Megérkeztem!

Nagy örömmel jelentem, hogy immár wuhani, 25. emeleten lévő lakásomból írok.
Az út Chongqingig eseménytelenül telt, még Dohában lettem kis híján hibernálva, miután a katariak igencsak szeretik a légkondit. Egyelőre még van bele üzemanyag, ha meg majd már annyi lesz a közel-keleti olajexportnak, meglátjuk, hogy muzsikál a kis monarchia szekere.

Chongqingban aztán volt egy órás késésünk, így kicsit megvárattuk az összeszedésünkre odavarázsolt diákasszisztensemet és a kisbuszt vezető úriembert. Kissé kómásak voltunk már, úgyhogy a közel egy órás utat a kampuszig zombiként ültük végig. A kislány egy ízben próbált beszélgetni, de nem voltam ráhangolva – így a kötelességszerű válaszolgatás gyorsan el is temette a próbálkozását.

A kampuszhoz érve szembesültem azzal, hogy itt van két szép darab 25 emeletes házikó. Vagy 24, ha otthoni rendszer szerint számolunk, a földszintet a kínaiak is első szintként azonosítják.
A lakás ráadásul a legfelső emeleten van, s az emeletünkön mindössze két lakás. Ahogy lentről megfigyelhető volt, ez csak a felső három szint sajátja lehet, lejjebb kisebb méretű, s egyúttal erkélytelen, ellenben feltehetően több lakáska osztozik egy-egy emeleten.

Maga a lakás kivételesen abszolút rendben van. A nyílászárók kiválóan zárhatóak, nincsenek rések. A tér tágas, a berendezés új és tetszetős. Egyértelműen ki vagyok békülve a helyzettel.

Holnap majd írok többet meg rakok fel képeket is, most viszont ledőlök, mert már nagyon nehezen fog a kobakom. A lényeg, hogy immár itt vagyunk.

Hozzászólnál Facebook fiókkal?

4 hozzászólás

virágelvtárs

szeptember 2, 2015 at 22:28 Válasz

Na Te Kínábólelmenő, Blogolástmajdnemfeladó, Munkátnehezentaláló, aztán Városokközöttvaciláló, majd végül Másodmagaddalmegintkeletenkikötő!

Virágelvtárs most Magyarországonkihívásokkalküzdő, Kinábóltízévutánkicsitbesokalló, ámde Veveblogotmegőszülveváró Visszatérőtörzskommentelő lett, aki alig várja az újabb hányattatásokat, illetve ha ez rosszul hangzana, a remek élményeket, hercehurcákat, lacafacázásokat, köntörfalazásokat, kolbászolásokat, hepciáskodásokat, hetvenkedéseket, mufurckodásokat, csetlésbotlásokat és persze nem utolsósorban bakafántoskodásokat, akármit is jelentsen ez.

Üdvözöl hát tégedet ez a tejfölös-sajtos lángos, farsangi fánk, töltött káposzta, túrós csusza és zenei ízlés nélküli ország, ahol az utcák az újrahasznált olajban pirított tészták illatától hangosak, ahol már reggel érzed a kattogó majongkockák illatát.

Lesz tehát mit írnod, az bizonyos, holnaptól minden más lesz, és nekünk is.
Az itteni kiéhezett törzsolvasóid és az újonnan nekünk és a téged hirdető óriásplakátoknak köszönhető látogatóid nevében boldog új évet kívánok, innentől kezdődik, most.

Legyen hát Kína akkor.