• Az elmúlt közel másfél évről

    Az előrejelzésemnek megfelelően a Szecsuánblog továbbra sem bővelkedett posztokban, olyannyira nem, hogy közel egy éve nyilvánultam meg itt utoljára. A helyzetet megint csak egy összefoglaló cikk formájában kísérelem meg orvosolni, jobb híján.

    Oktatás

    Most már mindössze néhány hónap választ el az alapdiploma megszerzésétől, s a múlt héten megkaptam a master képzésre szóló felvételről szóló hírt (conditional offer, szóval akkor az enyém a hely, ha legalább 60%-os lesz az alapdiploma eredménye).
    Tavaly a második félév elején sikerült kiderítenem, hogy a diploma értékelése kizárólag a negyedik év tárgyainak átlagából áll össze, így sajnos gyakorlatilag teljesen feleslegesen izgattam magam az első három év eredményei miatt. Bár későn derült ki, azért igyekeztem kihasználni a helyzetet, amennyire ez ebben a stádiumban még lehetséges volt, így aztán a hatodik szemeszter nem kedvelt moduljait teljesen ignoráltam, még egy 56%-os eredményt is sikerült összehoznom az egyik turizmusos tárgyból.
    Ami az idei tanévet illeti, az első félévet 77%-on zártam, és meglehetősen kevéssé tartom valószínűnek, hogy ne hetessel kezdődjön a végső értékelés.

    Állampolgárság

    Most nyáron lesz 5 éve, hogy ide keveredtünk, s év végétől lesz meg a dokumentumokkal igazolható 5 éves tartózkodásunk. Jelen állás szerint átlag 18 hónapot igényel, hogy a bürokrácia átrágja magát a beadott anyagon és meghozza döntését, s mivel a pozitív választ követően még egy állampolgársági ceremónián is részt kell venni, amelyekből néhány havonta tartanak, plusz mert még az útlevél-igénylésre és az újonnan beszerzett dokumentumok konzuli felülhitelesítésére is kell időt szánni, várhatóan 2027 őszén bukkanhatunk fel újra Kínában. Ha szerencsénk lesz, s aránylag gyorsan sor kerül a ceremóniára, meg a többi extra lépés sem húzódik el, elképzelhető, hogy már a 2026/2027-es tanév második felében ott lehetünk, de a csalódások elkerülése miatt jobb a másik dátummal számolni.

    Írország lassan 5 év után

    Sajnos, ahogy telik az itt töltött idő, egyre kevésbé szeretem Koboldföldét. A viszony megromlásának elsődleges oka az, amitől elsőre is tartottam: az időjárás. Jobban toleráltam, mint arra előzőleg számítottam, de mostanra már nagyon unom, amihez valószínűleg az is hozzájárult, hogy a tavalyi nyár gyakorlatilag elmaradt. Nem mintha egy átlagos nyár itt akkora élménnyel járna.
    A másik dolog összefügg az elsővel, egész pontosan az itteni páratartalommal és szerény hőmérsékleti értékekkel. Ez a kombináció optimális viszonyokat teremt a penésznek, amitől egyszerűen képtelenség tartósan megszabadulni. A kacsalábon forgó palotákban sem, és sajnos sem az állandó fűtés, sem a párátlanító szerkezetek nem kínálnak igazán hatékony megoldást, legfeljebb a helyzet súlyosságán enyhítenek.

    Választás másként

    Bár az előzőek valószínűleg egyértelművé teszik, hogy a kezdetektől célként kitűzött kínai tervek nélkül sem szeretnénk itt letelepedni, az állampolgárság megszerzése miatt előnyös dolog közügyek iránt érdeklődő elemnek mutatkozni. Ezt a logikát követve immár regisztrált választók vagyunk (itt ez előfeltétele a névjegyzékbe kerülésnek), és mint ilyenek, idén az önkormányzati és EP-választásokon már az ír jelöltekre fogunk voksolni, amihez itt élő EU-s állampolgárokként jogunk van.
    (Az ír belpolitika egyébként a legkevésbé sem érint meg, és a magyarországi gyökereimmel, szocializációmmal nagyon nehéznek tartom a helyiek problémáival való azonosulást. Tényleg próbálok empatikus lenni, ahogy azzal is tisztában vagyok, hogy mindenkinek a saját nyomora a legégetőbb, de kvázi külső szemlélőként leginkább csak jelentéktelen hülyeségeken való rugózásnak tűnik majdnem minden helyi ügy.)

    Blog

    A blog valószínűleg ezután is tetszhalott állapotban marad, de azért igyekszem évente többször is jelentkezni. Kitartó olvasóimnak ezúton is köszönetemet fejezném ki az érdeklődő üzenetekért. Élünk, megvagyunk, csak már eléggé unjuk az itteni létet. Úgy meg nehéz miről írni.
    Szerencsére már csak három év.

  • Veve az Óhazában ismét

    16 napos távollétet engedélyeztem magamnak ezúttal, de a változatosság kedvéért most férjem és édesanyám is velem jöttek. Férjem csak 9 napra, mivel neki munkahelyi kötelezettségei miatt hamarabb vissza kell térnie.

    Dublin és a szlovák főváros között repített minket a Ryanair még hétfőn, visszafelé majd Budapestről a Limerick melletti Shannon-ba teszi ugyanezt.

    Hogy ez a tanév is a tavalyihoz hasonló módon induljon el, egyúttal az első két tanítási hetet is passzolom, de ez van, a nyár során horribilis repjegyárak voltak csak, no meg a 40 fok sem okvetlenül hiányzik a szervezetnek.

    Ittlétünk olyan hasznos dolgokkal is telik, mint a lejárt iratok pótlása, fodrász és hasonlók, de azért bőven jut majd idő csak nyugodtan lógni is. Egy rövid pancsolásra is sor kerül majd valamelyik gyógyfürdőben.

    Az árak tényleg nagyon durván elszálltak, bár erre számítottam is. Koboldföldén még mindig drágábbak, de a különbség meredeken csökken, mialatt a bérek közötti eltérés valószínűleg lényegesen kevésbé. Szerencsére mi nem itt keressük meg a betevőt. Én mondjuk már ott sem, mivel szerencsére véget ért mérsékelten kedvelt munkaviszonyom augusztus elején.

    Hogy mindannyian ide tudtunk utazni, az többek között annak is köszönhető, hogy a malacok kinti kifutója elkészült a nyáron, így a hölgyek – az állomány négyötöde – önellátó üzemmódba kerültek. A fiúk a korábbi helyükön laknak, de őket egy barátunk látja el erre a kis időre. Szerencsére ez így elég egyszerű feladat, nem kellett nagy szívességet kérni.

    Amire kevésbé számítottam, de bekövetkezett: a tegnapi 25 és a mai 28 fok egy kissé megviselt az ír klíma után, de azért mintha már kezdenék visszaállni a rendes kerékvágásba. Tekintve, hogy jelen állás szerint napokon belül drámaian lehűl a levegő, ez nem sokáig lehet gond.

    Ennek is itt volt már az ideje. Magyarországon turistáskodni jó!

  • Egy újabb tanév vége

    A napokban kaptam meg a második évfolyamos tárgyak legutolsó, 84%-os értékelését, s ezzel egyúttal pont is került ennek az időszaknak a végére.

    Hogy idáig húzódott a dolog, annak az az oka, hogy ezúttal volt egy Work experience nevű modul is, amely, nevéhez hűen eredetileg arról szól, hogy egy öt hetes, szakmai jellegű munkavégzést kell teljesítenie a diákságnak, logikusan nyáron. Szerencsére, a pandémiás évek hatására az oktató kidolgozott egy alternatív lehetőséget is, ez egy képzeletbeli gyakorlatról szól, de ugyanúgy része a beszámoló illetve a gyakorlati helyről készített prospektus, csak épp magát a munkavégzést lehet eképpen passzolni.

    Nekem, tekintve hogy főállásban dolgoztam, eleve nem lett volna problémamentes ténylegesen megjelenni valahol. Az már csak hab a tortán, hogy a gyakorlati helyet önmagunknak kellett volna felkutatni, s az is elég könnyen belátható, hogy túl sok értelmes feladatot amúgy sem kaphattunk volna. Szakmaibb jellegű munkához nem vagyunk képzettek, az meg, hogy belépőjegyet áruljak egy múzeumban vagy értelmetlenül lődörögjek egy könyvtárban, nem igazán járult volna hozzá a leendő karrieremhez. Egyértelmű volt, hogy az alternatív megközelítést fogom választani, ahogy azt az évfolyam nagy része is tette.
    A beadandó július 20-ra volt esedékes, így a szokásos év végi eredményhirdetéskor a tárgy mellett még csak egy jelzés szerepelt a halasztásról, de a vizsgaismétlők érdemjegyeivel együtt ez is megjelenik majd a szeptemberben publikálandó végleges számvetésnél. Az oktató pedig már 21-én elküldte a nemhivatalos számokat, így vagyok már ennyire korán képben.

    A modulért kapott 84% egyúttal azt jelenti, hogy egy egészen minimális mértékben az éves átlagom is javult, kerek 79 lett az idei GPA-m. Az előző éves majdnem 81 volt, így egy kis visszalépés megfigyelhető, de ez teljesen betudható a kedvenc oktatómnak, aki ezúttal 68 ponttal honorált. Hála neki, megszületett az első 70 alatti, nem distinction értékelésem is, aminek túl sok gyakorlati jelentősége nincs, de elrontotta az eddig tökéletes sormintát. A prezentációmat egyébként kénytelen volt 74%-kal jutalmazni, de az esszék (66 és 64) illetve az apró évközi részvételi gyakorlatok (amikre tavaly mindenkinek 100%-ot adott, ha időre beadtuk őket, ezúttal nagyon nem így tett) segítségével azért sikerült minimálisan a 70 alá löknie.

    A másodéves eredmény az utolsó modul nélkül. A Work Experience nevű tárgy mellé 84-et kell képzelni.

    A tanév máskülönben nem volt vészes. A munka miatt néha elég jól feltorlódtak a beadandók, s azt sem állíthatom, hogy a tárgyak zöme elnyerte volna a tetszésem. A szak eredeti neve Heritage volt, csak néhány éve változott a némiképp megtévesztőnek mondható History and Geography-ra, de a korábbi név lényegesen jobban jellemzi, hogy miről szól. A hátralévő két év is eléggé antipatikus modulokat tartalmaz, de azért gond biztosan nem lesz velük, csak egyáltalán nem érdekelnek. Egyedül a három szemeszteren át tartó egyetemes európai történelem tűnik kevésbé fájdalmasnak, de ez van.
    Azért, ha tudom, hogy bekerülni egyáltalán nem annyira nehéz máshová sem, meg hogy itt mit tanítanak pontosan, feltehetően másik intézményt választok magamnak.

    Viszont, hogy valami jó is legyen még a végére: már csak négy munkanap választ el a főállású tanulástól. A héten egyébként sem megyünk, hétfőn pedig munkaszüneti nap lesz, így a keddtől péntekig tartó napok lesznek az utolsók. Óje!

  • Az új normális

    Szeptember elsején Koboldfölde kormánya publikálta a járvánnyal kapcsolatos legfrissebb terveket. Három lépcsőben oldják fel a még meglévő korlátozásokat, s október 22-től gyakorlatilag majdnem minden restrikciónak búcsút mondhatunk. (A maszkhordás egészségügyi intézményekben, tömegközlekedésben és a kiskereskedelmi egységek látogatásakor megmarad.)

    Hogy idáig jutottunk, az elsősorban annak köszönhető, hogy világviszonylatban is kiemelkedően sikeres oltási programot zavartak le, jelenleg a felnőtt lakosság 92 feletti százaléka részlegesen, 90%-a teljesen immunizált, de még a 12-15 évesek körében is 60% felett jár a vakcina felvétele – utóbbiak még csak egy körön vannak túl. Negyven év felett szinte nincsenek oltatlanok, a 18-24 éves korosztályban is 80%-os az átoltottság.

    A 20-40 évesek körében valamivel alacsonyabb számokat leginkább az magyarázhatja, hogy a közép-kelet-európai migránsok jellemzően ebbe a korcsoportba tartoznak, s a helyi oltásellenes keménymag tagjai elsősorban közülük kerülnek ki. Mivel bizonyos munkakörökben, gyárakban magasan felülreprezentáltak, helyi gócok még várhatóan előfordulhatnak ezután is, ha kitartanak a meggyőződésük mellett.

    A Magyarországon most megjelenő delta variáns itt már hónapok óta jelen van, s alaposan meg is dobta a fertőzöttek számát. Az előrejelzések azt mutatták, hogy szeptember közepe felé érhetjük el a hullám csúcsát, a számok pedig arra utalnak, hogy a legutolsó héten már javulás is bekövetkezett, így nagy eséllyel már túlvagyunk a nehezén.
    Az oltás hatékonyságát is jól jelzi a helyzet: magasan felülreprezentáltak az oltatlanok a megbetegedettek körében. A kifejezetten erős (a csúcson 2000 körüli) napi esetszám ellenére is kezelhető mennyiségű maradt a kórházi ellátást igénylők száma, meg sem közelítette a januári, vakcinamentes helyzetet. Mindezt úgy, hogy lényegesen relaxáltabb viszonyok között éltünk az elmúlt hónapokban, sokkal kevesebb korlátozás mellett, s úgy, hogy maga a variáns is sokkal hatékonyabban fertőz.
    Mindezek figyelembevételével remélhetően a további lazítások sem rontanak számottevően a helyzeten, mindenesetre az egészségügyi szervek továbbra is szemmel tartják a trendeket, s ha kell, lépnek is.

    A kormányzati terv megjelenése után a sulim is publikálta a saját elképzeléseit. Eszerint fokozatosan vissza akarják terelni a hallgatókat az egyetemi épületekbe, feltehetően többlépcsős folyamaton keresztül. Annyi pozitívum már most is bekövetkezett, hogy legalább a kétméteres távolságtartást felszámolják, még ha a ventiláció és a (szimpla) maszk marad is.

    A maszkok jövője egyelőre még nagyon kétséges. Az általános iskolások nem hordják, számukra kis buborékokat alkottak, odafigyelve arra, hogy csak a saját csoportba tartozó diákokkal érintkezhessenek a teljes iskolaidő alatt. Középszinten (12+ év felett, az általános iskola hat éves) már maszkot hordanak, de október 22-től az aktuális körülmények függvényében ezt felülvizsgálják, s remélhetően eltörlik majd. A felsőoktatás tekintetében még nincs szó semmiről, de azért bízunk benne, hogy utánuk mi jövünk.

    Bár azt hangsúlyozzák az állami szervek is, hogy a pandémia nem ér véget, s talán nem is fog, azért egy relatíve normális jövőkép kezd kirajzolódni. A tapasztalatok azt is mutatják, hogy a tavaly karácsonyi fiaskó óta az ír vezetés nagyon óvatos minden nyitás tekintetében, s feltehetően még most is túlbiztosítják a helyzetet. Egyelőre mind az augusztusi, mind a mostani számok alulmúlják a NEPHET által vázolt forgatókönyveket. És mint írtam, úgy fest, már a javulás is elindult – bár ez az újabb nyitás, többek közt tömegrendezvények engedélyezése, miatt még lehet átmeneti is.
    Akárhogy is, az oltatlanok száma egészen alacsony, életkoruk alapján pedig nem tartoznak a legrizikósabb korcsoportok közé, így remélhetően már nem tömítik el az ellátórendszert.

    Remélem, most már lassan tényleg jön a jó világ.

  • Újabb elmaradások

    Szánom-bánom, de aktivitásom az előző poszt óta is elmaradt a kívánatostól, így tűzoltásként egy újabb ömlesztett posztot tudok bevetni. Na meg a már sokszor ellőtt ígéretet, hogy majd megpróbálok javulni. Reméljük, sikerül.
    No, de vágjunk bele.

    Kovi

    Ezen a téren itt már minden csaknem fenékig tejfel. A 16 év feletti lakosság 87%-a teljesen, 90%-a részlegesen be van lőve, s még a 12-15-ös korosztály 50%-a is regisztrált/felvett egy oltást. Ennek hála, bár a delta elég rendesen betalálta az országot, s napi 2000 körüli új eset van, kórházi ellátást igénylők a korábbi hullámokhoz képest alig (kb. 300 fő, ebből most épp nagyjából 60 intenzíven). Az oltóanyagok sikerét is jelzi, hogy a betegek négyötöde oltatlan vagy részlegesen oltott. (A többi meg jellemzően gyenge, idős oltott, akiken már a szuri se segít.)
    Várhatóan hétfőn publikálják a tervet a korlátozások további kivezetésének mikéntjéről, reméljük, már nem tart sokáig a mostani világ. Legalább itt.

    Kínai kovi

    A delta Kínát is elkapta, olyan durván, hogy az újabb kínai vírusgócokra és a belőlük újabb és újabb nemzethalált vízionáló hírekre már teljesen immunissá vált nyugati sajtó is napokig címlapon futtatta az ügyet. Több tízmillió embert teszteltek, karantén alá zártak több települést, végül a helyzet kb. két hét alatt elhalt, a csúcson cirka 150 esetet produkálva.
    Úgy tűnik, Kínát a vírus még mindig nem tanítja móresre, amibe valószínűleg az is belejátszik, hogy néhány napja a kétmilliárdomodik szurit is bedöfködték a lakosságba. A tempó a korábbi 20 millió körüli napi injektálás helyett már jó ideje 12-16 millió körül mozog, többek közt amiatt is, mert a Covax berendelt több mint 500 millió kínai vakcinát, amiből 110 milliót rövid határidővel le is kellett szállítaniuk.

    Suli

    Szeptember 20-án tér vissza az új szezon, egyelőre még nem tudni, milyen körülmények mellett. Valószínűleg 1-2 napot kell a kampuszon tölteni, a többit pedig online, s a személyes megjelenéssel járó alkalmakkor maszk, távolságtartás és állandó szellőztetés is jár a csomaghoz, vagyis elég értelmetlen macerának tűnik a dolog. Annak fényében különösen, hogy 20-ig csak azok a felsőoktatási hallgatók/dolgozók nem lesznek teljesen beoltva, akik nem kértek vakcinát, s amúgy is max. 10-15% körül lehetnek ilyenek. Remélhetően az enyhítés eléri ezt a területet is, s megszűnik ez az állapot.

    Tengerészek és egyebek

    A malackatermelő szektor is fejlődik, augusztus 7-én indult el az új szezon, s októberben reményeink szerint csodaszép bébik is születnek nálunk.
    Férjem hosszú vacakolás után végül elkezdte a vezetési óráit a héten, az oktató szerint elvileg a kötelező 12 elég lehet akkor is, ha egyébként máshol nem tanul, s már első ízben kivitte a forgalomba. (Annyi előképzettsége volt, hogy egy volt munkatársa mutatta neki a pedálokat és a váltót, s parkolóban ezzel szórakoztak kb. egy órát néhány hónapja.) Ha mégsem lesz elég, akkor max. majd még megtoldjuk.
    Az is eldőlt, hogy idén nem utazunk Magyarországra, ellenben januárban talán. De még meglátjuk.

    Hát ennyi. Az elmaradásokat Ulsterről majd igyekszem nem elfelejteni.

  • Elmaradások ömlesztve

    Ulsterről külön is írok még, de egyelőre itt egy ilyen szedett-vedett egyveleg, hogy nagyjából utolérjem magam.

    1. Ulsterben jártunk.
    Erre még 29-én került sor egy tengerimalac-exchange keretein belül. Érdekes élmény volt, némi kavarodással, s kellemes idővel.

    2. Itt a nyár
    Ulster óta volt egy kis visszaesés, de most már majdnem egy hete kánikula van. Tegnap megdőlt a melegrekord is, közel 30 fok volt valahol Galway megyében, s nálunk is 25-ig emelkedett a hőmérséklet. Ez a következő napokban tovább fokozódik majd nálunk, szerdára 27-et 28-at is jósolnak, s emiatt majd megyünk tengerpartra is – piknikezni, napozni, de semmiképp nem csobbanni…

    3. Teljesen beoltottak
    Pont egy hete történt a dolog, ezúttal úgy festett, még annyi kínom sem lesz, mint legutóbb, de aztán másnapra belázasodtam, s ez közel 39°C-os testhőt jelentett. Két paracetamol megoldotta, 38 körül már teljesen komfortos volt, s következő reggelre az is tovaszállt. Időközben kiküldték emailben az uniós vakcinaigazolványomat is, így elviekben már mehetnék, ahová akarok.

    4. Új telefonom lett
    Ezt főleg azért hír, mert az USA és Kína közötti szívózásnak köszönhetem a dolgot. Az eddig kiválóan működő, lassan 3 éves Mi Max 3-am egy frissítés után nem akart többé guglis dolgokat futtatni. Még Kínában vettem a készüléket, helyi, kínai ROM-mal, s a döntés Trump Xiaomi-t érintő – igaz, Biden által aztán visszavont – hülyeségei miatti válaszlépésként született. Elképzelhető, hogy egy újabb nagygenerál megjavítja, de addig is kell olyan telefon, amin mennek a megszokott dolgaim, így kénytelen voltam rendelni egy globális ROM-ot tartalmazó, szintén Xiaomi telefont. Végül a Mi 11-re esett a választás, ami egy valóban baró termék. Mivel én a Max 3-mal is elvoltam, ki lehet találni, hogy az amúgy tényleg kiemelkedően erős processzor annyira nem lett volna számomra nélkülözhetetlen – nem nagyon használok semmi olyat, amihez erős vas kéne. Ellenben a Mi 11 már majdnem akkora kijelzővel bír, mint a Max 3, ami nálam a lapátkezeim miatt kruciális pont. (Sajnos a Max szériát 3 után kinyírták.)

    5. A sulimból technológiai egyetem lesz
    A GMIT, amely a besorolás alapján institute of technology, jövő évtől, két másik, hasonló színvonalú kis intézménnyel egyesülve technológiai egyetemmé válik. A jobban csengő néven túl sok haszna nem látszik a dolognak, bár nagyon hangsúlyozzák, hogy így nyolc kampusz és nagyonsok diák meg oktató lesz. Hurrá. A diplomám minőségén nem emel, de optikailag valószínűleg jobban fest majd Kínában, ha az új nevet nyomják rá.

  • Koboldföldi kovi-update

    Egy gyors magyarázat a címet illetően. Kedves édesanyám valamiért következetesen kovinak hívja a világot másfél éve megbénító vírust, dacára annak, hogy már néhányszor felvilágosítottam, hogy egy magyar felnőttfilmes producer fut ezen a néven. Végül ahogy az lenni szokott az ilyen esetekben, nem ő változott, hanem mi vettük át ezt a szakkifejezést családi használatra.

    No, de most már ugorjunk az érdemi tartalomhoz. Úgy volt, hogy 5-én nyit a beltéri vendéglátás, azonban az egyre népszerűbb delta variációra való tekintettel ezt egyelőre elhalasztották. Olyannyira, hogy még új céldátum sincs, ellenben ha lesz, utána is csak az oltottak vagy koviból felépültek élhetnek majd a lehetőséggel, valamiféle, jelenleg még kidolgozás alatt álló igazolás segítségével.
    A kabinet a NPHET (egészségügyi vészhelyzeti stáb, szakértői, kormánytól független összetétellel) jelentése után döntött így. Meglehetősen borúlátó forgatókönyveket vázoltak, a legrosszabb esetben 700 ezer új fertőzést az eddigi negyedmillió mellé, amennyiben haladnak a tervezett lazításokkal. Többek között a brit számokra alapozva, Skóciában pl. több mint tízszeresére nőtt az új esetek mennyisége, a miénknél magasabb átoltottság mellett. A szakértők legalább szeptemberig tartó halasztást javasoltak, ehelyett lesz ez a sokak által diszkriminatívnak bélyegzett megoldás.
    Ugyancsak a NPHET ajánlására fel fogják használni az AZ és a Janssen vakcináit is életkorra való tekintet nélkül, hogy minél gyorsabban, minél több embert tudjanak immunizálni. Előrehozták azoknak a hatvanasoknak a második oltását is, akik AZ-t kaptak. Eredetileg 12 hétre rá kapták volna az ismétlő bökést, ezt már korábban 8 hétre csökkentették, s most ezt vitték le négyre, hogy ez az utolsó komoly rizikófaktoros csoport is védett legyen, mielőtt beüt az új mutáns.

    A program egyébként szépen halad, június végére 4,1 millió oltóanyagot szúrtak a lakosságba. Több mint 1,6 millió ember (a nagykorúak 44 %-a) teljesen immunizálásra került, s a felnőtt lakosság 67%-a kapott legalább egy szurit. Napokon belül meglesz a 30-34-es korosztály regisztrációs dátuma is. Jelenleg vizsgálják, hogy a vendéglátóiparban dolgozó fiatalok oltását előrébb hozzák-e.

    Az új rendelkezések elég szép vihart kavartak, az ellenzék egy része és természetesen az érintett szektor erősen tiltakozik. Jelenleg úgy fest, a nemzetközi reakciók is inkább gúnyolódó jellegűek. Én azért személy szerint értékelem az elővigyázatosságot. Annak fényében különösen, ami pl. akár csak Észak- Írországban megy.
    Mindenkinek kellemes, kovimentes napokat kívánok!

    Belfast városháza – poszt az ulsteri kiruccanásról hamarosan

  • Késő ősszel valószínűleg magyar földön koboldkodunk, futólag

    Úgy okoskodtunk, hogy addigra már valószínűleg minden szükséges feltétele összejön a dolognak. Előbb-utóbb majd férjemet is immunizálják (most már a 35-39-es csoport regisztrációja indul vasárnap*, így lassan ő is sorra kerül), s lesz vakcinaigazolványunk is.
    A tengerimalacok októberi köre is fix program, de azok a bébik is gazdisodnak majd novemberre, így ezzel sem lesz gond. Az ellátásuk kérdése még egyelőre nyitott, de a tervek szerint valaki majd idejár etetni-itatni őket, s mivel csak másfél hetet leszünk oda, egyszer kivételesen ki fognak bírni néhány extra napot tisztítás nélkül (a szokásos kb. hetente van).

    Hogy útra kelünk majd, annak több oka is van, részben érzelmi, részben praktikus. Egyrészt kihagytuk a temetést, s most így akkor személyesen is tiszteletünket tesszük a sírnál. Másrészt nem voltunk arrafelé két éve (ami addigra már két és fél év lesz inkább), s az életben lévő családtagok, barátok is már megérdemlik a vizitet.

    A praktikus oldal meg olyanokat tartalmaz, minthogy kéne még egy utolsó magyar útlevelet csináltatni, férjemnek egy koronát a szájába implantálni, plusz, ha már úgyis megyünk, akkor valószínűleg addigra időzítem a fodrászt is (mostanra nagyjából újra vállalható sörényem lett, így itt az ideje megint megszőkülni, igaz, a természetesebb hatás és a fenntarthatóbb állapot jegyében ezúttal balayage technikában gondolkodom), tekintve, hogy a különbözet fedezi a repjegyet.
    Az iskola ezúttal úgy fest, hogy majdnem biztosan bejárós lesz, de attól tartok, valahogy sikerül leküzdenem az esetleges hiányzás következményeit komolyabb hátrány nélkül is.

    Késő ősszel tehát másfél hét óhaza vár. Igazi hecc lesz!**

    ______________________________________________________________
    * Egyúttal arra is figyelmeztetnek, hogy a megszokotthoz képest lassabban haladnak majd a korcsoporttal. Egyrészt ez a legnépesebb, másrészt náluk már csak kétvakcinás rezsim van (Moderna, Pfizer), harmadrészt pedig mert nagy számú második dózis beadása válik esedékessé az elkövetkezendő hetekben.
    ** Ha valakinek esetleg ismerős a formula, az nem véletlen. A Csengetett, Mylord? című brit vígjátékból való a szófordulat, amit nem kívánok magaménak elbitorolni.

  • És… itt a tanév mérlege

    Figyelem, egy kissé öntömjénező bejegyzés jön, de szerencsére nem érzitek az illatom. Továbbolvasás csak saját felelősségre!

    Ma végre publikussá váltak az első tanév eredményei. Sok titok nem maradt, mert azért a legtöbb tanerő tájékoztatott minket, de néhány igen.

    A németvizsgák értékelését nem ismertem, ahogy az év végi geológiai tárgyét sem, s persze ott volt a nagy kérdést jelentő tőzeglápos (Society and Environment) modul is. Ebből 4 esszé (darabja 20%) és egy évközi beadandókból összeálló maradék 20% adja a jegyet, s csak az első két esszé értékelését ismertem (64 illetve 76%). Mivel a tanerő lusta is, így most is csak a kész jegyet tudom, a részeredményeket nem.

    No, de nem húzom tovább az időt. Itt a lista. Az értelmezéséhez annyit kell tudni, hogy 70% felett jár a „distinction” fokozat, ami a legmagasabb jegy, illetve hogy 80% fölött nem szokás jegyet adni. Az első félévés kamutárgyak (A Learning and Innovation Skills részben, és a PC applications teljesen) illetve a német kivétel.

    A teljes év összesített eredménye 80,83 lett, amivel elégedett vagyok. S ami, csak hogy melengesse az egómat, magasabb is, mint a konkurencia esetén.

  • Oltakozás

    Eltartott egy ideig, amire bekövetkezett, de hétfőn én magam is megkaptam az első mikrocsipet oltást. Erre a koromnál fogva váltam jogosulttá, ugyanis a program eljutott a negyvenes korosztályig, melynek tavaly december óta magam is tagjává váltam. A héten elvileg már indulni fog a 35-39 évesek regisztrációja is, s nagy valószínűséggel szeptemberre minden nagykorú kaphat szurit.

    Az oltások lebonyolítására vakcinációs központokat alakítottak ki országszerte, nagyjából 40 darabot. Mayo megyében egy található ezek közül, itt Castlebarban. A cél az volt, hogy ne a kórházakban történjen az immunizáció, hanem olyan helyszíneken, amelyek alkalmasabbak az emberek hatékony mozgatására a pandémiás szabályok betartása mellett. Jellemzően sportcsarnokok jutottak erre a sorsra, ahol nagy, osztatlan terek álltak rendelkezésre, amelyeket aztán országszerte nagyon hasonlóan rendeztek be.
    Ez egyúttal azzal a hátránnyal is járt, hogy a jobbára jól megközelíthető egészségügyi intézmények helyett lényegesen előnytelenebb fekvésű lokációk lettek befogva. Itt Castlebarban például közel egy órás sétával lehet(ne) elérni az oltópontot, mivel az a városon kívül helyezkedik el, s értelemszerűen járda sincs a külterületi részek mentén. Ez persze a helyieket kevéssé érinti, mivel mindenki vezet, de nekem pl. taxiznom kellett. Nagyobb településeken, ahol a népesség magasabb hányada él saját jármű nélkül, indítottak buszjáratokat is, de nálunk nem.

    A regisztráció után bő egy héttel kaptam meg az SMS-t, amelyben tájékoztattak az oltás időpontjáról, a kijelölt oltópontról, s az alkalmazandó vakcináról. Eléggé last-minute, az oltás előtt 3-7 nappal érkezik az értesítés, így ha a részvétel mégsem megoldható, egy visszaküldött NO üzenettel le lehet mondani. Ez esetben egy későbbi alkalomra rakják át az embert, amiről a fentebb vázolt szisztéma szerint érkezik egy újabb SMS. Legfeljebb kétszer lehet eljátszani ezt, a harmadik alkalmat már el kell fogadni, vagy megszűnik a lehetőség.

    Én kerek 11 órára kaptam időpontot. A tájékoztató szerint 10 perccel hamarabb érdemes megérkezni, 5 perccel hamarabb pedig be lehet menni. Mivel nem tudtam, mennyire őrült módon vezet a taxis, s amúgy sem szeretek késni, így fél 11-kor indultunk, s 40-kor már ott voltam a bejáratnál. Szerencsére azzal fogadtak, hogy semmi gond, s csak nyugodtan menjek be, s 45-kor már belém is bökték a hatóanyagot.

    A Moderna vakcinájából kaptam, a bökést követően még 15 percet üldögélni kellett az erre kijelölt ponton. Mivel nem produkáltam semmiféle aggasztó tünetet, 11-kor mehettem is a dolgomra.

    Ez a papír jár a genetikai kísérlet résztvevőinek


    A felkínált mellékhatások közül egy 2-3 órán át tartó fáradtság, szédelgés, illetve az oltott kar alatti nyirokcsomó duzzanata jött össze, de ezek nagyon hamar el is múltak. Az oltás helyén a felszínen nem alakult ki semmi, ellenben aznap estefelé elkezdett fájni a felkarom, s ez még tegnap is fennállt. Semmi vészesre nem kell gondolni, de emelgetni nem volt nagy élmény, máskülönben nem nagyon lehetett érezni. Mára szerencsére ez is megszűnt, remélhetően az első után 28 nappal később esedékes második szuri sem lesz ennél vészesebb.

    Regisztráció előtt, nem sokkal a belépés után

    Az oltóponton végig ügyesen terelték a népet. A taxit is, majd utána már engem, ahogy gyalogosan haladtam az épületen belül. Végig kijelölt kordonok voltak, tömeg pedig egyáltalán nem. Maga az oltás kis fakkokban történik, erről saját képet nem tudtam készíteni, de a netről szedettekkel teljesen megegyező blokkokról volt szó, csak mivel Mayo nem egy túl népes terület, az ABC betűi közül lényegesen kevesebbet használtak el.

    A 15 perces biztonsági ücsörgés a csippelést követően
    Ilyen fakkokban zajlik a mikrocsip autizmus génmódosító anyag oltás bejuttatása

    Hát, ezen is túlvagyunk. Hamarosan férjem is meg lesz bökve remélhetően. Én meg a jelek szerint augusztusra már teljesen immunizált is leszek.