• Az ág is húzza

    Elkezdődött 26-án az új félév, s vele együtt a tanulás jelentette kihívások is. Na jó, olyanok nincsenek igazából, bár a gleccserekkel kapcsolatos tudásom lényegesen jobban bővült, mint ahogy azt valaha is elképzeltem. Most már olyan dolgokat is tudok, mi az a cirkuszvölgy. Nagyon izgi.

    A társadalom és környezet címen futó órám, ami kapcsán a lápos esszét írtam, is fut tovább és oktatóm szerencsétlenségére most a népesedés a téma, kiemelt fókusszal Kína demográfiai trendjeire. Eddig is komoly kételyeim voltak a szakértelmét illetően, de most már egyértelmű a dolog, miután olyan területre tévedt, ahol én vagyok tájékozottabb. Próbáltam megkedvelni, de nem megy, most meg még szerencséje sem volt. Így járt.

    A félév amúgy sokkal könnyebb a korábbinál, kevesebb az óra, miután elfogytak a bevezető kamutárgyak (informatikai felkészítő és egy Learning and Innovation Skills nevű förtelem, ahol olyan hasznos dolgok történtek, mint pl. videónézés arról, hogyan kell széken ülni). Mindössze öt tárgy maradt, annak is a nagy része német, amit amúgy egészen csípek. Meglepő módon. Néhai, orosztanárból átképzett oktatóimnál jobban teljesít a jelenlegi tanerő, s így sok dolog értelmet nyert, ami korábban nem. Na meg az sem utolsó szempont, hogy tényleg babalépésekkel haladunk, így nem kell semmit sem tanulni.
    Igyekszem majd pótolni az elmaradásokat, csak januárban férjem is itthon volt három hetet, ami kissé megviselt idegileg. De már kezdek regenerálódni.

  • Egy félév elfogyott

    Múlt héten véget ért a tanítás. Még egy apró feladatlap vár ránk január 8-ig, de az csak egy apróság, cirka fél órás dolog. A választható tárgyként marketinget felvett csoporttársak számára még egy vizsga is jön, de minket németeseket ez nem érint, a mi tárgyunk csak a második félév végén fejeződik be.

    Még Letterkennyben járva jöttek sorban az email-ek a különböző oktatóktól. A Mengsi apósával készült interjúm 74%-ot ért, s ugyancsak 74% lett az eredménye az ír történelmi személyiségről írt esszémnek is. Ez utóbbi esetén csoportunk másik okostojása 64%-ot kapott, úgyhogy ez némiképp kárpótol a lápos sérelem miatt. Mégha ezen esszé valószínűleg megérdemelten is nyerte el a 64%-os eredményt (bár nem olvastam, csak az oktató elfogulatlanságából gondolom). Befutott még az egyik kamutárgyunk utolsó beadandójának eredménye is, szintén valahol 75% körül.

    Most már nincs semmi dolgom január 18-ig, az új félév kezdetéig. Addig még érkezik néhány írásmű eredménye. Két történelmi cikk véleményezése, a lápos tárgy második esszéje a nemzeti parkok koncepciójának változásairól (ebben is ütközik az írásom az óra anyagával, így sok jóra nem számítok, de mivel a kredit akkor is jár, ha kitartok a véleményem mellett, így nem érdekel), nem kevés apró földtani feladatlap értékelése, s még a másik kamutárgyunk egy utolsó projektje is.

    Eddig sima ügy volt.

  • Suli, Dublin, vakcina

    Csupa apróság, ami külön-külön nem érne meg egy posztot. Még így együtt is rezeg a léc.

    Kezdjük talán az elsővel. Lett egy 74 és egy 75%-os beadandóm is, az utóbbi már abszolút a maximum pontszám, s elnyertem egy 1300 eurós ösztöndíjat is, amit majd valami ünnepség keretein belül adnak át januárban. A vírusra való tekintettel online térben. Mik vannak!

    Szombaton Dublinba ruccanunk, vagyis annak egy elővárosába, Blanchardstownba. Tengerimalacokat szállítunk összesen 5 különböző gazdinak, s ez a találkozási pont. Férjem egy munkatársa lesz a sofőr. Eredetileg már egy hónapja sor került volna rá, csak a lezárás miatt itt ragadtak a bébik, egyikük azóta már fél kg feletti súlyt nyom.

    Végül, a jó hír, hogy januárban jön a vakcina, és teljesen ingyenes lesz. Kötelező sajnos nem, így csak remélni lehet, hogy kellő mennyiségű ember vállalja be (a kutatások szerint cirka 70% érdeklődik, de jó eséllyel nő ez a szám, ha a tapasztalatok azt mutatják, hogy az oltottak nem válnak autistává vagy szenvednek kínhalált a globális népességcsökkentő program részeként). Elsőként persze az egészségügyi dolgozók, az idősotthonok lakói és a veszélyeztetett korosztályok kerülnek sorra, de most már kezd látszani a fény az alagút végén.

    Oh, yeah!

  • Címek

    A bejegyzés szólhatna arról is, hogy milyen kaotikus az írországi lakcímügyi helyzet, például az ingatlanok harmada nem rendelkezik egyedi azonosítóval. Egyszer talán születik is majd egy ilyen írás, ezúttal azonban valami sokkal banálisabb dologról van szó.

    Most már több, mint negyedszázada annak, hogy elkezdtem ismerkedni az angol nyelvvel. Az idők során egészen messze jutottunk, de ezzel feltehetően a blogom olvasói is tisztában vannak. Bár tényleg egyértelműen az erősségeim közé sorolható ez a nyelv, 1-2 kifejezéssel mindig is hadilábon álltam. Az egyik ilyen az address volt. Nagyjából 1-2 éve csak, hogy stabilan jól írom le, mert kiemelten odafigyelek rá, de előtte valamiért kitartóan elmaradt az egyik d. Ezt sosem tudtam magamnak megmagyarázni, s a koboldföldei felsőoktatás bugyraiba kellett elmerülnöm, hogy végül rádöbbenjek a bosszantó megfejtésre.

    Írtam, hogy a választható tárgyam a német lett, mely nyelvet négy évig még az általános iskolai tanulmányaim során okították nekem, nem túl hatékonyan – bár az sokat elárul a helyi viszonyokról, hogy a németből érettségiző csoporttársaim talán úgy 5%-át tudják annak, ami nekem a 26 évvel ezelőtti dolgokból megmaradt. Nagyon lassan haladunk, de valamelyik nap felbukkant egy kifejezés, az Adresse. Én meg megvilágosodtam.

    Ha néhai némettanáraim még élnek (a rövid idő ellenére volt három is), valószínűleg sűrűn csuklottak. Centenáriumi korban lévő nőági felmenőikről már nem is szólva…

  • Veve megállíthatatlanul tör előre

    Először is, szerencsére minden beadandómat letudtam, s most egy három hétig semmi dolgom. Évfolyamtársaim most állnak nekik, de lássuk be, késő tizen-/kora huszonévesen nem várható el a nyugger mentalitás, legalábbis nem túl szerencsés dolog, ha mégis.

    Kijött viszont az ír történelmes első beadandóm eredménye, amit 74%-kal honoráltak, legnagyobb megelégedésemre. Legfőbb konkurenciám, egy huszonévei közepén járó hölgy 70-et kapott, így lassan azt hiszem, egyértelmű lesz, ki a vezető okostojás a felhozatalban. A többiek nem nagyon szólnak bele ebbe a versenybe, attól tartok.

  • Picit elhavazva

    Sajnos a rövidebbre szabott félév azzal is együtt jár, hogy rövidebb idő alatt kell teljesíteni a beadandókat, ráadásul egy kivételével az összes előadó folyamatos értékelést választott a vizsga helyett, így nem lehet mindent az utolsó hetekre halasztani.

    Utóbbi már amúgy sem menne nekem. Ilyen téren is kezdek nyugdíjas mentalitást felvenni. Már nem csak elindulok mindenhová időben (vagyis inkább fél órával hamarabb, mert mi van, ha közbejön valami), de mint kiderült, a kiosztott feladatokat is igyekszem jóval határidő előtt letudni, hogy ne legyen rá gond. Így most épp öt iromány vár rám, amiből egyet már magamhoz képest is hamar elkövettem, s egy másikat, az összes közül a legocsmányabbat, pedig holnapra fogom befejezni, miután két és fél napom már ráment. Lehet, hogy túlteljesítem az elvárásokat, s elég lett volna az órákon is előkerült két anyagot hivatkozni (mennyivel könnyebb lett volna!), de most már nincs mit tenni, a háromnegyede elkészült. Nagyon izgalmas, a tőzeglápok védelmét taglalja. Bár az itteni szúnyogok valami érthetetlen módon szinte kizárólag madarakat kínoznak – ez nem vicc! –, a részemről lecsapolhatnák mindet, ökológiai jelentőségük ide vagy oda.

    Ugye milyen cuki? Főleg, hogy utolsó akadémiai megnyilvánulásaim idején még anyanyelven írtam és lábjegyzetes módszerrel hivatkoztunk. Ezt a Harvard-módszert még szokni kell.

    Szerencsére a másik három cucc lényegesen egyszerűbb lesz. Azok közül csak egyhez kell hivatkozásokat használni, a többit csak össze kell dobni. A terveim szerint legkésőbb jövő hét végére azokat is elrendezem (közben még fel kell készülni november 10-re egy geológiai kvízre is), s azután viszont már mindössze két, egyelőre még részleteiben nem ismert írnivaló marad, de azok már december második felére kellenek csak. Ja meg az interjú, de az élvezetes lesz.

    A lényeg, hogy a blog most egy kicsit háttérbe szorul, mert tényleg nincs időm. De már nem tart soká.

  • Első értékelés

    Ma este megkaptam az első valamirevaló beadandóm értékelését. Még kettő lesz, az egész a Mengsi apósával tervezett interjúmról szól, ez az első csak 10%-ot ér a kurzus teljes eredményéből.

    Az osztályozás rendszere ötös skálán mozog. Elvileg százalékos a jegy, az egyes kategóriák pedig egy-egy sávot ölelnek fel az alábbi módon:

    • 40% alatt sikertelen,
    • 40-49%: átment, de rengeteg javulás szükséges
    • 50-59%: jó, de sok területen javítani kéne – (Merit 2)
    • 60-69%: jó, csak apró javulás szükséges –(Merit 1)
    • 70% felett nagyon jó, kiváló – (Distinction)

    A gyakorlatban 80% fölé nem lehet menni. Erre nincs létező szabály, csupán valami íratlan dolog, de ez számít a tényleges maximumnak. Túlzott jelentősége sem lenne túl sok, mivel a szöveges értékelés a lényeg (pass, merit 1/2, distinction).

    Egyelőre elégedett vagyok magammal. Lehetne több is a pont, ha natív lennék és nem lenne az a 4-5 stilisztikai hibám, amit elkövettem. Bele kell jönni, de kezdetnek jó. Főleg, hogy amit eddig tudok, az alapján nem ezt az eredményt produkálták mások.

  • Hogy mit is tanulok

    Bocs, ha esetleg unalmas már megint az iskolával jönni, de konkrétan ez uralja most az életem, így aztán leginkább ezzel kapcsolatban van miről megnyilvánulni.

    Azt már említettem, hogy történelem-földrajz szakon okítanak, amely egy négyéves program, s elvégzését honours bachelor’s degree-vel jutalmazzák a végén. Ez az ír National Framework of Qualifications besorolása alapján 8-as szintű képzés, a 9-es a master, a 10-es pedig a doktori fokozat. Akadnak diákok, akik az érettségi (level 5) után valamiért csak 6-os vagy 7-es szintű kurzusra vágynak (ún. higher certificate ill. ordinary bachelor degree), ők két illetve három évet tanulnak ezért. Hogy egyszerű legyen, ezen a szakterületen mindhárom szint eleje ugyanaz, így a jelenlegi társaim nagy része harmad- illetve negyedévtől már nem lesz velem – a 13 diákból csak öten csináljuk a négyéves kurzust. Ez mondjuk még változhat, elviekben számukra is adott lesz a folytatás lehetősége, némi papírmunkát követően, illetve mi is kiszállhatunk idő előtt, s bezsebelhetjük az alacsonyabb képesítések valamelyikét, ha addig eljutottunk a visszavonuló előtt. Most úgy tűnik, ketten már elkallódtak a 13-ból, egy hete eltűntek nyom nélkül.

    Mivel elsőéves vagyok, most van egy csomó hülyeség a moduljaim között. Két darab is a felsőoktatásra való átállást megkönnyítendő született, s olyan esszenciális tudással lát el, mint pl. a másolás és beillesztés használata. Mondjuk ahhoz képest tetten érhető a fejlődés, hogy annak idején az ELTE hasonló óráján az egér használata is szóba került. Az óraszámokkal nem fukarkodnak: ez a két modul heti 5 órát takar, szerencsére állítólag csak az első félévben lesz hozzájuk szerencsém.

    A választható németről már írtam, így lapozzunk a szakmai részhez. Nem túl izmos: két földrajzi és két történelmi tárgy jutott. Akad természetföldrajz, főképp geológia, egy meglehetősen problematikus benyomást keltő előadóval, míg a másik modul, a humán geográfia egy fokkal izgalmasabb lehetne, ha nem lenne teljesen bugyuta szintű. Igaz, bevezető, majd talán később komolyodik. Tanulunk az ír történelemről is, szerencsére az 1700-as évektől indulva. Ebben az a kihívás, hogy gyakorlatilag semmit nem tudok róla. Tananyagként nyilván sosem szerepelt, a személyes érdeklődésem pedig nem mondhatom, hogy túl mély lett volna korábban Koboldfölde iránt. Az átlag nem írnél többet konyítok hozzá, de ez azért nem túl sok. De majd belejövök.

    A legutolsó modul pedig a folklór. Elsősorban, de nem kizárólagosan a szigetre koncentrál, s noha annyira nem hoz lázba a téma, aránylag érdekesen alakul eddig. Az első év fő projektje egy interjú, ami a pandémiára való tekintettel online is elvégezhető, s így nem feltétlenül kell helyben fellelhető forrást találni hozzá. Én a falusi Kína nyolcvanas évek beli helyzetét választottam magamnak, mint témát, alanynak pedig Mengsi apósát. Ehhez legalább értek és még érdekel is.

    Az első két hét tapasztalata érdekes. Nagy megelégedésemre az oktatók érthetően beszélnek, én pedig valószínűleg egészen tűrhető módon megtanulok majd írni angolul, ha marad a nagy számú beadandók rendszere. Ez egy merőben új terület, s szoknom kell az angol tipográfiát is, de serkentőleg hat az agyamra.

    Eddig bejön a suli. Egészen hasznos dolgok is ragadnak rám. Ami sose baj.

  • Felsőoktatás a pandémia idején

    Egy hete rajtolt el az új tanév az ír egyetemek, főiskolák nagyobbik részében, s ez egyúttal egy merőben új, kísérleti módszer debütálását is jelenti. A képzések némelyike teljesen átköltözött a virtuális térbe, de az esetek zömében kevert szisztémát vezettek be. A gyakorlatokat a kampuszokon, míg az előadásokat az interneten keresztül tartják meg. Egészen minimálisra szorították a személyes kontaktusok előfordulási esélyét: a tanszéki vagy szakos bemutatókat is lefújták vagy onlájn tartották meg, s ugyanerre a sorsra jutottak a hallgatói önkormányzatok által szervezett különféle szociális rendezvények is, beleértve akár a kocsmakvízeket is.

    A koronavírus nyomot hagyott az évfolyamok létszámán is. Csak egészen hosszú huzavona után sikerült kidolgozni a középiskolák végzőseinek értékelését, nem is kevés vitát generálva, s feltehetően bírósági perek tucatjait kiváltva. Bár tervezték, az érettségiket végül nem tartották meg, helyette a tanárokra és egy titkos képletre lett bízva, hogy számszerűsítsék a diákok teljesítményét.
    Ebben a helyzetben a jelentkezők száma is elmaradt a szokásostól, s különösen a kevéssé népszerű intézmények könyvelhettek el esetenként drasztikus esést a hallgatói létszám tekintetében. Ahol erre nem került sor, ott sem okvetlenül váltott ki maradéktalan örömet az új szabályozás, mivel ott meg a felvételi pontszámok nőttek – nem függetlenül az elinflálódott év végi értékelésektől. A felvételt nyert tanulók korábban soha nem látott mértékben próbáltak meg halasztást szerezni, de ennek lehetősége limitált a jövőre esedékes új végzősökre való tekintettel, hiszen úgy nekik jutna kevesebb férőhely.

    Helyzet a végeken

    A legnívósabb egyetemekre való bejutásért idén is sokan küzdöttek meg, így a dublini Trinity College és University College, vagy épp a galwayi National University of Ireland szokás szerint kimazsolázhatta a legjobbakat.
    A kevéssé szerencsés vidéki főiskolák ezzel szemben gyakorlatilag bárkit kénytelenek voltak felvenni, aki a hatóságilag előírt minimum követelményeknek megfelelt.

    Castlebar a sziget nyugati szélén, mindentől távol fekszik, az országszerte megfigyelhető kelet-európai bevándorlástól eltekintve folyamatosan romló demográfiai adatokkal, elöregedő lakossággal. Az agyelszívás is évtizedek óta létező probléma, s ezen vajmi keveset segített, hogy negyedszázada megszületett a helyi felsőoktatás.

    A GMIT castlebari épületei
    Forrás: www.gmit.ie

    Bár a járvány előtt a fejlődés töretlennek tűnt, a szakok és a férőhelyek száma folyamatosan bővült, azért még így is akadtak bőven képzések, amelyekre nem volt egyszerű elegendő hallgatót verbuválni.
    A csak mérsékelten népszerű földrajz-történelem programot – dacára annak, hogy a tanárképzés felé vezető út első lépése, s ez a pálya egyértelműen vonzónak számít a szigetországban –, a 2019/2020-as tanévben 19 fővel sikerült elindítani a lehetséges 20-ból. Idén már 24 fős keret állt rendelkezésre, de jelen állás szerint mindössze öt hallgató. (Mivel az felvételi helyeket több körös rendszerben ítélik oda, a negyedik és az esetleges ötödik ciklus pedig még ezután jön, így még van rá – inkább csak matemaikai – esély, hogy ez változik, ha nem is nagy.)
    A békeidőben nagyjából ezer diák által látogatott kampuszon (ebbe beletartoznak a négyéves alapképzések hallgatói mellett a két- és hároméves szakképzések diákjai is) most száz alatti az elsőévesek száma, s mivel távolabb sem lehetnénk a békeidőktől, ők is a távolból figyelnek.

    Pandemikus oktatás

    Bár a legutolsó, furcsán-kurtán végződő félév, majd a nyár adott némi lehetőséget a tesztüzemre, felkészülésre, a beköszöntő új rendszer még tartogat kihívásokat mindkét oldalon.
    Az oktatók képzésen vettek részt, az intézmény pedig több végzőst is állományba vett az onlájn tanulás útvesztőiben elkeveredő fiatalok mentorálására. A hallgatók számára mindemellett gyorstalpaló IT-kurzust is beiktattak. A távoktatás technikai feltételeinek megteremtésére laptop-kölcsönbérleti pályázat indult, egy másik pedig az eszközvásárlást segíti.

    Még nem teljesen kiforrott a rendszer. Az órarendek gyakran hibásak, esetenként több a tévesen kipostázott elektronikus időpont, mint ami célba talált. A tananyagokat a Moodle felületére töltögetik fel – ha éppen sikerül, a virtuális óráknak pedig a Teams ad otthont.

    A személyes megjelenéssel járó gyakorlatokhoz szigorú járványügyi szabályokat léptettek életbe. Már a nyár folyamán pandémia-kompatibilissá alakították az épületeket, kordonokkal, matricákkal, felfestésekkel segítve a látogatók kontrollált mozgását. A termekben a távolságtartás biztosításához limitált a férőhelyek száma. A nagyobb létszámú csoportokat szétbontották, s a nekik szóló gyakorlatokat több részben, időben lépcsőzetesen eltolva tartják meg, az előadók nyilvánvaló örömére. A hallgatók közösségi tereken – így az étkezőben, könyvtárban – történő csoportosulása is keretek közé szorult.

    A kampuszra bejutni is csak egy onlájn kérdőív kitöltésével járó regisztráció után lehet. A témaválasztás nem túl meglepő, az esetleges kockázati tényezők, tünetek kizárását igyekszik elérni a teszt. Ez a procedúra minden egyes látogatás alkalmával kötelező.
    Akad egy másik űrlap a távozás után is, ebben a vizit során lezajlott szociális interakciókról kell nyilatkozni. Kontaktkövetés esetén jól jöhet.

    Nyitva tartani az iskolákat

    A dublini kormány deklarált célja, hogy az oktatási intézmények nyitva maradhassanak. A járvány második hulláma Írországot is elérte, s noha a helyzet még nem vészes, folyamatosan romlik. Szombaton már több mint 600 új fertőzöttet azonosítottak, így félő, hogy további korlátozó intézkedésekre lesz szükség.
    A szigetország sikeresen kezelte a vírus első tombolását, a teljesítmény annak fényében különösen elismerésre méltó, hogy a Brexit során is állandó problémát jelentő ír belhatár lezárása fel sem merülhetett, s így a sziget északi, brit feléről korlátozás nélkül juthatott be bárki a nyájimunnitásról szőtt ottani álmok idején. A bevezetett intézkedések feloldásához csak nagyon óvatos menetrend alapján kezdtek hozzá, de ez is elégnek bizonyult ahhoz, hogy a számok újra növekedésnek induljanak.
    Bár néhány napja botrány kerekedett galway-i felsőoktatási hallgatók utcai tömörüléséből, a lakosság általánosságban fegyelmezetten viseli a járvánnyal járó kényelmetlenségeket. Furcsa módon még a netes felületek témába vágó kommentfolyamaiban is egészen elenyésző a vírustagadók aránya.
    Az új stratégia most a vírussal való együttélésről, s a vakcináig való kitartásról szól. Ennek részeként rengeteget tesztelnek. Hogy ez elegendőnek bizonyul-e vagy újra leáll az ország, azt csak az elkövetkezendő hetek mutatják meg.

  • Jövő héten indul a felsőoktatás

    Hétfőn online, az itteni kampuszra vonatkozó általános bevezetés, majd kedden személyes megjelenést igénylő, szakos fejtágítás jön.

    Ha minden igaz, órák majd csak az azt követő héttől lesznek, s mindössze egy alkalommal, mintegy két óra hosszan kell a kampuszon lenni szerdánként, amúgy meg minden interneten keresztül zajlik.

    A kampuszon maszkot kell hordani, belépés előtt egy erre a célra szolgáló online felületen regisztrálni kell (minden alkalommal), távozást követően pedig kitölteni egy másik űrlapot arról, hogy kivel érintkeztünk az ott töltött idő alatt.

    Most még az is lehet, hogy ezen is szigorítanak, mert tegnap jött ki egy kormányzati utasítás arról, hogy a következő két hétben lehetőség szerint a minimálisra csökkenjen a felsőoktatás hallgatóinak személyes megjelenése (és így potenciális tömörülésünk). A járvány itt is erősödött, bár mi szerencsére lényegesen jobban állunk, mint az első alkalommal. 1-200, néha 300 esetet fognak, de a letesztelt népeken belül a fertőzöttek aránya 2% körüli csak. Férjem munkahelyén is teszteltek mindenkit, csak úgy preventív módon.

    Akárhogy is lesz, azért reméljük, a már így is nagyon szokatlan oktatási módi ennél jobban nem lesz személytelen.

    Suliba járni jó!