Az elmúlt közel másfél évről

Az előrejelzésemnek megfelelően a Szecsuánblog továbbra sem bővelkedett posztokban, olyannyira nem, hogy közel egy éve nyilvánultam meg itt utoljára. A helyzetet megint csak egy összefoglaló cikk formájában kísérelem meg orvosolni, jobb híján.

Oktatás

Most már mindössze néhány hónap választ el az alapdiploma megszerzésétől, s a múlt héten megkaptam a master képzésre szóló felvételről szóló hírt (conditional offer, szóval akkor az enyém a hely, ha legalább 60%-os lesz az alapdiploma eredménye).
Tavaly a második félév elején sikerült kiderítenem, hogy a diploma értékelése kizárólag a negyedik év tárgyainak átlagából áll össze, így sajnos gyakorlatilag teljesen feleslegesen izgattam magam az első három év eredményei miatt. Bár későn derült ki, azért igyekeztem kihasználni a helyzetet, amennyire ez ebben a stádiumban még lehetséges volt, így aztán a hatodik szemeszter nem kedvelt moduljait teljesen ignoráltam, még egy 56%-os eredményt is sikerült összehoznom az egyik turizmusos tárgyból.
Ami az idei tanévet illeti, az első félévet 77%-on zártam, és meglehetősen kevéssé tartom valószínűnek, hogy ne hetessel kezdődjön a végső értékelés.

Állampolgárság

Most nyáron lesz 5 éve, hogy ide keveredtünk, s év végétől lesz meg a dokumentumokkal igazolható 5 éves tartózkodásunk. Jelen állás szerint átlag 18 hónapot igényel, hogy a bürokrácia átrágja magát a beadott anyagon és meghozza döntését, s mivel a pozitív választ követően még egy állampolgársági ceremónián is részt kell venni, amelyekből néhány havonta tartanak, plusz mert még az útlevél-igénylésre és az újonnan beszerzett dokumentumok konzuli felülhitelesítésére is kell időt szánni, várhatóan 2027 őszén bukkanhatunk fel újra Kínában. Ha szerencsénk lesz, s aránylag gyorsan sor kerül a ceremóniára, meg a többi extra lépés sem húzódik el, elképzelhető, hogy már a 2026/2027-es tanév második felében ott lehetünk, de a csalódások elkerülése miatt jobb a másik dátummal számolni.

Írország lassan 5 év után

Sajnos, ahogy telik az itt töltött idő, egyre kevésbé szeretem Koboldföldét. A viszony megromlásának elsődleges oka az, amitől elsőre is tartottam: az időjárás. Jobban toleráltam, mint arra előzőleg számítottam, de mostanra már nagyon unom, amihez valószínűleg az is hozzájárult, hogy a tavalyi nyár gyakorlatilag elmaradt. Nem mintha egy átlagos nyár itt akkora élménnyel járna.
A másik dolog összefügg az elsővel, egész pontosan az itteni páratartalommal és szerény hőmérsékleti értékekkel. Ez a kombináció optimális viszonyokat teremt a penésznek, amitől egyszerűen képtelenség tartósan megszabadulni. A kacsalábon forgó palotákban sem, és sajnos sem az állandó fűtés, sem a párátlanító szerkezetek nem kínálnak igazán hatékony megoldást, legfeljebb a helyzet súlyosságán enyhítenek.

Választás másként

Bár az előzőek valószínűleg egyértelművé teszik, hogy a kezdetektől célként kitűzött kínai tervek nélkül sem szeretnénk itt letelepedni, az állampolgárság megszerzése miatt előnyös dolog közügyek iránt érdeklődő elemnek mutatkozni. Ezt a logikát követve immár regisztrált választók vagyunk (itt ez előfeltétele a névjegyzékbe kerülésnek), és mint ilyenek, idén az önkormányzati és EP-választásokon már az ír jelöltekre fogunk voksolni, amihez itt élő EU-s állampolgárokként jogunk van.
(Az ír belpolitika egyébként a legkevésbé sem érint meg, és a magyarországi gyökereimmel, szocializációmmal nagyon nehéznek tartom a helyiek problémáival való azonosulást. Tényleg próbálok empatikus lenni, ahogy azzal is tisztában vagyok, hogy mindenkinek a saját nyomora a legégetőbb, de kvázi külső szemlélőként leginkább csak jelentéktelen hülyeségeken való rugózásnak tűnik majdnem minden helyi ügy.)

Blog

A blog valószínűleg ezután is tetszhalott állapotban marad, de azért igyekszem évente többször is jelentkezni. Kitartó olvasóimnak ezúton is köszönetemet fejezném ki az érdeklődő üzenetekért. Élünk, megvagyunk, csak már eléggé unjuk az itteni létet. Úgy meg nehéz miről írni.
Szerencsére már csak három év.