• A nagy globális átverés

    Számomra rendkívül furcsa, hogy mennyien vevők a koronavírussal kapcsolatos összeesküvés-elméletekre. Főleg, hogy olyanok is, akik amúgy egyébként békeidőben nem az alufóliasipkás szubkultúrákat erősítik, s hellyel-közzel racionális elvek mentén élik az életüket.
    Ezzel együtt is még valamennyire megértem (nem nagyon, de fogjuk rá), ha egy távoli, nem kézzelfogható nyavalya tényét kérdőjelezi meg a tömeg. De azóta már közel hétszázezer magyar kapott pozitív tesztet, 22 ezren pedig meg is haltak. Plusz, ami nem detektált.
    Akárhogy is, ez azért egy akkora embertömeg, hogy mostanra mindenki ismerhet már személyesen vagy maximum egy áttéten keresztül elhunytat, de minimum olyan fertőzöttet, aki nem úszta meg két nap hőemelkedéssel vagy egy kis kaparó torokkal. Két napja elhunyt anyósom mellett mi is tudtunk még egy közeli barát nagyapjáról is, sajnos ő sem épült fel.

    Anyósom egyébként nem volt zakkant. Mielőtt beütött a pandémia, semmi gyanút nem keltett, a bevett normáknak megfelelően állt hozzá az élet kérdéseihez. Ő is és a gyerekei is kivétel nélkül megkaptak minden védőoltást, ha beteg volt, orvoshoz járt, szedett gyógyszereket is, szóval tényleg nem az a született anarchista jelenség volt. Én és a férjem is erősen meglepődtünk, amikor elkezdett megosztani minden baromságot, amit a vírussal kapcsolatban talált. Gyaníthatóan inkább az lehetett a gond, hogy közel 60 volt már, amikor rászabadult az internet, s így benne nem alakult ki egy természetes immunitás a keringő hülyeségekkel kapcsolatban. A meggyőződése végül odáig fajult, hogy még a vakcinából sem kért, dacára annak, hogy 63 évesen, két enyhébb krónikus betegséggel simán időben kapott volna. Édesanyám 65 múlt, s most kapja a másodikat, élettársa 57, őt pedig múlt hét szombaton csippelték. Ők ketten nem élveznek prioritást, csak a koruk miatt került rájuk a sor, hála annak, hogy van mivel. Mindketten a Szputynikkal lettek megszúrva.

    Persze, mindannyian tudjuk, hogy az egészséges szervezetben nem sűrűn okoz kárt a kór. Anyós is ezt hajtogatta, hogy egy nátha. Amikor épp elfogadta, hogy létezik. A felvonultatott elméletek nem sűrűn voltak összhangban egymással sem.
    Tagadhatatlan, hogy neki is voltak alapbetegségei, de semmi kirívó, amit gyógyszeresen ne lehetne karbantartani, s simán hozta egy átlag korabeli magyar szintjét. Egész nyugodtan leélhetett volna még évtizedeket.

    Nem jelent elégtételt, de az igazsághoz tartozik, hogy amikor egy nappal a halálát megelőzően beszéltünk vele, már belátta, hogy tévedett. Nem ő egyedül. De hiába ezek a kinyilatkoztatások, valahogy a saját bőrön megtapasztalt veszélyig nem jutnak el a megtévesztett agyakig.
    Azért ha csak 1-2 embert sikerül jobb belátásra bírni, akkor már megéri írni róla.
    Olvasóimnak meg azt javaslom, ha hasonlóan megborult, veszélyeztetett korú családtagjaitok vannak, valahogy győzzétek meg őket, amíg még nem késő.

    Ha pedig lehetőség van rá, adassátok be az oltást! A gyógyszergyárnak nyilván jó biznisz a vakcina, ha keleti, akkor a magyar kormánynak is, de attól még használ. Ha meg esetleg át is programozza a megdöfött páciens agyát, az ettől tartók esetén ez nem is okvetlenül akkora baj…

  • Csippelés nyugaton és keleten

    Aktuális koronavírusos pandémiánkból, ha lassan is, de talán már kifelé tartunk. A csippelés hol jobban, hol kevésbé jól pörög, de a lényeg, hogy már zajlik. A néhai és a választott új hazám eltérő utat jár(t) be, ahogy kedvenc élőhelyem is.

    Hungária

    A magyarországi helyzetet talán nem kell nagyon bemutatni, hiszen az olvasók többsége ott éli a világát, s a saját bőrén tapasztaltja. A politikát nem szívesen engedem be erre a felületre, de ez most megint egy olyan téma, ahol ez valamennyire kikerülhetetlen. Sajnos, mert egyébként nagyon nem tartom szerencsésnek, hogy még ebben a helyzetben is szekértáborok feszülnek egymásnak. Jómagam, mint azt korábban már volt szerencsém kifejteni, liberális beállítottságú ember vagyok, s felettébb rosszul éltem meg a jelenlegi oldal most már több mint évtizedes regnálását. Na nem mintha az azt megelőző nyolc év annyira jól sikerült volna, de legalább a kormányzást borító ideológiai máz kevésbé volt ellenemre. Ilyen előélet mellett kifejezetten kellemetlenül érzem magam, amiért az elmúlt hónapokban szinte folyamatosan az illiberális hatalommal kell egyetértsek. Nem kétlem, hogy bőven akadtak kevésbé altruista motivációk a vakcinabeszerzések körül, ahogy azt is látom, hogy a járvány kezelése korántsem alakult problémamentesen. Az 5000 egészségügyi dolgozó szélnek eresztésének időzítése – még ha egy részük amúgy is ment volna, csak a veszélyhelyzetben érvényben lévő tilalom miatt nem tudott – is kifejezetten botrányos. Ezeket nem lehet tagadni. De azt is látni kell, hogy európai viszonylatban egyáltalán nem voltak lazák a szabályok, s a megugró esetszámok főleg a legendásan nem szabálykövető lakosságnak köszönhetőek. Az ellenzék részéről sem nagyon észleltem, hogy – az amúgy kifejezetten népszerűtlen – komoly lezárásért harcolt volna. Ebben a helyzetben üdvözölni tudtam, hogy orosz és kínai vakcinákhoz fordultak, enélkül tagadhatatlanul sokkal rosszabbak lennének a mutatók. Több, mint dupla annyi ember kapott már autizmust oltóanyagot, mint az EU-s átlag, s egyedül az apró Málta mutatói jobbak a közösségen belül. Bár nem kicsiny hiszti zajlott ezek miatt a különutas szurik miatt, azóta már Szputnyikot használnak a szlovákok is, a cseheknél pedig kisebb belpolitikai válságot okozott, hogy használjanak-e keleti hatóanyagokat (köztük a kínait is), s kis híján még a lengyelek is Sinopharm-vásárlók lettek. A németek meg maguk kezdték el sürgetni az orosz anyag európai engedélyeztetési eljárásának megkezdését.
    Ahogy a széljárás változni kezdett, valahogy kikopott a kormányellenes orgánumok retorikájából ezen anyagok használátanak megkérdőjelezése is, s dacára annak, hogy hónapokon át mást se lehetett olvasni, most úgy tesznek, mintha soha nem is lett volna téma. Egy darab ellenzéki párt tart ki következetesen az álláspontja mellett, ezt, mégha egyet nem is értek, legalább értékelni tudom.

    Mi újság Írországban?

    Az itteni helyzet leginkább két dologban tér el a magyartól. Az egyik, hogy mutatja, mennyire korlátok közé lehet szorítani a járványt, ha abban partner a lakosság is. Már bő egy hónapja napi 3-500 új eset van, mindez úgy, hogy folyamatosan tesztelnek. Férjem már vagy 15-ször esett át rajta, minden héten járnak hozzájuk a munkahelyére ebből a célból.
    A másik pedig, hogy mennyit számít, sikerül-e az országnak máshonnan oltóanyagokhoz jutnia. Itt csak feleannyian lettek csippelve eddig, s a jelenlegi tempó mellett elképzelni is nehéz, mire lesz értékelhető előrelépés. Az külön betett az amúgy is csigalassú folyamatnak, hogy sok más nyugati országhoz hasonlóan itt is felfüggesztették az AstraZeneca használatát. Ezt különösen szomorú dolognak tartom, tekintve hogy semmi nem utal arra, hogy kockázatos lenne. De sajnos tudomásul kell venni, hogy még ez is népszerűségi játék, a kormányok pedig igyekeznek elkerülni minden hőbörgést. Az aktuális német álláspont kifejezetten cuki: 60 év felett engedélyezett a használat, alatta az esetleges vérrögképződési rendellenességek miatt még vizsgálják. Hulljon a férgese?

    Felpörög a kínai program is

    Bár az ázsiai óriás egy ideig jobban koncentrált az imidzsjavítást és a zsíros üzletet jelentő exportra, végül a saját oltási programja felpörgetése mellett döntött. Ehhez először kiépítették a szükséges infrastruktúrát, majd cirka két hete beindult a folyamat. Most már napi 5-6 millió oltást adnak be, s 120 milliónál (8,32%) járnak. A cél, hogy június végére a lakosság 40%-át letudják, őszre pedig a nyájimmunitáshoz szükséges szint is teljesüljön.
    Magyarországon ez nem kapott túl nagy nyilvánosságot, de az amerikai sajtó nagyon sokáig azzal volt elfoglalva, miért nem halad a kínai vakcináció. Megfejtésük is volt persze, eszerint azért, mert az egyébként ördögi, s a lakosságát bármire rákényszeríteni képes rezsim nem tudta elérni, hogy állampolgárai elfogadják a helyi szurikat. Hiszen azok annyira rosszak, hogy még a kínaiaknak sem kellenek.
    Természetesen nem ez az önmagát cáfoló tézis volt az oka, hanem hogy volt egy hónap újév, amikor nagyjából semmi nem történik Kína-szerte, illetve a már feljebb emlegetett prioritási sorrend. Lássuk be, úgy könnyű az exportot előnyben részesíteni, ha a határokon belül nincs aktív járvány.
    A múltkori posztban emlegetett, aznap épp két aktív eset nagy vihart kavart egy másik felületen. Az egyébként jobbára 10 körüli érték éppenséggel lehet hamis. Erre nem tudunk rálátni. De Kína nincs hermetikusan elzárva a külvilágtól, jelenleg is nyugatiak milliói élnek és dolgoznak az országban. Noha nagy részük – akárcsak a kínaiak nagy része – tagadhatatlanul a keleti part nagyvárosaiban tömörül, kisebb számban előfordulnak bárhol. Az egyetlen kivétel Tibet Lhászán kívüli területei és néhány elzárt xinjiangi járás. Nem lehetetlen, hogy a leginkább világvégi, falusias vidékek híreit el lehet fojtani, de az epidémia országos kitörésének elkerülése lényegesen magasabb számok esetén vajmi kevéssé volna lehetséges, ha Kína kétharmadában napi szinten dokumentáltan normális mederben zajlik az élet. Nem mellesleg, olyan hírek akadnak is, ebbe belecseppenő külföldiek révén, hogy a városukat lezárják, a teljes lakosságot meg letesztelik, mert találnak 1-2 esetet.
    De ha Kína járványkezelési sikere teljesen elképzelhetetlen is, akkor ott a másik Kína, Tajvan. A teljes pandémia alatt sikerült ezer alatt tartani az esetszámot, s jelenleg napi 1-2 fertőzött fordul elő. Vagy ők is hazudnak, vagy pedig valóban lehetséges járványmentes állapotot létrehozni megfelelő fellépés mellett.
    A legújabb fejlemények alapján a WHO elismerte a Sinopharm és a Sinovac oltóanyagának hatásosságát is, ez talán kifogja a szelet az ellenzők vitorlájából.

    Jövő?

    A pandémia elején sikerült több, egészen jól sikerült jóslatot megfogalmaznom. Szerencsére minden nem jött be, mert végül léptek az európai hatóságok, de így is egészen elégedett lehetek magammal.
    A most előttünk álló idővel kapcsolatban lényegesen nehezebb biztosat mondani. Így inkább csak a reményeimet fogalmazom meg. Bízom benne, hogy előbb-utóbb felpörögnek a kapacitások, s azért az év végére már az európaiak kritikus tömegébe kerül mikrocsip. Ha eljutunk ide, az egyúttal azt is jelenti, hogy jönni fog még legalább ugyanennyi, immár felesleges vakcina is, amit, tekintve hogy fél év után megromlanak, majd felajánlunk a fejlődő világnak. Ami remélhetően rendezi a kérdést. Legalábbis egy ideig. Nagyon elfajuló mutánst talán nem kapunk addig még, s legfeljebb majd évi egy-egy emlékeztető szurival elleszünk. Jó lenne.

    Oltassátok be magatokat, ha megadatik a lehetőség.

  • A második félév is telik

    Figyelem! Ez egy nagyon erősen bő lére eresztett poszt, mely olvasóim domináns többsége számára abszolút irreleváns dolgokról szól a tanulmányaimmal kapcsolatban. Nyugodtan ugorjátok át, nem lesz sértődés.

    Olyannyira, hogy jövő hónap végén el is fogy, pedig közben még egy tavaszi szünet is jön. Szerencsére ezúttal kevesebb a felesleges óra – különös tekintettel arra, hogy még a heti öt németből is csak egy zajlik „személyesen”, a többire emailben érkezik feladat, vagy még az sem.

    Közben kijött kedvenc oktatóm decemberben leadott esszéjének eredménye is. Ez a tárgy teljes éven át tart, így csak a második félév végén kapjuk az értékelést – anno magyar viszonyok között ilyennel nem találkoztam, de itt több tárgy is ilyen.
    Szóval, az a hirtelen összevágott, nemzeti parkos iromány valamiért 76%-ot kapott, pedig egyáltalán nem múlta felül az első, 64%-ra értékelt beadandót, sőt. Kb. negyedannyi idő alatt készült el. Hogy mi a változás oka, azt nem tudom, de nem is különösebben izgat, a hölgy akkor sem lopja bele magát a szívembe, ha a következő újabb 12%-kal jobb eredményt kap. Amit kétlek, mert erre sem vagyok hajlandó energiát pazarolni.

    A leginkább kellemetlen, s a legtöbb diákot félelemmel eltöltő geológiai tárgyunk ellenben sokkalta kevésbé ijesztő, mint arra számítottak. Ez is teljes éves, 10 kredites tárgy, az értékelés 60%-a beadandókból jön össze, 40% az évvégi vizsga (a magyarázat szempontjából nevezzük ezt 60 és 40 pontnak, talán jobban érthető lesz majd). A beadandók sok darabból álltak össze, 1-4 pont körüli súllyal, s mivel még javítási lehetőségek is kerültek a rendszerbe, összesen akár 70 pontot is lehetne belőlük szerezni. Nem lehet persze, mert 60 a maximum, de ez így azt jelenti, hogy ezt a maximumot már akkor el lehet érni, ha az ember a beadandókat 85,7 %-os eredménnyel teljesíti. Ez nem fenyeget senkit, mert majd’ mindannyian kihagytunk néhány feladatot (én pl. nem jártam be személyesen a gyakorlatokra, mivel a vírus miatt nem volt kötelező, nekem meg így volt kényelmesebb), én vagyok jelenleg a legjobb pozícióban kb. 50,1 ponttal a maximális 60-ból. Még a tavaszi szünet után potenciálisan 3 ponttal növelhető lesz a dolog, vagyis akár 53 is lehet belőle.
    Ami a lényeg, hogy mivel a tárgy teljesítéséhez 40% a követelmény, jelenleg a mi 11 fős, s a Geography & Outdoor Education szakosok kb. 20 fős csoportjából – ezt a tárgyat összevonva kapjuk velük együtt, s a tényszerűség kedvéért le kell írni, hogy közülük ketten is jobban állnak, mint én – nagyjából 5 diák van még, akinek matematikai esélye van elhasalni, a többiek akkor is átmennek, ha a vizsgán nem szereznek egy darab pontot sem. Feltehetően nem szeretne a tanerő szeptemberben pótvizsgákat tartani.
    Ez persze megnyugtató, ahogy az is, hogy az elérhető 40-ből még 20 pontot sem kell szereznem a vizsgán a legjobb jegy (70%+) eléréséhez, de azért ennél valószínűleg jobban kéne szerepelnem, mert utalnak arra jelek, hogy bír az oktató, dacára annak, hogy egyáltalán nem érdekel az órája és nem is szoktam figyelni. Az nem lenne szép, ha ő is szembesülne vele, hogy magasan tojtam az egészre.

    A folklór második beadandóját is sikerült meghekkelnem, bár ez nem volt szándékos. A feladat egy nyolcperces prezentációt ír elő, mégpedig egy ír ünnepről, annak folklife és folklore vonatkozásában is (nem tudom, ezeknek melyik magyar terminus technicus feleltethető meg). Nos, mivel patriknapi (holnap lesz, sok boldogságot annak, akit érint) vagy halloweeni témában nem akartam bővíteni a művek sorát, teszik azt elegen, így keresni próbáltam valami viszonylag kevésbé ismert darabot. Mondanom sem kell, nekem mind az.
    Böngészés közben kiderült, hogy a modern ír ünnepek közé sorolhatóak különböző muszlim beütések és még a holdújév is. Hát, ha már így hozta a sors, egyeztettem, s mivel szerencsére nem ágált az előadó sem az értelmezés ellen, így kínai újévi prezentáció született. Nem mintha túl érdekes lenne, mert a legközönségesebb kínai ünnep, de legalább olyan téma, amibe nem kellett érdemben energiát fektessek.

    Jól alakul az ír történelem és a német is, előzőből beadandók, utóbbiból vizsgák lesznek. Szerencsére egyik sem veszélyes. Aztán ennyi.
    Fura, de tényleg el is megy egy tanév. Egészen gyorsan. Így már nem is tűnik olyan távolinak a diploma meg az állampolgárság. Na meg Kína a végén…

  • Vakcinadiplomácia

    Szerencsére elkezdtünk kilábalni ebből a csúfságból. Az út vége még odébb van, de most már legalább zajlik az oltás. Már ha van mivel.

    A leginkább felkapott nyugati gyártók kapacitása erősen korlátozottnak tűnik, s jó előre elhappolta a készleteket a fejlett világ. Az EU részeként mi ebből még jól jöttünk ki – akár ír, akár magyar viszonylatban nézzük –, a bolygó nagyobbik fele ellenben magára maradt. Ezen nincs mit csodálkozni, az erősebb kutya génjei öröklődnek tovább, moralizálni felesleges. Teljesen érthető, hogy minden ország a saját lakosságát priorizálja.

    Vannak azonban játékosok keletebbre is. Az oroszok maguk is erős gyártási problémákkal küzdenek, így valószínűleg mérsékelten veszik ki a részüket a történetből (legalábbis egy darabig még). Az AstraZeneca indiai vakcinája becsődölt a célterületen, leghamarabb őszre ígérik a javítást.

    Csak egy szereplő maradt, aki viszont szárnyal és minden létező babért igyekszik learatni: Kína. Bár a saját, közel másfélmilliárdos lakosságát beoltatni sem kis feladat, Kína megteheti, hogy a vakcinációs programja relaxált légkörben haladjon előre. A hatóságok hathatós intézkedéseinek hála, az országban normálishoz közeli állapotok uralkodnak már bő fél éve, s minden új gócot csírájában fojtanak el. Ma éppen 2 (!) új esetet találtak, s a kezdeti kitörés óta a legrosszabb napon sem érte el a szám a 200-at.

    Forrás: Xinhua

    Mivel a belföldi helyzet kezelhető, Kína most gőzerővel igyekszik kihasználni a vakcinák jelentette előnyöket. Természetesen van egy jól értelmezhető monetáris haszon, hiszen a vásárlók fizetnek a hatóanyagokért. Bár nyugaton erős szkepticizmussal állnak hozzájuk, ádáz harc dúl a világban értük. (Nagyjából ennek is köszönhető, hogy Kínát erősen mérsékelten érdekli, ha az EU-ban kifogásokkal élnek. Van bőven kinek eladni. Ezzel a piaccal eleve nem számoltak.)
    Kínától vásárol Délkelet-Ázsia, Pakisztán, az arab államok nagy része, Brazília, Peru, Mexikó, Chile – lényegében a fejlődő világ teljes fizetőképes része. A kevésbé szerencsés térségek számára eredetileg India lett volna a megoldás, a náluk gyártott, olcsósított AstraZeneca vakcina révén. Az első egymilliós dózis el is jutott Dél-Afrikába, azonban úgy fest, hogy hatása az új, helyi vírusvariánssal szemben nagyjából a placebóval megegyező mértékű.

    Itt jön kézbe a vakcinadiplomácia, mint a puha diplomácia új eleme. Kína kapacitásai lehetővé teszik, hogy néhány millió dózist gond nélkül áldozhassanak imidzsépítésre. Több mint 50 szegény országnak visznek (inkább jelképes, nagyjából az egészségügyi személyzet oltására elegendő mennyiségű) oltóanyagot, elsőként Zimbabwe kap egy kétszázezres szállítmányt.
    A beszállítók híján egyelőre erősen céltalan Covax program – ez lenne hivatott a fejlődő országok számára az oltást rendelkezésre bocsátani, eddig jobbára csak anyagi felajánlások érkeztek, ténylegesen szétosztható hatóanyag nem nagyon, máshová kell – részére is felajánlottak tízmillió vakcinát. Ennek véglegesítéséhez még kell az anyagok WHO általi jóváhagyása, amit előreláthatóan március elejére kapnak meg. Ha ez megvalósul, úgy már a Covaxba érkező pénzeken is lehetővé válik további kínai vakcinavásárlás.

    Az elemzői vélemények Kína afrikai, latin-amerikai és karibi pozícióinak további javulásával számolnak, ami Afrikában inkább a már jelenleg is egyre jelentősebb kínai hegemónia bebetonozását jelenti. Ezen nincs mit csodálkozni: az optika soha nem látott módon kedvező. Amíg a nyugati, gazdag államok magukkal vannak elfoglalva, Kína ténylegesen jön és segít. Természetesen nem altruista motivációktól fűtve, de ne legyünk naivak, a többi szereplő sem agenda nélkül érkezne, ha tehetné.


    Bár a nyugati sajtóban erről nem nagyon olvasni, Kína jött, látott és győzött. Tavaly ilyenkor nagyon nem így tűnt, de az ország a pandémia nyertese lett. Amihez kellett szerencse is, de leginkább komoly munka eredménye.

    Egyébként boldog holdújévet!

  • Az ág is húzza

    Elkezdődött 26-án az új félév, s vele együtt a tanulás jelentette kihívások is. Na jó, olyanok nincsenek igazából, bár a gleccserekkel kapcsolatos tudásom lényegesen jobban bővült, mint ahogy azt valaha is elképzeltem. Most már olyan dolgokat is tudok, mi az a cirkuszvölgy. Nagyon izgi.

    A társadalom és környezet címen futó órám, ami kapcsán a lápos esszét írtam, is fut tovább és oktatóm szerencsétlenségére most a népesedés a téma, kiemelt fókusszal Kína demográfiai trendjeire. Eddig is komoly kételyeim voltak a szakértelmét illetően, de most már egyértelmű a dolog, miután olyan területre tévedt, ahol én vagyok tájékozottabb. Próbáltam megkedvelni, de nem megy, most meg még szerencséje sem volt. Így járt.

    A félév amúgy sokkal könnyebb a korábbinál, kevesebb az óra, miután elfogytak a bevezető kamutárgyak (informatikai felkészítő és egy Learning and Innovation Skills nevű förtelem, ahol olyan hasznos dolgok történtek, mint pl. videónézés arról, hogyan kell széken ülni). Mindössze öt tárgy maradt, annak is a nagy része német, amit amúgy egészen csípek. Meglepő módon. Néhai, orosztanárból átképzett oktatóimnál jobban teljesít a jelenlegi tanerő, s így sok dolog értelmet nyert, ami korábban nem. Na meg az sem utolsó szempont, hogy tényleg babalépésekkel haladunk, így nem kell semmit sem tanulni.
    Igyekszem majd pótolni az elmaradásokat, csak januárban férjem is itthon volt három hetet, ami kissé megviselt idegileg. De már kezdek regenerálódni.

  • Metró

    Csak kis színes infóként jegyzem meg, hogy az utóbbi évek fejlesztéseinek hála a bolygó öt legnagyobb metrórendszere Kínában van.

    A listát a jelenleg 700 km-es hálózattal bíró Shanghai vezeti, második a főváros, Peking (697,2 km). A bronzérem Guangzhounak jut (531,1 km), őt a kínai viszonylatban is brutális tempónak köszönhetően a mindössze évtizedes múltú chengdui metró (519,2 km) követi. Shenzhen most az ötödik helyen tart (411 km), de a jelenleg is zajló építkezések miatt ez nem sokáig marad így.

    A 10-es listán még két kínai település szerepel, Nanjing és Wuhan (9. és 10. hely), eléjük még befért Moszkva, London és New York. A nem kínai versenyzők pozíciója nagyon valószínű, hogy nem javulni fog, különösen, hogy még 50 km sem választja el a 10. helyezett Wuhant a Kínán kívüli világ bajnokától, Moszkvától.

    Nem mellesleg, a lista következő 10 bejegyzése közül hat szintén kínai település.

  • Kínzó kérdések sora

    A koboldok közti élet számos kellemes és kevéssé kellemes hozadékkal jár együtt, most nézzünk néhányat a nem annyira kívánatos aspektusok közül.

    Mi főleg szárnyasokkal élünk, s ez a jó szokásunk annak ellenére fennáll, hogy errefelé prémium marhákkal van tele a tér. Karácsony előtt férjem hozott is például egy 5 kilós óriásdarabot, mint ajándékot a munkahelyéről, s egy hasonló cupák valaki más fagyasztójában érik elegendő férőhely híján.
    Szóval, ahogy mondottam volt, dacára a választéknak, csirkét eszünk. Mely állatot a jelek szerint felettébb furcsán pucolnak meg ezeken a végeken. Például így – ez egy abszolút hétköznapi eset, a püspökfalaton túl a végtagok érintettek leginkább.

    Új hazám gasztronómiai különlegességeihez még csak visszafogottan volt szerencsém, így nem teljesen lehetetlen, hogy ez valami helyi specialitás elengedhetetlen kelléke, de azért sanszosabb, hogy inkább csak trehány munka. A kacsa még rosszabb, legutóbb szemöldökcsipesszel kellett végigmennem rajta.

    Na de kérdéseket ígértem.

    1. Vajon csak ezen a szigeten van tele mindenféle tollmaradékkal a szárnyas, vagy pl. Angliában is?
    2. Vajon mi lehet az oka annak, hogy még a súlyosan alulteljesítő Vietnám is képes megbirkózni a toll jelentette kihívásokkal, de az itteni üzemek nem?
    3. Elképzelhető, hogy ezen munkafázis errefelé gépesített, míg mondjuk Magyarországon vagy keletebbre nem, s a manuális technológia hatékonyabban fosztja meg a madártetemeket a nem kívánt burkolóanyagoktól?

    Kérlek, ne kíméljetek.

  • Metróláz 2020-ban

    Ugye egy olvasóm sem gondolta, hogy idén elmarad ez a jó hagyomány a blogon?
    A kínai munkások, pandémia ide vagy oda, nem lustálkodtak, s különösebb csúszások nélkül átadták az idei évre kiporciózott adagokat. Viet társaikkal ellentétben, ugyanis a már igencsak nagyon várt hanoi-i metró azóta sem debütált. Már becslés sem nagyon akad, hogy mikor kerülhet erre sor.

    Kína szerencsére nem Vietnám, így jöjjön a 2020-as év kronológiája.

    Január:
    – 20-án Shijiazhuang 3-as vonala nőtt 5,4 km-rel.

    Február:
    – 14-én a hongkongi Tuen Ma vonal nyert összeköttést a hálózat többi részével egy 6,8 km-es szakasz révén.

    Április:
    – 23-án Hangzhou adott át két szuburbán vonalat, az L5 és L16 névre hallgatót, egyenként közel 40 km hosszan.
    – 29-én Shenyang következett az L10-es, 27,2 km-es vonal debütálásával.

    Május:
    – 30-án Ningbo városának kettes vonala nőtt meg 5,6 km-rel.

    Június:
    – 28-án Changsha adott át két vadiúj vonalat, a hármas (36,4 km) és az ötös (22,5 km) számút.

    Augusztus:
    – 18-ra beértek Shenzhen építkezései is. Két új vonal, a 6-os (49,1 km) és a 10-es (28,9 km) nyitotta a sort.
    – 26-án a már említett Shijiazhuang megnyitotta a kettes metrót (15,5 km).

    Szeptember:
    – 23-án Yunnan székhelye, Kunming következett. A hatos vonalat 7,3 km-rel bővítették, s átadták az új 4-es metrót is 43,4 km hosszan.
    – 27-én a ningboi Yinfeng szuburbán vonal bővült 15,9 km-rel.
    – ugyanezen a napon Chengdu (az idei egyik kiemelt szereplő) lakói is birtokba vehették a közel 50 km-es 18-as szuburbán metrót.

    Október:
    – 1-jén Belső-Mongólia központja, Hohhot avatta fel a 28,2 km-es 2-es vonalat.
    – 28-án pedig a migrációnak hála óriásira hízott Wuxi jött a 28,5 km-es, reptérre vezető 3-as metróval.
    – ugyanezen a napon Shenzhen is felavatta az év további eredményeit: a 8-as metró első szakaszát (amin egyelőre a kettes szerelvényei járnak, utóbbit meghosszabbítva), a hármas egy kisebb toldását és a 4-es északi bővítését.

    November:
    – 23-án Nanning két vonalhosszabbítása vált használhatóvá: a kettes metró 6,3 km-rel, a négyes pedig 20,7 km-rel lett hosszabb.
    – 26-án a guangzhoui nyolcas vonal 16,3 km-es hosszítása nyílt meg.
    – 28-án a szintén migráció táplálta Xuzhou avatta fel a kettes metrót (24,2 km).

    És akkor az év végi bumm. Pihenjünk rá.

    December:
    – 18-án Chengdu 18-as szuburbán vonalának második, 20 km-es szakasza nyílt meg.
    – mellé a hagyományos metrók alábbi szakaszai is: a 70 km-es vadiúj hatos, a 30 km-es vadiúj nyolcas, a 21,8 km-es, szintén vadiúj 9-es, valamint a 25,3 km-es, a változatosság kedvéért vadiúj 17-es metró.
    – 23-án a ningboi új 4-es vonal jött (36,5 km).
    – 24-én a qingdaoi szuburbán 8-as vonal (48,3 km) és a hagyományos egyes vonal (21,9 km) debütált.
    – 26-án Shanxi székhelye, Taiyuan is metrós város lett: a kettes, 23,7 km-es vonal nyílt meg.
    – ugyancsak 26-án Shanghai is avatott: a 10-es metró 9,8 km-rel hosszult, a 18-as pedig új vonal (14,5 km).
    – ugyanezen a napon Hefei ötös vonala is megnyílt (23,2 km).
    Nanchang hármas vonala szintén (28,5 km).
    Zhengzhou pedig két új vonallal ünnepelte karácsony másnapját: 3-as (24,3 km) és 4-es (29,3 km).
    – 27-én Fuzhou jött az egyes vonal 4,3 km-es toldásával.
    – 28-án Xi’anban három új vonal nyílt meg: 5-ös (41,6 km), 6-os (15,6 km) és 9-es (25,3 km).
    – 30-án, vagyis ma Hangzhou avatott: az egyes vonal bővült 11,2 km-rel a reptérig, s átadtak két új metrót is: 6-os (50,5 km) és 7-es (39,3 km).

    Várhatóan holnap sor kerül még két pekingi (kb. 15 km), két wuhani (kb. 40 km) és két chongqingi (kb. 15 km) bővítés átadására is.
    Mozgalmas év volt, ugye?

    A frissített térkép

    Az már jól kivehető, hogy mostanra a másodvonalbeli nagyvárosok is nagyjából teljesen kiépítették a metró gerincét, s egyre inkább az elővárosi vonalak építése válik hansúlyossá bennük. Eközben már nagyjából bekerült a metrós városok közé majdnem minden potenciális jelölt (még legfeljebb 10 településsel lehet számolni a közeljövőben). Ugyancsak egyre jobban előtérbe kerülnek a villamosvonalak is, még olyan egzotikus helyszíneken is, mint Xinjiang vagy Qinghai tartományok.

    Végül egy kép az egyre inkább túlburjánzó chengdui rendszerről. Az első vonal 2010-ben nyílt meg.


  • Válságkezelés

    Most már egy éve, hogy az egész glóbuszt megbénító pandémia megjelent Kínában. Amíg csak helyi problémának tűnt, az ország kapott hideget-meleget, de főleg rengeteg negatív kritikát, s kéretlen tanácsot a probléma kezelésével kapcsolatban.

    Azt nem lehet tagadni, hogy az első helyi intézkedés, a negatív hírek szőnyeg alá söprése, nem bizonyult túl hatásosnak, de amint kipattant az ügy a regionális szervek ellenőrzése alól, a vezetés azonnal és drasztikusat lépett. Wuhan és több hubeii járás karantén alá vonása, az ország életének teljes(!) megbénítása több mint egy hónapra olyan reakció volt, amit a külvilág vagy teljesen indokolatlannak tartott, vagy a helyzetet ítélte a bevallottnál sokkal rosszabbnak. Elvégre némi influenza miért váltana ki aránytalan, túlzó hatósági fellépést. Talán még megvan, hogy néhány tucat millió áldozatot is vizionáltak egyesek.

    Ma már jól látszik, hogy ez cselekvés túlbiztosításként szolgált. A vírusról szinte semmilyen információ nem állt még rendelkezésre, a kormány pedig nem mert kockáztatni. Előttük lebegett a SARS mortalitása. A lépések, bár sokkalta inkább ad hoc módon születtek, mintsem valami precízen kalkulált tervezés eredményeként, meghozták az eredményt. A terjedés gyakorlatilag megszűnt, s az új eseteket szinte kivétel nélkül már a hazatérő kínaiak okozták, illetve kis ideig, Kína lezárásáig még a felbukkanó külföldiek is.

    Bár a kezdeti reakciót inkább szülte a pánik, azóta annál tudatosabb a hatóság hozzáállássa. Ha valahol esetek bukkannak fel, a teljes környéket karantén alá vonják, az érintett lakosságot letesztelik, s mivel a terjedés mértéke nagyon alacsony, a kontaktkutatás is működő opció. Qingdaoban alig néhány nap alatt teszteltek le ötmillió lakost, amikor a helyzet úgy kívánta, s hasonlóképp fojtották el csírájában a xinjiangi (felthetően kazahsztáni vagy kirgizisztáni eredetű) eseteket is.

    A nyugati média sokáig ugrott minden újabb covidos hírre, s állandóan a kínai második hullámot vízionálták. A helyzet azonban az, hogy Kínában ez elmaradt. Mivel az ország lényegében azóta is hermetikusan el van zárva a külvilágtól – lehet szerezni esszenciális külföldi munkaerő számára vízumot, de nagyon macerás, a lezárás előtt bejutott nyugatiak engedélyeit hosszabbítgatják, s nem mellesleg a munkahelyek licitálnak rájuk -, az új gócok kialakulásának pedig azonnal és hatékonyan elejét veszik, a vírus gyakorlatilag eltűnt.

    Ez idővel a nyugati sajtómunkások számára is nyilvánvalóvá vált, s bár látszólag nehezen sikerült megemészteni, hogy Kína megússza, végül jobb híján az ottani vakcinák adtak még némi támadási alapot.

    Az utcán nem kötelező a maszk, de azért sokan hordják

    Napi 10-20 esetet diagnosztizálnak az első hullám lecsengése – március második fele – óta, ez a szám csak elvétve mozdult ki egy-egy góc felfedezése idején. Egy pekingi kitörés produkált 100 feletti napi értékeket, mely számmal maradéktalanul elégedett lenne bármelyik nyugati állam.

    A gyors reagálás legszebb példája a kashgári terjedés megfékezése volt. Az azonnali lezárás, tesztelés és kontaktkutatás meghozta az eredményt, a lappangási idő lejárta óta egy új esetet sem találtak a területen.

    Kashgár teljes lakosságát tesztelték

    Az élet már lassan fél éve visszaállt a normális kerékvágásba. A kórházakban, tömegközlekedési eszközökön maszkot kell hordani, illetve ezek látogatása, használata egy online app igénybevétele mellett történik (ez régiónként eltérő). A tantermekben már nincs maszkviselés, az iskolákban szűrik a lázas diákokat vagy személyzetet.
    A kezdeti megszorításoknak hála a gazdaság is lényegesen kevésbé sínylette meg a járványt, az előrejelzések azt mutatják, hogy az ország enyhe növekménnyel (1-3%) zárja az évet.

    Humeni óvódámban is minden a régi

    Nyugaton ezt sosem fogják beismerni, de egyértelmű, hogy ez a modell diadalmaskodott. Csak hát itt úgy gondolták, nekünk menni fog a vírus kordában tartása a gazdaság működtetése mellett is. Szerencsére már elkezdődött az oltás.