Előrelépés(?)
Az új félévvel járnak változások is. Némelyik apró-cseprő (ezekről már írtam), mások nagyobbak.
Kitalálták, hogy most már én is járjak mások óráira. A kínai kollégáknál ez megszokott, havonta négy alkalommal vizitelniük kell valahol, majd véleményezni az ott látottakat. A kikötés csak annyi, hogy a saját tárgyuknak megfelelő tanórákon kell résztvenniük.
Hozzám eddig nem sokan jöttek, az egész félévben talán ha háromszor volt rá példa, amit annyira nem bánok. Nem mintha titkolnivalóm lenne, vagy épp nem oktatnám a kölyköket rendesen, legjobb tudásom szerint, csupán kissé feszélyezve érzem magam, ha más is ott van. Ugyanakkor a kamera nem zavar.
No, a lényeg, hogy ezentúl én sem maradok ki a jóból. A dolog formai része egy egyenűrlapból áll, amire mehetnek a vélemények illetve a javaslatok. Hogy innentől mi történik, azt nem tudom pontosan, mert hozzám semmiféle észrevétel nem jutott el azt követően, hogy valaki ott járt.
Hétfőn egészen biztosan lesznek vendégeim az elsős órákon, az őket tanító angoltanárok személyében. Ez a fenti dolgoktól független. Valamikor a múlt héten beszélgettünk, hogy jobban össze kellene hangolni az óráinkat, meg egyúttal arra is kíváncsiak, miképp adom át a nyelvtant, mert valamiért az jobban megragadt a picikben, amivel én szembesítettem őket elsőként. Ez amúgy szerintem nem a szakmai kiválóságom gyümölcse, pláne hogy nem vagyok képzett pedagógus. Erősebb a gyanúm, hogy inkább arról lehet szó, hogy rám jobban odafigyelnek. Hát, majd meglátjuk, sikerül-e valamit segíteni a kollegináknak.
Lesz ebben a félévben egy English Festival is, hasonló a tavalyi kulturális és sportfesztiválhoz, annyi különbséggel, hogy itt nem sportol senki, s a színpadi fellépők kivétel nélkül angol tematikájú produkciókkal rukkolnak elő. A szervezőgárda része leszek idén én is, remélhetően veszik majd valami hasznom.
4 hozzászólás
Ahmet
Hogy miért ragad meg bennük az, amit tőled hallottak? Szerintem ha elkezdted látogatni a kínai kollégák óráit, akkor már tudod. Azért, mert a kínai nyelvtanárok (tisztelet a mérési hibahatár alatt található résznek) BRUTÁLISAN SZAROK.
Előveszik a kínai szakértő által írt angolkönyvet és bebifláztatják a kölkökkel, hogy miért akarnak Kína nagyobb dicsőségére mintadiákok lenni. És ők be is biflázzák, anélkül, hogy egy büdös szót megértenének.
Házi feladatként meg kell tanulniuk a szótárból 50 random szót. Zseniális!
És ezek nem egyedi esetek, kérdezz meg más angoltanárokat, mit tapasztaltak.
Amúgy mi megpattantunk a korábbi helyünkről, most Kunmingban tanítunk. Ebben a suliban külföldiektől kapják a teljes nyelvoktatást a „nemzetközi” diákok. Én mondjuk oviban tanítok, de a kiscsoportosaimat az arénába merném engedni a korábbi 16 évesek ellenében.
Liping
@Ahmet: kétségtelenül nagyon gyenge az angoljuk, beszélgetni nem lehet velük, de kíváncsiságból voltam már benn eddig is angolórán, de amellett, hogy kínai akcentussal beszélnek, mást nagyon nem tudok felróni nekik.
Az adott órákhoz szükséges anyaggal tisztában vannak, s azt szépen le is adják, s itt nálunk a házi sem ilyen hülyeség.
Eredendően amúgy nem ennyire gagyik, amikor kikerülnek a tanárképzőből, csak mivel a nyelvet nem használják a tanításon kívül semmire, idővel leépülnek, s csak az marad meg bennük, ami a munkájukhoz kell.
A nyelvtan tekintetében viszont egyáltalán nem rosszak, sőt.
Mézes Tenyér
Elég sok magyarországi angoltanárral volt dolgom, magam is angoltanárként dolgozom a napóleoni háborúk óta, interjúztattam rengeteget, és azt kell mondjam, a helyzet it sem (volt) sokkal rózsásabb. Most már nagyon sok olyan fiatal van, aki gyakorlatilag anyanyelvi szinten beszél angolul, de mondjuk tanítani attól még nem tud jobban. Tény, hogy nem várhatod el valakitől, aki sosem használta a nyelvet, hogy olyan viszonyban legyen vele, amilyen elvárható lenne. Attól még nem kell őket fikázni, a nagy fehér „native speaker” angoltanárokról meg csak annyit, hogy azok sem mindig vannak a nem létező hivatásuk magaslatán. Egy részük (előre jelzem, tisztelet a kivételnek, és külön elismerés a jelen blog szerzőjének, mert ő messze más tészta több szempontból is!!!) pedofilkodni, bulizni, menőzni megy Kínába, vagy csak simán kalandvágyból, és magasról tesz arra, hogy ez egy szakma, aminek van módszetana, vannak szabályai, és nem csak arról szól, hogy hallják az eredeti (amúgy mondjuk délbolgár) angol kiejtást. Azt azért aláírom, hogy az átlag kínai angol kiejtését csak a szak-és beavattottak értik meg:) És kíváncsi vagyok, hogy egy itthon 10-20 fős csoporthoz szokott tanár hogyan boldogul és hogyan oktat igazi „real life communicationt’ egy 50-60-fős osztálynak. A kínai angolkönyvek rámennek nagyon a minél gazdagabb szókincsre, amit soha nem fognak használni, de valóban a magolás a tanulás alapja náluk. Na, dugultam.
Ahmet
@Mézes Tenyér:
Egyáltalán nem a kiejtésről van szó. Egyszerűen a mentalitásról és hozzáállásról. Lehet hozni a példákat a kiváló kínai angoltanárokról, de azért az átlag rohadtul nem ez. Nulla inspiráció kemény lebaszások. Látom, hogy a még a normálisabb kínai óvónéni úgy lebassza a háromévest, ha kékre színezi valakinek az arcát a kifestőben, hogy én megszeppenek. Mondjuk itt nincs verés, meg nádpálca…
A külföldi tanárral akarnak beszélni, mert nem lesz leordítva a fejük ha hibáznak.