Piac
Ma piacozni voltunk, ha már akad egy közeli a környéken, Vĩnh Hải városrészben.
Ez a piac teljesen helyi, kiesik a turistarész forgatagából, így az árak is a helyiekre vannak szabva, akárcsak a fellelhető árukészlet. S kellően harmadik világbeli hangulat is honol. Húst egész biztosan nem vennék itt, de élőállat is vágatható, s rengeteg gyümölcs és zöldség is akad. S persze bánh mì chuột is, ami szó szerint kenyéregér, amúgy meg egy kisebbecske pékáru, abszolút vállalható, nyugatias ízzel. Itt egyértelműen nincs kenyérhiány.
Az árak is kifejezetten barátságosak. Három normál méretű lime-ért fizettünk cirka 50, 6-7 paradicsomért 110, 10 kisebb tojásért 190 forintnyi đồngot. A legnagyobb tojások belekerülnek 2400 đồngba is (kb. 28 Ft), s a kettő között akad még vagy három árkategória. Van kacsatojás is, valamivel drágábban, de még mindig olcsón.
A helyiek erősen délies mentalitással bírnak. Sziesztáznak úton-útfélen. Érdemes megvizsgálni a képeket, akadnak szendergő árusító hölgyek is.
One Comment
sellőlány
Imádom ezeket a piacokat, csak idő kérdése, az ember hozzászokik a szagokhoz és a másféle higiéniás szokásokhoz. Mi még soha, sehol nem kaptunk gyomorrontást, pedig ha még emlékszel a fülöpkéknél szerzett tapasztalatainkra, tényleg bevállatunk meredek dolgokat. Vietnámban minket is meglepett a kenyérbuci minősége, azzal meg pláne nem tudtunk mit kezdeni, hogy az utcán árult bánh mì-t vache qui rit (nevető tehén) sajttal is töltik. A kolonizációs időszak hatásai miatt pedig logikus a jó kenyér, mert a franciák ebben nagyon jók (voltak már akkor is) . Ők honosították meg a sűrített tejjel felütött drip coffeet is, ami nemzeti italukká vált. Az íze bombonos, már-már szirupos, jeges verzióban pedig igazán desszert jellegű finomság. Ha jót akartok magatoknak, be is szereztek gyorsan egy ilyen csepegtetős küblit és a hozzá való kávét! (Nekünk a kereskedelmi típusok között a Trung Nguyen 4 sz. blendje a bejövős).