• Mobilitás

    Úgy hiszem, említettem már, hogy Írország vidéki területein nem igazán létezik tömegközlekedés. Az egy dolog, hogy csupán hat városban (illetve agglomerációban) van bármiféle helyi közlekedés, hiszen a kimaradó helyszínek legfeljebb már csak huszonegynéhány ezres települések aránylag szerény távolságokkal.

    A helyi közlekedésnél bosszantóbb, hogy a helyközi és a távolsági is nagyon vacak. Kevés a vonat és a busz, s a menetrendek sem úgy vannak kialakítva, hogy akár iskolába, akár dolgozni el lehessen jutni a mondjuk 20 km-re lévő másik településre, legfeljebb véletlen folytán. De a másik irányba már biztosan nem stimmelne az sem.

     

    Ez persze csak a magunkfajta népeknek szokatlan és kellemetlen, a helyieket láthatóan nem aggasztja, hiszen még a 80 és a halál közötti korosztály is mindenhová vezet. Nagyjából mindenkinek van autója és ez errefelé eléggé indokolható is a már említett, erősen foghíjas infrastruktúra okán.

    (Tudom, széles néptömegek számára elképzelhetetlen az élet autó nélkül Magyarországon, még akár a fővárosban élve is, de otthon még a zalai zsákfalvak is relatíve elfogadható tömegközlekedési kapcsolatokkal bírnak, s autózni általában választás kérdése, nagyon ritkán kényszer. Városokban semmiképp nem az.)

     

    Mi most egész jól elvagyunk egyelőre. Férjem elektromos rollerrel jár dolgozni, nekem pedig majd iskolakezdésre beszerzünk egy biciklit. Viszont egyre több jele van annak, hogy lenne haszna az itteni hajtási engedély megszerzésének, elsősorban munkalehetőségek terén. Tagadhatatlan, hogy személygépkocsit fenntartva a városon belüli ügyes-bajos dolgaink is kényelmesebben intézhetők lennének, de így is megoldhatóak, szóval ez önmagában nem indokolná.

     

    A lényeg, hogy férjem jogosítványt fog szerezni. Ez nem teljesen úgy zajlik, mint otthon, így talán megér egy eszmefuttatást a helyzet bemutatása.

    Első lépésben a KRESZ jön, ez elég magától értetődő dolog, azonban itt a vizsgának nem előfeltétele semmiféle tanfolyam, onnan tanulja meg, ahonnan akarja, a lényeg, hogy átmenjen. Mivel a kórság miatt egy ideig zárva voltak a vizsgahelyszínek, elég hamar lefoglalták az újranyitást követően az időpontokat. Férjem így csak október végén fog sorra kerülni, Ballinában, ami a megye második legnagyobb városa, kicsit északabbra.

     

    Ha ez sikerül, vár rá egy orvosi vizsgálat, majd ezután már igényelhet egy tanulójogosítványt. Ennek birtokában vezethet is, de ilyenkor még kell az autóban mellette lenni egy rendes jogosítvánnyal bíró embernek, aki felel érte. Ez az ember nem kell, hogy oktató legyen, lehet bárki. A szabályozás eredetileg feltehetően azzal számolt, hogy a szülők ilyen módon tanítgatják a felcseperedő kamaszokat a járműhasználatra.

     

    Ez a tanulójogosítvány fél év után cserélhető normálisra, ehhez forgalmi vizsgát kell tenni, s hogy azért valami szabályozott kerete is legyen a folyamatnak, a vizsga előtt még teljesíteni kell egy 12 órás vezetői tanfolyamot rendes oktatóval.

     

    Ha ez is megvan, immár a normális jogosítvány jár, azonban hogy védjék a társadalom többi tagját, még két évig egy N betű (novice) mutatja, hogy kezdő vezetőről van szó.

     

    Szóval most ilyen program zajlik nálunk. Férjem hétvégente szabályokat tanul, aztán utána majd remélhetően vezetni. Ha meg egyszer eljutunk a jogsihoz, akkor még az sem kizárható, hogy valami járművet is beszerzünk. Bár még mindig nehezen érthető, mit keres a kormány a jobb oldalon. Ellenben az utakon átkelésnél már rutinszerűen jó irányból várom a forgalmat.

     

     

  • Tej

    Írország egy méretes legelő. Plusz még ott van Dublin, de egyébként túlzás nélkül ez a helyzet. Itt-ott, főleg, ahol a domborzat közbeszólt (nem sűrűn tett ilyet), maradt némi erdő, de tényleg egészen minimális. Minden más területet fű borít (gyakran belvízzel), azokon pedig otthon felfoghatatlan mennyiségű marha és birka legel. De ló is dögivel van.

    Az itteni marha jó minőségű. Állítólag. Én becsületesen bevallom, nem értek hozzá. Ha a hamburgertől eltekintünk, teljes életpályám alatt talán tucatnyi alkalommal fogyasztottam efféle lábasjószágot, így nem tudok viszonyítani. Mindenesetre a fűvel, természetes körülmények között hízó állatok keresettek, bőven jut exportra, már Kínába is.

    Ahol ennyi a szarvasmarha, ott tej is bőven akad, ennek megfelelően az ár is kedvező, 70-75 cent egy liter, a minőség pedig ebben is remek. Fogy is, aminek jele, hogy 2 és 3 literes kiszerelésben is teljesen általános, inkább az egy literesre kell jobban vadászni.

    Ez (hacsak nem vegán az ember) idáig nagyon vidám is lehetne, azonban mégsem tölt el boldogság maradéktalanul.

    Egyrészt, ideális esetben kéthetente vásárolok, másrészt kevés tejet fogyasztunk, főleg csak a kávéba. Oda viszont kell. A friss tej hajlamos szavatosságát korlátozott ideig megőrizni, így amikor kihoz a Tesco 3-4 litert, elképzelhető, hogy túl közeli ez a dátum. Jobb esetben nem az, azonban a kávé mellé meglehetősen lassan fogy el a megbontott doboz, a felbontott friss tej ellenben nem szeret sokáig fogyasztható maradni.

    Otthon erre legyinthetünk, mert ott az UHT. Ami ugyan vacak, rossz ízű és igazán senki nem szereti, de valóban nehezen árt neki az idő. Írországban azonban nem kapni ilyet…

    Gyártanak UHT-t, de az főleg Kínába és a kontinensre jut. Illetve mint kiderült, némiképp korlátozottan a helyi piacra is, ha jól keresi az ember.

    Sikerült egy irodaellátó cégnél találni, a friss tejnél drágábban, kb. 1,1 euro/liter áron. Így is megéri nekem, mert a jelenlegi rendszerben kéthetente 1-2 liter mindig pocsékba megy, s az sem a legjobb napindító program, hogy a tej állapotát igyekszem felmérni.

    Mivel 75 pénz felett ingyenes a kiszállítás, így egy darabig nem kell tejet vennünk. Viszlát darabos tej! Éljen a nyugodt, reggeli kávézás.

  • Új infómorzsák a tanévről

    Bár konkrétan szakokra lebontva még nem jöttek ki a számok, majd csak szeptemberre ígérik, a jelek szerint heti két nap kell majd személyesen is megjelenni az iskolában.

    A szemináriumok nagy részét elvileg élőben tartják majd meg, bár azok közül is igyekeznek majd online térbe varázsolni, amit lehet.

    Az ígéret szerint a két nap két egymást követő napot jelent, amivel feltehetően a máshonnan érkező diákoknak próbálnak kedvezni, akiknek ebben a félévben nem okvetlenül lesz értelme állandó szállást fenntartani az egyetem közelében.

     

    Még annyit megerősítettek, bár ez nem lephet meg senkit, hogy a kampusz épületeiben maszk viselése lesz kötelező, ami biztosan élmény lesz.

    Hát, egyelőre így állunk, a felvételi ajánlatot majd 18-án kapom meg, most pedig épp azon igyekszem intézkedni, hogy ne kelljen tandíjat fizetnem (egy évre 3000 euró lenne). Majd meglátjuk, mekkora sikerrel.

  • A felvétel is tolódik

    Eredetileg július elején zajlott volna le a felvételi helyek kiosztásának első köre (Round A). Hát, a ma kiküldött tájékoztató szerint csak 17-én kerül rá sor, az ezt követő nulladikra pedig csak augusztusban.

     

    A normális diákokat érintő első, második, stb. körök időpontja pedig még bizonytalan, mivel egyelőre nem tudni, mikor lesznek érettségi eredmények.

     

    Nem nagy tragédia, de már örültem volna, ha egy hét múlva hivatalosan is túlesünk a dolgon. Mivel a suli már májusban írt, hogy fel fogják kínálni a helyet, ez szerencsére nem jelenti azt, hogy két héttel tovább tartó gyomorgörcs fenyegetne.

  • Tolódik az év

    Hála a pandémiának, egyelőre még nem lesz az oktatás sem a régi, noha az új tanév kezdetére már elvileg eljutunk a korlátozások gyakorlatilag teljes feloldásáig. Sőt, erre már valamikor augusztus első felében sor kerül.

     

    Az intézmények ennek ellenére még elővigyázatosak, így aztán nem is kezdődnek majd el a felsőoktatási tanulmányaim egészen szeptember 28-ig. Utána sem a hagyományos oktatás várható, vegyes rendszerrel készülnek: az elméleti tárgyakat távoktatásban, míg a gyakorlatokat személyesen tartják majd meg. Egyelőre még nem tudni, melyik szakokon milyen arányok várhatóak, de azt elég sanszosnak tartom, hogy az én képzési területemen nem sok személyes megjelenésre kerül majd sor.

     

    Bár ez alapból tulajdonképpen nem lenne olyan rossz hír, inkább örülni kéne neki, az első reakcióm inkább némi csalódottság. Most úgy érzem, szívesen mászkáltam volna a suliba és lettem volna az ottani közegben. Reálisan nézve persze tudom, hogy valószínűleg elég hamar eljutott volna a dolog abba a fázisba, amikor már lényegesen kisebb bennem a lelkesedés, de fokozottabb a kényelem iránti igény, ennek ellenére most még nem így érzek. Főleg, hogy az intézmény nagy erőkkel dolgozik azon, hogy a nyitásra jól megvalósíthatóan működjön a falakon belüli social distancing, s valószínűleg még maszkot is kell majd hordani, ha mégis be kell menni. (A vírusos dolgok óta én érdemben nem igazán hagytam el a zsákutcánkat egy teszkózástól eltekintve, így egyelőre még nem fejlesztettem rutint. A maszk és a smink pl. összeegyeztethető dolgok?)

     

    Valahogy nem pont így képzeltem újdonsült egyetemi éveim nyitányát. Remélem, minél hamarabb jön az a nyomorék oltás.

  • Szerecsenmosdatás

    Valószínűleg egyik olvasóm figyelmét sem kerülte el, hogy Amerikában verik a négereket történt egy meglehetősen heves indulatokat kiváltó rendőri túlkapás, amely hátterében feltehetően egy nagy adag rasszizmus lapul.

    Az sajnos tagadhatatlan, hogy rosszabb életkilátásai vannak egy fekete vagy akár egy latinó személynek, amennyiben az ottani rendvédelem látószögébe kerül. Ez kimutatható statisztikailag, az eltérés indokául pedig logikusan nem szolgálhatnak mások, mint a társadalmat mélyen átitató faji előítéletek. (Az nem garantált, hogy egyes konkrét esetekben is befolyásoló tényezők, de a trend jól kivehető.)

    Az is kétségtelen, hogy az efféle hatósági erőszak mellett jóval hétköznapibb jelei is vannak annak, hogy az etnikai egyenlőtlenségek nagyon is komolyan jelen vannak az élet minden területén. A jövedelemre, iskolázottságra, munkanélküliségre vagy a vagyoni helyzetre vonatkozó mutatók tekintetében kivétel nélkül a feketék végeznek a legelőnytelenebb helyzetben, s a különbségek az idővel még nőnek is. Ezeket már nem vezetném le kizárólag a rasszizmusból, de komoly szerepe van bennük.

    A kis kitérővel csak arra szerettem volna rávilágítani, hogy az újfent reflektorfénybe kerülő problémákat nagyon is jól látom, azok létezőek, s hiszem, hogy bármelyik jóérzésű ember számára egyértelmű, hogy ezek megoldása a kívánatos, s kevés nagyobb emberi hülyeség létezik a bőrszínen alapuló ítélkezésnél. A túlzásba vitt politikai korrektség talán az egyik.

    Tényleg felháborító, hogy egy fekete (akit persze fehérként nem hívhatok négernek, mert csúnya szó, de a ha egymásra használják, úgy máris nem sértő) nyakán lehet térdelni hosszú perceken át, amíg végül belehal, de pusztán azért, mert nagy valószínűséggel a származása miatt kezelte a rendőr egy darab szarként, még nem lesz igaz, hogy egyetlen bűne a bőrszíne volt.

    Ez csak egyike a bűnöző áldozatról szóló egyértelműen hamis, de legalábbis rendkívül eufemisztikus megnyilvánulásoknak. A houstoni alvilági szín erőszaka elől sem tudott elmenekülni, ezért csukták le több ízben lopásért, kokain birtoklása és terjesztése miatt, és még fegyveres rablásért is. (Én is minden nap menekülők a castlebari elől, de szerencsére még nem tartóztattak le eddig, talán mert szerencsésebb árnyalatú vagyok, na meg mert ez mégsem az USA.)

    Mely bűnökért amúgy amerikai viszonylatban meglehetősen enyhe ítéleteket kapott, talán mert mindig mindenkinek megadta a tiszteletet, még a hajléktalanoknak is, hát még a bírónak.

    A valóban vérlázító meggyilkolása idején is épp kábító hatású anyagok hatása alatt állt, s hamis pénzzel próbált meg átverni másokat.

    george-floyd-painting-good.png

    Akárhogy is, határozottan nem egy olyan ember benyomását kelti, akit piedesztálra kéne emelni, az arcképével tüntetni, meg emléknapot létrehozni a tiszteletére.

    Egy drogos, veszélyes bűnöző, akit, ha nem hal mártírhalált, teljes joggal tekintene káros társadalmi elemnek bárki. De mivel ilyen körülmények között hunyt el, most folyik a címben is szereplő, szándékosan provokatívnak szánt, eredetét tekintve is meglehetősen rasszista, s határozottan nem polkorrekt szerecsenmosdatás.

    De legalább a koronavírus és az űrutazás nem érdekel már senkit. Ha hinnék az összeesküvés-elméletekben, gondolatban elismerően paskolnám meg Xi Jinping vállát.

  • Felvételt nyerve

    Ez meglehetősen sima ügy volt, el kell ismernem. Ezt nem annyira a kiemelkedő képességeim számlájára írnám, sokkalta inkább a jól megválasztott, a továbbtanulók körében alacsony mértékben preferált intézmény a felelős.

     

    Maga a felvételi folyamata több körben zajlik. A normál versenyzők pontokat hoznak, a hozzám hasonló matúrok meg egy-egy megható esszét, esetleg egyes szakokon májusban megírt vizsga eredményét.

     

    A sulik egy része tart fenn helyeket a túlkoros (ez egyébként 23 éves kortól áll fenn) és ilyen-olyan okokból könnyített pályán mozgó népeknek, s elsőként ezeket osztják ki egy nulladik kör keretein belül július elején.

     

    Az érettségi pontok ismeretében jönnek az egyes, kettes és hármas körök, amikor az egyre szűkülő mértékben fennmaradó helyeket ajánlják fel a jelentkezőknek, majd végül van egy befejező menet is a még így sem feltöltött szakokkal, vadiúj jelentkezésekkel.

    Ha a túlkoros jelölt nem kap ajánlatot a nulladik körben, még később kaphat, ha nagyon nem jön össze valahol a létszám.

     

     

    Reméltem, hogy nekem megjön a pozitív eredmény július elején, de arra nem számítottam, mert ilyen opcióról senki sem szólt, hogy már előzetesen, pláne májusban tájékoztatnak a szándékukról. A hivatalos ajánlat majd csak a hetedik hónap elején jön, ahogy kell, akkor dönthetem el, hogy szeretnék-e élni vele. (Nyilván igen.)

    Aztán reméljük, normál időben el is indul a tanév. Hiányzott már a felsőoktatás. Bár a katedra másik oldalán szívesebben állnék, de pont azért jobb ezt még leküzdeni.