-
Változó angol
Idén nyáron lesz hat éve, hogy a smaragd szigetre vetődtünk. Bár az integrációm nagyon alacsony szinten maradt és a helyiekkel való szocializáció is jobbára elkerül, azért az angolom nem maradt érintetlen.
Írország előtt
Elég későn, már középiskolában kezdtem el megismerkedni az angollal, és az ott töltött négy évem volt az egyetlen periódus, amikor intézményi keretek között próbáltak meg a fejembe tömni efféle ismereteket.
Mivel ekkoriban terjedt el az internethasználat is, aránylag gyorsan a gyakorlatban is tudtam használni a megszerzett alapokat, és néhány év alatt elég használható nyelvi képességekre tettem szert. Mivel az általam fogyasztott tartalmak jellemzően az amerikai angolt használták, így magam is jellemzően ezt tükröztem vissza, mind a helyesírás, mind az akcentus tekintetében. A brit angolt némiképp érdekesnek, de azért inkább megmosolyogtatónak találtam és a legkisebb ingert sem éreztem magamban, hogy valaha is ezt használjam.Ír évek
Bár ez Írország és számtalan helyi akcentus létezik, azért az úgymond standard verzió a BBC angolt követi, kisebb kilengésekkel, mivel azért itt-ott a Hiberno-English is bekavar.* Mivel én szinte csak a felsőoktatásban érintkezek helyiekkel, ők jellemzően szintén ezt az akcentust használják.
A sulik rengeteg írott beadandóval járnak együtt, így volt lehetőségem bőven gyakorolni ezt is. Mivel a helyesírás-ellenőrzés a brit szabályoknak megfelelően javítja a szavakat, mostanra ezeket teljesen átvettem, és noha korábban eléggé idegesítőnek találtam, most már fizikai szenvedéssel járna a centre-t centernek, a metre-t meternek, vagy az analyse-t analyze-nak írni.
Kisebb mértékben, de észrevettem, hogy a kiejtésem sem a régi. Nincs brit akcentusom, de már nem is úgy beszélek, mint korábban. A sokat hallott kifejezéseket hajlamos vagyok standard itteni formában ejteni, de azért nem mindent, különösen a helyi specialitásokkal kapcsolatban vagyok kevésbé befogadó: az appreciate és a negotiate szavakban ejtett s-szerű hang sz-nek ejtése ellen minden porcikám ösztönösen tiltakozik.Jelen és jövő
Nem tudom, mennyire lesznek ezek a változások tartósak, de az az érzésem, hogy a helyesírás terén már nincs visszaút, most már kifejezetten zavar, ha az amerikai verziókat látom.
Hogy a kiejtéssel mi lesz, az már inkább nyitott kérdés. Jelenleg egyik akcentus sem bántja a fülem, arra a szintre egészen biztosan eljutottam, hogy már a standard ír angol is ugyanolyan normálisnak hat, mint az amerikai. Jó lenne azért nem keverni a kettőt, de mivel ritkán gondolom át tudatosan, mit és hogyan ejtek, többnyire csak jön, ahogy jön. De azért az a gyanúm, hogy ha elkerülök innen, ez majd szépen letisztul.
Az egészen biztos, hogy lényegesen jobban írok most angolul, mint ideérkezésem előtt, és ez egy hasznos előrelépés, amit jó eséllyel a jövőben is tudok kamatoztatni majd. Ennyiben mindenképp érdemes volt ezt az utat választani. Azért remélhetően megértenek majd Kínában, ha natív ír módon ejtett szavak is keverednek a beszédembe. Ha már egyszer ez kell nekik, úgymond.____________________________________________________________________ * A Hiberno-English az angol helyi variációja, amelyet az ír (gael) nyelv is befolyásolt. Az ír sziget latin neve Hibernia, innen a név.
-
Náciskodás
Gyorsan leszögezem, mielőtt bárki rosszra gondolna: ez a bejegyzés nem az Ukrajnát ért putyini vádakról szól. Sokkal hétköznapibb, nyelvhelyességi gondolatok nyomasztanak, amiket már nem tudok magamban tartani. Az egész bejegyzés felfogható egy fajta felesleges boomer nyekergésnek is, főleg hogy úgyse változtat semmin, így egész nyugodtan ugorjátok át, ha nem vonzódtok a hasonló okoskodásokhoz.
Mentegetőzésként azt még muszáj hozzáfűznöm, hogy – bár a helyesírásom elég jó – magam is szoktam véteni hibákat. Az egybe- és különírás időnként megtréfál, de olykor még ennél triviálisabb dolgok is: a nyavalya kifejezést például a blogon is kitartóan j-vel írtam sokáig. Szóval egyáltalán nem vagyok tévedhetetlen, biztosan belém lehet kötni. Ebben a bejegyzésben is tuti, hogy lenne mit lektorálni.Az utóbbi 2-3 hónapban munkaidőm alatt rendszeresen hallgatok mindenféle beszélgetéseket fülesem segítségével. Rádiót, youtube-os beszélgetős műsorokat, de olykor még podcasteket is. Az első néhány alkalommal még elsiklottam felette, de aztán ahogy egyre gyakrabban jött szembe, be kellett lássam, hogy egy kifejezés vírusszerűen terjed. Ez nem más, mint a hagyni ige felszólító módja.
Bár a hétköznapi beszédben végigkísért ez a kifejezés, amióta az eszemet tudom, először középiskolai éveim vége felé szembesültem azzal, hogy leírva nem igazán találkoztam vele. Ez úgy állt össze az agyamban, hogy valami apropó folytán írásban szerettem volna használni. Mivel bizonytalan voltam, inkább valahogy átfogalmaztam a mondatot. Ez a gyakorlat maradt velem még néhány évig, amikor aztán egyszer utánanéztem, s azóta is része a papírra vetett, majd gépbe pötyögött gondolataimnak.Mivel a helyes kifejezés, a hadd, az ige régies alakján alapul, s mivel egyedül ez az egy verzió üt el ennyire a mostani alapigétől, talán ez okozta a saját néhai bizonytalanságom, s a mostanság divatos forma – a hagy – feltűnését is. Egy fajta túlkompenzálásnak tűnik, ami által a beszélő kiműveltebbnek hat, legalábbis ez a teóriám.
Mindenesetre Dunát lehet rekeszteni a hagy kérdezzem meg, hagy mondjam el és hasonló példákból, elvileg profi műsorvezetők szájából. De azóta már felfedezni vélem írott formában is ugyanígy, s mérhetetlenül idegesít.Persze, mondhatjuk, hogy nyelv élő, változó organizmus, s egy idő után az válik a sztenderd megoldássá, amit és ahogy a többség használ, de azért nagyon örülnék neki, ha ez a folyamat még nem lenne visszafordíthatatlan. Ehhez én persze kevés vagyok, s a legtöbb, amit tehetek, hogy legalább az olvasóim figyelmét felhívom a kínomra.
Ez most meg is történt, de hadd nyugtassak meg mindenkit, a blog egyhamar nem tűz napirendre újabb nyelvtannáciskodó bejegyzést.