Mai program

2-kor jön hozzám az egyik végzős diák (szombaton csak délig van suli), akinek az öccsét tanítom is, s vele együtt lemegyünk a Jangce partjára, vagy talán a hídhoz. Reményeim szerint onnan nagyságrendekkel szebb képeket tudok majd csinálni, mivel végre nem takarnak majd semmit az épületek.

Nézünk vele valami hősugárzószerűséget is, ha minden igaz, mert sajnos fűtés itt sincs, s a légkondi azért nem a legtökéletesebb erre a célra. Szerintem fizuig még nem veszek, egyelőre elég meleg is van hozzá, de jobb tájékozódni a lehetőségekről, s az egyéni nézelődéseim alatt még nem találtam efféle szerkezetet.

Most keddig megint szabad vagyok, csak a házikat kell majd kijavítsam. Legnagyobb megdöbbenésemre a diákjaim fele nem csinálta meg, pedig tényleg nem kértem semmi lehetetlent, még az ő szintjükön is nagyon egyszerű feladatról volt szó. No de a lényeg, hogy be kellett keményítenem egy kicsit, kiosztottam pár „C”-t, úgyhogy jövő hétre már biztosan alaposabbak lesznek. Erős a gyanúm, hogy az elődeim elég lazán kezelték ezt az órát, így aztán a tanulók egy része is abban a hitben lehet, hogy itt nem kell csinálni semmit. De hát nem ezért vagyok itt.

Közben valamit variáltak az osztályokon is, s lett egy 80(!) fős csoportom is. Fincsi, mi?

No, lassan összekapom magam, még zuhizok meg elkészülök, aztán lassan Troy (ez az angol neve) is itt lesz. Talán még ma rakok is ki képeket.