamutárgyak (informatikai felkészítő és egy Learning and Innovation Skills nevű förtelem, ahol olyan hasznos dolgok történtek, mint pl. videónézés arról, hogyan kell széken ülni). Mindössze öt tárgy maradt, annak is a nagy része német, amit amúgy egészen csípek. Meglepő módon. Néhai, orosztanárból átképzett oktatóimnál jobban teljesít a jelenlegi tanerő, s így sok dolog értelmet nyert, ami korábban nem. Na meg az sem utolsó szempont, hogy tényleg babalépésekkel haladunk, így nem kell semmit sem tanulni.
Igyekszem majd pótolni az elmaradásokat, csak januárban férjem is itthon volt három hetet, ami kissé megviselt idegileg. De már kezdek regenerálódni.

Hozzászólnál Facebook fiókkal?

Leave a Reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük