• Veve megállíthatatlanul tör előre

    Először is, szerencsére minden beadandómat letudtam, s most egy három hétig semmi dolgom. Évfolyamtársaim most állnak nekik, de lássuk be, késő tizen-/kora huszonévesen nem várható el a nyugger mentalitás, legalábbis nem túl szerencsés dolog, ha mégis.

    Kijött viszont az ír történelmes első beadandóm eredménye, amit 74%-kal honoráltak, legnagyobb megelégedésemre. Legfőbb konkurenciám, egy huszonévei közepén járó hölgy 70-et kapott, így lassan azt hiszem, egyértelmű lesz, ki a vezető okostojás a felhozatalban. A többiek nem nagyon szólnak bele ebbe a versenybe, attól tartok.

  • Picit elhavazva

    Sajnos a rövidebbre szabott félév azzal is együtt jár, hogy rövidebb idő alatt kell teljesíteni a beadandókat, ráadásul egy kivételével az összes előadó folyamatos értékelést választott a vizsga helyett, így nem lehet mindent az utolsó hetekre halasztani.

    Utóbbi már amúgy sem menne nekem. Ilyen téren is kezdek nyugdíjas mentalitást felvenni. Már nem csak elindulok mindenhová időben (vagyis inkább fél órával hamarabb, mert mi van, ha közbejön valami), de mint kiderült, a kiosztott feladatokat is igyekszem jóval határidő előtt letudni, hogy ne legyen rá gond. Így most épp öt iromány vár rám, amiből egyet már magamhoz képest is hamar elkövettem, s egy másikat, az összes közül a legocsmányabbat, pedig holnapra fogom befejezni, miután két és fél napom már ráment. Lehet, hogy túlteljesítem az elvárásokat, s elég lett volna az órákon is előkerült két anyagot hivatkozni (mennyivel könnyebb lett volna!), de most már nincs mit tenni, a háromnegyede elkészült. Nagyon izgalmas, a tőzeglápok védelmét taglalja. Bár az itteni szúnyogok valami érthetetlen módon szinte kizárólag madarakat kínoznak – ez nem vicc! –, a részemről lecsapolhatnák mindet, ökológiai jelentőségük ide vagy oda.

    Ugye milyen cuki? Főleg, hogy utolsó akadémiai megnyilvánulásaim idején még anyanyelven írtam és lábjegyzetes módszerrel hivatkoztunk. Ezt a Harvard-módszert még szokni kell.

    Szerencsére a másik három cucc lényegesen egyszerűbb lesz. Azok közül csak egyhez kell hivatkozásokat használni, a többit csak össze kell dobni. A terveim szerint legkésőbb jövő hét végére azokat is elrendezem (közben még fel kell készülni november 10-re egy geológiai kvízre is), s azután viszont már mindössze két, egyelőre még részleteiben nem ismert írnivaló marad, de azok már december második felére kellenek csak. Ja meg az interjú, de az élvezetes lesz.

    A lényeg, hogy a blog most egy kicsit háttérbe szorul, mert tényleg nincs időm. De már nem tart soká.

  • Első értékelés

    Ma este megkaptam az első valamirevaló beadandóm értékelését. Még kettő lesz, az egész a Mengsi apósával tervezett interjúmról szól, ez az első csak 10%-ot ér a kurzus teljes eredményéből.

    Az osztályozás rendszere ötös skálán mozog. Elvileg százalékos a jegy, az egyes kategóriák pedig egy-egy sávot ölelnek fel az alábbi módon:

    • 40% alatt sikertelen,
    • 40-49%: átment, de rengeteg javulás szükséges
    • 50-59%: jó, de sok területen javítani kéne – (Merit 2)
    • 60-69%: jó, csak apró javulás szükséges –(Merit 1)
    • 70% felett nagyon jó, kiváló – (Distinction)

    A gyakorlatban 80% fölé nem lehet menni. Erre nincs létező szabály, csupán valami íratlan dolog, de ez számít a tényleges maximumnak. Túlzott jelentősége sem lenne túl sok, mivel a szöveges értékelés a lényeg (pass, merit 1/2, distinction).

    Egyelőre elégedett vagyok magammal. Lehetne több is a pont, ha natív lennék és nem lenne az a 4-5 stilisztikai hibám, amit elkövettem. Bele kell jönni, de kezdetnek jó. Főleg, hogy amit eddig tudok, az alapján nem ezt az eredményt produkálták mások.

  • Hogy mit is tanulok

    Bocs, ha esetleg unalmas már megint az iskolával jönni, de konkrétan ez uralja most az életem, így aztán leginkább ezzel kapcsolatban van miről megnyilvánulni.

    Azt már említettem, hogy történelem-földrajz szakon okítanak, amely egy négyéves program, s elvégzését honours bachelor’s degree-vel jutalmazzák a végén. Ez az ír National Framework of Qualifications besorolása alapján 8-as szintű képzés, a 9-es a master, a 10-es pedig a doktori fokozat. Akadnak diákok, akik az érettségi (level 5) után valamiért csak 6-os vagy 7-es szintű kurzusra vágynak (ún. higher certificate ill. ordinary bachelor degree), ők két illetve három évet tanulnak ezért. Hogy egyszerű legyen, ezen a szakterületen mindhárom szint eleje ugyanaz, így a jelenlegi társaim nagy része harmad- illetve negyedévtől már nem lesz velem – a 13 diákból csak öten csináljuk a négyéves kurzust. Ez mondjuk még változhat, elviekben számukra is adott lesz a folytatás lehetősége, némi papírmunkát követően, illetve mi is kiszállhatunk idő előtt, s bezsebelhetjük az alacsonyabb képesítések valamelyikét, ha addig eljutottunk a visszavonuló előtt. Most úgy tűnik, ketten már elkallódtak a 13-ból, egy hete eltűntek nyom nélkül.

    Mivel elsőéves vagyok, most van egy csomó hülyeség a moduljaim között. Két darab is a felsőoktatásra való átállást megkönnyítendő született, s olyan esszenciális tudással lát el, mint pl. a másolás és beillesztés használata. Mondjuk ahhoz képest tetten érhető a fejlődés, hogy annak idején az ELTE hasonló óráján az egér használata is szóba került. Az óraszámokkal nem fukarkodnak: ez a két modul heti 5 órát takar, szerencsére állítólag csak az első félévben lesz hozzájuk szerencsém.

    A választható németről már írtam, így lapozzunk a szakmai részhez. Nem túl izmos: két földrajzi és két történelmi tárgy jutott. Akad természetföldrajz, főképp geológia, egy meglehetősen problematikus benyomást keltő előadóval, míg a másik modul, a humán geográfia egy fokkal izgalmasabb lehetne, ha nem lenne teljesen bugyuta szintű. Igaz, bevezető, majd talán később komolyodik. Tanulunk az ír történelemről is, szerencsére az 1700-as évektől indulva. Ebben az a kihívás, hogy gyakorlatilag semmit nem tudok róla. Tananyagként nyilván sosem szerepelt, a személyes érdeklődésem pedig nem mondhatom, hogy túl mély lett volna korábban Koboldfölde iránt. Az átlag nem írnél többet konyítok hozzá, de ez azért nem túl sok. De majd belejövök.

    A legutolsó modul pedig a folklór. Elsősorban, de nem kizárólagosan a szigetre koncentrál, s noha annyira nem hoz lázba a téma, aránylag érdekesen alakul eddig. Az első év fő projektje egy interjú, ami a pandémiára való tekintettel online is elvégezhető, s így nem feltétlenül kell helyben fellelhető forrást találni hozzá. Én a falusi Kína nyolcvanas évek beli helyzetét választottam magamnak, mint témát, alanynak pedig Mengsi apósát. Ehhez legalább értek és még érdekel is.

    Az első két hét tapasztalata érdekes. Nagy megelégedésemre az oktatók érthetően beszélnek, én pedig valószínűleg egészen tűrhető módon megtanulok majd írni angolul, ha marad a nagy számú beadandók rendszere. Ez egy merőben új terület, s szoknom kell az angol tipográfiát is, de serkentőleg hat az agyamra.

    Eddig bejön a suli. Egészen hasznos dolgok is ragadnak rám. Ami sose baj.

  • Felsőoktatás a pandémia idején

    Egy hete rajtolt el az új tanév az ír egyetemek, főiskolák nagyobbik részében, s ez egyúttal egy merőben új, kísérleti módszer debütálását is jelenti. A képzések némelyike teljesen átköltözött a virtuális térbe, de az esetek zömében kevert szisztémát vezettek be. A gyakorlatokat a kampuszokon, míg az előadásokat az interneten keresztül tartják meg. Egészen minimálisra szorították a személyes kontaktusok előfordulási esélyét: a tanszéki vagy szakos bemutatókat is lefújták vagy onlájn tartották meg, s ugyanerre a sorsra jutottak a hallgatói önkormányzatok által szervezett különféle szociális rendezvények is, beleértve akár a kocsmakvízeket is.

    A koronavírus nyomot hagyott az évfolyamok létszámán is. Csak egészen hosszú huzavona után sikerült kidolgozni a középiskolák végzőseinek értékelését, nem is kevés vitát generálva, s feltehetően bírósági perek tucatjait kiváltva. Bár tervezték, az érettségiket végül nem tartották meg, helyette a tanárokra és egy titkos képletre lett bízva, hogy számszerűsítsék a diákok teljesítményét.
    Ebben a helyzetben a jelentkezők száma is elmaradt a szokásostól, s különösen a kevéssé népszerű intézmények könyvelhettek el esetenként drasztikus esést a hallgatói létszám tekintetében. Ahol erre nem került sor, ott sem okvetlenül váltott ki maradéktalan örömet az új szabályozás, mivel ott meg a felvételi pontszámok nőttek – nem függetlenül az elinflálódott év végi értékelésektől. A felvételt nyert tanulók korábban soha nem látott mértékben próbáltak meg halasztást szerezni, de ennek lehetősége limitált a jövőre esedékes új végzősökre való tekintettel, hiszen úgy nekik jutna kevesebb férőhely.

    Helyzet a végeken

    A legnívósabb egyetemekre való bejutásért idén is sokan küzdöttek meg, így a dublini Trinity College és University College, vagy épp a galwayi National University of Ireland szokás szerint kimazsolázhatta a legjobbakat.
    A kevéssé szerencsés vidéki főiskolák ezzel szemben gyakorlatilag bárkit kénytelenek voltak felvenni, aki a hatóságilag előírt minimum követelményeknek megfelelt.

    Castlebar a sziget nyugati szélén, mindentől távol fekszik, az országszerte megfigyelhető kelet-európai bevándorlástól eltekintve folyamatosan romló demográfiai adatokkal, elöregedő lakossággal. Az agyelszívás is évtizedek óta létező probléma, s ezen vajmi keveset segített, hogy negyedszázada megszületett a helyi felsőoktatás.

    A GMIT castlebari épületei
    Forrás: www.gmit.ie

    Bár a járvány előtt a fejlődés töretlennek tűnt, a szakok és a férőhelyek száma folyamatosan bővült, azért még így is akadtak bőven képzések, amelyekre nem volt egyszerű elegendő hallgatót verbuválni.
    A csak mérsékelten népszerű földrajz-történelem programot – dacára annak, hogy a tanárképzés felé vezető út első lépése, s ez a pálya egyértelműen vonzónak számít a szigetországban –, a 2019/2020-as tanévben 19 fővel sikerült elindítani a lehetséges 20-ból. Idén már 24 fős keret állt rendelkezésre, de jelen állás szerint mindössze öt hallgató. (Mivel az felvételi helyeket több körös rendszerben ítélik oda, a negyedik és az esetleges ötödik ciklus pedig még ezután jön, így még van rá – inkább csak matemaikai – esély, hogy ez változik, ha nem is nagy.)
    A békeidőben nagyjából ezer diák által látogatott kampuszon (ebbe beletartoznak a négyéves alapképzések hallgatói mellett a két- és hároméves szakképzések diákjai is) most száz alatti az elsőévesek száma, s mivel távolabb sem lehetnénk a békeidőktől, ők is a távolból figyelnek.

    Pandemikus oktatás

    Bár a legutolsó, furcsán-kurtán végződő félév, majd a nyár adott némi lehetőséget a tesztüzemre, felkészülésre, a beköszöntő új rendszer még tartogat kihívásokat mindkét oldalon.
    Az oktatók képzésen vettek részt, az intézmény pedig több végzőst is állományba vett az onlájn tanulás útvesztőiben elkeveredő fiatalok mentorálására. A hallgatók számára mindemellett gyorstalpaló IT-kurzust is beiktattak. A távoktatás technikai feltételeinek megteremtésére laptop-kölcsönbérleti pályázat indult, egy másik pedig az eszközvásárlást segíti.

    Még nem teljesen kiforrott a rendszer. Az órarendek gyakran hibásak, esetenként több a tévesen kipostázott elektronikus időpont, mint ami célba talált. A tananyagokat a Moodle felületére töltögetik fel – ha éppen sikerül, a virtuális óráknak pedig a Teams ad otthont.

    A személyes megjelenéssel járó gyakorlatokhoz szigorú járványügyi szabályokat léptettek életbe. Már a nyár folyamán pandémia-kompatibilissá alakították az épületeket, kordonokkal, matricákkal, felfestésekkel segítve a látogatók kontrollált mozgását. A termekben a távolságtartás biztosításához limitált a férőhelyek száma. A nagyobb létszámú csoportokat szétbontották, s a nekik szóló gyakorlatokat több részben, időben lépcsőzetesen eltolva tartják meg, az előadók nyilvánvaló örömére. A hallgatók közösségi tereken – így az étkezőben, könyvtárban – történő csoportosulása is keretek közé szorult.

    A kampuszra bejutni is csak egy onlájn kérdőív kitöltésével járó regisztráció után lehet. A témaválasztás nem túl meglepő, az esetleges kockázati tényezők, tünetek kizárását igyekszik elérni a teszt. Ez a procedúra minden egyes látogatás alkalmával kötelező.
    Akad egy másik űrlap a távozás után is, ebben a vizit során lezajlott szociális interakciókról kell nyilatkozni. Kontaktkövetés esetén jól jöhet.

    Nyitva tartani az iskolákat

    A dublini kormány deklarált célja, hogy az oktatási intézmények nyitva maradhassanak. A járvány második hulláma Írországot is elérte, s noha a helyzet még nem vészes, folyamatosan romlik. Szombaton már több mint 600 új fertőzöttet azonosítottak, így félő, hogy további korlátozó intézkedésekre lesz szükség.
    A szigetország sikeresen kezelte a vírus első tombolását, a teljesítmény annak fényében különösen elismerésre méltó, hogy a Brexit során is állandó problémát jelentő ír belhatár lezárása fel sem merülhetett, s így a sziget északi, brit feléről korlátozás nélkül juthatott be bárki a nyájimunnitásról szőtt ottani álmok idején. A bevezetett intézkedések feloldásához csak nagyon óvatos menetrend alapján kezdtek hozzá, de ez is elégnek bizonyult ahhoz, hogy a számok újra növekedésnek induljanak.
    Bár néhány napja botrány kerekedett galway-i felsőoktatási hallgatók utcai tömörüléséből, a lakosság általánosságban fegyelmezetten viseli a járvánnyal járó kényelmetlenségeket. Furcsa módon még a netes felületek témába vágó kommentfolyamaiban is egészen elenyésző a vírustagadók aránya.
    Az új stratégia most a vírussal való együttélésről, s a vakcináig való kitartásról szól. Ennek részeként rengeteget tesztelnek. Hogy ez elegendőnek bizonyul-e vagy újra leáll az ország, azt csak az elkövetkezendő hetek mutatják meg.

  • Jövő héten indul a felsőoktatás

    Hétfőn online, az itteni kampuszra vonatkozó általános bevezetés, majd kedden személyes megjelenést igénylő, szakos fejtágítás jön.

    Ha minden igaz, órák majd csak az azt követő héttől lesznek, s mindössze egy alkalommal, mintegy két óra hosszan kell a kampuszon lenni szerdánként, amúgy meg minden interneten keresztül zajlik.

    A kampuszon maszkot kell hordani, belépés előtt egy erre a célra szolgáló online felületen regisztrálni kell (minden alkalommal), távozást követően pedig kitölteni egy másik űrlapot arról, hogy kivel érintkeztünk az ott töltött idő alatt.

    Most még az is lehet, hogy ezen is szigorítanak, mert tegnap jött ki egy kormányzati utasítás arról, hogy a következő két hétben lehetőség szerint a minimálisra csökkenjen a felsőoktatás hallgatóinak személyes megjelenése (és így potenciális tömörülésünk). A járvány itt is erősödött, bár mi szerencsére lényegesen jobban állunk, mint az első alkalommal. 1-200, néha 300 esetet fognak, de a letesztelt népeken belül a fertőzöttek aránya 2% körüli csak. Férjem munkahelyén is teszteltek mindenkit, csak úgy preventív módon.

    Akárhogy is lesz, azért reméljük, a már így is nagyon szokatlan oktatási módi ennél jobban nem lesz személytelen.

    Suliba járni jó!

  • Tolódik az év

    Hála a pandémiának, egyelőre még nem lesz az oktatás sem a régi, noha az új tanév kezdetére már elvileg eljutunk a korlátozások gyakorlatilag teljes feloldásáig. Sőt, erre már valamikor augusztus első felében sor kerül.

     

    Az intézmények ennek ellenére még elővigyázatosak, így aztán nem is kezdődnek majd el a felsőoktatási tanulmányaim egészen szeptember 28-ig. Utána sem a hagyományos oktatás várható, vegyes rendszerrel készülnek: az elméleti tárgyakat távoktatásban, míg a gyakorlatokat személyesen tartják majd meg. Egyelőre még nem tudni, melyik szakokon milyen arányok várhatóak, de azt elég sanszosnak tartom, hogy az én képzési területemen nem sok személyes megjelenésre kerül majd sor.

     

    Bár ez alapból tulajdonképpen nem lenne olyan rossz hír, inkább örülni kéne neki, az első reakcióm inkább némi csalódottság. Most úgy érzem, szívesen mászkáltam volna a suliba és lettem volna az ottani közegben. Reálisan nézve persze tudom, hogy valószínűleg elég hamar eljutott volna a dolog abba a fázisba, amikor már lényegesen kisebb bennem a lelkesedés, de fokozottabb a kényelem iránti igény, ennek ellenére most még nem így érzek. Főleg, hogy az intézmény nagy erőkkel dolgozik azon, hogy a nyitásra jól megvalósíthatóan működjön a falakon belüli social distancing, s valószínűleg még maszkot is kell majd hordani, ha mégis be kell menni. (A vírusos dolgok óta én érdemben nem igazán hagytam el a zsákutcánkat egy teszkózástól eltekintve, így egyelőre még nem fejlesztettem rutint. A maszk és a smink pl. összeegyeztethető dolgok?)

     

    Valahogy nem pont így képzeltem újdonsült egyetemi éveim nyitányát. Remélem, minél hamarabb jön az a nyomorék oltás.

  • Felvételt nyerve

    Ez meglehetősen sima ügy volt, el kell ismernem. Ezt nem annyira a kiemelkedő képességeim számlájára írnám, sokkalta inkább a jól megválasztott, a továbbtanulók körében alacsony mértékben preferált intézmény a felelős.

     

    Maga a felvételi folyamata több körben zajlik. A normál versenyzők pontokat hoznak, a hozzám hasonló matúrok meg egy-egy megható esszét, esetleg egyes szakokon májusban megírt vizsga eredményét.

     

    A sulik egy része tart fenn helyeket a túlkoros (ez egyébként 23 éves kortól áll fenn) és ilyen-olyan okokból könnyített pályán mozgó népeknek, s elsőként ezeket osztják ki egy nulladik kör keretein belül július elején.

     

    Az érettségi pontok ismeretében jönnek az egyes, kettes és hármas körök, amikor az egyre szűkülő mértékben fennmaradó helyeket ajánlják fel a jelentkezőknek, majd végül van egy befejező menet is a még így sem feltöltött szakokkal, vadiúj jelentkezésekkel.

    Ha a túlkoros jelölt nem kap ajánlatot a nulladik körben, még később kaphat, ha nagyon nem jön össze valahol a létszám.

     

     

    Reméltem, hogy nekem megjön a pozitív eredmény július elején, de arra nem számítottam, mert ilyen opcióról senki sem szólt, hogy már előzetesen, pláne májusban tájékoztatnak a szándékukról. A hivatalos ajánlat majd csak a hetedik hónap elején jön, ahogy kell, akkor dönthetem el, hogy szeretnék-e élni vele. (Nyilván igen.)

    Aztán reméljük, normál időben el is indul a tanév. Hiányzott már a felsőoktatás. Bár a katedra másik oldalán szívesebben állnék, de pont azért jobb ezt még leküzdeni. 

  • Felvételi

    Elvileg a mai nappal lezártam a felsőoktatási jelentkezésem, amit lehetett, megtettem a siker érdekében. Mint érett kategóriájú versenyző, február 1-ig köt a határidő, úgyhogy addig még variálhatok ezt-azt, ha muszáj, de már nem szeretnék.

     

    Túl sok dolgom nem volt. Az ezeréves, otthoni érettségimről kellett készíteni egy fordítást, amit teljesen elfogadható, hivatalos formában, postázással együtt 55 euróért készített el az egyik legnagyobb ilyen iroda, szerencsére anélkül, hogy nekem ehhez bárhová is mennem kellett volna – elég volt a jó minőségű kép a nevezetes dokumentumról.

    Mivel éppen nagykorúként még nagyon nem voltam férjnél, így a név az érettségin nem stimmel a jelenlegivel. Ennek feloldására a szerencsére már nagyon modern, háromnyelvű, hazai házassági anyakönyvi kivonatom másolata szolgált, amit ma sikeresen készítettem el az IELTS eredményének duplikálásával egyetemben. E két másolatot még hitelesíteni kellett, amit fél perc alatt, teljesen ingyen elvégeznek a Garda (zsaruk) épületében. Annyiból áll csak, hogy lepecsételik, miután látják, hogy hasonlít az eredetire.

     

    Ezt a három papírt kellett ma feladnom még a Central Application Office-hoz, aztán onnan már ők szórják szét az érintett intézményeknek, igény szerint.

     

    Nálam csak egy ilyen intézmény van, a helyi főiskola. Ott végül a már említett földrajz-történelem mellett, mintegy utolsó túlbiztosításként megjelöltem az idén induló földrajz-outdoor education szakpárt is, ahol gyakorlatilag tuti, hogy nem lesz meg a teljes létszám. (Maga az outdoor education valami kifejezetten kamuszagú pálya benyomását kelti, de már ismertetett okok miatt ez mérsékelten izgatna.)

     

    Mint matúr jelentkező, az érettségi eredményem nem számít semmit, csak annyit igazol, hogy van előképzettségem a tercier oktatás berkeiben edukáltatnom magam, ismét. A jelentkezésem elbírálása az általam megírt cover letter alapján zajlik, amiben igyekeztem minden álmom netovábbját megtalálni a megcélzott iskola személyében. Remélhetően a szakon ez lesz az egyetlen ilyen kis esszé, amit idén olvasniuk kell.

    Ezt azért még egyszer átnézem majd még hónap vége előtt, ordító nagy hülyeség ne maradjon benne. Aztán várunk az ítéletre.