• Késő ősszel valószínűleg magyar földön koboldkodunk, futólag

    Úgy okoskodtunk, hogy addigra már valószínűleg minden szükséges feltétele összejön a dolognak. Előbb-utóbb majd férjemet is immunizálják (most már a 35-39-es csoport regisztrációja indul vasárnap*, így lassan ő is sorra kerül), s lesz vakcinaigazolványunk is.
    A tengerimalacok októberi köre is fix program, de azok a bébik is gazdisodnak majd novemberre, így ezzel sem lesz gond. Az ellátásuk kérdése még egyelőre nyitott, de a tervek szerint valaki majd idejár etetni-itatni őket, s mivel csak másfél hetet leszünk oda, egyszer kivételesen ki fognak bírni néhány extra napot tisztítás nélkül (a szokásos kb. hetente van).

    Hogy útra kelünk majd, annak több oka is van, részben érzelmi, részben praktikus. Egyrészt kihagytuk a temetést, s most így akkor személyesen is tiszteletünket tesszük a sírnál. Másrészt nem voltunk arrafelé két éve (ami addigra már két és fél év lesz inkább), s az életben lévő családtagok, barátok is már megérdemlik a vizitet.

    A praktikus oldal meg olyanokat tartalmaz, minthogy kéne még egy utolsó magyar útlevelet csináltatni, férjemnek egy koronát a szájába implantálni, plusz, ha már úgyis megyünk, akkor valószínűleg addigra időzítem a fodrászt is (mostanra nagyjából újra vállalható sörényem lett, így itt az ideje megint megszőkülni, igaz, a természetesebb hatás és a fenntarthatóbb állapot jegyében ezúttal balayage technikában gondolkodom), tekintve, hogy a különbözet fedezi a repjegyet.
    Az iskola ezúttal úgy fest, hogy majdnem biztosan bejárós lesz, de attól tartok, valahogy sikerül leküzdenem az esetleges hiányzás következményeit komolyabb hátrány nélkül is.

    Késő ősszel tehát másfél hét óhaza vár. Igazi hecc lesz!**

    ______________________________________________________________
    * Egyúttal arra is figyelmeztetnek, hogy a megszokotthoz képest lassabban haladnak majd a korcsoporttal. Egyrészt ez a legnépesebb, másrészt náluk már csak kétvakcinás rezsim van (Moderna, Pfizer), harmadrészt pedig mert nagy számú második dózis beadása válik esedékessé az elkövetkezendő hetekben.
    ** Ha valakinek esetleg ismerős a formula, az nem véletlen. A Csengetett, Mylord? című brit vígjátékból való a szófordulat, amit nem kívánok magaménak elbitorolni.

  • És… itt a tanév mérlege

    Figyelem, egy kissé öntömjénező bejegyzés jön, de szerencsére nem érzitek az illatom. Továbbolvasás csak saját felelősségre!

    Ma végre publikussá váltak az első tanév eredményei. Sok titok nem maradt, mert azért a legtöbb tanerő tájékoztatott minket, de néhány igen.

    A németvizsgák értékelését nem ismertem, ahogy az év végi geológiai tárgyét sem, s persze ott volt a nagy kérdést jelentő tőzeglápos (Society and Environment) modul is. Ebből 4 esszé (darabja 20%) és egy évközi beadandókból összeálló maradék 20% adja a jegyet, s csak az első két esszé értékelését ismertem (64 illetve 76%). Mivel a tanerő lusta is, így most is csak a kész jegyet tudom, a részeredményeket nem.

    No, de nem húzom tovább az időt. Itt a lista. Az értelmezéséhez annyit kell tudni, hogy 70% felett jár a “distinction” fokozat, ami a legmagasabb jegy, illetve hogy 80% fölött nem szokás jegyet adni. Az első félévés kamutárgyak (A Learning and Innovation Skills részben, és a PC applications teljesen) illetve a német kivétel.

    A teljes év összesített eredménye 80,83 lett, amivel elégedett vagyok. S ami, csak hogy melengesse az egómat, magasabb is, mint a konkurencia esetén.

  • Oltakozás

    Eltartott egy ideig, amire bekövetkezett, de hétfőn én magam is megkaptam az első mikrocsipet oltást. Erre a koromnál fogva váltam jogosulttá, ugyanis a program eljutott a negyvenes korosztályig, melynek tavaly december óta magam is tagjává váltam. A héten elvileg már indulni fog a 35-39 évesek regisztrációja is, s nagy valószínűséggel szeptemberre minden nagykorú kaphat szurit.

    Az oltások lebonyolítására vakcinációs központokat alakítottak ki országszerte, nagyjából 40 darabot. Mayo megyében egy található ezek közül, itt Castlebarban. A cél az volt, hogy ne a kórházakban történjen az immunizáció, hanem olyan helyszíneken, amelyek alkalmasabbak az emberek hatékony mozgatására a pandémiás szabályok betartása mellett. Jellemzően sportcsarnokok jutottak erre a sorsra, ahol nagy, osztatlan terek álltak rendelkezésre, amelyeket aztán országszerte nagyon hasonlóan rendeztek be.
    Ez egyúttal azzal a hátránnyal is járt, hogy a jobbára jól megközelíthető egészségügyi intézmények helyett lényegesen előnytelenebb fekvésű lokációk lettek befogva. Itt Castlebarban például közel egy órás sétával lehet(ne) elérni az oltópontot, mivel az a városon kívül helyezkedik el, s értelemszerűen járda sincs a külterületi részek mentén. Ez persze a helyieket kevéssé érinti, mivel mindenki vezet, de nekem pl. taxiznom kellett. Nagyobb településeken, ahol a népesség magasabb hányada él saját jármű nélkül, indítottak buszjáratokat is, de nálunk nem.

    A regisztráció után bő egy héttel kaptam meg az SMS-t, amelyben tájékoztattak az oltás időpontjáról, a kijelölt oltópontról, s az alkalmazandó vakcináról. Eléggé last-minute, az oltás előtt 3-7 nappal érkezik az értesítés, így ha a részvétel mégsem megoldható, egy visszaküldött NO üzenettel le lehet mondani. Ez esetben egy későbbi alkalomra rakják át az embert, amiről a fentebb vázolt szisztéma szerint érkezik egy újabb SMS. Legfeljebb kétszer lehet eljátszani ezt, a harmadik alkalmat már el kell fogadni, vagy megszűnik a lehetőség.

    Én kerek 11 órára kaptam időpontot. A tájékoztató szerint 10 perccel hamarabb érdemes megérkezni, 5 perccel hamarabb pedig be lehet menni. Mivel nem tudtam, mennyire őrült módon vezet a taxis, s amúgy sem szeretek késni, így fél 11-kor indultunk, s 40-kor már ott voltam a bejáratnál. Szerencsére azzal fogadtak, hogy semmi gond, s csak nyugodtan menjek be, s 45-kor már belém is bökték a hatóanyagot.

    A Moderna vakcinájából kaptam, a bökést követően még 15 percet üldögélni kellett az erre kijelölt ponton. Mivel nem produkáltam semmiféle aggasztó tünetet, 11-kor mehettem is a dolgomra.

    Ez a papír jár a genetikai kísérlet résztvevőinek


    A felkínált mellékhatások közül egy 2-3 órán át tartó fáradtság, szédelgés, illetve az oltott kar alatti nyirokcsomó duzzanata jött össze, de ezek nagyon hamar el is múltak. Az oltás helyén a felszínen nem alakult ki semmi, ellenben aznap estefelé elkezdett fájni a felkarom, s ez még tegnap is fennállt. Semmi vészesre nem kell gondolni, de emelgetni nem volt nagy élmény, máskülönben nem nagyon lehetett érezni. Mára szerencsére ez is megszűnt, remélhetően az első után 28 nappal később esedékes második szuri sem lesz ennél vészesebb.

    Regisztráció előtt, nem sokkal a belépés után

    Az oltóponton végig ügyesen terelték a népet. A taxit is, majd utána már engem, ahogy gyalogosan haladtam az épületen belül. Végig kijelölt kordonok voltak, tömeg pedig egyáltalán nem. Maga az oltás kis fakkokban történik, erről saját képet nem tudtam készíteni, de a netről szedettekkel teljesen megegyező blokkokról volt szó, csak mivel Mayo nem egy túl népes terület, az ABC betűi közül lényegesen kevesebbet használtak el.

    A 15 perces biztonsági ücsörgés a csippelést követően
    Ilyen fakkokban zajlik a mikrocsip autizmus génmódosító anyag oltás bejuttatása

    Hát, ezen is túlvagyunk. Hamarosan férjem is meg lesz bökve remélhetően. Én meg a jelek szerint augusztusra már teljesen immunizált is leszek.

  • Hogy áll az ír oltási program?

    Azt kell mondjam, hogy alakul. Az utolsó másfél hónapban érzékelhetően gyorsult a tempó, a nagykorú lakosság majdnem 60%-a kapott már legalább egy bökést, s közel harminc százalék teljesen immunizálva is lett. Bár eredetileg az volt a terv, hogy a hónap végére a felnőtt népesség 82%-a fog itt tartani, ezt végül hivatalosan is elkaszálták, miután nyilvánvalóvá vált, hogy a Johnson and Johnson nem szállít időben. Az új, immár reálisnak is ható cél a felnőttek 70%-ról szól, ami nagyjából két és fél millió embert jelent a 3,66 millió nagykorúból.

    Itt, mint azt egy korábbi posztban már említettem, életkor szerint halad a regisztráció. Miután nagyjából végeztek a hetvennél idősebb korosztállyal (őket külön regisztráció nélkül érték el), megnyílt a 60-69, majd az 50-59, a 45-49, végül a 40-44 évesek számára is a lehetőség. A regisztrációt követően általában 1-2 héten belül az oltásra is sor kerül.
    Én tavaly decemberben lettem 40, így még éppen beleestem ebbe, s hétfőre meg is kaptam az időpontom, cirka egy héttel a regisztrációt követően.

    Hogy eddig tartott eljutni ide, az az oltóanyagok eleinte erősen korlátozott száma mellett annak is köszönhető volt, hogy az egész EU-ban itt a legmagasabb az oltási hajlandóság, a teljes lakosság több mint 85%-a szeretne vakcinát, s az eddig letudott korcsoportok esetén 90% feletti az átoltottság.
    Most már heti negyedmillió dózis felett oltanak, ami egy ötmilliós országban már egészen érzékelhető mennyiség. A tempó alapján reális célnak tűnik, hogy augusztus végéig a teljes felnőtt populáció sorra kerüljön. Az előrejelzések alapján pedig úgy fest, egyike lehetünk a bolygó azon néhány kivételes szegletének, ahol még a nyájvédelem is összejöhet.

  • Malacszállítás és egy kis Dublin

    Tenyészetünkben évente kétszer fordulnak elő bébik, tudatosan összehangolva az aktuális almok érkezésének idejét. Ez egyrészt amiatt is praktikus, hogy ha bármi gond van, akadnak pótanyák (nem feltétlenül kell végzetes történésekre gondolni, az is indokolhatja az igénybevételt, ha kivételesen nagyra sikerül valahol a gyermekáldás – a malacoknak csak két emlőjük van). Másrészt, mivel a világ végén vagyunk, így abban, hogy eljussunk a potenciális örökbefogadókhoz, sokat segít a kiszállítási körútunk, amihez viszont koncentráltan érkező dedek kellenek, hogy rentábilisen kivitelezhető legyen.

    Nem üzleti vállalkozás a tenyésztés, anyagi megtérüléssel sem jár, így aztán korlátok között zajlik, mert minden pénzt nem lehet semmilyen hobbira költeni. De valószínűleg akkor sem lenne több állatka, ha nem így lenne, mert ők mind házikedvencként vannak tartva, az meg egy létszám felett azt hiszem, nem igazán kivitelezhető. Jelenleg 15 állandó kondatag van, s a legfelső határt 20 főnél húztam meg. Ezúttal öt alom született, ami 15 újszülöttet jelent, s ez megfelel a várható átlagnak.

    A tavaly decemberi – Covid-korlátozások miatt alaposan megcsúszott – kiszállítás során férjem egy volt kollégáját vettük igénybe segítségnek, s ezúttal is ez volt a terv, azonban végül pont úgy alakult, hogy szinte minden malacot helyben vettek át. A fennmaradó néhány példány (mindössze hét) elszállítása egyedekre bontva túl magas fuvardíjat eredményezett volna, így aztán – különösen, hogy még éppen megoldhatónak tűnt a feladat vonat segítségével – magam indultam neki, tömegközlekedve. Az időzítés is jól alakult, mert épp nem sokkal az utazás előtt vált lehetővé az országon belüli szabad mozgás – na nem mintha amúgy túl komolyan ellenőrizték volna korábban.

    A folyamat nagyon jól szervezetten zajlott. Dublin Heuston pályaudvarán már ott várt a kijelölt helyen három család, majd tovarobogva Tipperary megyébe, Thurles vasútállomáson is a peronon fogadott az odarendelt két környékbeli família. Várakozni sehol nem kellett.

    Természetesen mindenhol hagytam időt váratlan helyzetekre is, így Thurlesben is volt másfél órám. Gondoltam, bemegyek, megnézem a kisváros központját és lövök 1-2 képet, de Thurles – melynek neve nem a Charles mintájára ejtendő, hanem a második magánhangzó is játszik – abszolút nem bizonyult fotogénnek, az eddigi legcsúfabb ír település, amit láttam.
    Dublinba visszatérve is volt még majdnem két órám, így begurultam LUAS-szal (helyi villamosszerűség) a központba, ahol már néhány fotó is született. Meg ha már ott voltam, kihasználtam a helyzetet, és lecsaptam egy helyi kelet-ázsiai élelmiszerboltra, ahol édes szotyi, fűszerek meg szárított hínár is került a kosaramba. Bár van egy afro-karibi-ázsiai shop itt Castlebarban is, ennek kínálata meglehetősen korlátozott.

    Végezetül egy kis galéria. Malacokkal, Dublinnal, ázsiai csemegékkel.

  • Elszalasztott lehetőség

    Tavaly elesett az index.hu, a legolvasottabb magyar portál. A történetet mindenki ismeri, a szerkesztőség felállt, s elhagyta a lapot, majd amint erre módja nyílt, beindította a közösségi finanszírozású új felületét, a telex.hu-t. Merész, impresszív kísérlet volt, s a jelek szerint még sikerült is nekik. Azzal az ígérettel álltak neki, hogy nem ellenzéki, hanem kiegyensúlyozott, független felületet hoznak létre, amivel többek között az én támogatásomat is elnyerték.

    Az index néhai függetlensége eléggé mítikusnak volt nevezhető, különösen a hatalomátvétel előtti legutolsó időszakban, de tagadhatatlanul kevésbé volt pártos, mint a többi felület. Az, hogy sokszor inkább a saját vágyaikról írtak (pl. minden piszlicsáré ügy esetén felnagyították a várható nemzetközi reakció súlyosságát és jelentőségét) a tények helyett, zavart, de senki nem lehet teljesen objektív, ez tagadhatatlan. Most nagyon elégedett lennék ezzel a szintű elfogultsággal.

    A helyzet azonban az, hogy a telex számomra nagy csalódásnak bizonyult. Az indulás idején még látszólag adtak arra, hogy ne ellenzéki portál legyenek, de az idő elteltével egyre inkább ebbe az irányba tolódott a dolog. Amivel önmagában nincs akkora probléma, mert van piaca a HVG-nek és a 444-nek is, csak épp nem erre fizettem be. Tartom magam annyira autonóm lénynek, hogy ne szurkolást várjak el egy újságtól, csak tényszerű cikkeket, amiből aztán magam levonom a tanulságokat, ha vannak. Mondom ezt úgy, hogy magam is ellenzéki szimpatizáns vagyok (bár az ellenzékkel szemben nagyon szkeptikus is egyben). Az régen rossz, ha bármit, amiről írni lehet, annak függvényében kezelnek, hogy miképpen helyezhető el a kormányzat megítélése szempontjából.

    Egyébként azt is látom, hogy az új irány népszerű. Minél inkább teret nyer, úgy növekszik a lap olvasottsága is. Talán az sem véletlen, hogy azzal egy időben gyorsult fel a változás, hogy a HVG nagyon rájuk ment népszerűségben. Azt sem kétlem, hogy kisebbségben vagyok a véleményemmel, s hogy a támogatók javarészt azért fizettek, hogy Orbán fikázását olvashassák. Ez utóbbival nekem sincs bajom, ha olyanért kap, ami miatt kijár neki, s bőven van miért beleállni. Azzal együtt várnám el, hogy a pozitív lépéseiket cinizmus nélkül és őszintén ismerjék el, hogy nem tudok olyan magyar politikust mondani, aki iránt erősebb antipátia élne bennem, mint a rendszerváltás óta legeredményesebben helyezkedő úriember iránt.

    A lényeg, hogy még jobban örülök annak, hogy saját felületre költöztem, s innen már nem is áll szándékomban menni sehová. És remélhetően most utoljára kellett magyar belpolitikát valamelyest érintő bejegyzést posztolnom.

  • Még nem kapok szurit

    Bár meglehetősen lagymatag módon zajlik az itteni vakcináció, azért valamelyest kezd felpörögni. Olyannyira, hogy ma már az 59 éves korosztály regisztrálhat oltásra, s május 13-ig ez eljut egészen 50 éves korig.

    Az itteni szisztéma eltér a magyartól. Itt a regisztráció csak a múlt hónapban kezdődött el, a hatvanasokkal. Évek szerint, tehát az első nap a 69 évesek, következőn a 68, és így tovább. Ez egy opció csak, ha valaki akar, később is jelentkezhet az oltásra, csak hamarabb nem, minthogy az évfolyama számára megnyílna a lehetőség. A regisztrációt követően cirka két héttel elvileg meg is bökik őket.

    A programnak erősen bezavart az AstraZeneca majd a Janssen körüli cirkusz. Az AZ-t először felfüggesztették, majd engedélyezték, majd 60 éven felüli besorolást kapott. Most, hogy a 60-asokat javarészt beoltották, s maradt még egy kevés hatóanyag, kiterjesztették az alkalmazhatóságot az ötvenes korosztályra is.
    A Janssen eleve így kezdte, 50+-os ajánlással, illetve ezt az egydózisos szert jelölték ki a problémásan elérhető társadalmi csoportok (hajléktalanok, drogfüggők) immunizálására is, hátha nem bukkannak fel a második időpontra alapon.

    Mivel Janssen vakcina nagyjából annyi jön, mint aminek a beadására számítani lehet ebben a korosztályban, így felmerült, hogy az ötvenesekkel párhuzamosan kezdjék el oltani a 40-49 év közöttieket is, hogy addig se pihenjenek a raktárban az érkező mRNS oltóanyagok. Alapból ezeket nem akarták 50 felettiekbe bökni, hiszen akkor a nyakukon maradhatott volna egy rahedli Janssen és AZ vakcina, amiket meg az egészségügyi szervek ajánlása alapján nem lehet 50 alattiakon alkalmazni.
    Végül a szakemberek nem javasolták ezt a megoldást, így az én oltakozásom (csakazértis!) egyelőre még várat magára. Hogy átvágják a gordiuszi csomót, végül arra jutottak, hogy az előzetes terveknek megfelelően haladnak előre az ötvenesekkel, de beadnak nekik mindent, ami a kezük ügyébe kerül. Viszont, hogy a vérrögképzős mellékhatású szerek se romoljanak rájuk, a megmaradó készleteket felhasználják majd a 40-49-esek vakcinációja során. Ez egyelőre még ellentétes a szerek engedélyével, de addigra ezt hozzáigazítják az új helyzethez.

    Szóval, ami rám nézve a lényeg, hiába lettem éppen csak negyvenes, még várakozó állásponton vagyok. A kormányzat még mindig azzal tervez, hogy június végére a lakosság 82%-a (cirka a teljes 30 feletti népesség) kap legalább egy csipet, de ez azért erősen kétséges, hogy valóban megvalósul. Jelenleg még 30%-nál sem járunk, a héten is csak 220-240 ezer oltóanyagot terveznek felhasználni. Ami a korábbi tempóhoz képest örvendetes mennyiség, de még mindig elég gyenge. De őszintén kívánom, hogy sikerüljön.

    Annak fényében különösen, hogy lassan elkezdődik itt is a nyitás. Meglehetősen óvatosan, de valami elindult. A külföldi utazás továbbra sem engedélyezett, s az országba történő belépés is még mindig nagyon macerás (egyes országokból 2 hét hotelkaranténnal jár, nem túl baráti áron). Bár a haláleset lehetővé tette volna, hogy mi lelépjünk, visszafelé két hét itthoni karantén mindenképp jött volna. Meg Magyarországon is valami hasonló, hacsak nem váltjuk ki két negatív teszttel.
    Férjem épp most váltott munkahelyet, s szabadságot sem kapott volna, meg eleve nem is várták volna meg, amíg ez az egész hercehurca lezajlik, így mi csak online vettünk részt a szertartáson. Jövő nyár előtt nem is sanszos, hogy arra járunk.

    Most mindenestre várunk. Engem júniusban talán tényleg megfertőznek autizmussal. Talán. Sose gondoltam, hogy egyszer még örülök neki, hogy vénülök.

  • Kínzó kérdések sora

    A koboldok közti élet számos kellemes és kevéssé kellemes hozadékkal jár együtt, most nézzünk néhányat a nem annyira kívánatos aspektusok közül.

    Mi főleg szárnyasokkal élünk, s ez a jó szokásunk annak ellenére fennáll, hogy errefelé prémium marhákkal van tele a tér. Karácsony előtt férjem hozott is például egy 5 kilós óriásdarabot, mint ajándékot a munkahelyéről, s egy hasonló cupák valaki más fagyasztójában érik elegendő férőhely híján.
    Szóval, ahogy mondottam volt, dacára a választéknak, csirkét eszünk. Mely állatot a jelek szerint felettébb furcsán pucolnak meg ezeken a végeken. Például így – ez egy abszolút hétköznapi eset, a püspökfalaton túl a végtagok érintettek leginkább.

    Új hazám gasztronómiai különlegességeihez még csak visszafogottan volt szerencsém, így nem teljesen lehetetlen, hogy ez valami helyi specialitás elengedhetetlen kelléke, de azért sanszosabb, hogy inkább csak trehány munka. A kacsa még rosszabb, legutóbb szemöldökcsipesszel kellett végigmennem rajta.

    Na de kérdéseket ígértem.

    1. Vajon csak ezen a szigeten van tele mindenféle tollmaradékkal a szárnyas, vagy pl. Angliában is?
    2. Vajon mi lehet az oka annak, hogy még a súlyosan alulteljesítő Vietnám is képes megbirkózni a toll jelentette kihívásokkal, de az itteni üzemek nem?
    3. Elképzelhető, hogy ezen munkafázis errefelé gépesített, míg mondjuk Magyarországon vagy keletebbre nem, s a manuális technológia hatékonyabban fosztja meg a madártetemeket a nem kívánt burkolóanyagoktól?

    Kérlek, ne kíméljetek.

  • Irány Észak!

    Na nem a brit megszállás alatt álló Ulster, hanem a köztársasági Koboldfölde Egyenlítőtől legtávolabbi területei.

    Csak egy napos kitérő lesz, merőben prózai okokkal a háttérben, de a részletek majd jönnek holnap este vagy szombaton.

    Donegal megye csak ránk vár!