-
Állampolgársági mizéria
Lassan, de ez is végéhez közeledik, szerencsére. Korábban, amikor terveztem, hogy majd írok ilyen beszámolót, valami kisokoson is gondolkodtam, amivel esetleg segíthetem a hozzám hasonló kitántorgókat, de az Írországba érkezésünk óta már kétszer variáltak a szabályokon, így ettől eltekintek. Főleg, hogy az épp aktuálissal nem is vagyok teljesen képben, mivel mi még az előző szisztéma alatt kezdtük meg a jelentkezést.
Az öt év itteni tartózkodást követően először az ezt alátámasztó különböző dokumentumokat kellett leadni, ezeket végül idén év elején/tavasszal mindkettőnk esetében elfogadták, esetemben néhány hónappal később, mint a férjemnél.
Ezt követi az ún. e-vetting, ami egy rendőrségi átvilágítás. Normális esetben jön erről egy értesítés, az ember beadja a jelentkezést, majd rövidesen megkapja a linket, ami már a tényleges e-vetting. Férjem februárban adta be a sajátját, de linket nem kapott. Mivel ő kezdte a sort, és mert eleve nem dolgoznak túl sebesen, ennek nem tulajdonítottunk túl nagy jelentőséget. Aztán áprilisban én is megkaptam a magam értesítését, beadtam a jelentkezést, majd én azonnal meg is kaptam másnap a linket. Maga a vetting folyamat cirka 3 hét alatt lezajlott, ezután még nézegették a bevándorlásiak az anyagomat, majd két napja döntési fázisba került az ügyem. Most már csak a miniszter (nem saját kezű) szignója hiányzik, mivel a gyakorlatban az eléterjesztett anyagot fogadja el, nem mérlegel. Erre várhatóan még a hónapban sor kerül, s amennyiben pozitívan dönt, kapok egy 950 eurós csekket, majd részt vehetek a következő tömeges állampolgársági ceremónián.
Férjem ügyében igyekeztünk kommunikálni a hivatallal, de több mint 2 hónap alatt sem sikerült reagálniuk. Végül szerencsére találtam netes keresgélés közben egy fazont, aki hasonlóan járt, és aki végül újra beadta a jelentkezését, amit követően már kapott linket is. Ez alapból nem lenne lehetséges, csak akkor szabadna beadni, ha erre kérnek. Mi mindenesetre tegnapelőtt megpróbálkoztunk vele, s ma csodák csodájára megérkezett a link. Innentől már remélhetően ő is sínen lesz, és hozzám képest egy cirka 2 hónap csúszással ő is beér a célba.
Még mindig nagyon imádom az ír bürokráciàt, igazi kincs!
-
Csapongó bejegyzés a magyarországi hetekről
Szeptember közepén elindultunk az Óhazába, és én, némi előre nem várt ügyintézési bonyodalmak miatt, egy kicsit több mint egy hónapig maradtam végül. A relatíve hosszúra nyúlt tartózkodás lehetővé tette, hogy némiképp nagyobb rálátásom nyíljon az ottani helyzetre, ami valamelyest túlnyúlik a villámlátogatások pillanatfelvételhez hasonlítható tapasztalatán.
Nos, mondjuk úgy, hogy nem voltam különösebben elbűvölve. Ez volt az első alkalom, amikor valóban úgy éreztem, rohad szét az ország, különös tekintettel a tömegközlekedésre.
A MÁV és a volánok zseniális összevonása miatt szülővárosomba immár buszok szinte egyáltalán nem járnak a fővárosból, így vasúton kellett hazaérni. Én alapvetően vasútbarát vagyok. Hogy ezt a viszonylatot szívesebben teszem meg busszal, az kizárólag abból fakad, hogy az utóbbi egy órával hamarabb megvan és különösebb meglepetésekre sem kell számítani út közben. Mivel ezt nem csak én érezhettem így, az egyesülés előtt szinte a teljes közönség busszal járt, a busztársaság egyik legsikeresebb viszonylatát eredményezve, ami még veszteséget sem termelt.A párhuzamosságok felszámolása ürügyén most gyakorlatilag csak vonat van, így hát azzal mentünk. Immár ezen a viszonylaton is csak annyiból áll az IC, hogy a szinte mindenhol megálló vonaton van egy kulturáltabban kinéző kocsi erre a célra, de amúgy eljutási idő tekintetében semmi eltérés a járat többi részét képező közönséges kocsikhoz képest. Mi egy ilyennel mentünk, nem a feláras osztályon. Odafelé még nem is késtünk, csak negyed órát.
Férjem hazafelé ugyancsak vonattal indult el a főváros felé. Az első cirka 50 km-en egy pályahiba miatt pótlóbusz járt. Egy másik vonalról a városba tartó járat szintén busszal érkezett meg, egy ettől független probléma miatt.
Férjeméknek két pótlóbusz állt a rendelkezésére, ezek közül az egyik, autópályán közlekedő busz volt csak alkalmas arra, hogy elérje a vonatot két állomással arrébb, a másik, gyakorlatilag töküres busz arra szolgált, hogy érintse az egyetlen közbülső megállót. Valószínűleg gazdaságosabb ezt így kezelni, mint rendesen karbantartani a vasúttársaság infrastruktúráját. Kis színes adalékként még el kell mondjam, hogy a város vasútállomásán rendesen laminált, láthatóan tartós használatra szánt tábla jelzi a pótlóbuszok indulási helyét, annak ellenére, hogy menetrend szerint nincs érvényben vonatpótlás.
Én szerencsére pótlóbusz nélkül értem a fővárosba, és az még csak nem is késett meglepő módon. Igaz, aznap a győri fővonal omlott csak össze, de az ezt a régiót szerencsére nem érintette.A bolti árak sem nagyon nyűgöztek le. Most már tényleg nincs érdemi eltérés az itteniekhez képest, sőt, bőven láttam olyan terméket, ami Írországban olcsóbb. Az tény, hogy itt a legtöbb élelmiszer áfája 0% és tudtommal különadó sem sújtja az áruházakat, de ez végfogyasztóként a legkevésbé sem érdekel.
Nagy örömömre most már majdnem mindent el lehet intézni készpénzhasználat nélkül, ami annak kapcsán különösen üdvözítő, hogy nem magyar bankkártya tulajdonosaként tranzakciónként cirka 2000 Ft díjat számolnak fel nagyjából 360 forintos euróátváltási árfolyam mellett. Gondolom, ez sem teljesen független a bankrendszert érintő szektorális különadóktól.
Szerencsére épült egy aréna, talán három és fél éve adták át, hogy legalább a közhangulat megfelelő legyen. Igaz, az év 90%-ában kong az ürességtől, de legalább fenn kell tartani a városi büdzséből.Az egészségügy is jól muzsikál helyben. Barátnőm hetek óta hányó gyermeke november végére kapott időpontot ultrahangra. A nyáron egy idősebb hölgy esete borzolta a kedélyeket, aki a melegben zavart lett, egy üzletben segítséget kért, majd miután kórházba vitték, rövid úton szélnek is eresztették. A kórháztól néhány száz méterre lett meg hetekkel később, sajnos már holtan.
Anélkül, hogy belpolitikai darázsfészek témákba nyúlnék, az mindenképpen látszik, hogy nem a prosperálás irányába tart az ország és a problémák már egyértelműen elértek egy olyan szintet, ami a mindennapokban is szembetűnő, még kvázi turistaként is. Ez tényleg szomorú, még így is, hogy engem aránylag kevéssé érint a dolog. Csak remélni tudom és szurkolok, hogy ez a trend megváltozzon.
-
Az érzelmek hiánya
Emlékeim szerint már a blogon is felbukkant egyszer, hogy eléggé szenvtelen vagyok, és már baráti körből is kaptam időnként olyan jelzést, hogy esetenként nyersebb vagyok a kelleténél. Azt azonban nem gondoltam soha, hogy az akadémiai pályám során ér ilyen jellegű kritika.
Kérésre megkaptam a szakdolgozat belső bírálóinak megjegyzéseit. Két belső és egy külső értékelő vesz részt az eljárásban. Az első a témavezetőm, a második pedig esetemben a tanszékvezető volt (ez amúgy nem nyilvános infó, de a témavezetőm említette, hogy nálam ő lesz az).
Az első vélemény annyira pozitív, hogy egyértelműen öntömjénezés lenne akárcsak idézni is belőle. No de a második! A hölgy, akivel egyébként nem túl szívélyes a viszonyunk, mivel botor módon nagyobb őszinteséget engedtem meg az irányába, mint amihez ebben az országban szokva lehet, no meg mert látványosan nem jelentem meg az egyetemen, az értékelésében nagyon hangsúlyosan kritizálta az érzelmek hiányát. Ismétlem, egy tudományos dolgozatban. Szerinte sokkal magasabb is lehetett volna a jegy, de az írás túl steril és nincsenek benne érzelmek.
Na, most már ezt is tudjuk. Én azért nem bánom, hogy inkább a tényekre koncentrálok, de ez érdekes információ volt. Mivel magasabb pontszám esetén sem változhatna a végső értékelés, miután az már így is a legmagasabb sávban van, így nincs gyakorlati jelentősége, de azért ezt nagyon furcsa élmény volt olvasni. Olyannyira, hogy veletek is megosztottam.
-
Mesterképzés letudva
Ma kaptam meg végül az eredményeket. A disszertációm 76%-os lett, amivel sikerült kompenzálni az abszolút utált és emiatt minimális befektetéssel elvégzett modulok eredményét is.
Ha nem is sokkal a limit felett, de first-class honours, ismét. 😀 Alighanem az egyetlen a csoportban. Ahhoz képest, hogy a disszertáción kívül nagyjából semmit nem csináltam és elvétve bukkantam fel az egyetemen, nem is rossz.Diplomaosztó november végén, egész biztosan ismét in absentia formában.
Juhhéj! -
A masterképzés vége és állampolgársági ügyek
Egy kis bejegyzéssel frissül a blog, hogy szó essen az utóbbi időszak fejleményeiről.
Áprilisban(?) végül beadtuk a honosítási kérelmet, azóta meg várunk. Tekintve hogy most átlag 18 hónap az elbírálási idő, még várhatunk egy darabig, de ezzel kalkuláltunk. Maga az ügymenet elég zökkenőmentes volt, mivel készültünk rá, hogy az itteni tartózkodást igazoló különböző dokumentumok meglegyenek, amúgy pedig egy rövid – és ingyenes – peace commissioner általi pecsételgetéstől eltekintve minden online zajlott, kényelmesen. Az anyakönyvi kivonatok és az útlevelek másolatai igényeltek efféle extra felülhitelesítést, de ezzel nincs is baj.
A történész masterképzésem is a végét járja. Az órák már májusban elfogytak, a szakdolgozat leadására pedig a mostani hónap 28-a a határidő. Szerencsére már egy hónapja megvoltam az érdemi részekkel, azóta még néhány térképet gyártottam meg formailag csiszoltam az elvártaknak megfelelően. A témavezetőmet egyszer láttam, de úgy tűnt, a mostani a legkevésbé sem bánta, hogy elvagyok magamban is. A visszajelzései mind pozitívak, nagyon elégedett, úgyhogy ezzel sem lesz gond. Mindenesetre már legfeljebb egyszer vagyok hajlandó újraolvasni a produktumot benyújtás előtt, ami hiba marad benne, az marad, aztán kész.
Jövő hónapban megyünk Magyarországra és közel három hetet ott is töltök majd. Az idei nyár meglepően jól alakult időjárás szempontjából, legalább másfél hónapon át 20 fok vagy még magasabb is volt, két hullámban pedig 25 felett is jártunk. Ennek ellenére azért remélem, még elcsípünk egy kis magyar utószezont is.
-
Változó angol
Idén nyáron lesz hat éve, hogy a smaragd szigetre vetődtünk. Bár az integrációm nagyon alacsony szinten maradt és a helyiekkel való szocializáció is jobbára elkerül, azért az angolom nem maradt érintetlen.
Írország előtt
Elég későn, már középiskolában kezdtem el megismerkedni az angollal, és az ott töltött négy évem volt az egyetlen periódus, amikor intézményi keretek között próbáltak meg a fejembe tömni efféle ismereteket.
Mivel ekkoriban terjedt el az internethasználat is, aránylag gyorsan a gyakorlatban is tudtam használni a megszerzett alapokat, és néhány év alatt elég használható nyelvi képességekre tettem szert. Mivel az általam fogyasztott tartalmak jellemzően az amerikai angolt használták, így magam is jellemzően ezt tükröztem vissza, mind a helyesírás, mind az akcentus tekintetében. A brit angolt némiképp érdekesnek, de azért inkább megmosolyogtatónak találtam és a legkisebb ingert sem éreztem magamban, hogy valaha is ezt használjam.Ír évek
Bár ez Írország és számtalan helyi akcentus létezik, azért az úgymond standard verzió a BBC angolt követi, kisebb kilengésekkel, mivel azért itt-ott a Hiberno-English is bekavar.* Mivel én szinte csak a felsőoktatásban érintkezek helyiekkel, ők jellemzően szintén ezt az akcentust használják.
A sulik rengeteg írott beadandóval járnak együtt, így volt lehetőségem bőven gyakorolni ezt is. Mivel a helyesírás-ellenőrzés a brit szabályoknak megfelelően javítja a szavakat, mostanra ezeket teljesen átvettem, és noha korábban eléggé idegesítőnek találtam, most már fizikai szenvedéssel járna a centre-t centernek, a metre-t meternek, vagy az analyse-t analyze-nak írni.
Kisebb mértékben, de észrevettem, hogy a kiejtésem sem a régi. Nincs brit akcentusom, de már nem is úgy beszélek, mint korábban. A sokat hallott kifejezéseket hajlamos vagyok standard itteni formában ejteni, de azért nem mindent, különösen a helyi specialitásokkal kapcsolatban vagyok kevésbé befogadó: az appreciate és a negotiate szavakban ejtett s-szerű hang sz-nek ejtése ellen minden porcikám ösztönösen tiltakozik.Jelen és jövő
Nem tudom, mennyire lesznek ezek a változások tartósak, de az az érzésem, hogy a helyesírás terén már nincs visszaút, most már kifejezetten zavar, ha az amerikai verziókat látom.
Hogy a kiejtéssel mi lesz, az már inkább nyitott kérdés. Jelenleg egyik akcentus sem bántja a fülem, arra a szintre egészen biztosan eljutottam, hogy már a standard ír angol is ugyanolyan normálisnak hat, mint az amerikai. Jó lenne azért nem keverni a kettőt, de mivel ritkán gondolom át tudatosan, mit és hogyan ejtek, többnyire csak jön, ahogy jön. De azért az a gyanúm, hogy ha elkerülök innen, ez majd szépen letisztul.
Az egészen biztos, hogy lényegesen jobban írok most angolul, mint ideérkezésem előtt, és ez egy hasznos előrelépés, amit jó eséllyel a jövőben is tudok kamatoztatni majd. Ennyiben mindenképp érdemes volt ezt az utat választani. Azért remélhetően megértenek majd Kínában, ha natív ír módon ejtett szavak is keverednek a beszédembe. Ha már egyszer ez kell nekik, úgymond.____________________________________________________________________ * A Hiberno-English az angol helyi variációja, amelyet az ír (gael) nyelv is befolyásolt. Az ír sziget latin neve Hibernia, innen a név.
-
Érdekes új világ
Trump második elnöksége az eddig látottak alapján elég szokatlan változásokat látszik generálni a világban. Bár mindig hozzá kell tenni, hogy várjuk ki a végét, hiszen esetenként napi szinten változnak az elképzelések, az már önmagában elég bizarr fejlemény, hogy legfeljebb tippelni lehet, mikor mennyire érdemes az elnök úr aktuális kommunikációját figyelembe venni. És hát az sem volt megszokottnak nevezhető a transzatlanti kapcsolatok eddigi folyása során, hogy az Egyesült Államok elnöke a saját európai szövetségeseinek egyikét illető területi igénnyel állt volna elő.
Az csak a hab lehet a tortán, hogy ha tényleg orosz érdekeknek megfelelő módon kényszerítenek békét Ukrajnára, azzal együtt, hogy az eddig folytatott nyugati gyakorlat láthatóan nem működött és Európa gazdaságára nézve sem gyakorolt túl pozitív hatást.Talán elsőre kevésbé várt jelenségek is felbukkantak az elmúlt hetek legalábbis unortodox eseményeinek farvizén. A spanyol vezetés arról beszélt, Európának önálló Kína-politikát kell vinnie, ahol maga határozza meg, Kína milyen területeken lehet partner, és mikor kell rá riválisként tekinteni, ahelyett, hogy pusztán az amerikai érdekeket szolgálnák ki. Liberális megmondóemberek szájából hangzik el, hogy a nagyhatalmak vezetői közül messze Xi a legjózanabb. Ezzel, látva az alternatívákat, nehéz vitatkozni. Persze azt is érdemes hozzátenni, hogy Kína is csak a saját érdekeinek megfelelően próbálja formálni a világot, és ez az érdek már 40 éve az, hogy lehetőség szerint minél szélesebb körben teríthesse az exportját. Emiatt se a kereskedelmi háborúk, se a konkrét háborúzás*, de még általában a komolyabb feszkók sem állnak érdekében, különösen, hogy ezek általában drágítják a szénhidrogének árát, melyekből Kína komoly behozatalra szorul.
Bár Trump kiszámíthatatlansága miatt mindenre meg annak az ellenkezőjére is van némi esély, az eddigi események egyelőre kedvezően alakulnak Kína számára. Wang Yi külügyminiszter jól láthatóan sütkérezett a németeknél megtartott biztonsági konferencián, és azóta már egyértelműen igyekeznek is Európának kedves húrokat megpengetni.Hogy Európa végül önálló nagyhatalmi tényező lesz-e, következetesen képviselt saját külpolitikával, arra nem mernék jóslatokat sem megfogalmazni, de mintha valami elindult volna az ügy érdekében. A magyarországi fejleményeket látva azért egy cseppet sem bánom, hogy remélhetően nem túl sokára lesz itteni állampolgárságunk is.
___________________________________________________________________
* Taiwan esetében van némi esélye az eszkalációnak, de amíg nem tesznek lépéseket a (hivatalos) függetlenedés felé, Kína a jelenlegi status quo fenntartásában érdekelt. Taiwan az elmúlt közel 3/4 évszázadban mindent megtett, hogy a sziget elfoglalása még akkor is brutális veszteségekkel járjon, ha nem érkezik külső segítség. Figyelembe véve a várható nemzetközi visszhangot, potenciális gazdasági szankciókat, az invázió egy ennyire exportorientált gazdaság számára katasztrofális hatással járna. A függetlenség ezzel együtt is vörös vonal, amivel Taiwan vezetése is tökéletesen tisztában van.
-
Újabb életjel
Kissé elhanyagoltam a blogolást, de túl sok dolog nem történt azóta. De hogy azért legalább egy poszt legyen évente, most adok egy kis helyzetjelentést.
Állampolgárság
A napokban adjuk be a kérelmeket, aztán remélhetően két éven belül hallunk felőlük, de az sem lenne elviselhetetlen, ha hamarabb. Remélhetően nem olyan nagyon sokára mi is koboldok lehetünk.
Edukáció
A hátralévő időben nekem még be kell fejeznem ezt a remek mesterképzést, amit tavaly szeptemberben kezdtem. Szerencsére nyár végére ezen túl is leszek.
Nem állítom a legkevésbé sem, hogy élvezem, mert az én agyam számára borzasztó modulok vannak, de az első félév eredménye alapján valószínűleg sikerül a legjobb sávban végezni. Bár ez már mesterképzés, és az egyetem elvileg egyike a top200-as világlista szereplőinek, a korábbi suliban magasabb volt az elvárás. Ez amiatt is lehet, hogy bár az én alapképzésem szakdolgozattal zárult, a jelek szerint ez nem általános, így aztán az erre való felkészítés is majdhogynem az alapokról indul. A másik potenciális ok, hogy mindössze hárman vagyunk, akik alapképzés során is történelmet tanultunk. Emiatt a másik kötelező alapmodul meg főleg erre fókuszál, hogy nagyjából képbe hozzon mindenkit.Koboldföldei vihar
A magyar média is hírt adott a megjegyezhetetlen és egyúttal kimondhatatlan nevű viharról, ami néhány hete letarolta a szigetet. Ez olyan jól sikerült, hogy több mint 2 hét után tudták csak teljesen helyreállítani az áramellátást. Nálunk szerencsére öt nap után helyrehozták, de addigra természetesen már víz sem volt. Hogy a helyzet még jobb legyen, az első néhány napban gyakorlatilag sehol nem volt mobilszolgáltatás sem, legalábbis itt nyugaton, így vészhelyzetben fogalmam sincs, hogyan jelezhettek az emberek.
Amúgy, bár ez a vihar most ütősebb volt a szokásosnál, évente fél tucatnyi alkalommal megesik, hogy nincs áram ennél sokkal kisebb zuhikat követően, de a legrosszabb ezt megelőzően egy napig tartott, jellemzően pedig még aznap helyre is állt.
Az infrastruktúra mindenesetre sok tekintetben elég gyér errefelé, de nem panaszkodom emiatt, főleg hogy most már talán nem tart olyan elviselhetetlenül sokáig.Aki keresett, köszönöm, minden rendben, csak nem sok kedvem van írni, ha nincs miről. De majd még igyekszem jelentkezni idén.
-
Szeptember elején jön az Óhaza
Tavaly elmaradt a magyarországi vizit, helyette egy nagyon rövid holland kirándulást iktattunk be az ősszel. Az idei évben újra szülőföldünk felé vesszük az irányt, sajnos csak 9 napra, ami inkább nettó 8.
Ha a Ryanair is úgy akarja, elvileg augusztus 29-én indulunk útnak és szeptember 8-án térünk vissza. Bár várhatóan lesznek praktikus szempontjai is a látogatásnak (férjem feltehetően gazdagodik egy koronával illetve a hajamnak sem árt némi kezelés), jellemzően csak kikapcsolódni megyünk. Na meg, hogy gyűjtsünk némi napfényt és meleget, ha már itt olyan szűkmarkúan osztogatják.
Nem mondom, hogy kifejezetten sóvárgunk a 40 fokokért, de azért a 16°C (itteni átlagos nyár) és a 40°C között akad valami kedvezőbb tartomány is, amit felettébb szívesen fogadnánk. Szóval azért intézzetek nekünk jó időt erre az időszakra, ránk fog férni. De ha esetleg épp sikerül kifogni egy pocsék hetet, majd valahogy kihúzzuk a termálfürdők hőenergiájára építve is.
Sajnos a nem Magyarországon kiállított diákigazolványok már nem jogosítanak ottani kedvezményre, amit azért sajnálok egy picit, látva a (számomra) új vármegye- és országbérletek diáktarifáit. De ez legyen a legnagyobb gond.
-
Egy alapdiplomával gazdagabban
Ma hozták nyilvánosságra az utolsó szemeszter eredményét, így most már biztosra mondható, hogy lett egy Írországban szerzett alapdiplomám. A besorolásra sincs panasz, first class, vagyis a legjobb fokozat lett, ami 70 feletti átlag felett jár.
A diplomaosztómra csak novemberben kerül majd sor, ami magyarországi tanulmányokkal a hátam mögött egy kissé fura, de mivel úgyis itt fog enni a fene egy darabig még, ez nem okoz semmilyen csúszást.
Az edukációm szeptemberben folytatódik, a lényegesen jobb presztízsű University of Galway diákjaként, History mesterképzés keretein belül. Az szerencsére csak egy évig tart.
Egy mérföldkő kipipálva.