-
Érdekes új világ
Trump második elnöksége az eddig látottak alapján elég szokatlan változásokat látszik generálni a világban. Bár mindig hozzá kell tenni, hogy várjuk ki a végét, hiszen esetenként napi szinten változnak az elképzelések, az már önmagában elég bizarr fejlemény, hogy legfeljebb tippelni lehet, mikor mennyire érdemes az elnök úr aktuális kommunikációját figyelembe venni. És hát az sem volt megszokottnak nevezhető a transzatlanti kapcsolatok eddigi folyása során, hogy az Egyesült Államok elnöke a saját európai szövetségeseinek egyikét illető területi igénnyel állt volna elő.
Az csak a hab lehet a tortán, hogy ha tényleg orosz érdekeknek megfelelő módon kényszerítenek békét Ukrajnára, azzal együtt, hogy az eddig folytatott nyugati gyakorlat láthatóan nem működött és Európa gazdaságára nézve sem gyakorolt túl pozitív hatást.Talán elsőre kevésbé várt jelenségek is felbukkantak az elmúlt hetek legalábbis unortodox eseményeinek farvizén. A spanyol vezetés arról beszélt, Európának önálló Kína-politikát kell vinnie, ahol maga határozza meg, Kína milyen területeken lehet partner, és mikor kell rá riválisként tekinteni, ahelyett, hogy pusztán az amerikai érdekeket szolgálnák ki. Liberális megmondóemberek szájából hangzik el, hogy a nagyhatalmak vezetői közül messze Xi a legjózanabb. Ezzel, látva az alternatívákat, nehéz vitatkozni. Persze azt is érdemes hozzátenni, hogy Kína is csak a saját érdekeinek megfelelően próbálja formálni a világot, és ez az érdek már 40 éve az, hogy lehetőség szerint minél szélesebb körben teríthesse az exportját. Emiatt se a kereskedelmi háborúk, se a konkrét háborúzás*, de még általában a komolyabb feszkók sem állnak érdekében, különösen, hogy ezek általában drágítják a szénhidrogének árát, melyekből Kína komoly behozatalra szorul.
Bár Trump kiszámíthatatlansága miatt mindenre meg annak az ellenkezőjére is van némi esély, az eddigi események egyelőre kedvezően alakulnak Kína számára. Wang Yi külügyminiszter jól láthatóan sütkérezett a németeknél megtartott biztonsági konferencián, és azóta már egyértelműen igyekeznek is Európának kedves húrokat megpengetni.Hogy Európa végül önálló nagyhatalmi tényező lesz-e, következetesen képviselt saját külpolitikával, arra nem mernék jóslatokat sem megfogalmazni, de mintha valami elindult volna az ügy érdekében. A magyarországi fejleményeket látva azért egy cseppet sem bánom, hogy remélhetően nem túl sokára lesz itteni állampolgárságunk is.
___________________________________________________________________
* Taiwan esetében van némi esélye az eszkalációnak, de amíg nem tesznek lépéseket a (hivatalos) függetlenedés felé, Kína a jelenlegi status quo fenntartásában érdekelt. Taiwan az elmúlt közel 3/4 évszázadban mindent megtett, hogy a sziget elfoglalása még akkor is brutális veszteségekkel járjon, ha nem érkezik külső segítség. Figyelembe véve a várható nemzetközi visszhangot, potenciális gazdasági szankciókat, az invázió egy ennyire exportorientált gazdaság számára katasztrofális hatással járna. A függetlenség ezzel együtt is vörös vonal, amivel Taiwan vezetése is tökéletesen tisztában van.
-
A Huawei-kérdés
Megjárta a világ- és a hazai sajtót is a hír, a kereskedelmi háborúját vezető Donald Trump többek közt a Huawei nevű kínai óriáscéget is kinézte, s elnöki rendelettel eltiltotta az amerikai cégekkel való együttműködéstől, technológiájuk használatától. A bejelentést követően villámgyorsan fel is függesztették a tilalmat 90 napra, majd a legújabb fejlemények már arról szólnak, hogy a kedves elnök úr az egész rendeletét kukázza, s újra szabad a pálya.
Ennyi a sztori dióhéjban, de miről is szól valójában, s a Trump imidzsébe jól illő szeszélyek mellett mi áll a látszólag össze-vissza döntések mögött?
A Huawei egy gyaníthatóan erős állami hátszelet élvező kínai nagyvállalat, felhasználói szinten elsősorban a mobiltelefonjai kapcsán ismert, de az igazán kiemelkedő teljesítményt a hálózatépítés, hálózati eszközök fejlesztése és üzemeltetése terén érte el, ezen a piacon jelenleg világvezetőnek számít, s egyúttal úttörőnek is. A (Kínában) várva várt, csúcstechnológiai forradalom emblematikus zászlóshajója, aminek növekedése Trump kavarása előtt megállíthatatlannak tűnt. A mobilpiacon lesöpörte az Apple-t a második helyről, s még a szankciók belengetése előtt minden elemző azt jósolta, hogy év végére a mostani listavezető Samsung is mögé kerül – a friss fordulatok után ez még meg is történhet. A hálózatok, s a készülő 5G-technológia terén az előnye már most is letaglózó, s bár az amerikai (és részben, bár nem maradéktalanul a vele szövetséges) piacokon eddig is következetesen kizárták a tendereken a nemzetbiztonsági kockázatra való hivatkozással, a világ fejlődő országaiban ilyen hátrány nem érte őket.
A nemzetbiztonsági kockázat
Amerikai oldalról az a vád éri a Huaweit, hogy kémkedik a kínai kormánynak. Noha minden erőt bevetve próbálkoztak ezt bizonyítani, egyelőre nem sikerült megtalálni azt a backdoor hozzáférést, ami ezt lehetővé tenné. Ugyanakkor az állami hátszél miatt a nem létező fenyegetést is fenyegetésként értékelik, arra hivatkozva, hogy ha most még épp nem is teszi a fentebb írt dolgokat, bármikor kaphat ilyen megkeresést, s akkor viszont minden eszköze adott lesz hozzá.
Jelen sorok írója abban nem tud állást foglalni, hogy a Huawei jelen pillanatban rosszalkodik-e, de azt nem tartja lehetetlennek, hogy szükség esetén igénybe vennék a szolgálatait. Ugyanakkor nagyon meglepődne, ha ez unikális kínai sajátosság lenne, s példa okáért az amerikai vezetés nem használná fel a saját cégeit hasonló célokra.
A Huawei-ügy elsősorban nem a Huaweiről szól. Kína utolsó negyven évben elért drámai felemelkedése sokáig nem okozott zavart nyugaton, sőt, egyenesen megegyeztek az érdekek. Kína olcsó munkaerőt adott, a nyugati cégek hatalmas költségmegtakarításokat és profitot értek el, a fogyasztók pedig töredékáron jutottak a javak sosem látott bőségéhez. Kína az óriási exportból tetemes tartalékokat halmozott fel, az ország modernizálódott, az életszínvonal rengeteget javult.
A helyzet azóta kezdett el feszültséget generálni, mióta Kína eljutott fejlődése egy olyan szakaszába, amely már nem csak a nyugati biorobotos gyártósorok létét veszélyezteti, de egyértelmű konkurenciát, komoly kihívást ad a magasabb hozzáadott értéket képviselő iparágak és a csúcstechnológiai cégek számára is. A gyártósori betanított munkakörök ugyan lassan egyre inkább elhagyják Kínát, de nem a fejlett világba mennek vissza, hanem Délkelet-Ázsiába, s újabban részben Afrikába is. Ha Kína sikeresen veszi az akadályt, s márpedig erre akadnak jelek, az komoly érvágást jelent a nyugati cégek, s a nyugati gazdaságok számára. Trump és tanácsadói a jelek szerint nagyjából az utolsó lehetőséget látják Kína felemelkedésének megakadályozására, bár a józanabb elemzők szerint ezzel már elkéstek, s legfeljebb lassítani képesek a folyamatot, de a kereskedelmi háború erőltetése az amerikai gazdaságnak sem fog jólesni.És mi van a Huawei-jel? Nos, Trump személyes motivációit talán csak egyedül ő képes megítélni. Miután nem szoktunk haverkodni, csak merőben spekulatívan merem kijelenteni, hogy gyanúm szerint egy kicsit konok emberről lehet szó, aki megy a saját feje után, nem okvetlenül átgondolva, vagy legalábbis hozzáértő szakértőkkel egyeztetve a lépéseit. Bennem ezt a képzetet erősíti gyönyörű hajkoronája, de különösképp a bőrétől élesen elütő narancssárga sminkje, ami következetesen elkerüli a szemgödrét és a fülét. Még egy kezdő sminkes sem rakna fel ilyet, de Trumpnak valószínűleg nem érdemes ellentmondani.
Akármi is volt az oka, a Huawei blokkolása után a Google képviselői jelezték, hogy az Android piacának nagyjából egynegyedét ezek a készülékek jelentik. Néhány marginális szereplőtől* eltekintve ma a cikkben szereplő cégen, az Apple-en és a Samsungon kívül még három kínai gyártó (Xiaomi, oppo, vivo) képviseli a létező mobilpiacot. A kínaiakon kívül Androidot csak a Samsung használ. Miután kínai részről is belebegtették egy ellenlépés lehetőségét, amely szerint csak külön kormányzati engedély birtokában engednék meg a külföldi technológia használatát, lehetővé tették, hogy a letiltott Huawei mellett az összességében hasonló eladásokat képviselő másik három gyártót is leválasszák a Google rendszeréről, megfosztva utóbbit az androidos piaca 60%-ától. Ráadásul, ha a kínai operációs rendszerek nem buknak meg, s egységes kínai áruház szolgálja ki őket, úgy az a Kína hatalmas piacán már eddig is vezető appoknak egy óriási globális versenyelőnyt is biztosítana, ami könnyen megingathatná a mai vezető, amerikai techcégeket is.
A józanabb hangok mindenesetre jelenleg megadásra szólították fel Trumpot, de az teljesen nyilvánvaló, hogy mind a Huawei, mind az összes, ma még külföldi, különösképpen amerikai technológiának kiszolgáltatott cég rohamos fejlesztésbe (s ne legyünk naívak, durván felpörgetett ipari kémkedésbe is) kezd, hogy függetlenítsék magukat a jövőben egy hasonló helyzettől. Az is elég sanszos, hogy a Huawei (s ha bejön, jó eséllyel a többi kínai gyártó is) váltani fog a saját rendszerére, most már úgy néz ki, lesz idejük tökéletesíteni, s rendesen felkészülni.
A világ vásárlóerő-paritáson számolt legnagyobb, s még a Kína számára legpesszimistább becslések szerint is egy évtizeden belül nominálisan is vezető gazdasága olyan kihívás, amit az USA-nak meg kell tanulnia kezelni. Hogy milyen sikerrel tanulnak bele, azt majd az elkövetkező évek mutatják meg.
________________________________________________________
* A mobiltelefon-piac mintegy 23%-át adják az egyéb gyártók, rendkívül alacsony, erősen felaprózott, s jellemzően egyre kisebb részesedéssel. Ráadásul még ezek jelentős hányada is kínai gyártó. A piac koncentrációja egyre nagyobb mértékű, egy éve még 36% volt az arányuk.