Megyünk Vietnámba!

A blog olvasói törzsgárdája feltehetően már hozzászokott a hirtelen hozott döntéseimhez meg hogy időnként variálgatok is. Nos, jelentem, amennyiben valami extrém váratlan dolog nem történik – pl. belémszeret egy jóképű (haha!) kínai milliárdos, aki vesz nekem egy villát és még férjemuramat is megtűri szeretőnek, akkor bizony Vietnámban folytatjuk az életünket. Na jó, az emlegetett milliárdos feltűnése esetén is.

 

Agyaltunk, kutattunk, infókat szereztünk és végül erre jutottunk. Ha a vízumos szituáció rendeződik errefelé, akkor is mehetnékem van, ugyanis ki akarom próbálni a déli szomszédot. Kezdetben, helyben tapasztalatlan, nem natív angoltanárként a két nagyváros tűnt értelmes lehetőségnek: a főváros, Hanoi vagy a még nála is nagyobb déli központ, Ho Chi Minh-város, vagy ha úgy tetszik, Saigon. Ezekbe viszont tényleg csak akkor mennék, ha itt nagyon nem jól alakul a helyzet. Eleget éltem már óriásvárosokban, a fenének sem hiányzik. Szemeztem viszont az ország tengerparti részével…

 

Ezek a területek kevesebb ember otthonai és a fizetések, bevételek sem érik el a nagyvárosi szintet. Viszont van tenger, napsütés, nyugodt élet. És mint azzal szembesültem, meghökkentően barátságos ingatlanárak. Úgy döntöttünk, hogy ezt muszáj kipróbálnunk. Egy közepes, félmilliós üdülővárost néztünk ki, ahol pezseg az idegenforgalom, rengeteg a turista, élhető méretű, de mégis rendelkezik az élet nyugati szemmel szükséges kellékeivel. A tanítási piac kicsit nehezebb, de nem lehetetlen, s vannak lehetőségek a turizmus terén is.

 

Arra jutottunk, hogy február végén költözünk. Első körben fél évre. Kalkuláltunk, a helyi árakat, kiadásokat figyelembe véve egyikünk 1-1,5 havi céges jövedelme fedezi a költségeket erre az időre még akkor is, ha helyben semmilyen bevételt nem generálunk. Fél év elég ahhoz, hogy feltérképezzük a lehetőségeinket. Ha esetleg nem tűnik rentábilisnek, utána még cuccolhatunk Hanoiba (Saigon valahogy nagyon nem szimpatikus, kapásból kilőttem) vagy akár vissza Shenzhenbe is.

 

Hogy a viszonyokat szemléltessem: havi 40-70 ezer magyar pénzért nyugati szemmel is mutatós, 2-3 hálószobás komplett családi házakat lehet bérelni nyugodt, kényelmes helyen, a civilizációt jelentő nyugati bevásárlóközpontoktól 10-15 percre. A világ top 30 legszebb tengerpartjai közé rendszeresen beválasztott partszakasztól hasonló távolságra.

 

Hogy pontosan hogy alakul majd ott az életünk, azt még nem tudom, de a legrosszabb, ami történhet, hogy minimális költségvetéssel nyaralunk egy fél évet. Ennél kevésbé kellemes dolgok is tudnak történni az emberrel.
Október második felétől, ha megjártuk Malajziát, nekifekszek a viet nyelvnek, hogy ne legyek teljesen bamba, ha megérkezünk. A családlátogatást is majd már Vietnámba időzítjük, jó lesz ott nekik is.

 

Hát ennyi egyelőre. A részleteket majd apránként hozom. Most az elkövetkezendő fél évre kell koncentrálni, még stabilabb alapokat kiépíteni ahhoz, hogy odaát, ha a lehetőség kecsegtet, tudjunk valamibe önállóan is kezdeni. 

 

A Szecsuánblog országot fog váltani. 

Hozzászólnál Facebook fiókkal?

12 hozzászólás

  • rudaigyerek

    Izgalmas időszak előtt álltok 🙂

    Azért hazai szemmel még mindig furcsa, hogy egy félmilliós várost „közepes”-ként határozol meg – de tudom, más világ az, más mértékekkel.

    Sok sikert kívánok!

  • sellőlány

    Juhhhé! Abban biztos vagyok, bárhová is mentek, mindig megtaláljátok a lehetőségeket. Viszont ha ugyanarra a félmilliós üdülővárosra gondolunk, akkor inkább oroszul tanulj. 🙂 Mint tudod, nekünk Hanoi a favorit, még ha csak pár napig is ismerkedtünk vele, ott éreztük magunkat leginkább otthon. (De ez egyénfüggő, több ismerősünk Saigonra esküszik, akik szeretik a nyüzsgést, a jó lehetőségeket és azt is, hogy onnan szinte bármi elérhető.) Jó készülődést!

  • daenerys123

    Gondoltam beköszönök. Nem vagyok itt teljesen új, de beletelt egy kis időbe mire az elejétől végigolvastam mindent. Nagyon tetszik a blog

  • sellőlány

    @Liping: Oh! Mi ott egy napot töltöttünk el, az is bőven elég volt, utólag meg örültünk is, hogy nem foglaltunk le ott szállást, hanem csak amolyan tranzit megálló volt Saigon és HoiAn között. Mindenhol orosz feliratok és természetesen oroszok, szállodasor, nem túl vonzó tengerpart, nem túl sok látnivaló (temple+ pagoda+market)… A tengerparti pláza kb. centrum áruház színvonalú, oda kábé hűsölni mentünk be és a mosdót használni. Lehet, hogy 2013 óta ez változott némileg, a város belsőbb részeit vagy a környéket pl. nem láttuk, bár a buszról nézve arrafele sem volt semmi extra. Ami az egyéb városok közül szerintem említésre érdemes, az Danang. Ott is van egy városon szállodásor, a tenger állítólag arrafelé a legszebb (amikor mi voltunk, akkor épp borús idő volt, ezért nem a legszebb arcát láttuk), de közel van HoiAn, a maga kettősségével (miközben egy csoda, pár nap után már fojtogató, viszont a kajapiaca az vmi rendkívüli), a 2 város között egy lenyűgöző sziklatemplom és maga Danang is elég fejlett és tűrhető. Sok konferenciát szerveznek oda külföldi vállalatok, ezért gondolom, külföldiként is lehet benne perspektíva. Egy blikket mindenképp megér.

  • Liping

    @sellőlány: Szerencsere ahhoz eleg nagy, hogy ne csak a turistazonabol alljon. igen, sok az orosz es a kinai is.
    Kijjebb mar nyugi van, nem a varoskozpontban fogunk lakni.

    Hanoi nagyvaros. Latogatni biztos jo, de ha lehet, inkabb videken elnek.

  • sellőlány

    @Liping: Hát én biztos nem foglak lebeszélni, majd kitapasztaljátok, van-e benne annyi, hogy érdeme-e hosszabb távra odaköltözni. Hanoi nem nyomasztóan nyüzsgő egyébként, csak a belvárosi turistás részeken van nagyobb mozgás, de Saigonhoz képest az is elenyésző. (Egy ismerősöm le is degradálta kis kommunista porfészeknek, amit nem értettem, mert a francia a hatások miatt sokkal inkább classy, mint Saigon. Szerintem csak leragadt a mauzóleumnál,, mert az tényleg olyan, mint a Felvonulási tér, de az épületek, a tó környéke, a palota meg koloniálisabb részek szerintem csodásak.) Mi és további 7-8 percnyi gyaloglást laktunk onnan, az a rész már talán túl nyugodt is volt, viszont imádtam, hogyha kell, mindent házhoz hoznak az árusok és egy km-en belül volt egy szuper bevásárlóközpont is. A közeli garázs- fodrászatban 2 USD körül mosták, számítottak a hajamat extra fejmasszázzsal, és szerintem még így is dupláját fizettem, mint a helyiek. 😀

  • Liping

    @sellőlány: Ho apo kitomott testen kivul is egesz biztosan van elet arra, ha kommunista jellegu, nekem az sem baj. Viszont nagy, 8 millios varos, egyelore meg eleg kezdetleges tomegkozlekedessel, jelentos szmoggal.es tenger sincs. plusz nagysagrendekkel dragabb a lakhatas.

    Mas turistakent lenni valahol es mas ott elni. Amugy biztos nem.rossz hely, fel is fogom keresni, de szeretnek tengerpart mellett (elerheto kozelsegben, mert eppenseggel most is tengerparton lakunk, csak az a tengerpart masfel ora), sajat hazban lakni. A felporgott turizmus persze kevesbe csabit, de ennek koszonheto, hogy konnyen hozzaferhetoek a nyugati hivsagok, hogy az orszag belsejehez kepest fejlettek a korulmenyek es hogy vannak lehetosegek. ez sajna egy szukseges kompromisszum.

  • sellőlány

    @Liping: Igen, ezzel egyetértek (kinek mi a fontosabb). Nekünk biztos fontosabb lenne a város, mint a tenger, egyszerűen a kulturális közeg és a lehetőségek miatt. A férjem mindig is multinacionális közegben dolgozott, ahogy nekem.is elég specifikus a szakmám. Bár nem mondom, hogy nem gondolkodtink el mindenféle vad ötleten, hogy mi mással tudnánk még távol a komfort zónánktól es megszokott közegünktől pénzt keresni. 🙂 Válaszoltam mailben is.

  • Liping

    @rudaigyerek: igen, errefele ez egy kicsit mas. De Vietnam is majdnem szazmillios orszag, kozel magyarorszagnyi nepessegu ket nagyvarossal. Azokhoz kepest egy felmillios telepules nem nagy.

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük