• Az új normális

    Szeptember elsején Koboldfölde kormánya publikálta a járvánnyal kapcsolatos legfrissebb terveket. Három lépcsőben oldják fel a még meglévő korlátozásokat, s október 22-től gyakorlatilag majdnem minden restrikciónak búcsút mondhatunk. (A maszkhordás egészségügyi intézményekben, tömegközlekedésben és a kiskereskedelmi egységek látogatásakor megmarad.)

    Hogy idáig jutottunk, az elsősorban annak köszönhető, hogy világviszonylatban is kiemelkedően sikeres oltási programot zavartak le, jelenleg a felnőtt lakosság 92 feletti százaléka részlegesen, 90%-a teljesen immunizált, de még a 12-15 évesek körében is 60% felett jár a vakcina felvétele – utóbbiak még csak egy körön vannak túl. Negyven év felett szinte nincsenek oltatlanok, a 18-24 éves korosztályban is 80%-os az átoltottság.

    A 20-40 évesek körében valamivel alacsonyabb számokat leginkább az magyarázhatja, hogy a közép-kelet-európai migránsok jellemzően ebbe a korcsoportba tartoznak, s a helyi oltásellenes keménymag tagjai elsősorban közülük kerülnek ki. Mivel bizonyos munkakörökben, gyárakban magasan felülreprezentáltak, helyi gócok még várhatóan előfordulhatnak ezután is, ha kitartanak a meggyőződésük mellett.

    A Magyarországon most megjelenő delta variáns itt már hónapok óta jelen van, s alaposan meg is dobta a fertőzöttek számát. Az előrejelzések azt mutatták, hogy szeptember közepe felé érhetjük el a hullám csúcsát, a számok pedig arra utalnak, hogy a legutolsó héten már javulás is bekövetkezett, így nagy eséllyel már túlvagyunk a nehezén.
    Az oltás hatékonyságát is jól jelzi a helyzet: magasan felülreprezentáltak az oltatlanok a megbetegedettek körében. A kifejezetten erős (a csúcson 2000 körüli) napi esetszám ellenére is kezelhető mennyiségű maradt a kórházi ellátást igénylők száma, meg sem közelítette a januári, vakcinamentes helyzetet. Mindezt úgy, hogy lényegesen relaxáltabb viszonyok között éltünk az elmúlt hónapokban, sokkal kevesebb korlátozás mellett, s úgy, hogy maga a variáns is sokkal hatékonyabban fertőz.
    Mindezek figyelembevételével remélhetően a további lazítások sem rontanak számottevően a helyzeten, mindenesetre az egészségügyi szervek továbbra is szemmel tartják a trendeket, s ha kell, lépnek is.

    A kormányzati terv megjelenése után a sulim is publikálta a saját elképzeléseit. Eszerint fokozatosan vissza akarják terelni a hallgatókat az egyetemi épületekbe, feltehetően többlépcsős folyamaton keresztül. Annyi pozitívum már most is bekövetkezett, hogy legalább a kétméteres távolságtartást felszámolják, még ha a ventiláció és a (szimpla) maszk marad is.

    A maszkok jövője egyelőre még nagyon kétséges. Az általános iskolások nem hordják, számukra kis buborékokat alkottak, odafigyelve arra, hogy csak a saját csoportba tartozó diákokkal érintkezhessenek a teljes iskolaidő alatt. Középszinten (12+ év felett, az általános iskola hat éves) már maszkot hordanak, de október 22-től az aktuális körülmények függvényében ezt felülvizsgálják, s remélhetően eltörlik majd. A felsőoktatás tekintetében még nincs szó semmiről, de azért bízunk benne, hogy utánuk mi jövünk.

    Bár azt hangsúlyozzák az állami szervek is, hogy a pandémia nem ér véget, s talán nem is fog, azért egy relatíve normális jövőkép kezd kirajzolódni. A tapasztalatok azt is mutatják, hogy a tavaly karácsonyi fiaskó óta az ír vezetés nagyon óvatos minden nyitás tekintetében, s feltehetően még most is túlbiztosítják a helyzetet. Egyelőre mind az augusztusi, mind a mostani számok alulmúlják a NEPHET által vázolt forgatókönyveket. És mint írtam, úgy fest, már a javulás is elindult – bár ez az újabb nyitás, többek közt tömegrendezvények engedélyezése, miatt még lehet átmeneti is.
    Akárhogy is, az oltatlanok száma egészen alacsony, életkoruk alapján pedig nem tartoznak a legrizikósabb korcsoportok közé, így remélhetően már nem tömítik el az ellátórendszert.

    Remélem, most már lassan tényleg jön a jó világ.

  • Újabb elmaradások

    Szánom-bánom, de aktivitásom az előző poszt óta is elmaradt a kívánatostól, így tűzoltásként egy újabb ömlesztett posztot tudok bevetni. Na meg a már sokszor ellőtt ígéretet, hogy majd megpróbálok javulni. Reméljük, sikerül.
    No, de vágjunk bele.

    Kovi

    Ezen a téren itt már minden csaknem fenékig tejfel. A 16 év feletti lakosság 87%-a teljesen, 90%-a részlegesen be van lőve, s még a 12-15-ös korosztály 50%-a is regisztrált/felvett egy oltást. Ennek hála, bár a delta elég rendesen betalálta az országot, s napi 2000 körüli új eset van, kórházi ellátást igénylők a korábbi hullámokhoz képest alig (kb. 300 fő, ebből most épp nagyjából 60 intenzíven). Az oltóanyagok sikerét is jelzi, hogy a betegek négyötöde oltatlan vagy részlegesen oltott. (A többi meg jellemzően gyenge, idős oltott, akiken már a szuri se segít.)
    Várhatóan hétfőn publikálják a tervet a korlátozások további kivezetésének mikéntjéről, reméljük, már nem tart sokáig a mostani világ. Legalább itt.

    Kínai kovi

    A delta Kínát is elkapta, olyan durván, hogy az újabb kínai vírusgócokra és a belőlük újabb és újabb nemzethalált vízionáló hírekre már teljesen immunissá vált nyugati sajtó is napokig címlapon futtatta az ügyet. Több tízmillió embert teszteltek, karantén alá zártak több települést, végül a helyzet kb. két hét alatt elhalt, a csúcson cirka 150 esetet produkálva.
    Úgy tűnik, Kínát a vírus még mindig nem tanítja móresre, amibe valószínűleg az is belejátszik, hogy néhány napja a kétmilliárdomodik szurit is bedöfködték a lakosságba. A tempó a korábbi 20 millió körüli napi injektálás helyett már jó ideje 12-16 millió körül mozog, többek közt amiatt is, mert a Covax berendelt több mint 500 millió kínai vakcinát, amiből 110 milliót rövid határidővel le is kellett szállítaniuk.

    Suli

    Szeptember 20-án tér vissza az új szezon, egyelőre még nem tudni, milyen körülmények mellett. Valószínűleg 1-2 napot kell a kampuszon tölteni, a többit pedig online, s a személyes megjelenéssel járó alkalmakkor maszk, távolságtartás és állandó szellőztetés is jár a csomaghoz, vagyis elég értelmetlen macerának tűnik a dolog. Annak fényében különösen, hogy 20-ig csak azok a felsőoktatási hallgatók/dolgozók nem lesznek teljesen beoltva, akik nem kértek vakcinát, s amúgy is max. 10-15% körül lehetnek ilyenek. Remélhetően az enyhítés eléri ezt a területet is, s megszűnik ez az állapot.

    Tengerészek és egyebek

    A malackatermelő szektor is fejlődik, augusztus 7-én indult el az új szezon, s októberben reményeink szerint csodaszép bébik is születnek nálunk.
    Férjem hosszú vacakolás után végül elkezdte a vezetési óráit a héten, az oktató szerint elvileg a kötelező 12 elég lehet akkor is, ha egyébként máshol nem tanul, s már első ízben kivitte a forgalomba. (Annyi előképzettsége volt, hogy egy volt munkatársa mutatta neki a pedálokat és a váltót, s parkolóban ezzel szórakoztak kb. egy órát néhány hónapja.) Ha mégsem lesz elég, akkor max. majd még megtoldjuk.
    Az is eldőlt, hogy idén nem utazunk Magyarországra, ellenben januárban talán. De még meglátjuk.

    Hát ennyi. Az elmaradásokat Ulsterről majd igyekszem nem elfelejteni.

  • És… itt a tanév mérlege

    Figyelem, egy kissé öntömjénező bejegyzés jön, de szerencsére nem érzitek az illatom. Továbbolvasás csak saját felelősségre!

    Ma végre publikussá váltak az első tanév eredményei. Sok titok nem maradt, mert azért a legtöbb tanerő tájékoztatott minket, de néhány igen.

    A németvizsgák értékelését nem ismertem, ahogy az év végi geológiai tárgyét sem, s persze ott volt a nagy kérdést jelentő tőzeglápos (Society and Environment) modul is. Ebből 4 esszé (darabja 20%) és egy évközi beadandókból összeálló maradék 20% adja a jegyet, s csak az első két esszé értékelését ismertem (64 illetve 76%). Mivel a tanerő lusta is, így most is csak a kész jegyet tudom, a részeredményeket nem.

    No, de nem húzom tovább az időt. Itt a lista. Az értelmezéséhez annyit kell tudni, hogy 70% felett jár a “distinction” fokozat, ami a legmagasabb jegy, illetve hogy 80% fölött nem szokás jegyet adni. Az első félévés kamutárgyak (A Learning and Innovation Skills részben, és a PC applications teljesen) illetve a német kivétel.

    A teljes év összesített eredménye 80,83 lett, amivel elégedett vagyok. S ami, csak hogy melengesse az egómat, magasabb is, mint a konkurencia esetén.

  • Az ág is húzza

    Elkezdődött 26-án az új félév, s vele együtt a tanulás jelentette kihívások is. Na jó, olyanok nincsenek igazából, bár a gleccserekkel kapcsolatos tudásom lényegesen jobban bővült, mint ahogy azt valaha is elképzeltem. Most már olyan dolgokat is tudok, mi az a cirkuszvölgy. Nagyon izgi.

    A társadalom és környezet címen futó órám, ami kapcsán a lápos esszét írtam, is fut tovább és oktatóm szerencsétlenségére most a népesedés a téma, kiemelt fókusszal Kína demográfiai trendjeire. Eddig is komoly kételyeim voltak a szakértelmét illetően, de most már egyértelmű a dolog, miután olyan területre tévedt, ahol én vagyok tájékozottabb. Próbáltam megkedvelni, de nem megy, most meg még szerencséje sem volt. Így járt.

    A félév amúgy sokkal könnyebb a korábbinál, kevesebb az óra, miután elfogytak a bevezető kamutárgyak (informatikai felkészítő és egy Learning and Innovation Skills nevű förtelem, ahol olyan hasznos dolgok történtek, mint pl. videónézés arról, hogyan kell széken ülni). Mindössze öt tárgy maradt, annak is a nagy része német, amit amúgy egészen csípek. Meglepő módon. Néhai, orosztanárból átképzett oktatóimnál jobban teljesít a jelenlegi tanerő, s így sok dolog értelmet nyert, ami korábban nem. Na meg az sem utolsó szempont, hogy tényleg babalépésekkel haladunk, így nem kell semmit sem tanulni.
    Igyekszem majd pótolni az elmaradásokat, csak januárban férjem is itthon volt három hetet, ami kissé megviselt idegileg. De már kezdek regenerálódni.

  • Németül tanulok

    Ugyanis muszáj választani az opcionális tárgyak közül is valamit. Idén ez spanyol, német vagy marketing. Mindegyik egymásra épülő, két éven át tartó okítás, így ki kell tartani mellette.

    Szerencsére csak jövő hétre kell dönteni, addig pedig igény szerint lehet csekkolni, mennyire tetszik a dolog. Ma volt a német illetve a bejegyzés írásának pillanatában a spanyol kezdőóra, a marketing pedig pénteken lesz. Mindhárom a virtuális térben.

    Bár elsőre ijesztőnek tűnt, hogy heti három órán át tanuljak nyelvet, de kiderült, melyik könyvet tervezik leadni két év alatt, s ennek a kétharmadát még értem. Szóval azt hiszem, a pénteki dolgot már nem is próbálom ki. (A spanyolt meg eleve kilőttem.)

    Új dolgokat tanulni jó, óje!

  • Most már tényleg iskolás leszek

    Ma megjött a suli regisztrációs, információs pakkja, benne az egyetemi kódommal, jelszavammal. Úgyhogy ezek segítségével elintéztem a regisztrációt, majd az ezt követően elesemesezett IT-jelszavam segítségével az onlájn hallgatói portálhoz való hozzáférést is.

    Egyébként – hacsak a választható tárgyak valamelyike nem lesz kampuszon – mindössze heti egy órát kell majd személyesen megjelenni az intézményben. Bár ezt csak azért tudom, mert személyesen kapcsolatban állok a szak vezetőjével. A honlapon a mi részlegünk várható megjelenési kötelezettségeiről még annak ellenére nincs infó, hogy 28-án kezdünk, s a legtöbb tanszék már egy fél hónapja nyilvánosságra hozta az ilyen jellegű adatait.

    A lényeg, hogy most már elkerülhetetlen módon hallgató vagyok.

  • Új infómorzsák a tanévről

    Bár konkrétan szakokra lebontva még nem jöttek ki a számok, majd csak szeptemberre ígérik, a jelek szerint heti két nap kell majd személyesen is megjelenni az iskolában.

    A szemináriumok nagy részét elvileg élőben tartják majd meg, bár azok közül is igyekeznek majd online térbe varázsolni, amit lehet.

    Az ígéret szerint a két nap két egymást követő napot jelent, amivel feltehetően a máshonnan érkező diákoknak próbálnak kedvezni, akiknek ebben a félévben nem okvetlenül lesz értelme állandó szállást fenntartani az egyetem közelében.

     

    Még annyit megerősítettek, bár ez nem lephet meg senkit, hogy a kampusz épületeiben maszk viselése lesz kötelező, ami biztosan élmény lesz.

    Hát, egyelőre így állunk, a felvételi ajánlatot majd 18-án kapom meg, most pedig épp azon igyekszem intézkedni, hogy ne kelljen tandíjat fizetnem (egy évre 3000 euró lenne). Majd meglátjuk, mekkora sikerrel.

  • A jövőbeni tanulmányokról

    Mint korábban írtam már, a tervek szerint az itt töltött időt én arra is használom majd, hogy elvégezzek egy ír sulit. Ez elsősorban azért lényeges, mert ha Kínában esetleg még kavarnak egyet a dolgokon, akkor az ezzel lehet kapcsolatos. Amikor néhány éve egy időre elvágták az utat a nem natív tanerő elől, akkor állítólag ideiglenesen a natívok azon része is szívott, aki szerencsétlenségére egy nem angol anyanyelvű országban végezte felsőfokú tanulmányait. Hogy ez mennyiben volt egyedi eset, mennyire következett az akkor épp szigorúbb szabályozásból, vagy épp csak a rendeletek sajátos helyi értelmezése okozta félreértés volt, azt nem tudhatom, mindenesetre jobb ilyen téren is bebiztosítania magát az embernek.

     

    Szóval, ha sikerrel abszolválom a felvételit (ami, élemedett koromra való tekintettel nem a normál mederben zajlik, hanem könnyített pályán – az ír rendszer majdnem minden szakon fenntart helyeket a matúr diákoknak), akkor jövő szeptemberben Castlebarban kezdem meg a sulit, a helyi, meglehetősen alacsony nívójú intézményben. Ilyen téren Írország sem üt el a fősodortól: a diákok értelemszerűen inkább jelentkeznekk valamelyik nagyobb, rangosabb egyetemre, ha megtehetik, s egy vidéki, tízezres városba szinte kizárólag a helyiek elmenni nem tudó maradéka jut. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy nem itt kell a legtöbbet fizetni, s nem is itt a legmagasabbak a ponthatárok, sőt. Szóval nagyon úgy néz ki, hogy bekerülök.

     

    Bár a helyi diploma elsődleges célja miatt nem annyira fontos, hogy mit tanulok, azért igyekeztem aszerint választani a helyszínt, hogy valami relatíve hozzám közelebb álló területet tudjak becélozni. Történelem-földrajz szakon múlatom majd az időt a tervek szerint, ami ugyan nem tanárképes, de egy viszonylag egyszerű (és rövid!) utólagos képzéssel azzá tehető. A jelek szerint majd nyelvet is kell tanulnom: a német, francia és spanyol mellett még az ír is a választék között foglal helyet, de tartok tőle, hogy én azon ír állampolgárok sorát fogom gyarapítani, aki egy kukkot sem fog érteni ebből az amúgy meglehetősen khm… ocsmány kevéssé szépen csengő kommunikációs formából.

     

    No, de ez majd csak jövőre esedékes, s a februári jelentkezésig még valószínűleg le kell tennem egy IELTS-t is, s utána meg bízni benne, hogy tényleg könnyedén bekerülök. Nem gondoltam volna, hogy harmincas éveim vége felé még ilyenekre vetemedem. Ja, itt pár kép a suliról.

     

     

    A képek egy része nem tudom, miért fordult el a feltöltés után, de most nem szeretnék ezzel bajlódni, így nézzétek el nekem.

  • Dolgos hétköznapok újra

    Sok újdonsággal nem nagyon tudok szolgálni. A munkaszünet elfogyott, s immár újra zajlik a robot, ami a nyolc nap dologtalanság után nem esett annyira jól, főleg hogy hipergyorsan sikerült visszaállnom az éjszakai ébrenlétre. De azért végül abszolváltam a feladatot.

     

    Kaptunk még egy kölyköt a nagycsoportba, s elvileg a hónap során lesz majd valamikor egy nyitott óra, amikor érdeklődő szülők vizsgálhatják meg az oktatás mikéntjét. Mármint nem csak a jelenlegiek, hanem esetlegesen az ivadékaikat ide beiratni tervező újak is. Nekem aztán mindegy. Lámpalázam már régóta nincs, s mivel tudom, hogy az ovis óráim rendben vannak, az sem aggaszt, hogy vajon tetszik-e majd nekik (ha esetleg nem, az max. ízlésen múlhat, de pont nem érdekel, legfeljebb kevesebb baba rontja az óráimon a levegőt).

     

    Ugyancsak lesz demó óra a nyelvsuliban is, most hétvégén. Tartani ezektől sem tartok, de lényegesen kisebb kedvem van hozzájuk, s egyáltalán nem bánnám, ha nem verbuválnék túl sok nebulót. Nem hiányzik, hogy hétvégén túl sok órám legyen.