A kínai határviták – bevezető

Rég volt már népművelés, így itt az ideje egy ismeretterjesztő posztnak. Különösen annak fényében, hogy a Diaoyu-szigetek (avagy japánul Senkaku) körüli kardcsörték továbbra sem állnak le. Miután a kínai határral kapcsolatos bonyodalmaknak terjedelmes irodalma van, így ez a mai bejegyzés csupán a nyitánya egy sorozatnak.

prc.jpg

A Kínai Népköztársaság térképe a hivatalos kínai álláspont alapján 

 

A Kínai Népköztársaság 1949. október 1-jén alakult meg ünnepélyes keretek között, de a határproblémák már korábbra nyúlnak vissza. Maóék hatalomra jutása előtt a Csang Kaj-sek vezette Guomindang uralta az országot – kisebb-nagyobb sikerrel, s már az ő területi igényeik is nagyravágyóak voltak. Sőt, sok esetben túl is szárnyalták a kommunista Kína követeléseit, Külső-Mongóliáról (a mai független Mongólia) például – immár a Tajvan méretűre olvadt Kínai Köztársaság irányítóiként – csak a közelmúltban mondtak le hivatalosan is.

 

A két Kína elképzelései az ország határait illetően most már nagyjából fedik egymást, a különbséget csak az jelenti, hogy mindkét kormányzat önmagát érzi legitimnek. Bár Tajvan a gyakorlatban csak a vitatott hovatartozású szigetek ügyében tud fellépni, az összkínai nacionalista érzések vannak olyan erősek, hogy egymást általában – többnyire hallgatólagosan – támogatják, a lényeg, hogy valamelyik Kína berkein belül legyenek a kérdéses földdarabok.

 

Az ENSZ és az ENSZ-tagállamok zöme által elismert Kínai Népköztársaság (továbbiakban Kína) a megalakulása óta szinte minden szomszédjával szemben területi követelésekkel élt. A viták – még a Maó-éra alatt – két ízben is konkrét fegyveres konfliktushoz vezettek (Indiával ill. a Szovjetunióval).

 

A nyitás óta már inkább a diplomácia nyelvén próbálkoznak, ennek eredményeként mára a szárazföldi határ kérdése majdnem teljesen rendezett. A két kivétel India és Bhután, rajtuk kívül az összes szomszéddal sikerült megegyezni.

 12476940_252489.jpg

A kínai-indiai határ a pirossal jelzett két nagyobb vitás területtel

 

A tengeri fennhatóság már egy bonyolultabb, s a közeljövőben nem is egyhamar megoldhatónak tűnő kérdés. Japánnal a már említett Diaoyu-szigetek miatt van vita, míg a Hainantól délre fekvő dél-kínai-tengeri szigetvilágon gyakorlatilag a teljes szomszédság marakodik.
Kína szerényen a teljes területre igényt tart, mialatt a Fülöp-szigetek, Vietnam, Malajzia és Brunei beérnék több-kevesebb, számukra szimpatikusabb zátonnyal.

 

Mint ahogy az ilyen esetekben előfordul, a marakodás tárgyai nem feltétlenül érik meg a csetepatét. A szárazföldön javarészt lakatlan, nehezen megközelíthető magashegyi területek felett folyt illetve helyenként még folyik is a vita, míg a vízen kevés kivételtől eltekintve pár négyzetméteres korallszirtekért.

china-sea-discussions1.jpg

Az érintett országok területi igényei a Dél-kínai-tengeren

 

A tengeri határviták sokkal inkább a zátonyok körüli tengerről szólnak. Az értékes halászati jogok mellett szénhidrogéneket is rejt a kontinentális talapzat, így minden résztvevő érdeke, hogy elismertesse a fennhatóságát a miniszigetek felett.

 

A jelen a szigetek körüli huzavonával terhes, az utóbbi fél évszázad azonban sokkalta inkább a szárazföldről szólt. A témát földrajzilag is három részre bontva elsőnként a még ma sem teljesen megoldott Himalája-Karakoram környéki szakaszról lesz szó (kínai-indiai, kínai-nepáli, kínai-bhutáni, kínai-pakisztáni határ), másodikként a (poszt)szovjet-kínai területi viták kerülnek terítékre, míg a befejező részben a Diaoyu és a déltengeri szigetvilág jön majd. 

Hozzászólnál Facebook fiókkal?

7 hozzászólás

  • GERI87

    Hainan-tól délre Kínának („mindkettőnek”) igazából semmi keresni valója.
    Az ottani „sziklákat” A Fülöp-Szigeteknek és Vietnamnak, Malajziának kellene felosztania, ha már annyira fel kell osztani. persze Kína most izmozik, és ehhez elég ereje is lenne…HA nem lenne ott USA érdekeltség, csak pár szegény Délkelet-Ázsiai ország..

    Egyedül a maláj követelés reális.

  • rudai gyerek

    @GERI87: Nyilván nem az a néhány szikla a fontos Kínának, illetve a többi térségbeli országnak. Viszont a sziklák birtoklásával már jogot formálhatnak a környező tengerekre.

    Az Egyesült Államoknak meg az az érdeke, hogy valahogy kordában tudja tartani Kínát, ezért áll ki határozottan Pekinggel szemben az ilyen csörtéknél.

  • GERI87

    @rudai gyerek:

    Azért írtam hogy „sziklák”…nyilván a tenger és a talapzatban rejlő szánhidrogének a lényeg, ahogy a cikkben is írva van.

    „A tengeri határviták sokkal inkább a zátonyok körüli tengerről szólnak. Az értékes halászati jogok mellett szénhidrogéneket is rejt a kontinentális talapzat,”

    Az USA nyilván „nem adja ingyen” az érdekeltségeit…

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük