Fengjie, Baidicheng

Fengjie, amellett hogy szegény és világvége hely, meglehetősen szép is. Erről már áradoztam épp eleget. 
Noha a városban elvétve fordulnak meg turisták, azért a járás területén felbukkannak szép számmal, nem kis részben waiguorenek is.

Ennek elsődleges oka az, hogy Kína egyik legfelkapottabb, s leglátványosabb turisztikai látványossága, a Három Szurdok első, s állítólag legszebb tagja itt, Fengjieben van.

A Jangcét így aztán sűrűn járják turistahajók, amiknek persze eszükben sincs kikötni Fengjie belterületén, de megállnak a szurdokoknál, s esetenként Baidichengnél is.

Sajnos nem jártam erre a kolosszális gátépítés előtt, de annyi biztos, hogy drámaian átformálta a tájat. A szurdokok is – úgy mondják – sokkal szebbek voltak alacsonyabb vízállás mellett.
Áramra mindenesetre szükség van, s a gát kész, úgyhogy ezen már kár keseregni. Kétségtelenül hozott pozitív és negatív dolgokat is a környék életében, a pozitívumok egyik legnagyobb hozadéka az új, lényegesen komfortosabb városok sora.

Baidicheng is sokat változott. Míg korábban egy hegycsúcson terült el, a gátnak köszönhetően sziget lett belőle. A belépő elég borsos, mint minden ilyen belépő Kínában (a helyi árakhoz képest legalábbis). 120 yuant kérnek a szigetre való behatolásért cserébe, de a fengjiei lakosok 20-ért vihetik véghez ugyanezt az akciót.

Már kezdem magam harcedzettnek érezni. Bár vidéken amúgy sem jellemző, hogy megpróbálnának becsapni (nagyvárosokban állítólag nem ritka), elég rutinosan szerelem le a próbálkozókat. Ha igény van rá, akkor meg szégyentelenül csalok is, mint ezúttal, ugyanis addig nem nyughattam, amíg nem kaptam 20 yuanes jegyet. Mondtam, hogy Fengjieben tanítok, itt élek, ez már majdnem olyan, mintha helyi lakos lennék. Kicsit próbáltak ellenkezni, de aztán megadták magukat.

 

Sajnos a Jangce mentén Fengjieben állandó a köd (írtam is erről sokat, meg az egy év képei is tanusíthatják), így igazán szép képeket nem sikerült csinálnom, ráadásul a telefon akksija is hamar megadta magát a belépést követően.
Az vigasztal, hogy Baidi tetejéről sem látszott a köd miatt Qutang, az első szurdok. A tiszta idő ritka erre, mint a fehér holló.

 

 

Hozzászólnál Facebook fiókkal?

One Comment

  • rudai gyerek

    Az kétségtelen, hogy a gát felépítése nagy segítséget jelentett a kínai áramellátás tekintetében, de azért az ilyen víztározók létrehozásakor óhatatlanul hatalmas környezeti károkat (s természetesen a kitelepített embereknek sok-sok fájdalmat, nehézséget) okoznak.

    Egyébként a köd ellenére nem rosszak a felvételek 😀

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük