Náciskodás

Gyorsan leszögezem, mielőtt bárki rosszra gondolna: ez a bejegyzés nem az Ukrajnát ért putyini vádakról szól. Sokkal hétköznapibb, nyelvhelyességi gondolatok nyomasztanak, amiket már nem tudok magamban tartani. Az egész bejegyzés felfogható egy fajta felesleges boomer nyekergésnek is, főleg hogy úgyse változtat semmin, így egész nyugodtan ugorjátok át, ha nem vonzódtok a hasonló okoskodásokhoz.


Mentegetőzésként azt még muszáj hozzáfűznöm, hogy – bár a helyesírásom elég jó – magam is szoktam véteni hibákat. Az egybe- és különírás időnként megtréfál, de olykor még ennél triviálisabb dolgok is: a nyavalya kifejezést például a blogon is kitartóan j-vel írtam sokáig. Szóval egyáltalán nem vagyok tévedhetetlen, biztosan belém lehet kötni. Ebben a bejegyzésben is tuti, hogy lenne mit lektorálni.

Az utóbbi 2-3 hónapban munkaidőm alatt rendszeresen hallgatok mindenféle beszélgetéseket fülesem segítségével. Rádiót, youtube-os beszélgetős műsorokat, de olykor még podcasteket is. Az első néhány alkalommal még elsiklottam felette, de aztán ahogy egyre gyakrabban jött szembe, be kellett lássam, hogy egy kifejezés vírusszerűen terjed. Ez nem más, mint a hagyni ige felszólító módja.


Bár a hétköznapi beszédben végigkísért ez a kifejezés, amióta az eszemet tudom, először középiskolai éveim vége felé szembesültem azzal, hogy leírva nem igazán találkoztam vele. Ez úgy állt össze az agyamban, hogy valami apropó folytán írásban szerettem volna használni. Mivel bizonytalan voltam, inkább valahogy átfogalmaztam a mondatot. Ez a gyakorlat maradt velem még néhány évig, amikor aztán egyszer utánanéztem, s azóta is része a papírra vetett, majd gépbe pötyögött gondolataimnak.

Mivel a helyes kifejezés, a hadd, az ige régies alakján alapul, s mivel egyedül ez az egy verzió üt el ennyire a mostani alapigétől, talán ez okozta a saját néhai bizonytalanságom, s a mostanság divatos forma – a hagy – feltűnését is. Egy fajta túlkompenzálásnak tűnik, ami által a beszélő kiműveltebbnek hat, legalábbis ez a teóriám.
Mindenesetre Dunát lehet rekeszteni a hagy kérdezzem meg, hagy mondjam el és hasonló példákból, elvileg profi műsorvezetők szájából. De azóta már felfedezni vélem írott formában is ugyanígy, s mérhetetlenül idegesít.

Persze, mondhatjuk, hogy nyelv élő, változó organizmus, s egy idő után az válik a sztenderd megoldássá, amit és ahogy a többség használ, de azért nagyon örülnék neki, ha ez a folyamat még nem lenne visszafordíthatatlan. Ehhez én persze kevés vagyok, s a legtöbb, amit tehetek, hogy legalább az olvasóim figyelmét felhívom a kínomra.

Ez most meg is történt, de hadd nyugtassak meg mindenkit, a blog egyhamar nem tűz napirendre újabb nyelvtannáciskodó bejegyzést.

Hozzászólnál Facebook fiókkal?

One Comment

  • promontor

    Hadd fogalmazzam át az utolsó mondatot, csak hogy jelezzem, engem mi idegesít legjobban mostanában ebben a témában: ezek szerint egyenlőre nem lesz újabb nyelvtannáciskodó bejegyzés… 😉

Leave a Reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.