Bővülő tápanyagok, átutalási nehézségek

Tegnap a délelőtti óráim után elindultam a belvárosba, hogy sort kerítsek egy esedékes pénzügyi tranzakcióra, jobb híján western union-os átutalás formájában. Miután a keresetem egészen csekély része fogy el, bankolásra pedig nincs szükségem, így a felesleget a tervek szerint elküldtem volna haza.

Annak rendje és módja szerint még otthon átvizsgáltam a WU kínai oldalát, s két helyet is találtam, ahonnan lehetséges a szolgáltatás igénybevétele. Név szerint az Agricultural Bank of China (ABC) és a Postal Savings Bank. Az ABC-nél közölték, hogy menjek Wanzhouba, kb. 150 km-re. A Postal Savingsnél nem adtak tanácsot sem, csak közölték, hogy ilyen esetekre nincsenek felkészülve.

Jobb híján aztán hazajöttem, s nyitottam egy bankszámlát itt a sulival szemben a Chongqing Rural Commercial Bank-nél, s hozzájuk pakoltam be a pénzem. Így ugyan marad itt, de legalább nem a fehérneműs fiókom mélyén lapul. Nem érzem magam veszélyben, de azért sok pénzt nem jó itthon őrizni.

A bankszámlanyitás amúgy elég flottul ment, kicsit persze értetlenkedtek az adataimon (őszintén szólva magam sem értem, hogy az internacionalitás jegyében mért nem tudják az útlevelekben a hónapneveket számmal megadni), de elég gyorsan megoldották. Még kártyám is lett azonnal, miután itt nem tökölnek, eleve kész, név nélküli kártyákat rendelnek hozzá a számlához, a hatjegyű PIN-t meg az ügyfél a helyszínen pöttyenti be egy külső szemlélő által nem látható mélyedésben.

A pénzforgalmi nehézségek ellenére érdemes volt lemennem a belvárosba is, mivel a nagy bevásárlóközpont egy eldugott apró zugában mindenféle, külföldieknek való kurrens termékre lettem figyelmes. Voltak dzsemek, paradicsompüré, ketchup, majonéz, mogyóróvaj… Szóval csupa érdekes dolog. Vettem pürét, valami elképesztően finom ketchupot (szerintem az egyik legszínvonalasabb, amit valaha ettem, sűrű, paradicsomos, nem édes, s mindössze 3 yuan 35 dkg) és egy inkább feledhető minőségű majonézt. Utóbbi is elfogy majd azért, de azt hiszem ezt nem fogom erőltetni. Volt még két másik fajta majonéz is, talán majd megpróbálom egyszer azokat is, de most nem sok kedvem van hozzá. Maga a krém amúgy meglepő módon nem édes, kellően sűrű, viszont elég fura íze van. Olajos és van benne valami szokatlan mellékíz. Sebaj, a ketchup miatt így is megérte, imádom. Hétvégén, amikor kantin úgysem lesz, csinálok egy hatalmas adag sült krumplit és rántok mellé csirkeszárnyat, majd a vásárolt trutymókkal benyomom az egészet. Már nagyon várom, nehezen állom meg, hogy önmagában kiegyem a ketchupot az üvegből.:)

Hozzászólnál Facebook fiókkal?

4 hozzászólás

  • rudai gyerek

    Érdekes volt egy kis bepillantást nyerni a kínai bankok világába.

    Tényleg jobb egy bankba betenni amúgy a pénzt, mint a párna alatt rejtegetni. 🙂

    Amúgy az említett termékek (ketchup például) annyira nem népszerűek a kínaiak körében, hogy a nagy bevásárlóközpontok zugaiba kell eldugni? 🙂

  • elkoltozott.

    Ezt az élelmezési gondokhoz szántem de ott nem ment fel:)
    Ime:

    Te jó ég. Én ott éhenhalnék rövid időn belül. Pedig kicsit irigyellek hogy Ázsia:))
    A Wcről meg ne is beszéljünk. Szerintem ha hosszabb távra tervezel valahogy szerezz be egy fajanszot:) mitomén Ebay:) Kérdés meg tudják e csinálni:)

    Amúgy jó a blog. Sok sikert:) Olvasni fogom.

  • Liping

    @elkoltozott.: Köszi, örülök, hogy tetszik, s neked is üdv itt.:)
    A kaja jó, én szeretem. Olykor ennék pár dolgot, amit itt nem beszerezhető, de nem vészes, tényleg.

    A WC elsőre kicsit bizarr, nem ehhez vagyunk hozzászokva, de máskülönben meg maximum kényelmi okok miatt jobb a hazai. Meg lehet szokni, nem gáz az sem. Ha épp nincs izomlázam, nem zavar.:)

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük