• Koronavírus letudva

    Amint elfogyott az én hetem otthon, férjem is pozitív lett. Neki még annyi baja sem volt, mint nekem: torokfájás illetve egy nap 37,2°C-os testhő.

    Csütörtökre anyum párja is torokfájós lett (pont miután szerdán hazament négy napra ügyintézni). Azt gondolta, hogy csak megfázott, de tegnap leteszteltem, s hamarabb jelent meg a pozitív csík, mint a teszt érvényességét jelző másik vonal. Szerencsére semmi egyéb baja nem volt.

    Akkor már gyorsan anyut is megnéztük, aki egyébként semmiféle gyanút nem keltett, s ő is hasonlóan meggyőző pozitív tesztet produkált.

    A saját és férjem korábbi eredményeiből kiindulva (sokkal halványabb csíkokat sikerült generálnunk) sanszos, hogy már legalább 4-5 napja elkapták a kórt, így elég magabiztosan ki merem jelenteni, hogy mindenki ügyesen megbirkózott vele. Beleértve 66 éves, immár 40 kilósra hízott édesanyámat is, akire a legkevesebb hatást sem gyakorolta a vírus. Egyébként Sinopharmot kapott kétszer, mielőtt a nyugati booster is elérte.

    Ismerve a kimenetelt, örülök, hogy mindannyian letudtuk. Az immunitás immár csúcsra jár mindannyiunkban.

  • Urlaur Abbey

    Tegnap tettünk egy rövid kirándulást Urlaur (ejtsd: örlör – az ír nevek szépségei) mellett. Van ott egy Urlaur Lough (ami a tó ír neve) illetve egy apátság romjai.

    Szabadidőmben nem kifejezetten vonzanak a vallási építmények, pláne ha már 1600 környékén felgyújtották őket, de sajnálatos módon a második tanév egyik hozadékaként immár archeológiát is tanulunk, ami megtévesztő neve ellenére itt nem gyakorlati régészkedést jelent, csupán régi korok építészetének tanulmányozását. Ez eddig az itteni suli mélypontja, minimálisan sem érdekel a dolog. Szerencsére úgy tűnik, minthogy vizsga nem lesz, csak beadandók, így nagyjából ki tudom kerülni, hogy mélységeiben kelljen foglalkoznom a témával. Az esszék azért így is erős szenvedést jelentenek.

    Most egy prezentáció a feladat, amihez egy középkori ír vallási épület bemutatása a feladat, hozzánk meg ez a rom fekszik legközelebb. Saját fotók is szerepelnek a követelmények között, ennek hála vizsgáltuk meg ezt a fantasztikus maradványt.

    Ha valakit az olvasók közül mégiscsak érdekelne a dolog, ez egy dominikánus kolostor volt, de aztán a britek a hasonló társaihoz hasonlóan erre is megsemmisítő csapást mértek. A katolikusok elleni fellépés következményeként megtiltották, hogy újjáépítsék, mire pedig lehetőség nyílt volna rá, már több száz éve romosodott.

    A környező táj és a tó kifejezetten szép látvány, ráadásul tegnap még napsütés is volt. Egy helyi pasas meg is mártózott a legfeljebb 10 fokos vízben, de ezt mi inkább kihagytuk.

    Képek a galériában.

  • Túlélő

    Jelentem, sikeresen leküzdöttem a kovit, mára már abszolút tökéletesen vagyok. Mostanra az efféle tapasztalatokról adott beszámolók már lényegesen kevéssé lehetnek egzotikusak, de azért íme az enyém.

    Szombat reggelre jelent meg a kis mocsok a szervezetemben. Ezt onnan vettem észre, hogy torokfájással keltem meg kissé fura volt a fejem is. Akkor még semmi egyéb bajom nem volt.
    Mivel a munkahelyemen, beleértve a legközelebbi kolleginát is, számos érintett volt, így kézenfekvőnek tűnt, hogy magam is megfertőződtem. Az antigén teszt ezen a napon még negatív volt.
    Vasárnapra lett egy kis hőemelkedésem is, majd a teszt is bejelzett. Estére be is lázasodtam, majdnem 39 fokra ment fel, de leszámítva, hogy fáztam, más gonddal ez sem járt.
    Hétfőre már megint csak enyhe hőemelkedés volt, de a torokfájás megszűnt. Keddre már teljesen normális testhőm lett, de elkezdtem taknyosodni. Szerdára ez is elmúlt, de még kissé nyomottnak éreztem magam. Tegnap, csütörtökön már teljesen jól voltam, s ez mára még tovább fokozódott. Férjem továbbra is negatív és tünetmentes.

    A fertőzés következtében egy hétig itthon vagyok. Mostanra érezhetően arra ment rá a központi politika, hogy mindenkin menjen végig a kór, miután akit lehetett, beoltottak. A közeli kontaktok ugyanúgy mehetnek dolgozni, s már csak 7 napra szól a fertőzöttek karanténja is. Pénz is erre az időre jár.

    Szerencsére édesanyám és párja sem kapta el, de erre igyekszem odafigyelni, még egy hétig nem nagyon tervezek a közelükbe menni.
    Amúgy meg túl kellett ezen is esni. Vészes nem volt, de azért nem élveztem.

    Kellemes fertőzésmentességet az olvasóknak is!

  • Mea culpa!

    Sajnálatos módon egy ideje nem nyilvánultam meg a blogon, de ezt most igyekszem egy ömlesztett bejegyzéssel pótolni. Tudom, ez egy meglehetősen erőtlen próbálkozás, de egyelőre ennyit telik tőlem. Remélhetően nyártól visszatér minden a régi kerékvágásba, de ne szaladjunk ennyire előre.

    Ha jól láttam a legutóbbi posztok alapján, nagyjából ősszel szűntem meg létezni ezen a platformon. Azóta elkezdődött, s mostanra már majdnem véget is ért az újabb tanév. Ezúttal már személyes módon zajlik az oktatás, bár az első, magyarországi látogatásomat követő két héttől eltekintve én csak kétszer jelentem meg személyesen.
    Időközben ugyanis elköltöztünk Castlebarból vidékre. Ezt abszolút szó szerint kell érteni, ugyanis egy mindentől távoli házban lakunk, ahol legelők vesznek körbe minket (ezek egy része a miénk), s már a házhoz vezető pár száz méteres bekötőút is magántulajdonban van. A legközelebbi város (a gyakorlatban inkább falu) 8 kilométerre található, s a szomszédos zöldterületeken felbukkanó teheneken kívül vadnyulak és rókák jelentik a társaságot. Ez természetesen abból a szempontból is örvendetes (na nem a rókák), hogy így már a tengerimalacok szabadtartásos legeltetése is megoldható lesz, ha egyszer eljutunk a konkrét megvalósításig.

    A lakóhelyünk, mely amúgy házszámot és utcanevet sem tartalmaz, cirka 40 km-re fekszik Castlebartól, de ettől még azért néhanapján előfordulhatnék arra, azonban munkát is vállaltam a közeli településen, hogy gépjárművet vásárolhassunk, amely ára errefelé, különösen a Brexit óta elég borsos. Férjem időközben sikeresen levizsgázott, az autót megvettük (bár még cirka egy hónapig törlesztjük), én pedig úgy döntöttem, júliusig még maradok a munkahelyemen, hogy aztán a nyáron végre lehessen egy kellően izgalmas nyaralásunk is a meglévő erőforrásaink felélése nélkül.

    A munkám nem túl felemelő, egy gyárban vagyok, ahol a férjem is, de szerencsére nem túl megterhelő a feladat. Viszont így a suliba nem tudok bejárni, bár ezt egyáltalán nem is bánom, tekintve hogy az a két hét bőven elég volt. Már ezalatt kaptam figyelmeztető emailt, hogy ne használjam a telefonomat az órákon, mert káros irányba befolyásolhatom a többieket. Kedvenc oktatóm – az említett email mögött is ő álhatott – is elég morcosan méregetett, amiért nem jegyzeteltem, bár nem igazán volt mit.
    A sulitól való távolmaradás szerencsére a teljesítményemen nem látszik, továbbra is distinction értékeléseket szerzek. A már emlegetett oktató asszonyság azért jelezte, amikor tájékoztatásul írtam neki, hogy miért nem fogok tudni megjelenni az óráin (dolgozom), hogy ő semmiféle kivételezéssel nem tud szolgálni (nem is kértem), s hogy a részvétel nagyon fontos, de ha követem a feltöltött anyagokat, azért valószínűleg át fogok tudni menni ebből a tárgyból is (ez megnyugtató). Jó szokásához híven az első esszémre 66%-ot adott, aztán egy prezentáció jött, amihez nem volt neki jó, ha előre rögzítjük a narrációt, így múlt hét pénteken be kellett mennem előadni személyesen. Vagyis nem, mert előadni nem kellett, ott olvashattuk fel élőben a papírról, amit akartunk. (Amúgy felajánlotta, hogy helyette írhatok egy esszét 1200 szóban csökkentett pontszámért.) Láthatóan nem nagyon örült neki, hogy nem jöttem zavarba a tucatnyi diák és az ő jelenlétében, de nem tudhatta, hogy lényegesen nagyobb tömegek előtt is volt már szerencsém produkálni magam. A diáktársak egyébként nagyon megszenvedték a feladatot, ami annak is betudható lehet, hogy itt soha nem kell nekik az oktatásuk során felelni, ez a fajta értékelés itt nem létezik.

    Pénteki jelenésem furcsa fintora, hogy akár végig is fertőzhettem a teljes bandát, ugyanis szombat reggelre már megfájdult a torkom, vasárnap pedig már sikerült is pozitív antigén-tesztet produkálnom. Szerencsére mára már gyakorlatilag semmi bajom, de ennek köszönhetően ezt a hetet itthon töltöm el. A munkahelyemen sokan kovisok, minden bizonnyal onnan szedtem össze. Nagyjából a hasonló magyar lépéssel egy időben törölték el itt is a járványügyi korlátozásokat, így már szabadon terjedhet mindenfelé a kór. Szerencsére a jelek szerint a mostani verzió már sokat szelidült.

    További érdekes fejlemény, hogy édesanyám kórházba került nem olyan régen. A részletekkel nem untatnék senkit és nem is okvetlenül tartozik a nyilvánosságra, így legyen annyi elég, hogy nagyon legyengült, lefogyott, s a helyzet addig fajult, hogy súlyosan dehidratált állapotban vitték be, miután két napig nem sikerült elérni. Párja épp külföldön dolgozott, a munkarendje olyan, hogy cirka egy hónapot megy, aztán hasonló időt meg otthon tölt.
    Szerencsére azóta szépen alakul, komoly szervi bajok nem állnak fenn, de hogy hasonló dolgok ne fordulhassanak elő később, még a hónap elején újfent Magyarországon jártam, s egyúttal mindkettőjüket ide is telepítettem hozzánk. Most a vírusra való tekintettel épp nem érintkezünk, de egyébként nagyon jó ötletnek bizonyult ez a lépés.

    A villámlátogatás során a hajszerkezetemet is megszereltettem.

    A blog éledése feltehetően július végén következik majd be, amikor én már újra háztartásbeli tanuló leszek, de azért lehet, hogy időnként addig is hallotok majd rólam. Köszönöm addig is a megértést!

  • Magyarországra ruccantam

    Vasárnap nekiindultam, s hétfőre már a családi fészekbe is értem. Tekintve, hogy ennyire nem távoli a desztináció, ez igényel némi magyarázatot.
    Sajnálatos módon az ír tömegközlekedés ezúttal sem segítette elő a kevesebb holtidőt, ugyanis vasárnap lévén vagy délelőtt 11-kor, vagy majdnem 5-kor értem volna Dublinba, ahonnan még úgy nettó egy óra a reptér. A gép 19:50-kor szállt fel a menetrend alapján, így azért jobbnak láttam, ha időben kikóválygok a helyszínre. Ergó, maradt a reggeli vonat, mint lehetőség. Busz Castlebarból nincs ezen a viszonylaton.
    Természetesen a RyanAir sem arról híres, hogy nagyon kényelmes időpontokban szálldosna. Nagyjából két opcióm volt, amikor az utazás napját kiválasztottam: vagy korábban, este 7-8 óra felé érek Ferihegyre, vagy majdnem éjfélkor. Az első megoldás is túl késő lenne ahhoz, hogy elérjek bármilyen vonatot vagy buszt vidéki célpontom felé, arról már nem is beszélve, hogy a fapadosok esetleges késése sem lenne túl meghökkentő jelenség. Mindezt végiggondolva inkább a későbbi járatos napra voksoltam, mivel hajnali négykor már van vonat, a pályaudvar és Ferihegy között meg legalább egy óra az út, ergó így csak cirka három haszontalan óra marad. Ha késünk, még kevesebb.
    Persze nem késtünk, s mivel feladott poggyászom se volt, így a gép ajtajának kinyitása után kevesebb mint 10 perccel már a terminál előtti friss levegőn álldogáltam.

    Ilyen előzmények után persze nem voltam a legfrissebb, s az sem használt a hangulatomnak, hogy Nagykanizsára érve hideg és eső várt. A néhány órával későbbi útlevéligénylés kivételesen elbűvölő fotót eredményezett, de ez van. Becsületükre legyen mondva, legalább a sebességgel nincs gond, tegnap már jött az értesítő sms az új irat postázásáról. Mindenféle sürgető felár nélkül.

    Kedden aztán némi fodrászkodás történt, tegnap pedig a szomszédos Somogy megye egy kisvárosában, Nagyatádon jártam oltást felvenni – Nagykanizsán valamiért nem szúrnak Sinopharmot. Elég szürreális élmény volt. A kórház szépen felújított, kellemes hely, az oltóponton pedig egyedül én voltam meg a személyzet. Köztük egy 82 éves, járókerettel csoszogó orvos. “Ő a kínai”- mondták, aztán megböktek ügyesen, szakszerűen. Tünet azóta is semmi, pedig ezt a mai napot a biztonság kedvéért üresen hagytam.

    Abszolút kellemesen telik eddig az ittlét, pedig a gyógyfürdős wellnesszezés majd csak ezután jön (Barcs és Harkány). Egyetlen szívfájdalmam, hogy azóta is csak zabálok, pedig egyáltalán nem szorulnék rá. Csak hát tele van minden bolt ropogós, friss, válogatottan ínycsiklandó pékáruval és parizerrel. Igen, ez utóbbi termék, készüljön bármiből, finom és kihagyhatatlan. Érkezésem óta csak szendvicseket eszem. De majd igyekszem javulni.

    Ja, és tök jó megint diákjeggyel utazni!

  • Kifulladó csipelés

    Már ahol, persze. Magyarországon már 55%-os átoltottság körül megszakadt a lendület (ez azóta babaléptekkel felkúszott közel 61%-ra), Koboldfölde pedig most jutott el erre a pontra, a lakosság 75%-ának részleges (71,5%-nak teljes) bökdösése után. Talán 1-2%-ot lassan még majd kúszik feljebb a szám, de tekintve, hogy 12 éven aluliakat nem csipelnek, így sokkal tovább már nem lehet jutni – saccperkábé 81-82% körül lehet az elméleti plafon.

    Jelentősen lelassult az oltakozás üteme Kínában is, mostanság már csak napi 4-6 millió szurit injektálnak a helyiekbe. Ez részben annak tudható be, hogy a tegnapi közlemény szerint 1,01 milliárd embert (a teljes népesség majdnem 72%-át) teljesen immunizálták, részben pedig annak, hogy a maradék főleg vidéken és nyugaton él. A logisztikai kihívásokat most igyekeznek orvosolni: oltóbuszokat indítanak a falvakba, illetve az egészségügyi személyzet sok helyütt személyesen keresi fel a népet házról házra járva. Ez persze lényegesen kevésbé hatékony, mint egy tízmilliós nagyváros oltópontján várni, hogy áramoljon befelé a nép. Pekingben a felnőttek 98%-a kapott csipet, Tianjin és Shanghai esetében a 12 éven felüliek több mint 80%-a, s hasonlóan magas számok jellemzik a többi keleti nagyvárost is, ezzel szemben a nehezebben megközelíthető vidéki és nyugati országrészekben lényegesen visszafogottabb a helyzet.
    Az év végére kitűzött cél, a 80%-os érték mindenesetre már októberre összejöhet, különösen, hogy már most részlegesen döfött a népesség több mint háromnegyede. Kínában az elméleti maximum is mehet feljebb, mint máshol, mivel több vakcinájuk is engedélyezett már akár 3 éves kortól. A 12 éven aluliak körében egyelőre nem igazán forszírozták az oltást, tekintve hogy a gyerekekre a legkevésbé veszélyes a kór, de ha a többiek elfogynak, ez változhat.

  • Hétfőn már suli, de én inkább Magyarországra megyek

    Egy múlt heti, hirtelen felindulásból elkövetett jegyvásárlás hatására szeptember harmadik harmadát az óhazában töltöm. 19-én indulok, s 30-án érkezem vissza.

    Az utazást több tényező is elősegítette. Egyrészt, s ez a legfontosabb, hogy a Ryanair ezerrel akciózott, s oda 15, vissza 10 euróért kaptam jegyet, igaz, ebbe csak egy nagyon szerény fedélzeti poggyász tartozik bele, de valamit valamiért.
    Másrészt, a hajamat már igazán kezelésbe kell venni, s itt legalább 160 euró lenne a beavatkozás, míg Kanizsán kb. 40-50. Vagyis, még ha belekalkulálom a további járulékos költségeket (út a repterekig és repterekről), akkor is 10-20 euró nyereséget mutat a mérleg, s mellette még jól is érzem magam cirka nettó 9 napon át. Az első két hét bejárós iskolai élményeiről így lemaradok – helyette lesz részem gyógyfürdőzésben – de erősen bízom benne, hogy ez a kiesés nem fog akadémiai sikereim útjában állni.
    Férjem marad itt, tekintve, hogy neki ennyire last minute nem jön össze másfél hét szabi, meg valakinek a malacokra is felügyelni kell.

    A Közép-Európában töltött idő során főleg a családdal tervezek punnyadni, de azért két nap pancsolás, a már belengetett fodrászat, egy útlevélcsere, s egy booster Sinopharm-vakcina* felvétele is a programot gazdagítja majd. Jó lesz.

    _______________________________________________________________________
    * A vakcinaigazolványhoz szükséges, EMA-engedélyes mRNS szurikból megkaptam a magamét, most már kvázi kedvtelésből jön ez a kínai is. Szimpatikus, hogy eképp a teljes vírussal is megismerkedem.

  • Az új normális

    Szeptember elsején Koboldfölde kormánya publikálta a járvánnyal kapcsolatos legfrissebb terveket. Három lépcsőben oldják fel a még meglévő korlátozásokat, s október 22-től gyakorlatilag majdnem minden restrikciónak búcsút mondhatunk. (A maszkhordás egészségügyi intézményekben, tömegközlekedésben és a kiskereskedelmi egységek látogatásakor megmarad.)

    Hogy idáig jutottunk, az elsősorban annak köszönhető, hogy világviszonylatban is kiemelkedően sikeres oltási programot zavartak le, jelenleg a felnőtt lakosság 92 feletti százaléka részlegesen, 90%-a teljesen immunizált, de még a 12-15 évesek körében is 60% felett jár a vakcina felvétele – utóbbiak még csak egy körön vannak túl. Negyven év felett szinte nincsenek oltatlanok, a 18-24 éves korosztályban is 80%-os az átoltottság.

    A 20-40 évesek körében valamivel alacsonyabb számokat leginkább az magyarázhatja, hogy a közép-kelet-európai migránsok jellemzően ebbe a korcsoportba tartoznak, s a helyi oltásellenes keménymag tagjai elsősorban közülük kerülnek ki. Mivel bizonyos munkakörökben, gyárakban magasan felülreprezentáltak, helyi gócok még várhatóan előfordulhatnak ezután is, ha kitartanak a meggyőződésük mellett.

    A Magyarországon most megjelenő delta variáns itt már hónapok óta jelen van, s alaposan meg is dobta a fertőzöttek számát. Az előrejelzések azt mutatták, hogy szeptember közepe felé érhetjük el a hullám csúcsát, a számok pedig arra utalnak, hogy a legutolsó héten már javulás is bekövetkezett, így nagy eséllyel már túlvagyunk a nehezén.
    Az oltás hatékonyságát is jól jelzi a helyzet: magasan felülreprezentáltak az oltatlanok a megbetegedettek körében. A kifejezetten erős (a csúcson 2000 körüli) napi esetszám ellenére is kezelhető mennyiségű maradt a kórházi ellátást igénylők száma, meg sem közelítette a januári, vakcinamentes helyzetet. Mindezt úgy, hogy lényegesen relaxáltabb viszonyok között éltünk az elmúlt hónapokban, sokkal kevesebb korlátozás mellett, s úgy, hogy maga a variáns is sokkal hatékonyabban fertőz.
    Mindezek figyelembevételével remélhetően a további lazítások sem rontanak számottevően a helyzeten, mindenesetre az egészségügyi szervek továbbra is szemmel tartják a trendeket, s ha kell, lépnek is.

    A kormányzati terv megjelenése után a sulim is publikálta a saját elképzeléseit. Eszerint fokozatosan vissza akarják terelni a hallgatókat az egyetemi épületekbe, feltehetően többlépcsős folyamaton keresztül. Annyi pozitívum már most is bekövetkezett, hogy legalább a kétméteres távolságtartást felszámolják, még ha a ventiláció és a (szimpla) maszk marad is.

    A maszkok jövője egyelőre még nagyon kétséges. Az általános iskolások nem hordják, számukra kis buborékokat alkottak, odafigyelve arra, hogy csak a saját csoportba tartozó diákokkal érintkezhessenek a teljes iskolaidő alatt. Középszinten (12+ év felett, az általános iskola hat éves) már maszkot hordanak, de október 22-től az aktuális körülmények függvényében ezt felülvizsgálják, s remélhetően eltörlik majd. A felsőoktatás tekintetében még nincs szó semmiről, de azért bízunk benne, hogy utánuk mi jövünk.

    Bár azt hangsúlyozzák az állami szervek is, hogy a pandémia nem ér véget, s talán nem is fog, azért egy relatíve normális jövőkép kezd kirajzolódni. A tapasztalatok azt is mutatják, hogy a tavaly karácsonyi fiaskó óta az ír vezetés nagyon óvatos minden nyitás tekintetében, s feltehetően még most is túlbiztosítják a helyzetet. Egyelőre mind az augusztusi, mind a mostani számok alulmúlják a NEPHET által vázolt forgatókönyveket. És mint írtam, úgy fest, már a javulás is elindult – bár ez az újabb nyitás, többek közt tömegrendezvények engedélyezése, miatt még lehet átmeneti is.
    Akárhogy is, az oltatlanok száma egészen alacsony, életkoruk alapján pedig nem tartoznak a legrizikósabb korcsoportok közé, így remélhetően már nem tömítik el az ellátórendszert.

    Remélem, most már lassan tényleg jön a jó világ.

  • Újabb elmaradások

    Szánom-bánom, de aktivitásom az előző poszt óta is elmaradt a kívánatostól, így tűzoltásként egy újabb ömlesztett posztot tudok bevetni. Na meg a már sokszor ellőtt ígéretet, hogy majd megpróbálok javulni. Reméljük, sikerül.
    No, de vágjunk bele.

    Kovi

    Ezen a téren itt már minden csaknem fenékig tejfel. A 16 év feletti lakosság 87%-a teljesen, 90%-a részlegesen be van lőve, s még a 12-15-ös korosztály 50%-a is regisztrált/felvett egy oltást. Ennek hála, bár a delta elég rendesen betalálta az országot, s napi 2000 körüli új eset van, kórházi ellátást igénylők a korábbi hullámokhoz képest alig (kb. 300 fő, ebből most épp nagyjából 60 intenzíven). Az oltóanyagok sikerét is jelzi, hogy a betegek négyötöde oltatlan vagy részlegesen oltott. (A többi meg jellemzően gyenge, idős oltott, akiken már a szuri se segít.)
    Várhatóan hétfőn publikálják a tervet a korlátozások további kivezetésének mikéntjéről, reméljük, már nem tart sokáig a mostani világ. Legalább itt.

    Kínai kovi

    A delta Kínát is elkapta, olyan durván, hogy az újabb kínai vírusgócokra és a belőlük újabb és újabb nemzethalált vízionáló hírekre már teljesen immunissá vált nyugati sajtó is napokig címlapon futtatta az ügyet. Több tízmillió embert teszteltek, karantén alá zártak több települést, végül a helyzet kb. két hét alatt elhalt, a csúcson cirka 150 esetet produkálva.
    Úgy tűnik, Kínát a vírus még mindig nem tanítja móresre, amibe valószínűleg az is belejátszik, hogy néhány napja a kétmilliárdomodik szurit is bedöfködték a lakosságba. A tempó a korábbi 20 millió körüli napi injektálás helyett már jó ideje 12-16 millió körül mozog, többek közt amiatt is, mert a Covax berendelt több mint 500 millió kínai vakcinát, amiből 110 milliót rövid határidővel le is kellett szállítaniuk.

    Suli

    Szeptember 20-án tér vissza az új szezon, egyelőre még nem tudni, milyen körülmények mellett. Valószínűleg 1-2 napot kell a kampuszon tölteni, a többit pedig online, s a személyes megjelenéssel járó alkalmakkor maszk, távolságtartás és állandó szellőztetés is jár a csomaghoz, vagyis elég értelmetlen macerának tűnik a dolog. Annak fényében különösen, hogy 20-ig csak azok a felsőoktatási hallgatók/dolgozók nem lesznek teljesen beoltva, akik nem kértek vakcinát, s amúgy is max. 10-15% körül lehetnek ilyenek. Remélhetően az enyhítés eléri ezt a területet is, s megszűnik ez az állapot.

    Tengerészek és egyebek

    A malackatermelő szektor is fejlődik, augusztus 7-én indult el az új szezon, s októberben reményeink szerint csodaszép bébik is születnek nálunk.
    Férjem hosszú vacakolás után végül elkezdte a vezetési óráit a héten, az oktató szerint elvileg a kötelező 12 elég lehet akkor is, ha egyébként máshol nem tanul, s már első ízben kivitte a forgalomba. (Annyi előképzettsége volt, hogy egy volt munkatársa mutatta neki a pedálokat és a váltót, s parkolóban ezzel szórakoztak kb. egy órát néhány hónapja.) Ha mégsem lesz elég, akkor max. majd még megtoldjuk.
    Az is eldőlt, hogy idén nem utazunk Magyarországra, ellenben januárban talán. De még meglátjuk.

    Hát ennyi. Az elmaradásokat Ulsterről majd igyekszem nem elfelejteni.

  • Elmaradások ömlesztve

    Ulsterről külön is írok még, de egyelőre itt egy ilyen szedett-vedett egyveleg, hogy nagyjából utolérjem magam.

    1. Ulsterben jártunk.
    Erre még 29-én került sor egy tengerimalac-exchange keretein belül. Érdekes élmény volt, némi kavarodással, s kellemes idővel.

    2. Itt a nyár
    Ulster óta volt egy kis visszaesés, de most már majdnem egy hete kánikula van. Tegnap megdőlt a melegrekord is, közel 30 fok volt valahol Galway megyében, s nálunk is 25-ig emelkedett a hőmérséklet. Ez a következő napokban tovább fokozódik majd nálunk, szerdára 27-et 28-at is jósolnak, s emiatt majd megyünk tengerpartra is – piknikezni, napozni, de semmiképp nem csobbanni…

    3. Teljesen beoltottak
    Pont egy hete történt a dolog, ezúttal úgy festett, még annyi kínom sem lesz, mint legutóbb, de aztán másnapra belázasodtam, s ez közel 39°C-os testhőt jelentett. Két paracetamol megoldotta, 38 körül már teljesen komfortos volt, s következő reggelre az is tovaszállt. Időközben kiküldték emailben az uniós vakcinaigazolványomat is, így elviekben már mehetnék, ahová akarok.

    4. Új telefonom lett
    Ezt főleg azért hír, mert az USA és Kína közötti szívózásnak köszönhetem a dolgot. Az eddig kiválóan működő, lassan 3 éves Mi Max 3-am egy frissítés után nem akart többé guglis dolgokat futtatni. Még Kínában vettem a készüléket, helyi, kínai ROM-mal, s a döntés Trump Xiaomi-t érintő – igaz, Biden által aztán visszavont – hülyeségei miatti válaszlépésként született. Elképzelhető, hogy egy újabb nagygenerál megjavítja, de addig is kell olyan telefon, amin mennek a megszokott dolgaim, így kénytelen voltam rendelni egy globális ROM-ot tartalmazó, szintén Xiaomi telefont. Végül a Mi 11-re esett a választás, ami egy valóban baró termék. Mivel én a Max 3-mal is elvoltam, ki lehet találni, hogy az amúgy tényleg kiemelkedően erős processzor annyira nem lett volna számomra nélkülözhetetlen – nem nagyon használok semmi olyat, amihez erős vas kéne. Ellenben a Mi 11 már majdnem akkora kijelzővel bír, mint a Max 3, ami nálam a lapátkezeim miatt kruciális pont. (Sajnos a Max szériát 3 után kinyírták.)

    5. A sulimból technológiai egyetem lesz
    A GMIT, amely a besorolás alapján institute of technology, jövő évtől, két másik, hasonló színvonalú kis intézménnyel egyesülve technológiai egyetemmé válik. A jobban csengő néven túl sok haszna nem látszik a dolognak, bár nagyon hangsúlyozzák, hogy így nyolc kampusz és nagyonsok diák meg oktató lesz. Hurrá. A diplomám minőségén nem emel, de optikailag valószínűleg jobban fest majd Kínában, ha az új nevet nyomják rá.