• Háborús kitekintő

    Már több mint négy hónapja annak, hogy Oroszország megkezdte katonai műveleteit a szomszédban, de hála a blog jobbára hibernált állapotának, ezen a felületen még nem esett róla szó. Itt az ideje változtatni ezen.

    A véleményemmel nem gondolom, hogy túl népszerű leszek, de szerencsére ez soha nem tartott vissza attól, hogy megosszam azt másokkal. Mielőtt jobban belemennék, előljáróban hadd fussam le a kötelező köröket: Oroszország agresszor, háborúzni csúnya dolog, az érintett lakosságnak irtó nagy szívás, minden áldozatért kár. Ezekbe, ha akarnék, se tudnék belekötni, s a legnagyobb őszinteséggel állítom, hogy nincs is ilyen szándékom.
    De akkor talán bele is kezdenék.

    Egy dolog sajnos vitathatatlan: Ukrajna a háború első percétől kezdve cseszheti. Ez nem fair, sőt, kifejezetten szívfacsaró, kiszolgáltatott helyzet, de a geopolitikai realitásoktól nem lehet akkor sem eltekinteni, ha azok sértik a morális, humanista érzékenységet. Az ország nem tagja a NATO-nak, senki nem fog miatta atomháborút kockáztatni, így csak idő kérdése, hogy meddig tud ellenállni az orosz medvének. Külső támogatás nélkül már rég összeomlott volna, az pedig minimum megkérdőjelezhető, hogy megéri-e egy csonka államiság fenntartása azon az áron, hogy kis túlzással a földdel teszik egyenlővé. A politikai vezetésnek biztosan, de az egyszeri állampolgárok szintjén már egyáltalán nem vagyok erről meggyőzve. Különös tekintettel arra, hogy – bár erről érdekes módon megfeledkezni látszik a világ nyugati fele – Ukrajna a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető demokratikus jogállamnak, az életszínvonal pedig még az oroszországit is jelentősen alulmúlja.
    Távol állnak tőlem az összeesküvés-elméletek, s az összetett folyamatokat sem szívesen egyszerűsítem le banális közhelyekké, de jelenleg tényleg a klasszikus hidegháborús proxyhadviselés archeotípusát figyelhetjük meg. Az USA oroszországi kitettsége meglehetősen visszafogott mértékű, s bár a magyar hatóságit is kevéssel túlszárnyaló üzemanyagárak már kezdenek belpolitikailag kellemetlenné válni, azért alapvetően kevés saját költséggel jár a rivális regulázása. A harcokat ukrajnai katonák vívják, ukrajnai civilek szenvedik meg, a szankciós politikai negatív következményeit pedig elsősorban Európa nyögi. Az azért nem véletlen, hogy utóbbiak meglehetősen kényszeredetten sorakoztak fel az amerikaik mögé, ami pedig a katonai támogatást illeti, az a kontinens részéről a gyakorlatban jobbára inkább jelképes mértékűnek nevezhető.

    Mondhatjuk persze, hogy Ukrajna szabadságáért semmi sem drága. Főleg, hogy rendszeresen elhangzik, az ország csak az első falat Putyin világhatalmi terveiben, hiszen tudjuk, Hitler sem érte be Csehszlovákiával.
    Putyin azonban nem Hitler, s kettejük helyzete sem összehasonlítható. Bár természetesen a világon létező összes végzetes kórságtól haldoklik folyamatos jelleggel, ha az információs hadviselés által generált máztól megtisztítjuk, meglehetősen pragmatikus vezető benyomását kelti. De legalábbis semmiképp nem teljesen idióta vagy szuicid hajlamú, esetleg demens, s mint ilyen, elődeihez hasonlóan nagyon jól tisztában van vele, hogy meddig mehet el. Egy atomhatalmak ellen viselt háború érthető módon nem része ennek a potenciális mozgástérnek. (Sok szempontból lehet kárhoztatni a nukleáris fegyvereket, de az tagadhatatlan, hogy már több mint hetven éve tökéletesen működnek elrettentésként.) Még ha az elképzelhető legrosszabb forgatókönyvet is veszem alapul, miszerint Ukrajna államisága megszűnik létezni, sem gondolom, hogy a NATO területei bármivel nagyobb veszélynek lennének kitéve, mint a háború előtt voltak. Érdemes a kommunikáció mögé tekinteni, s meglátni, hogy Ukrajna a legkevésbé érdekes tényező a sakkjátszmában, nem az ország függetlenségének megőrzése az elsődleges cél, hanem Oroszország meggyengítése, s részben a Kína felé történő figyelmeztetés, hogy utóbbi ne nagyon próbálja meg átformálni a távol-keleti erőviszonyokat. Ezért valóban megéri válságba taszítani Európát?
    A félreértések elkerülése végett egyértelműsíteném, hogy nem gondolom azt, hogy az egész ukrajnai konfliktust ördögi amerikai fondorlatok hozták létre a muszkák ellen (pláne, hogy jöttek ők maguktól), de ha már így alakult a helyzet, a stratégák nyilvánvalóan igyekeztek az amerikai érdekeknek leginkább megfelelő módon reagálni.

    Újfent hangsúlyozom, Ukrajna, de főleg az ország lakossága abszolút áldozata annak, ami történik. Még ha valami extrém fordulat folytán sikerülne is kiebrudalni az oroszokat a határokon túlra, a végeredmény a háború kimenetelétől függetlenül egy romhalmaz lesz, ami az amúgy is siralmas helyzethez képest is még több évtizednyi visszalépést jelent. És mindezt azért, hogy aztán ne oroszországi, hanem helyi oligarchák uralják? Hogy az oknyomozó újságírókat a helyi alvilággal összefonódott politikai elit tehesse el láb alól? Persze, tudom, miután legyőzik az oroszokat, csatlakoznak az Unióhoz, a lerombolt települések pedig ökovárosként épülnek újjá, s minden szép lesz…

    Az már csak külön hab a tortán, hogy a büntetőintézkedések látványosan nem működnek. Bár előzetesen majd’ mindenki arra számított, hogy Kína fog mentőövet dobni a nehéz helyzetbe jutó barátnak, utóbbi jóval pragmatikusabb annál, hogy ne próbálja meg a saját hasznára fordítani a kialakult szituációt. Egy gyengébb Oroszország nem okvetlenül van Kína ellenére, s az elmúlt hónapok azt mutatják, a szorgos diplomaták nagyokat léptek előre a közép-ázsiai exszovjet államalakulatok még erősebben Kína felé orientálásának útján. Emellett nyilvánvalóan kihasználják a világpiacinál olcsóbb szénhidrogének csábítását, de láthatóan nem akarnak mélyebben bevonódni az eseményekbe.
    India ellenben igencsak aktívan helytáll, mint az orosz olaj új piaca (ennek egy része persze átcímkézve megy tovább). Mivel elég erős a verseny a hagyományosan el nem kötelezett ország kegyeiért, látványos kritikákat sem kap.
    Mivel az oroszok meglehetősen ügyesen élnek a zsarolási potenciáljukkal is (ami újabb pont annak alátámasztására, hogy az országot nem futóbolondok vezetik), egyelőre nominálisan még több exportbevételt is realizálnak, mint a háború előtt. De néhány éven belül biztosan összeomlanak majd…

    Van valami konklúzióm, esetleges felvázolok valami biztatót is? Sajnálatosan nem sok ilyennel tudok szolgálni.
    Bármilyen rosszul is hangzik, meggyőződésem, hogy Európának nem kellett volna beleállni a konfliktusba. (Egyre inkább úgy fest, hogy ezt már a saját bőrükön érzik, s a háttérinformációk szerint erős a nyomás Zelenszkijen, hogy próbáljon meg minél hamarabb békét kötni.)
    Mivel tagadhatatlan, hogy háborúzni soha nem akartak, ahogy a saját gazdaságukat bedönteni sem, ebből nem lehetett jól kijönni. Európának is az lett volna a legkényelmesebb, ha a villámháborús tervek gyorsan célt érnek, némi jelképes szankció és elítélő kommüniké mellett pedig minden ment volna a megszokott kerékvágásban tovább. (Szerintem az ukrán lakosság is így járt volna a legjobban, de ez más kérdés.) Bidenék háborút megelőző tettei (az ukrán hadsereg megerősítése) és kommunikációja (ekkor meg akkor támadnak az oroszok, ha támadnak, hatalmas következményekkel kell számolniuk) már nem nagyon adtak lehetőséget arra, hogy arcvesztés nélkül vissza lehessen táncolni, Európa pedig kénytelen-kelletlen követte az amerikai vonalat.
    Innen irányt módosítani, miközben az európai lakosság évtizedek óta nem tapasztalt mértékű információs hadviselés célpontjává is vált, már nagyon nehéz. Retorikai szinten szerintem lehetetlen is. Alighanem abban bízhatunk csak, hogy az informális csatornákon keresztül gőzerővel dolgoznak a mielőbbi megoldáson, de azért ennek eredményességét illetően nem lennék túl optimista. Remélhetően legalább a további szankciók iránti nyomásnak nem engednek.

    De az is lehet, hogy Putyin végül csak belehal valamelyik letális nyavalyájába, s az utódja azonnal kivonul még a Krímből is. Azért nagy összeget inkább erre se tegyetek¹.

    Ukrajna orosz megszállás alatt álló részei a belengetett ukrán ellentámadás előtt, a történelem jó oldalán álló erők győzelmének küszöbén

    Jelen állás szerint nagyon úgy fest, kénytelenek leszünk kivárni, amíg Oroszország el nem éri kívánt céljait az amerikai fegyverekkel kitömött ukrán hadsereg megsemmisítő csapást nem mér a megszállók lassan, de kitartóan előrenyomuló hordái ellen, miközben csak 17 fokra fűtjük fel a lakást.
    Kína meg teljes sokk mellett figyeli, hogy milyen eredményesen képes a világ krémje fellépni egy hozzá képest tizedakkora GDP-vel rendelkező, a globális gazdasághoz alig csatlakozó országgal szemben, amiért az egy másik, független entitás ellen klasszikus területszerző háborút visel. Ezek után a krém által is de jure Kína részének tekintett közeli szakadár sziget lakói biztosan nyugodtabban alhatnak².

    ________________________________________________

    ¹ A blog tanácsai nem minősülnek pénzügyi ajánlattételnek.
    ² A sziget szerencséjére a katonai úton történő országegyesítés jelen állás szerint a világ teljes közönye mellett is túl nagy áldozatokat követelne, így amíg Taiwan nem készül felrúgni a status quo-t, egy ilyen szcenáriónak nincs túl sok realitása.

  • Kifulladó csipelés

    Már ahol, persze. Magyarországon már 55%-os átoltottság körül megszakadt a lendület (ez azóta babaléptekkel felkúszott közel 61%-ra), Koboldfölde pedig most jutott el erre a pontra, a lakosság 75%-ának részleges (71,5%-nak teljes) bökdösése után. Talán 1-2%-ot lassan még majd kúszik feljebb a szám, de tekintve, hogy 12 éven aluliakat nem csipelnek, így sokkal tovább már nem lehet jutni – saccperkábé 81-82% körül lehet az elméleti plafon.

    Jelentősen lelassult az oltakozás üteme Kínában is, mostanság már csak napi 4-6 millió szurit injektálnak a helyiekbe. Ez részben annak tudható be, hogy a tegnapi közlemény szerint 1,01 milliárd embert (a teljes népesség majdnem 72%-át) teljesen immunizálták, részben pedig annak, hogy a maradék főleg vidéken és nyugaton él. A logisztikai kihívásokat most igyekeznek orvosolni: oltóbuszokat indítanak a falvakba, illetve az egészségügyi személyzet sok helyütt személyesen keresi fel a népet házról házra járva. Ez persze lényegesen kevésbé hatékony, mint egy tízmilliós nagyváros oltópontján várni, hogy áramoljon befelé a nép. Pekingben a felnőttek 98%-a kapott csipet, Tianjin és Shanghai esetében a 12 éven felüliek több mint 80%-a, s hasonlóan magas számok jellemzik a többi keleti nagyvárost is, ezzel szemben a nehezebben megközelíthető vidéki és nyugati országrészekben lényegesen visszafogottabb a helyzet.
    Az év végére kitűzött cél, a 80%-os érték mindenesetre már októberre összejöhet, különösen, hogy már most részlegesen döfött a népesség több mint háromnegyede. Kínában az elméleti maximum is mehet feljebb, mint máshol, mivel több vakcinájuk is engedélyezett már akár 3 éves kortól. A 12 éven aluliak körében egyelőre nem igazán forszírozták az oltást, tekintve hogy a gyerekekre a legkevésbé veszélyes a kór, de ha a többiek elfogynak, ez változhat.

  • Újabb elmaradások

    Szánom-bánom, de aktivitásom az előző poszt óta is elmaradt a kívánatostól, így tűzoltásként egy újabb ömlesztett posztot tudok bevetni. Na meg a már sokszor ellőtt ígéretet, hogy majd megpróbálok javulni. Reméljük, sikerül.
    No, de vágjunk bele.

    Kovi

    Ezen a téren itt már minden csaknem fenékig tejfel. A 16 év feletti lakosság 87%-a teljesen, 90%-a részlegesen be van lőve, s még a 12-15-ös korosztály 50%-a is regisztrált/felvett egy oltást. Ennek hála, bár a delta elég rendesen betalálta az országot, s napi 2000 körüli új eset van, kórházi ellátást igénylők a korábbi hullámokhoz képest alig (kb. 300 fő, ebből most épp nagyjából 60 intenzíven). Az oltóanyagok sikerét is jelzi, hogy a betegek négyötöde oltatlan vagy részlegesen oltott. (A többi meg jellemzően gyenge, idős oltott, akiken már a szuri se segít.)
    Várhatóan hétfőn publikálják a tervet a korlátozások további kivezetésének mikéntjéről, reméljük, már nem tart sokáig a mostani világ. Legalább itt.

    Kínai kovi

    A delta Kínát is elkapta, olyan durván, hogy az újabb kínai vírusgócokra és a belőlük újabb és újabb nemzethalált vízionáló hírekre már teljesen immunissá vált nyugati sajtó is napokig címlapon futtatta az ügyet. Több tízmillió embert teszteltek, karantén alá zártak több települést, végül a helyzet kb. két hét alatt elhalt, a csúcson cirka 150 esetet produkálva.
    Úgy tűnik, Kínát a vírus még mindig nem tanítja móresre, amibe valószínűleg az is belejátszik, hogy néhány napja a kétmilliárdomodik szurit is bedöfködték a lakosságba. A tempó a korábbi 20 millió körüli napi injektálás helyett már jó ideje 12-16 millió körül mozog, többek közt amiatt is, mert a Covax berendelt több mint 500 millió kínai vakcinát, amiből 110 milliót rövid határidővel le is kellett szállítaniuk.

    Suli

    Szeptember 20-án tér vissza az új szezon, egyelőre még nem tudni, milyen körülmények mellett. Valószínűleg 1-2 napot kell a kampuszon tölteni, a többit pedig online, s a személyes megjelenéssel járó alkalmakkor maszk, távolságtartás és állandó szellőztetés is jár a csomaghoz, vagyis elég értelmetlen macerának tűnik a dolog. Annak fényében különösen, hogy 20-ig csak azok a felsőoktatási hallgatók/dolgozók nem lesznek teljesen beoltva, akik nem kértek vakcinát, s amúgy is max. 10-15% körül lehetnek ilyenek. Remélhetően az enyhítés eléri ezt a területet is, s megszűnik ez az állapot.

    Tengerészek és egyebek

    A malackatermelő szektor is fejlődik, augusztus 7-én indult el az új szezon, s októberben reményeink szerint csodaszép bébik is születnek nálunk.
    Férjem hosszú vacakolás után végül elkezdte a vezetési óráit a héten, az oktató szerint elvileg a kötelező 12 elég lehet akkor is, ha egyébként máshol nem tanul, s már első ízben kivitte a forgalomba. (Annyi előképzettsége volt, hogy egy volt munkatársa mutatta neki a pedálokat és a váltót, s parkolóban ezzel szórakoztak kb. egy órát néhány hónapja.) Ha mégsem lesz elég, akkor max. majd még megtoldjuk.
    Az is eldőlt, hogy idén nem utazunk Magyarországra, ellenben januárban talán. De még meglátjuk.

    Hát ennyi. Az elmaradásokat Ulsterről majd igyekszem nem elfelejteni.

  • Tibetben már gyorsvasút is jár

    Június 25-én ugyanis átadták a forgalomnak a tibeti vasúti hálózat legújabb, Szecsuán felé tartó szakaszát, mely a tartományi székhely Lhászát köti össze Nyingchivel – illetve majd hosszabb távon Chengduval, de arra még néhány évet várni kell.

    Az új, közel félezer km-es vasútvonal unikális a maga nemében, ugyanis itt járnak az első gyorsvasúti szerelvények, igaz, kínai viszonylatban a sebességük meglehetősen mérsékelt, 160 km/h. Abban is úttörő fejlesztésről van szó, hogy a vonal részben villamosított, szemben az eddigi tibeti dízelmeghajtású vasutakkal.

    Ahogy az a világ tetején már csak lenni szokott, természetesen rengeteg pénzbe került és kismillió alagút meg magasított pálya nehezítette a konstrukciót. A linkelt videó alapján meglehetősen izgalmas területeket szel át.

  • Hipokrízis

    Emlékeztek még a Huawei elleni fellépést övező narratívára? A blog is megemlékezett róla egy bejegyzés erejéig, itt. Nagyon vázlatosan arról szólt a nóta, hogy egy kínai techcég alapértelmezett módon veszélyforrás, mivel a kommunista kínai rendszer bármikor felhasználhatja kémkedésre. Bezzeg a nyugati jogállam garancia arra, hogy errefelé semmi hasonló ne fordulhasson elő.

    A dagadó újkeletű botrány szerint legalább két amcsi nagyvállalat, nevezetesen az Apple és a Microsoft, gyűjtött és adott át érzékeny adatokat az előző amerikai kormány megbízásából, az érintettek ráadásul a saját állampolgáraik közül kerültek ki. Ha nincs érzékeny belpolitikai vetülete, valószínűleg soha nem hallunk az esetről.

    Kína ettől még persze részt vesz, ha lehetősége engedi*, a nagy globális kémkedési és kémelhárítási játszmában, de ha más nem, a Wikileaks-botrány óta még a legnaivabbak számára is nyilvánvalónak kéne lennie, hogy az Egyesült Államok sem kivétel, sőt.


    A lóláb mindenesetre még inkább kilóg így már a nevezett kínai vállalat megkísérelt kivéreztetése ügyében, de persze az is érthető, hogy muszáj volt eladható kifogást találni.

    Akárhogy is, s ezt most nem alusipkásként mondom, s nem is a belém döfött mikrocsip íratja le velem, ne legyen kétsége senkinek, ha a helyzet úgy kívánja, bármelyik hatalom össze fogja gyűjteni az adatait – már ha azok relevánsak bármilyen szempontból. Egyéni szinten meg maximum a között lehet választani, hogy melyik oldal ilyen jellegű kísérleteit könnyítjük meg a megfelelő hardverek és szoftverek választása révén.

    ____________________________________________
    * Az egyik legsikeresebb, nyilvánosságra került ilyen akció az Afrikai Unió új addisz-abebai, kínai ajándék gyanánt felhúzott, vadiúj épületének teljeskörű lehallgatása volt közel fél évtizeden keresztül.

  • Egymilliárd

    Vagyis egész pontosan egymilliárd-tízmillió-négyszázkilencvenezer azon oltóanyagok száma, amelyeket tegnapig sikerült Kína lakosságába döfni.

    Ez arányaiban nagyjából az uniós átlagnak felel meg (minimálisan, legfeljebb még 2-3 napig alacsonyabb), ami kifejezetten elismerésre méltó annak függvényében, hogy cirka két hónapja kezdtek hozzá rendesen. A lakosság nagyjából fele van már legalább részlegesen immunizálva, s a globálisan felhasznált összes oltás közel 40%-át Kínában fecskendezték be. Ha a jelent nézzük, ez az érték némi napi ingadozás mellett 55-60% körül mozog.

  • A második kínai vakcina is átment a WHO-n

    Olyannyira, hogy már június 1-jén megtörtént a dolog, de eddig valahogy elkerülte a figyelmem. (Az általam is követett magyar sajtóban valószínűleg nem igyekeztek túl nagy hírverést generálni körülötte, bár a gugli hoz találatokat, ha nem is könnyen.)

    A híradásokból viszonylag ismert Sinovac szérumáról van szó, mely lényegesen gyengébb – bár némiképp ellentmondásos, hogy mennyire – hatékonyságú, mint a Magyarországon is döfött Sinopharmos oltás. Az bizonyítottnak tűnik, hogy a kór veszélyes lefolyása ellen eredményesen használható, s ezt megerősíteni látszanak a chilei adatok is. Ahol, bár erről is zömmel fals, de legalábbis erősen csúsztató cikkek tömege jelent meg, a rendesen beoltottak körében egyértelműen védelmet jelentett a vakcina, s a még jelenleg is elfojtásra váró hullámhoz nem az oltóanyag milyensége, hanem a részleges immunizációra (a többség csak egy oltáson volt túl) eresztett túl korai nyitás és ennek részeként az elhibázott (belső) turizmus-felpörgető intézkedések vezettek.

    Kína közben rohamtempóban halad az egymilliárd beadott szuri felé (legfeljebb 4 nap híja lehet a dolognak), s egy június 10-i adat szerint a teljes lakosság 43%-a kapott már legalább egy csipet, ez azóta közelebb lehet az 50%-hoz, tekintve, hogy közben újabb százmillió vakcinát használtak el. Pekingben a népesség 87%-a lett beoltva.

    Haladunk, csak így tovább.

  • Ha egy program beindul…

    Most már cirka két hónapja annak, hogy a hazai vakcináció felpörgetése mellett döntött a kínai kormány. Azóta ezt olyan szinten sikerült felgyorsítani, hogy már napi 20 millió oltóanyagot böknek a helyi lakosságba. A legutolsó 30 napban 336 millió szurit adtak be, s mindemellett még jutott exportra is.

    Hogy a helyzet ennyire jól alakul, annak több oka is van. A legfontosabb természetesen a központi akarat, hogy az amúgy zsíros bevételt jelentő, s diplomáciai eszköznek is elsőrangú kivitel kárára helyzetbe hozzák a hazai populációt. Ez nem teljesen altruisztikus döntés volt: jövő év elején Peking téli olimpiát rendez, s ehhez muszáj, hogy addigra kialakuljon a nyájvédelem, de egyébként sem tartható fenn az ország lezárása a végtelenségig. Lakossági nyomásról nem nagyon lehetett beszélni, tekintve, hogy az ország gyakorlatilag vírusmentes, a szórványos eseteket pedig azonnal és sikeresen elfojtják.

    Ugyancsak nem elhanyagolható szempont a relatív vakcinabőség. Jelenleg már hat különböző natív oltóanyag rendelkezik vészhelyzeti alkalmazási engedéllyel, így a kapacitások folyamatosan nőnek. A sajtóból is ismert Sinopharm és Sinovac vakcinák mellett még két további elölt víruson alapuló oltást használnak, valamint forgalomban van egy egydózisos vektorvakcina, és egy háromszori bökést igénylő, fehérjealapú hatóanyag is. Utóbbi technológia nyugaton még kevéssé van a köztudatban, a Novavax és a Sanofi célegyenesben lévő oltásai hasonlóak. Előnye, hogy rendkívül olcsón és nagyságrendekkel gyorsabban gyártható, mint az említett többi versenyző.

    A népesség hozzáállásának változása legalább ennyire kruciális. Miután az országban megszűnt a pandémia, hamis biztonságérzet alakult ki, így az oltás felvétele egyáltalán nem tűnt lényegesnek. Nagyszabású kampány indult, hogy minél többen csatlakozzanak az oltottak táborához, s mostanra ennek elég látványos eredménye is lett. A jelenlegi tempó alapján az várható, hogy nyár végére a népesség kétharmada védett lehet.

    Ez önmagában is jó hír, még ha a magyar olvasó életére nincs is különösebb hatással, azonban a következményei globálisak. India csigalassú tempóban próbálja meg immunizálni a saját, Kínával lényegében megegyező méretű embertömegét (a különbség kevesebb, mint 50 millió fő az előző javára), napi 1-3 millió oltást beadva. A legutolsó 30 napban, az export felfüggesztése mellett, s minden erőforrást erre összpontosítva, mindössze 55 millió vakcinát böktek be, ami azt jelenti, hogy még dupla ilyen sebesség mellett is mintegy másfél évbe telne, mire minden három indiaiból kettő védettsége kialakul.

    Mivel eredetileg India lett volna hivatott ellátni a harmadik világot immunizáló Covax programot, az országban kialakult válsághelyzet a vírus elleni küzdelem szempontjából tragikus következményekkel járt. Azonban minden jel arra mutat, hogy szeptembertől korábban soha nem látott mennyiségű vakcina szabadul fel, ahogy Kína nagyjából végez az eredeti céljaival. A lakosság utolsó harmada mindehol lassabban oltakozik (ha egyáltalán, hiszen ezek egy része oltásellenes), s ehhez még további nehezítés Kína esetében, hogy egyre kisebb településeken kell a programot folytatni, ami értelemszerűen rontja a hatékonyságot.
    Onnantól a felesleg már mehet a Covaxba*, csak legyen rá elég keret. Ez optimális esetben valóban érzékelhető előrelépést jelent majd, ami annak fényében, hogy jelenleg az összes oltás mindössze 0,31%-át használták fel a legszegényebb, a Világbank által low-income kategóriába sorolt nemzetek (közel 700 millió fő), de még a lower-middle income csoport is csak 15%-ot képvisel** (dacára annak, hogy mintegy hárommilliárd ember él ezekben), valóban időszerű lenne.

    Jövőre remélhetően már tényleg jobb világ lesz.

    _______________________________________________
    * A Sinopharm mindenképp, de a Sinovac WHO általi engedélye is már bármikor megjöhet, az adenovektoros CanSino vakcina gördülő felülvizsgálati eljárása pedig májusban indult el. A még Kínában is friss fehérjealapú CHO oltás is benyújtotta az első dokumentumokat a világszervezethez, de reálisan nézve az év vége előtt ennek nem nagyon lehet eredménye.
    ** Az még ezen is sokat torzít, hogy ennek háromnegyedét India vitte el, vagyis ha ezt az országot kivonjuk a képletből, a globális populáció legkevésbé szerencsés negyede (az említett két csoport India nélküli része, mintegy 27%) az eddig felhasznált oltóanyagok mindössze 4%-án volt kénytelen osztozni.

  • Mi lesz a Covax programmal?

    A magyar sajtó érdemben nem sokat foglalkozott vele, de a WHO és más egészségügyi szervek által menedzselt projekt a vírus elleni globális küzdelem legfontosabb oszlopa, mely a fejlődő világot, s elsősorban annak fizetésképtelen részét igyekszik ellátni oltóanyaggal.

    A koncepció leegyszerűsítve a következő: a gazdag nyugati donorok adják a pénzt, amiből aztán vakcinákat vesznek majd osztanak szét. Hogy a recipiens országnak fizetni kell-e a szérumokért, az jövedelmi besorolás függvénye, a legszegényebb régióknak értelemszerűen nem. Mivel egyelőre még nem csupán a finanszírozás, de a hatóanyagokhoz való hozzáférés is problémás, így önfinanszírozó résztvevők is vannak szép számmal, akik ezen az úton próbálnak oltásokhoz jutni. Egyelőre inkább kevesebb, mint több sikerrel, a program eddig 54 millió oltóanyagot osztott szét 121 országban, ami lakosságarányosan éppen csak több a semminél.

    Jelképes mennyiségű vakcina érkezik a Fidzsi-szigetekre a Covax programon keresztül.

    Azt fontos már az elején kijelenteni, hogy ez nem jószolgálati misszió: a koronavírust (és az esetlegesen kevésbé barátságos mutánsait) csak úgy lehet eradikálni, ha a bolygó egészét immunizálják, így a fejlett világ a saját jól felfogott érdekében sem feledkezhet meg ezekről a régiókról.

    A COVAX hatóanyagokkal való ellátására eredetileg India, s az ott gyártott, olcsósított AstaZeneca oltás tűnt a legjobb megoldásnak. A konkurenciához képest töredék áron lehetett beszerezni (2,5 USD/vakcina), nem igényelt extrém hideget a tárolása, s eleve, India a bolygó legnagyobb vakcinagyártója, így a kapacitások terén is ideálisnak tűnt.
    Sajnálatosan a helyzet nem a terveknek megfelelően alakult. A baj ott kezdődött, hogy az indiai AZ nagyjából placebo hatásúnak bizonyult a dél-afrikai variánssal szemben, s ennek javítása szeptember előtt nem is tűnt reálisnak. A Dél-Afrikai Köztársaság fel is hagyott a használattal, s átnyergelt Janssenre.
    A vakcinagyárban történt ipari baleset – melyhez hasonlók sajnos egyáltalán nem ritkák a szubkontinensen – jelentősen visszavetették az India által gyártani képes oltóanyag mennyiségét, s csúszást okoztak az eredeti tervekhez képest.

    Mindezek azonban eltörpültek a végső csapás mellett: Indiában az elhibázott válságkezelésnek betudhatóan kontrollálhatatlanul elszabadult a vírus, s ennek köszönhetően felfüggesztették a teljes vakcinaexportot. Most arra fókuszálnak, hogy a saját lakosságot próbálják meg immunizálni, ami óriási feladat, tekintve hogy közel 1,4 milliárd emberről van szó, a beadott vakcinák száma pedig csupán 150 millió körül jár, ráadásul még alapanyaghiány is fennáll. Az egyébként is ingatag egészségügyi rendszer összeomlott, külföldi segélyek szükségesek még az oxigén biztosításához is. Még az ősellenség Pakisztán is támogatást ajánlott fel, el lehet képzelni a helyzet súlyosságát.

    Indiában válsághelyzetet teremtett az elszabadult vírus, csak keveseknek jut kórházi ellátás

    Ami a COVAX-ra gyakorolt hatást illeti, az katasztrofális. India meghatározhatatlan időre kihullott az ellátási láncból. A program most Kínára tekint, mint lehetséges megoldásra. A Sinopharm vakcinája tegnap kapta meg az engedélyt, a SinoVac pedig felthetően a jövő héten jut erre a sorsra. Vannak azonban kérdőjelek.
    Kína ugyan felajánlott ingyen 10 millió oltást még az év elején a program számára, s most, hogy a beszállítói részvétel előtt elhárultak az akadályok, ezt le is tudja szállítani, de az év végéig további 2 milliárd vakcina előteremtése (a COVAX ennyit szeretne) nem tűnik reálisnak.

    Sinopharm vakcina


    Kína egyrészt nekiállt felpörgetni a saját oltási programját. 300 millió oltóanyagot már beadtak, s a lakosság 20%-a meg lett bökve. A tervek szerint július elejéig 40, őszre pedig 70% jut erre a sorsra, s év végéig lényegében mindenkit immunizálnak. Ez, tekintve hogy Kína 1,44 milliárd ember otthona, s a legtöbb oltóanyagból két dózis kell, elég rendesen lefoglalja a hazai kapacitásokat, ráadásul tetemes fizetős megrendelést is ki kell elégíteniük.


    Az is kétséges, hogy miből lenne forrás a kínai oltóanyagok megvásárlására. A Sinopharm vakcinája 12-30 USD/dózis körül mozog, a SinoVac valamivel olcsóbb, de még az utóbbi is a többszörösébe fáj az indiai termék árához viszonyítva. Ebbe nyilvánvalóan az is belejátszik, hogy az eladó van nyeregben. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a kínai gyártók a vásárló pénztárcájához idomulnak, s az afrikaiaknak pl. kevesebbet számláznak. (A magyar árak kialakulásában pedig jó eséllyel szerepet játszott a gyanús közvetítői díjazás is.) A nagyobb tételű beszerzés valamit javíthat a COVAX alkupozícióján, de ennek limitet szab, hogy az elölt vírusos szerek gyártása az alkalmazott technológia miatt lassabb és költségesebb (vírust kell hozzá tenyészteni először).
    Bár ígéretekkel tele a padlás, eddig ténylegesen mintegy hatmilliárd dollár folyt be a program kasszájába. Kétséges, hogy a további cirka 15-20 is összejön-e (ami egy elég baráti kínai árat feltételez). És persze az is az, hogy az ázsiai óriás ténylegesen mennyi oltóanyagot lesz képes a programba becsatornázni.

    Mindenesetre most már tényleg úgy fest, Kínán áll vagy bukik az egész.

  • Csippelés nyugaton és keleten

    Aktuális koronavírusos pandémiánkból, ha lassan is, de talán már kifelé tartunk. A csippelés hol jobban, hol kevésbé jól pörög, de a lényeg, hogy már zajlik. A néhai és a választott új hazám eltérő utat jár(t) be, ahogy kedvenc élőhelyem is.

    Hungária

    A magyarországi helyzetet talán nem kell nagyon bemutatni, hiszen az olvasók többsége ott éli a világát, s a saját bőrén tapasztaltja. A politikát nem szívesen engedem be erre a felületre, de ez most megint egy olyan téma, ahol ez valamennyire kikerülhetetlen. Sajnos, mert egyébként nagyon nem tartom szerencsésnek, hogy még ebben a helyzetben is szekértáborok feszülnek egymásnak. Jómagam, mint azt korábban már volt szerencsém kifejteni, liberális beállítottságú ember vagyok, s felettébb rosszul éltem meg a jelenlegi oldal most már több mint évtizedes regnálását. Na nem mintha az azt megelőző nyolc év annyira jól sikerült volna, de legalább a kormányzást borító ideológiai máz kevésbé volt ellenemre. Ilyen előélet mellett kifejezetten kellemetlenül érzem magam, amiért az elmúlt hónapokban szinte folyamatosan az illiberális hatalommal kell egyetértsek. Nem kétlem, hogy bőven akadtak kevésbé altruista motivációk a vakcinabeszerzések körül, ahogy azt is látom, hogy a járvány kezelése korántsem alakult problémamentesen. Az 5000 egészségügyi dolgozó szélnek eresztésének időzítése – még ha egy részük amúgy is ment volna, csak a veszélyhelyzetben érvényben lévő tilalom miatt nem tudott – is kifejezetten botrányos. Ezeket nem lehet tagadni. De azt is látni kell, hogy európai viszonylatban egyáltalán nem voltak lazák a szabályok, s a megugró esetszámok főleg a legendásan nem szabálykövető lakosságnak köszönhetőek. Az ellenzék részéről sem nagyon észleltem, hogy – az amúgy kifejezetten népszerűtlen – komoly lezárásért harcolt volna. Ebben a helyzetben üdvözölni tudtam, hogy orosz és kínai vakcinákhoz fordultak, enélkül tagadhatatlanul sokkal rosszabbak lennének a mutatók. Több, mint dupla annyi ember kapott már autizmust oltóanyagot, mint az EU-s átlag, s egyedül az apró Málta mutatói jobbak a közösségen belül. Bár nem kicsiny hiszti zajlott ezek miatt a különutas szurik miatt, azóta már Szputnyikot használnak a szlovákok is, a cseheknél pedig kisebb belpolitikai válságot okozott, hogy használjanak-e keleti hatóanyagokat (köztük a kínait is), s kis híján még a lengyelek is Sinopharm-vásárlók lettek. A németek meg maguk kezdték el sürgetni az orosz anyag európai engedélyeztetési eljárásának megkezdését.
    Ahogy a széljárás változni kezdett, valahogy kikopott a kormányellenes orgánumok retorikájából ezen anyagok használátanak megkérdőjelezése is, s dacára annak, hogy hónapokon át mást se lehetett olvasni, most úgy tesznek, mintha soha nem is lett volna téma. Egy darab ellenzéki párt tart ki következetesen az álláspontja mellett, ezt, mégha egyet nem is értek, legalább értékelni tudom.

    Mi újság Írországban?

    Az itteni helyzet leginkább két dologban tér el a magyartól. Az egyik, hogy mutatja, mennyire korlátok közé lehet szorítani a járványt, ha abban partner a lakosság is. Már bő egy hónapja napi 3-500 új eset van, mindez úgy, hogy folyamatosan tesztelnek. Férjem már vagy 15-ször esett át rajta, minden héten járnak hozzájuk a munkahelyére ebből a célból.
    A másik pedig, hogy mennyit számít, sikerül-e az országnak máshonnan oltóanyagokhoz jutnia. Itt csak feleannyian lettek csippelve eddig, s a jelenlegi tempó mellett elképzelni is nehéz, mire lesz értékelhető előrelépés. Az külön betett az amúgy is csigalassú folyamatnak, hogy sok más nyugati országhoz hasonlóan itt is felfüggesztették az AstraZeneca használatát. Ezt különösen szomorú dolognak tartom, tekintve hogy semmi nem utal arra, hogy kockázatos lenne. De sajnos tudomásul kell venni, hogy még ez is népszerűségi játék, a kormányok pedig igyekeznek elkerülni minden hőbörgést. Az aktuális német álláspont kifejezetten cuki: 60 év felett engedélyezett a használat, alatta az esetleges vérrögképződési rendellenességek miatt még vizsgálják. Hulljon a férgese?

    Felpörög a kínai program is

    Bár az ázsiai óriás egy ideig jobban koncentrált az imidzsjavítást és a zsíros üzletet jelentő exportra, végül a saját oltási programja felpörgetése mellett döntött. Ehhez először kiépítették a szükséges infrastruktúrát, majd cirka két hete beindult a folyamat. Most már napi 5-6 millió oltást adnak be, s 120 milliónál (8,32%) járnak. A cél, hogy június végére a lakosság 40%-át letudják, őszre pedig a nyájimmunitáshoz szükséges szint is teljesüljön.
    Magyarországon ez nem kapott túl nagy nyilvánosságot, de az amerikai sajtó nagyon sokáig azzal volt elfoglalva, miért nem halad a kínai vakcináció. Megfejtésük is volt persze, eszerint azért, mert az egyébként ördögi, s a lakosságát bármire rákényszeríteni képes rezsim nem tudta elérni, hogy állampolgárai elfogadják a helyi szurikat. Hiszen azok annyira rosszak, hogy még a kínaiaknak sem kellenek.
    Természetesen nem ez az önmagát cáfoló tézis volt az oka, hanem hogy volt egy hónap újév, amikor nagyjából semmi nem történik Kína-szerte, illetve a már feljebb emlegetett prioritási sorrend. Lássuk be, úgy könnyű az exportot előnyben részesíteni, ha a határokon belül nincs aktív járvány.
    A múltkori posztban emlegetett, aznap épp két aktív eset nagy vihart kavart egy másik felületen. Az egyébként jobbára 10 körüli érték éppenséggel lehet hamis. Erre nem tudunk rálátni. De Kína nincs hermetikusan elzárva a külvilágtól, jelenleg is nyugatiak milliói élnek és dolgoznak az országban. Noha nagy részük – akárcsak a kínaiak nagy része – tagadhatatlanul a keleti part nagyvárosaiban tömörül, kisebb számban előfordulnak bárhol. Az egyetlen kivétel Tibet Lhászán kívüli területei és néhány elzárt xinjiangi járás. Nem lehetetlen, hogy a leginkább világvégi, falusias vidékek híreit el lehet fojtani, de az epidémia országos kitörésének elkerülése lényegesen magasabb számok esetén vajmi kevéssé volna lehetséges, ha Kína kétharmadában napi szinten dokumentáltan normális mederben zajlik az élet. Nem mellesleg, olyan hírek akadnak is, ebbe belecseppenő külföldiek révén, hogy a városukat lezárják, a teljes lakosságot meg letesztelik, mert találnak 1-2 esetet.
    De ha Kína járványkezelési sikere teljesen elképzelhetetlen is, akkor ott a másik Kína, Tajvan. A teljes pandémia alatt sikerült ezer alatt tartani az esetszámot, s jelenleg napi 1-2 fertőzött fordul elő. Vagy ők is hazudnak, vagy pedig valóban lehetséges járványmentes állapotot létrehozni megfelelő fellépés mellett.
    A legújabb fejlemények alapján a WHO elismerte a Sinopharm és a Sinovac oltóanyagának hatásosságát is, ez talán kifogja a szelet az ellenzők vitorlájából.

    Jövő?

    A pandémia elején sikerült több, egészen jól sikerült jóslatot megfogalmaznom. Szerencsére minden nem jött be, mert végül léptek az európai hatóságok, de így is egészen elégedett lehetek magammal.
    A most előttünk álló idővel kapcsolatban lényegesen nehezebb biztosat mondani. Így inkább csak a reményeimet fogalmazom meg. Bízom benne, hogy előbb-utóbb felpörögnek a kapacitások, s azért az év végére már az európaiak kritikus tömegébe kerül mikrocsip. Ha eljutunk ide, az egyúttal azt is jelenti, hogy jönni fog még legalább ugyanennyi, immár felesleges vakcina is, amit, tekintve hogy fél év után megromlanak, majd felajánlunk a fejlődő világnak. Ami remélhetően rendezi a kérdést. Legalábbis egy ideig. Nagyon elfajuló mutánst talán nem kapunk addig még, s legfeljebb majd évi egy-egy emlékeztető szurival elleszünk. Jó lenne.

    Oltassátok be magatokat, ha megadatik a lehetőség.