A Huawei-kérdés

Megjárta a világ- és a hazai sajtót is a hír, a kereskedelmi háborúját vezető Donald Trump többek közt a Huawei nevű kínai óriáscéget is kinézte, s elnöki rendelettel eltiltotta az amerikai cégekkel való együttműködéstől, technológiájuk használatától. A bejelentést követően villámgyorsan fel is függesztették a tilalmat 90 napra, majd a legújabb fejlemények már arról szólnak, hogy a kedves elnök úr az egész rendeletét kukázza, s újra szabad a pálya.

Ennyi a sztori dióhéjban, de miről is szól valójában, s a Trump imidzsébe jól illő szeszélyek mellett mi áll a látszólag össze-vissza döntések mögött?

 

huaweilogo.jpg

 

A Huawei egy gyaníthatóan erős állami hátszelet élvező kínai nagyvállalat, felhasználói szinten elsősorban a mobiltelefonjai kapcsán ismert, de az igazán kiemelkedő teljesítményt a hálózatépítés, hálózati eszközök fejlesztése és üzemeltetése terén érte el, ezen a piacon jelenleg világvezetőnek számít, s egyúttal úttörőnek is. A (Kínában) várva várt, csúcstechnológiai forradalom emblematikus zászlóshajója, aminek növekedése Trump kavarása előtt megállíthatatlannak tűnt. A mobilpiacon lesöpörte az Apple-t a második helyről, s még a szankciók belengetése előtt minden elemző azt jósolta, hogy év végére a mostani listavezető Samsung is mögé kerül – a friss fordulatok után ez még meg is történhet. A hálózatok, s a készülő 5G-technológia terén az előnye már most is letaglózó, s bár az amerikai (és részben, bár nem maradéktalanul a vele szövetséges) piacokon eddig is következetesen kizárták a tendereken a nemzetbiztonsági kockázatra való hivatkozással, a világ fejlődő országaiban ilyen hátrány nem érte őket.

 

A nemzetbiztonsági kockázat

Amerikai oldalról az a vád éri a Huaweit, hogy kémkedik a kínai kormánynak. Noha minden erőt bevetve próbálkoztak ezt bizonyítani, egyelőre nem sikerült megtalálni azt a backdoor hozzáférést, ami ezt lehetővé tenné. Ugyanakkor az állami hátszél miatt a nem létező fenyegetést is fenyegetésként értékelik, arra hivatkozva, hogy ha most még épp nem is teszi a fentebb írt dolgokat, bármikor kaphat ilyen megkeresést, s akkor viszont minden eszköze adott lesz hozzá.

Jelen sorok írója abban nem tud állást foglalni, hogy a Huawei jelen pillanatban rosszalkodik-e, de azt nem tartja lehetetlennek, hogy szükség esetén igénybe vennék a szolgálatait. Ugyanakkor nagyon meglepődne, ha ez unikális kínai sajátosság lenne, s példa okáért az amerikai vezetés nem használná fel a saját cégeit hasonló célokra.

 

A Huawei-ügy elsősorban nem a Huaweiről szól. Kína utolsó negyven évben elért drámai felemelkedése sokáig nem okozott zavart nyugaton, sőt, egyenesen megegyeztek az érdekek. Kína olcsó munkaerőt adott, a nyugati cégek hatalmas költségmegtakarításokat és profitot értek el, a fogyasztók pedig töredékáron jutottak a javak sosem látott bőségéhez. Kína az óriási exportból tetemes tartalékokat halmozott fel, az ország modernizálódott, az életszínvonal rengeteget javult.
A helyzet azóta kezdett el feszültséget generálni, mióta Kína eljutott fejlődése egy olyan szakaszába, amely már nem csak a nyugati biorobotos gyártósorok létét veszélyezteti, de egyértelmű konkurenciát, komoly kihívást ad a magasabb hozzáadott értéket képviselő iparágak és a csúcstechnológiai cégek számára is. A gyártósori betanított munkakörök ugyan lassan egyre inkább elhagyják Kínát, de nem a fejlett világba mennek vissza, hanem Délkelet-Ázsiába, s újabban részben Afrikába is. Ha Kína sikeresen veszi az akadályt, s márpedig erre akadnak jelek, az komoly érvágást jelent a nyugati cégek, s a nyugati gazdaságok számára. Trump és tanácsadói a jelek szerint nagyjából az utolsó lehetőséget látják Kína felemelkedésének megakadályozására, bár a józanabb elemzők szerint ezzel már elkéstek, s legfeljebb lassítani képesek a folyamatot, de a kereskedelmi háború erőltetése az amerikai gazdaságnak sem fog jólesni.

 

 

trump-orange.jpg

 

 

És mi van a Huawei-jel? Nos, Trump személyes motivációit talán csak egyedül ő képes megítélni. Miután nem szoktunk haverkodni, csak merőben spekulatívan merem kijelenteni, hogy gyanúm szerint egy kicsit konok emberről lehet szó, aki megy a saját feje után, nem okvetlenül átgondolva, vagy legalábbis hozzáértő szakértőkkel egyeztetve a lépéseit. Bennem ezt a képzetet erősíti gyönyörű hajkoronája, de különösképp a bőrétől élesen elütő narancssárga sminkje, ami következetesen elkerüli a szemgödrét és a fülét. Még egy kezdő sminkes sem rakna fel ilyet, de Trumpnak valószínűleg nem érdemes ellentmondani.

Akármi is volt az oka, a Huawei blokkolása után a Google képviselői jelezték, hogy az Android piacának nagyjából egynegyedét ezek a készülékek jelentik. Néhány marginális szereplőtől* eltekintve ma a cikkben szereplő cégen, az Apple-en és a Samsungon kívül még három kínai gyártó (Xiaomi, oppo, vivo) képviseli a létező mobilpiacot. A kínaiakon kívül Androidot csak a Samsung használ. Miután kínai részről is belebegtették egy ellenlépés lehetőségét, amely szerint csak külön kormányzati engedély birtokában engednék meg a külföldi technológia használatát, lehetővé tették, hogy a letiltott Huawei mellett az összességében hasonló eladásokat képviselő másik három gyártót is leválasszák a Google rendszeréről, megfosztva utóbbit az androidos piaca 60%-ától. Ráadásul, ha a kínai operációs rendszerek nem buknak meg, s egységes kínai áruház szolgálja ki őket, úgy az a Kína hatalmas piacán már eddig is vezető appoknak egy óriási globális versenyelőnyt is biztosítana, ami könnyen megingathatná a mai vezető, amerikai techcégeket is.

 

A józanabb hangok mindenesetre jelenleg megadásra szólították fel Trumpot, de az teljesen nyilvánvaló, hogy mind a Huawei, mind az összes, ma még külföldi, különösképpen amerikai technológiának kiszolgáltatott cég rohamos fejlesztésbe (s ne legyünk naívak, durván felpörgetett ipari kémkedésbe is) kezd, hogy függetlenítsék magukat a jövőben egy hasonló helyzettől. Az is elég sanszos, hogy a Huawei (s ha bejön, jó eséllyel a többi kínai gyártó is) váltani fog a saját rendszerére, most már úgy néz ki, lesz idejük tökéletesíteni, s rendesen felkészülni.

china-vs-us-gdp-ppp-comparison.png

 

A világ vásárlóerő-paritáson számolt legnagyobb, s még a Kína számára legpesszimistább becslések szerint is egy évtizeden belül nominálisan is vezető gazdasága olyan kihívás, amit az USA-nak meg kell tanulnia kezelni. Hogy milyen sikerrel tanulnak bele, azt majd az elkövetkező évek mutatják meg.

 

 

________________________________________________________

* A mobiltelefon-piac mintegy 23%-át adják az egyéb gyártók, rendkívül alacsony, erősen felaprózott, s jellemzően egyre kisebb részesedéssel. Ráadásul még ezek jelentős hányada is kínai gyártó. A piac koncentrációja egyre nagyobb mértékű, egy éve még 36% volt az arányuk.

Hozzászólnál Facebook fiókkal?

13 hozzászólás

  • kazsiafigyelo

    Érdekes cikk, jó, hogy nem Kína/Amerika bukik alapon közelíted a dolgot, hanem árnyaltabbsn, mint ahogy tényleg nem lehet tudni, mi lesz a két fél viszonyával. Egyébként ott Kínában ez a kereskedelmi háború mennyire érzékelhető a hétköznapokban?

  • Liping

    @kazsiafigyelo: köszönöm. 🙂

    Az ellentétes irányú lépések miatt egy kicsit drágább az amerikai import, illetve az iPhone-eladások határozottan megsínylették a dolgot. Sikerült egy kis hazafias tüzet csiholni a dolog kapcsán, de a lakosság jellemzően apolitikus, s erősen pragmatikus beállítottságú, szóval azért nem ez a központi kérdés az életükben.

  • nick066

    Mekkora képmutatás/rasszizmus, nem ti tudom, mi azon aggódni, hogy egy négyszer annyi lakosú ország GDP-je elérte a negyedannyi ember által megtermelt értéket.

  • kazsiafigyelo

    @Liping: én azt olvastam sokáig a kormányzat próbálta titkolni a dolgot, wechat-en pl blokkolták a híreket. Vagy az nem igaz? Amúgy az életszínvonal tényleg visszaesett úgy általában (ami nem csak a ker. háborúnak hanem a gazdaság lassulásának is köszönhető)?

  • Liping

    @kazsiafigyelo: nem tudom, mi volt wechaten, valamit lehet blokkoltak, de a népek világra valamelyest nyitott része egyértelműen tisztában van a kereskedelmi háborúval, ahogy említettem, ez jól felhasználható hazafias retorikára ad lehetőséget. Az ifon helyett hazai telefon vásárlására ösztönöznek pl., az egy nyílt kampány.
    Az életszínvonal nem esett vissza, csak valóban lassult a növekedés, de ezt azért igyekeznek ösztönözni. Bár vannak mögötte kormányzati intézkedések is és a statisztikai adatok sem teljesen biztosan megbízhatóak, még jelenleg is elég impresszív a növekedés, csak már tényleg nem a néhai 10% körüli, mesterséges hűtésre szoruló száguldás van. Általános nyugati kalkulációk szerint is legalább 5%-os, a hivatalos adatok 6,3%-ról szólnak.

  • Chaoyang

    Az 5G technologiarol szól minden. A kemkedes csak bullshit. A kinai 5G sokkal fejletebb mint az amerikaiak technologiaja. Hogy az AT&T meg mas amerikai cegeknek is jusson valami a piacbol eléggé unfair módon inkabb kitiltjak a kinaiakat. Egyébként a Huawei P9 egy kituno telefon volt, akkor lettem fan és tulajdonosa egynek, most Mate 20X et hasznalok és aki ismeri a specifikaciot az tudja, hogy ez a vilag legjobb telefonja 🙂

    @veve miért nem tersz vissza? Nekem fajna elhagyni Pekinget

  • Chaoyang

    Az 5G technologiarol szól minden. A kemkedes csak bullshit. A kinai 5G sokkal fejletebb mint az amerikaiak technologiaja. Hogy az AT&T meg mas amerikai cegeknek is jusson valami a piacbol eléggé unfair módon inkabb kitiltjak a kinaiakat. Egyébként a Huawei P9 egy kituno telefon volt, akkor lettem fan és tulajdonosa egynek, most Mate 20X et hasznalok és aki ismeri a specifikaciot az tudja, hogy ez a vilag legjobb telefonja 🙂

    @veve miért nem tersz vissza? Nekem fajna elhagyni Pekinget

  • kazsiafigyelo

    @Chaoyang: jó, de ez az 5G technológia az amerikai felszerelés nélkül nem létezne….nyilván nem fogják ölbe tett kézzel nézni hogy Kína az amerikai technológiát használva akarja lehagyni őket

  • Liping

    @kazsiafigyelo: ha már hálózatok meg 5G, a probléma inkább az lehet, ami tulajdonképpen amerikai oldalról nézve teljesen érthető, hogy a kiépítők+üzemeltetők tagadhatatlanul rendelkeznek némi hatalommal a rendszer felett, s kritikus helyzetben ezzel vissza is tudnak élni. Ha kínaiak kezében van a hozzáférés, ők nyilván a kínai érdekeknek megfelelően avatkoznak be, ha szükséges, ami nem okvetlenül egyezik meg az amerikaiakéval. Ilyen értelemben valóban van némi nemzetbiztonsági kockázata a dolognak, csak az érvek sántítanak, amikor felhozzák, hiszen ha amerikai befolyás érvényesül, ők sem kevésbé szívbajosak élni a lehetőségekkel.

    Hogy mi mire épül, az messzire vezető gondolat lehetne. Amerika se lenne, ha a kínai technológiát jelentő iránytű nem jut el Európába.

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük