• A második kínai vakcina is átment a WHO-n

    Olyannyira, hogy már június 1-jén megtörtént a dolog, de eddig valahogy elkerülte a figyelmem. (Az általam is követett magyar sajtóban valószínűleg nem igyekeztek túl nagy hírverést generálni körülötte, bár a gugli hoz találatokat, ha nem is könnyen.)

    A híradásokból viszonylag ismert Sinovac szérumáról van szó, mely lényegesen gyengébb – bár némiképp ellentmondásos, hogy mennyire – hatékonyságú, mint a Magyarországon is döfött Sinopharmos oltás. Az bizonyítottnak tűnik, hogy a kór veszélyes lefolyása ellen eredményesen használható, s ezt megerősíteni látszanak a chilei adatok is. Ahol, bár erről is zömmel fals, de legalábbis erősen csúsztató cikkek tömege jelent meg, a rendesen beoltottak körében egyértelműen védelmet jelentett a vakcina, s a még jelenleg is elfojtásra váró hullámhoz nem az oltóanyag milyensége, hanem a részleges immunizációra (a többség csak egy oltáson volt túl) eresztett túl korai nyitás és ennek részeként az elhibázott (belső) turizmus-felpörgető intézkedések vezettek.

    Kína közben rohamtempóban halad az egymilliárd beadott szuri felé (legfeljebb 4 nap híja lehet a dolognak), s egy június 10-i adat szerint a teljes lakosság 43%-a kapott már legalább egy csipet, ez azóta közelebb lehet az 50%-hoz, tekintve, hogy közben újabb százmillió vakcinát használtak el. Pekingben a népesség 87%-a lett beoltva.

    Haladunk, csak így tovább.

  • Oltakozás

    Eltartott egy ideig, amire bekövetkezett, de hétfőn én magam is megkaptam az első mikrocsipet oltást. Erre a koromnál fogva váltam jogosulttá, ugyanis a program eljutott a negyvenes korosztályig, melynek tavaly december óta magam is tagjává váltam. A héten elvileg már indulni fog a 35-39 évesek regisztrációja is, s nagy valószínűséggel szeptemberre minden nagykorú kaphat szurit.

    Az oltások lebonyolítására vakcinációs központokat alakítottak ki országszerte, nagyjából 40 darabot. Mayo megyében egy található ezek közül, itt Castlebarban. A cél az volt, hogy ne a kórházakban történjen az immunizáció, hanem olyan helyszíneken, amelyek alkalmasabbak az emberek hatékony mozgatására a pandémiás szabályok betartása mellett. Jellemzően sportcsarnokok jutottak erre a sorsra, ahol nagy, osztatlan terek álltak rendelkezésre, amelyeket aztán országszerte nagyon hasonlóan rendeztek be.
    Ez egyúttal azzal a hátránnyal is járt, hogy a jobbára jól megközelíthető egészségügyi intézmények helyett lényegesen előnytelenebb fekvésű lokációk lettek befogva. Itt Castlebarban például közel egy órás sétával lehet(ne) elérni az oltópontot, mivel az a városon kívül helyezkedik el, s értelemszerűen járda sincs a külterületi részek mentén. Ez persze a helyieket kevéssé érinti, mivel mindenki vezet, de nekem pl. taxiznom kellett. Nagyobb településeken, ahol a népesség magasabb hányada él saját jármű nélkül, indítottak buszjáratokat is, de nálunk nem.

    A regisztráció után bő egy héttel kaptam meg az SMS-t, amelyben tájékoztattak az oltás időpontjáról, a kijelölt oltópontról, s az alkalmazandó vakcináról. Eléggé last-minute, az oltás előtt 3-7 nappal érkezik az értesítés, így ha a részvétel mégsem megoldható, egy visszaküldött NO üzenettel le lehet mondani. Ez esetben egy későbbi alkalomra rakják át az embert, amiről a fentebb vázolt szisztéma szerint érkezik egy újabb SMS. Legfeljebb kétszer lehet eljátszani ezt, a harmadik alkalmat már el kell fogadni, vagy megszűnik a lehetőség.

    Én kerek 11 órára kaptam időpontot. A tájékoztató szerint 10 perccel hamarabb érdemes megérkezni, 5 perccel hamarabb pedig be lehet menni. Mivel nem tudtam, mennyire őrült módon vezet a taxis, s amúgy sem szeretek késni, így fél 11-kor indultunk, s 40-kor már ott voltam a bejáratnál. Szerencsére azzal fogadtak, hogy semmi gond, s csak nyugodtan menjek be, s 45-kor már belém is bökték a hatóanyagot.

    A Moderna vakcinájából kaptam, a bökést követően még 15 percet üldögélni kellett az erre kijelölt ponton. Mivel nem produkáltam semmiféle aggasztó tünetet, 11-kor mehettem is a dolgomra.

    Ez a papír jár a genetikai kísérlet résztvevőinek


    A felkínált mellékhatások közül egy 2-3 órán át tartó fáradtság, szédelgés, illetve az oltott kar alatti nyirokcsomó duzzanata jött össze, de ezek nagyon hamar el is múltak. Az oltás helyén a felszínen nem alakult ki semmi, ellenben aznap estefelé elkezdett fájni a felkarom, s ez még tegnap is fennállt. Semmi vészesre nem kell gondolni, de emelgetni nem volt nagy élmény, máskülönben nem nagyon lehetett érezni. Mára szerencsére ez is megszűnt, remélhetően az első után 28 nappal később esedékes második szuri sem lesz ennél vészesebb.

    Regisztráció előtt, nem sokkal a belépés után

    Az oltóponton végig ügyesen terelték a népet. A taxit is, majd utána már engem, ahogy gyalogosan haladtam az épületen belül. Végig kijelölt kordonok voltak, tömeg pedig egyáltalán nem. Maga az oltás kis fakkokban történik, erről saját képet nem tudtam készíteni, de a netről szedettekkel teljesen megegyező blokkokról volt szó, csak mivel Mayo nem egy túl népes terület, az ABC betűi közül lényegesen kevesebbet használtak el.

    A 15 perces biztonsági ücsörgés a csippelést követően
    Ilyen fakkokban zajlik a mikrocsip autizmus génmódosító anyag oltás bejuttatása

    Hát, ezen is túlvagyunk. Hamarosan férjem is meg lesz bökve remélhetően. Én meg a jelek szerint augusztusra már teljesen immunizált is leszek.

  • Hogy áll az ír oltási program?

    Azt kell mondjam, hogy alakul. Az utolsó másfél hónapban érzékelhetően gyorsult a tempó, a nagykorú lakosság majdnem 60%-a kapott már legalább egy bökést, s közel harminc százalék teljesen immunizálva is lett. Bár eredetileg az volt a terv, hogy a hónap végére a felnőtt népesség 82%-a fog itt tartani, ezt végül hivatalosan is elkaszálták, miután nyilvánvalóvá vált, hogy a Johnson and Johnson nem szállít időben. Az új, immár reálisnak is ható cél a felnőttek 70%-ról szól, ami nagyjából két és fél millió embert jelent a 3,66 millió nagykorúból.

    Itt, mint azt egy korábbi posztban már említettem, életkor szerint halad a regisztráció. Miután nagyjából végeztek a hetvennél idősebb korosztállyal (őket külön regisztráció nélkül érték el), megnyílt a 60-69, majd az 50-59, a 45-49, végül a 40-44 évesek számára is a lehetőség. A regisztrációt követően általában 1-2 héten belül az oltásra is sor kerül.
    Én tavaly decemberben lettem 40, így még éppen beleestem ebbe, s hétfőre meg is kaptam az időpontom, cirka egy héttel a regisztrációt követően.

    Hogy eddig tartott eljutni ide, az az oltóanyagok eleinte erősen korlátozott száma mellett annak is köszönhető volt, hogy az egész EU-ban itt a legmagasabb az oltási hajlandóság, a teljes lakosság több mint 85%-a szeretne vakcinát, s az eddig letudott korcsoportok esetén 90% feletti az átoltottság.
    Most már heti negyedmillió dózis felett oltanak, ami egy ötmilliós országban már egészen érzékelhető mennyiség. A tempó alapján reális célnak tűnik, hogy augusztus végéig a teljes felnőtt populáció sorra kerüljön. Az előrejelzések alapján pedig úgy fest, egyike lehetünk a bolygó azon néhány kivételes szegletének, ahol még a nyájvédelem is összejöhet.

  • Malacszállítás és egy kis Dublin

    Tenyészetünkben évente kétszer fordulnak elő bébik, tudatosan összehangolva az aktuális almok érkezésének idejét. Ez egyrészt amiatt is praktikus, hogy ha bármi gond van, akadnak pótanyák (nem feltétlenül kell végzetes történésekre gondolni, az is indokolhatja az igénybevételt, ha kivételesen nagyra sikerül valahol a gyermekáldás – a malacoknak csak két emlőjük van). Másrészt, mivel a világ végén vagyunk, így abban, hogy eljussunk a potenciális örökbefogadókhoz, sokat segít a kiszállítási körútunk, amihez viszont koncentráltan érkező dedek kellenek, hogy rentábilisen kivitelezhető legyen.

    Nem üzleti vállalkozás a tenyésztés, anyagi megtérüléssel sem jár, így aztán korlátok között zajlik, mert minden pénzt nem lehet semmilyen hobbira költeni. De valószínűleg akkor sem lenne több állatka, ha nem így lenne, mert ők mind házikedvencként vannak tartva, az meg egy létszám felett azt hiszem, nem igazán kivitelezhető. Jelenleg 15 állandó kondatag van, s a legfelső határt 20 főnél húztam meg. Ezúttal öt alom született, ami 15 újszülöttet jelent, s ez megfelel a várható átlagnak.

    A tavaly decemberi – Covid-korlátozások miatt alaposan megcsúszott – kiszállítás során férjem egy volt kollégáját vettük igénybe segítségnek, s ezúttal is ez volt a terv, azonban végül pont úgy alakult, hogy szinte minden malacot helyben vettek át. A fennmaradó néhány példány (mindössze hét) elszállítása egyedekre bontva túl magas fuvardíjat eredményezett volna, így aztán – különösen, hogy még éppen megoldhatónak tűnt a feladat vonat segítségével – magam indultam neki, tömegközlekedve. Az időzítés is jól alakult, mert épp nem sokkal az utazás előtt vált lehetővé az országon belüli szabad mozgás – na nem mintha amúgy túl komolyan ellenőrizték volna korábban.

    A folyamat nagyon jól szervezetten zajlott. Dublin Heuston pályaudvarán már ott várt a kijelölt helyen három család, majd tovarobogva Tipperary megyébe, Thurles vasútállomáson is a peronon fogadott az odarendelt két környékbeli família. Várakozni sehol nem kellett.

    Természetesen mindenhol hagytam időt váratlan helyzetekre is, így Thurlesben is volt másfél órám. Gondoltam, bemegyek, megnézem a kisváros központját és lövök 1-2 képet, de Thurles – melynek neve nem a Charles mintájára ejtendő, hanem a második magánhangzó is játszik – abszolút nem bizonyult fotogénnek, az eddigi legcsúfabb ír település, amit láttam.
    Dublinba visszatérve is volt még majdnem két órám, így begurultam LUAS-szal (helyi villamosszerűség) a központba, ahol már néhány fotó is született. Meg ha már ott voltam, kihasználtam a helyzetet, és lecsaptam egy helyi kelet-ázsiai élelmiszerboltra, ahol édes szotyi, fűszerek meg szárított hínár is került a kosaramba. Bár van egy afro-karibi-ázsiai shop itt Castlebarban is, ennek kínálata meglehetősen korlátozott.

    Végezetül egy kis galéria. Malacokkal, Dublinnal, ázsiai csemegékkel.

  • Medvebőr

    Sajnos korrigálni kell magamat egy korábban megírt bejegyzés kapcsán.

    Könnyelműen jelentettem ki, hogy a hanoi-i 2A metró megnyílik, mivel a hivatalos dátum előtt egy nappal semmi nem utalt arra, hogy végül mégsem fog.

    A május eleje aztán nem hozott átadót, s eleinte májusra majd tavaszra módosult a kitűzött cél, bár tekintve hogy június már nem tavasz, ez ugyanaz.

    Most viszont elmúlik május is holnap, de a metró még mindig nem indul el. Állítólag még mindig akadnak problémák az engedélyek körül, ami a gyakorlatban leginkább azt jelentheti, hogy valamiért nem bírtak elég kenőpénzt szétosztani, hogy végre minden bürokrata hajlandó legyen pecsételni.

    Szóval, hamut szórva a fejemre azt kell mondanom, még nincs metró Vietnámban, s fogalmam sincs, hogy mikor lesz. Mindenesetre én csak akkor írok róla, ha már a megnyitó lezajlott. Biztos, ami biztos.

  • Ha egy program beindul…

    Most már cirka két hónapja annak, hogy a hazai vakcináció felpörgetése mellett döntött a kínai kormány. Azóta ezt olyan szinten sikerült felgyorsítani, hogy már napi 20 millió oltóanyagot böknek a helyi lakosságba. A legutolsó 30 napban 336 millió szurit adtak be, s mindemellett még jutott exportra is.

    Hogy a helyzet ennyire jól alakul, annak több oka is van. A legfontosabb természetesen a központi akarat, hogy az amúgy zsíros bevételt jelentő, s diplomáciai eszköznek is elsőrangú kivitel kárára helyzetbe hozzák a hazai populációt. Ez nem teljesen altruisztikus döntés volt: jövő év elején Peking téli olimpiát rendez, s ehhez muszáj, hogy addigra kialakuljon a nyájvédelem, de egyébként sem tartható fenn az ország lezárása a végtelenségig. Lakossági nyomásról nem nagyon lehetett beszélni, tekintve, hogy az ország gyakorlatilag vírusmentes, a szórványos eseteket pedig azonnal és sikeresen elfojtják.

    Ugyancsak nem elhanyagolható szempont a relatív vakcinabőség. Jelenleg már hat különböző natív oltóanyag rendelkezik vészhelyzeti alkalmazási engedéllyel, így a kapacitások folyamatosan nőnek. A sajtóból is ismert Sinopharm és Sinovac vakcinák mellett még két további elölt víruson alapuló oltást használnak, valamint forgalomban van egy egydózisos vektorvakcina, és egy háromszori bökést igénylő, fehérjealapú hatóanyag is. Utóbbi technológia nyugaton még kevéssé van a köztudatban, a Novavax és a Sanofi célegyenesben lévő oltásai hasonlóak. Előnye, hogy rendkívül olcsón és nagyságrendekkel gyorsabban gyártható, mint az említett többi versenyző.

    A népesség hozzáállásának változása legalább ennyire kruciális. Miután az országban megszűnt a pandémia, hamis biztonságérzet alakult ki, így az oltás felvétele egyáltalán nem tűnt lényegesnek. Nagyszabású kampány indult, hogy minél többen csatlakozzanak az oltottak táborához, s mostanra ennek elég látványos eredménye is lett. A jelenlegi tempó alapján az várható, hogy nyár végére a népesség kétharmada védett lehet.

    Ez önmagában is jó hír, még ha a magyar olvasó életére nincs is különösebb hatással, azonban a következményei globálisak. India csigalassú tempóban próbálja meg immunizálni a saját, Kínával lényegében megegyező méretű embertömegét (a különbség kevesebb, mint 50 millió fő az előző javára), napi 1-3 millió oltást beadva. A legutolsó 30 napban, az export felfüggesztése mellett, s minden erőforrást erre összpontosítva, mindössze 55 millió vakcinát böktek be, ami azt jelenti, hogy még dupla ilyen sebesség mellett is mintegy másfél évbe telne, mire minden három indiaiból kettő védettsége kialakul.

    Mivel eredetileg India lett volna hivatott ellátni a harmadik világot immunizáló Covax programot, az országban kialakult válsághelyzet a vírus elleni küzdelem szempontjából tragikus következményekkel járt. Azonban minden jel arra mutat, hogy szeptembertől korábban soha nem látott mennyiségű vakcina szabadul fel, ahogy Kína nagyjából végez az eredeti céljaival. A lakosság utolsó harmada mindehol lassabban oltakozik (ha egyáltalán, hiszen ezek egy része oltásellenes), s ehhez még további nehezítés Kína esetében, hogy egyre kisebb településeken kell a programot folytatni, ami értelemszerűen rontja a hatékonyságot.
    Onnantól a felesleg már mehet a Covaxba*, csak legyen rá elég keret. Ez optimális esetben valóban érzékelhető előrelépést jelent majd, ami annak fényében, hogy jelenleg az összes oltás mindössze 0,31%-át használták fel a legszegényebb, a Világbank által low-income kategóriába sorolt nemzetek (közel 700 millió fő), de még a lower-middle income csoport is csak 15%-ot képvisel** (dacára annak, hogy mintegy hárommilliárd ember él ezekben), valóban időszerű lenne.

    Jövőre remélhetően már tényleg jobb világ lesz.

    _______________________________________________
    * A Sinopharm mindenképp, de a Sinovac WHO általi engedélye is már bármikor megjöhet, az adenovektoros CanSino vakcina gördülő felülvizsgálati eljárása pedig májusban indult el. A még Kínában is friss fehérjealapú CHO oltás is benyújtotta az első dokumentumokat a világszervezethez, de reálisan nézve az év vége előtt ennek nem nagyon lehet eredménye.
    ** Az még ezen is sokat torzít, hogy ennek háromnegyedét India vitte el, vagyis ha ezt az országot kivonjuk a képletből, a globális populáció legkevésbé szerencsés negyede (az említett két csoport India nélküli része, mintegy 27%) az eddig felhasznált oltóanyagok mindössze 4%-án volt kénytelen osztozni.

  • A tanév tényleg véget ért

    Szerencsére a mai nappal valóban elfogyott minden, az emlegetett geológiai vizsga is lezajlott.

    Némiképp rontott a dolog komolyságán, hogy online történt, s csupán a hallgatók belátására lett bízva, használnak-e segédanyagot, de a gyakorlatban senki nem ellenőrizte ezt. Emiatt nem állítom, hogy készültem volna a vizsgára, azon túl, hogy letöltöttem, amire esetleg szükségem lehetett.

    Érzésem alapján 70% feletti eredményt érhettem el, vagyis bőven túlteljesítettem a legjobb jegyhez szükséges 50%-ot. De majd kiderül a vizsagidőszak végén.

  • Elszalasztott lehetőség

    Tavaly elesett az index.hu, a legolvasottabb magyar portál. A történetet mindenki ismeri, a szerkesztőség felállt, s elhagyta a lapot, majd amint erre módja nyílt, beindította a közösségi finanszírozású új felületét, a telex.hu-t. Merész, impresszív kísérlet volt, s a jelek szerint még sikerült is nekik. Azzal az ígérettel álltak neki, hogy nem ellenzéki, hanem kiegyensúlyozott, független felületet hoznak létre, amivel többek között az én támogatásomat is elnyerték.

    Az index néhai függetlensége eléggé mítikusnak volt nevezhető, különösen a hatalomátvétel előtti legutolsó időszakban, de tagadhatatlanul kevésbé volt pártos, mint a többi felület. Az, hogy sokszor inkább a saját vágyaikról írtak (pl. minden piszlicsáré ügy esetén felnagyították a várható nemzetközi reakció súlyosságát és jelentőségét) a tények helyett, zavart, de senki nem lehet teljesen objektív, ez tagadhatatlan. Most nagyon elégedett lennék ezzel a szintű elfogultsággal.

    A helyzet azonban az, hogy a telex számomra nagy csalódásnak bizonyult. Az indulás idején még látszólag adtak arra, hogy ne ellenzéki portál legyenek, de az idő elteltével egyre inkább ebbe az irányba tolódott a dolog. Amivel önmagában nincs akkora probléma, mert van piaca a HVG-nek és a 444-nek is, csak épp nem erre fizettem be. Tartom magam annyira autonóm lénynek, hogy ne szurkolást várjak el egy újságtól, csak tényszerű cikkeket, amiből aztán magam levonom a tanulságokat, ha vannak. Mondom ezt úgy, hogy magam is ellenzéki szimpatizáns vagyok (bár az ellenzékkel szemben nagyon szkeptikus is egyben). Az régen rossz, ha bármit, amiről írni lehet, annak függvényében kezelnek, hogy miképpen helyezhető el a kormányzat megítélése szempontjából.

    Egyébként azt is látom, hogy az új irány népszerű. Minél inkább teret nyer, úgy növekszik a lap olvasottsága is. Talán az sem véletlen, hogy azzal egy időben gyorsult fel a változás, hogy a HVG nagyon rájuk ment népszerűségben. Azt sem kétlem, hogy kisebbségben vagyok a véleményemmel, s hogy a támogatók javarészt azért fizettek, hogy Orbán fikázását olvashassák. Ez utóbbival nekem sincs bajom, ha olyanért kap, ami miatt kijár neki, s bőven van miért beleállni. Azzal együtt várnám el, hogy a pozitív lépéseiket cinizmus nélkül és őszintén ismerjék el, hogy nem tudok olyan magyar politikust mondani, aki iránt erősebb antipátia élne bennem, mint a rendszerváltás óta legeredményesebben helyezkedő úriember iránt.

    A lényeg, hogy még jobban örülök annak, hogy saját felületre költöztem, s innen már nem is áll szándékomban menni sehová. És remélhetően most utoljára kellett magyar belpolitikát valamelyest érintő bejegyzést posztolnom.

  • Mi lesz a Covax programmal?

    A magyar sajtó érdemben nem sokat foglalkozott vele, de a WHO és más egészségügyi szervek által menedzselt projekt a vírus elleni globális küzdelem legfontosabb oszlopa, mely a fejlődő világot, s elsősorban annak fizetésképtelen részét igyekszik ellátni oltóanyaggal.

    A koncepció leegyszerűsítve a következő: a gazdag nyugati donorok adják a pénzt, amiből aztán vakcinákat vesznek majd osztanak szét. Hogy a recipiens országnak fizetni kell-e a szérumokért, az jövedelmi besorolás függvénye, a legszegényebb régióknak értelemszerűen nem. Mivel egyelőre még nem csupán a finanszírozás, de a hatóanyagokhoz való hozzáférés is problémás, így önfinanszírozó résztvevők is vannak szép számmal, akik ezen az úton próbálnak oltásokhoz jutni. Egyelőre inkább kevesebb, mint több sikerrel, a program eddig 54 millió oltóanyagot osztott szét 121 országban, ami lakosságarányosan éppen csak több a semminél.

    Jelképes mennyiségű vakcina érkezik a Fidzsi-szigetekre a Covax programon keresztül.

    Azt fontos már az elején kijelenteni, hogy ez nem jószolgálati misszió: a koronavírust (és az esetlegesen kevésbé barátságos mutánsait) csak úgy lehet eradikálni, ha a bolygó egészét immunizálják, így a fejlett világ a saját jól felfogott érdekében sem feledkezhet meg ezekről a régiókról.

    A COVAX hatóanyagokkal való ellátására eredetileg India, s az ott gyártott, olcsósított AstaZeneca oltás tűnt a legjobb megoldásnak. A konkurenciához képest töredék áron lehetett beszerezni (2,5 USD/vakcina), nem igényelt extrém hideget a tárolása, s eleve, India a bolygó legnagyobb vakcinagyártója, így a kapacitások terén is ideálisnak tűnt.
    Sajnálatosan a helyzet nem a terveknek megfelelően alakult. A baj ott kezdődött, hogy az indiai AZ nagyjából placebo hatásúnak bizonyult a dél-afrikai variánssal szemben, s ennek javítása szeptember előtt nem is tűnt reálisnak. A Dél-Afrikai Köztársaság fel is hagyott a használattal, s átnyergelt Janssenre.
    A vakcinagyárban történt ipari baleset – melyhez hasonlók sajnos egyáltalán nem ritkák a szubkontinensen – jelentősen visszavetették az India által gyártani képes oltóanyag mennyiségét, s csúszást okoztak az eredeti tervekhez képest.

    Mindezek azonban eltörpültek a végső csapás mellett: Indiában az elhibázott válságkezelésnek betudhatóan kontrollálhatatlanul elszabadult a vírus, s ennek köszönhetően felfüggesztették a teljes vakcinaexportot. Most arra fókuszálnak, hogy a saját lakosságot próbálják meg immunizálni, ami óriási feladat, tekintve hogy közel 1,4 milliárd emberről van szó, a beadott vakcinák száma pedig csupán 150 millió körül jár, ráadásul még alapanyaghiány is fennáll. Az egyébként is ingatag egészségügyi rendszer összeomlott, külföldi segélyek szükségesek még az oxigén biztosításához is. Még az ősellenség Pakisztán is támogatást ajánlott fel, el lehet képzelni a helyzet súlyosságát.

    Indiában válsághelyzetet teremtett az elszabadult vírus, csak keveseknek jut kórházi ellátás

    Ami a COVAX-ra gyakorolt hatást illeti, az katasztrofális. India meghatározhatatlan időre kihullott az ellátási láncból. A program most Kínára tekint, mint lehetséges megoldásra. A Sinopharm vakcinája tegnap kapta meg az engedélyt, a SinoVac pedig felthetően a jövő héten jut erre a sorsra. Vannak azonban kérdőjelek.
    Kína ugyan felajánlott ingyen 10 millió oltást még az év elején a program számára, s most, hogy a beszállítói részvétel előtt elhárultak az akadályok, ezt le is tudja szállítani, de az év végéig további 2 milliárd vakcina előteremtése (a COVAX ennyit szeretne) nem tűnik reálisnak.

    Sinopharm vakcina


    Kína egyrészt nekiállt felpörgetni a saját oltási programját. 300 millió oltóanyagot már beadtak, s a lakosság 20%-a meg lett bökve. A tervek szerint július elejéig 40, őszre pedig 70% jut erre a sorsra, s év végéig lényegében mindenkit immunizálnak. Ez, tekintve hogy Kína 1,44 milliárd ember otthona, s a legtöbb oltóanyagból két dózis kell, elég rendesen lefoglalja a hazai kapacitásokat, ráadásul tetemes fizetős megrendelést is ki kell elégíteniük.


    Az is kétséges, hogy miből lenne forrás a kínai oltóanyagok megvásárlására. A Sinopharm vakcinája 12-30 USD/dózis körül mozog, a SinoVac valamivel olcsóbb, de még az utóbbi is a többszörösébe fáj az indiai termék árához viszonyítva. Ebbe nyilvánvalóan az is belejátszik, hogy az eladó van nyeregben. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a kínai gyártók a vásárló pénztárcájához idomulnak, s az afrikaiaknak pl. kevesebbet számláznak. (A magyar árak kialakulásában pedig jó eséllyel szerepet játszott a gyanús közvetítői díjazás is.) A nagyobb tételű beszerzés valamit javíthat a COVAX alkupozícióján, de ennek limitet szab, hogy az elölt vírusos szerek gyártása az alkalmazott technológia miatt lassabb és költségesebb (vírust kell hozzá tenyészteni először).
    Bár ígéretekkel tele a padlás, eddig ténylegesen mintegy hatmilliárd dollár folyt be a program kasszájába. Kétséges, hogy a további cirka 15-20 is összejön-e (ami egy elég baráti kínai árat feltételez). És persze az is az, hogy az ázsiai óriás ténylegesen mennyi oltóanyagot lesz képes a programba becsatornázni.

    Mindenesetre most már tényleg úgy fest, Kínán áll vagy bukik az egész.

  • Még nem kapok szurit

    Bár meglehetősen lagymatag módon zajlik az itteni vakcináció, azért valamelyest kezd felpörögni. Olyannyira, hogy ma már az 59 éves korosztály regisztrálhat oltásra, s május 13-ig ez eljut egészen 50 éves korig.

    Az itteni szisztéma eltér a magyartól. Itt a regisztráció csak a múlt hónapban kezdődött el, a hatvanasokkal. Évek szerint, tehát az első nap a 69 évesek, következőn a 68, és így tovább. Ez egy opció csak, ha valaki akar, később is jelentkezhet az oltásra, csak hamarabb nem, minthogy az évfolyama számára megnyílna a lehetőség. A regisztrációt követően cirka két héttel elvileg meg is bökik őket.

    A programnak erősen bezavart az AstraZeneca majd a Janssen körüli cirkusz. Az AZ-t először felfüggesztették, majd engedélyezték, majd 60 éven felüli besorolást kapott. Most, hogy a 60-asokat javarészt beoltották, s maradt még egy kevés hatóanyag, kiterjesztették az alkalmazhatóságot az ötvenes korosztályra is.
    A Janssen eleve így kezdte, 50+-os ajánlással, illetve ezt az egydózisos szert jelölték ki a problémásan elérhető társadalmi csoportok (hajléktalanok, drogfüggők) immunizálására is, hátha nem bukkannak fel a második időpontra alapon.

    Mivel Janssen vakcina nagyjából annyi jön, mint aminek a beadására számítani lehet ebben a korosztályban, így felmerült, hogy az ötvenesekkel párhuzamosan kezdjék el oltani a 40-49 év közöttieket is, hogy addig se pihenjenek a raktárban az érkező mRNS oltóanyagok. Alapból ezeket nem akarták 50 felettiekbe bökni, hiszen akkor a nyakukon maradhatott volna egy rahedli Janssen és AZ vakcina, amiket meg az egészségügyi szervek ajánlása alapján nem lehet 50 alattiakon alkalmazni.
    Végül a szakemberek nem javasolták ezt a megoldást, így az én oltakozásom (csakazértis!) egyelőre még várat magára. Hogy átvágják a gordiuszi csomót, végül arra jutottak, hogy az előzetes terveknek megfelelően haladnak előre az ötvenesekkel, de beadnak nekik mindent, ami a kezük ügyébe kerül. Viszont, hogy a vérrögképzős mellékhatású szerek se romoljanak rájuk, a megmaradó készleteket felhasználják majd a 40-49-esek vakcinációja során. Ez egyelőre még ellentétes a szerek engedélyével, de addigra ezt hozzáigazítják az új helyzethez.

    Szóval, ami rám nézve a lényeg, hiába lettem éppen csak negyvenes, még várakozó állásponton vagyok. A kormányzat még mindig azzal tervez, hogy június végére a lakosság 82%-a (cirka a teljes 30 feletti népesség) kap legalább egy csipet, de ez azért erősen kétséges, hogy valóban megvalósul. Jelenleg még 30%-nál sem járunk, a héten is csak 220-240 ezer oltóanyagot terveznek felhasználni. Ami a korábbi tempóhoz képest örvendetes mennyiség, de még mindig elég gyenge. De őszintén kívánom, hogy sikerüljön.

    Annak fényében különösen, hogy lassan elkezdődik itt is a nyitás. Meglehetősen óvatosan, de valami elindult. A külföldi utazás továbbra sem engedélyezett, s az országba történő belépés is még mindig nagyon macerás (egyes országokból 2 hét hotelkaranténnal jár, nem túl baráti áron). Bár a haláleset lehetővé tette volna, hogy mi lelépjünk, visszafelé két hét itthoni karantén mindenképp jött volna. Meg Magyarországon is valami hasonló, hacsak nem váltjuk ki két negatív teszttel.
    Férjem épp most váltott munkahelyet, s szabadságot sem kapott volna, meg eleve nem is várták volna meg, amíg ez az egész hercehurca lezajlik, így mi csak online vettünk részt a szertartáson. Jövő nyár előtt nem is sanszos, hogy arra járunk.

    Most mindenestre várunk. Engem júniusban talán tényleg megfertőznek autizmussal. Talán. Sose gondoltam, hogy egyszer még örülök neki, hogy vénülök.