• Melakkából

    Megérkeztem Malajziába. A váltás Szingapúr után egészen meghökkentő. Sajnos a lapim wifi portja enyhén szólva is vacak, így most épp a recepciós pult mellett csücsülök, fél méterre a rútertől, így elér hozzám is a jel. Zavarni nem zavarok senkit, mert ilyenkor a személyzet – mellesleg kínaiak, akik angolul nem értenek, de pekingiül kiválóan – már pihen.

    Kicsit necces volt az átkelés, az újévre való tekintettel hatalmas tömegek lepték el a szingapúri-maláj határt, de szerencsére elértem a buszt Johor Bahruban. A buszon ugyan valóban nem spóroltak a légkondival, de nem volt semmi elviselhetetlen.

    Holnap még Melakkában múlatom az egész napot, itt éjszakázom megint, aztán útra kelek Kuala Lumpurba, ahol majd az újévet töltöm, mielőtt Thaiföld felé veszem az irányt.

    Képek feltöltésére most nem vállalkozom, majd csak holnap, de annyit elárulok, hogy Szingapúr egészen elképesztő. El tudnám képzelni az életemet abban a városban, teljesen rendben van, ötvözi a kelet és nyugat minden előnyét.

    Melakka is érdekes helynek látszik. Egy indiai helyen vacsiztam, meglepően finom falatokat, majd kószáltam egy keveset a városban. Ha nem magam látom, s ha nem hallottam volna róla korábban, komolyan nem hinném el. Az építészet, a belváros teljesen olyan, mintha Európában lenne az ember. A hollandok meghagyták a nyomukat a városon, annyi szent.

    Nem hittem volna, hogy ennyit szívok majd a nettel, s így felgyülemlenek a dolgok, de legalább lesz miről írnom. Ma már nem kezdek bele, mert mindjárt éjjeli 2 óra, de holnap mindenképp bővebben is írok majd, s igyekszem legalább néhány képet beerőszakolni a blogba.

    Szóval, továbbra is türelmeteket kérem, jelentkezem, amint tudok. Krabiba érve meg megszűnik majd a rohanás is, s lesz időm mindent kifejteni. Most viszont pihenek, ha tudok. Sajnos szúnyog akad bőven, így nem biztos, hogy egyszerű lesz, de igyekszem.

  • A jelenlegi elképzelések

    Azt nagy nehezen megszültem, hogy merre indulok el a téli szünidő alatt, a részletekkel viszont még adós vagyok. Egy részük nincs kőbe vésve, más részük még nincs kidolgozva pontosan, de ezt jelzem mindenhol.

    Január 26-án délután indulok útnak Xianningből vasúton Shenzhen felé. A reggeli érkezést követően kicsit még feltehetően kóborolok Shenzhen belvárosában (meg fotózok felhőkarcolókat), aztán átmetrózok Hongkongba, ahol szintén eltöltök pár órát, mielőtt éjfél után nem sokkal felszállok Szingapúr felé.

    xnshzh.jpg

    Szingapúrban (az érkezés éjszakáját is beleszámítva) két éjszakát töltök el. Hogy pontosan mi lesz a program, azt még nem tudom. A szállást már lefoglaltam, így hamarabb semmiképp nem koccolok le, de hogy mivel telik majd az idő, az még nem eldöntött. Az állatkertet, amely amúgy tényleg kiválónak tűnik, sajnos ki fogom hagyni, mert a 22 szingapúri dolláros belépőt kicsit sokallom. Szingapúrban egyébként is drágaság van, úgyhogy nagyon nem fogok dorbézolni, amíg ott leszek.

    Helyi busszal jutok majd át Johor Bahruba, Malajziába, de onnan rögtön tovább is buszozok Melakkába. Utóbbi határozottan szimpatikus településnek tűnik. A gyarmati uralom és a vele járó építkezések meghagyták a nyomukat a városon, szóval gyanúm szerint lesz mit lencsevégre kapni.

    Melakkában 1 vagy 2 éjszakát tervezek, ez még nem kiforrott. Onnan Kuala Lumpur jön majd, a maláj főváros, de csak egy fél nap erejéig, mert az éjszakai vonattal onnan Butterworth felé veszem az irányt, amely a Penanggal (szintén dekoratív maláj városka, s szigeten fekszik) szemközti városka a vasút mentén. Itt egy éjjel várható, aztán vonat és határátlépés Thaiföld felé.

    Thaiföldön aztán felgyorsulnak (vagy épp belassulnak) az események, mert a határtól már közvetlenül Krabiba buszozok, s ott döglök majd 10 napot.

    snbk.png

    13-án aztán egy kis vonatozás Bangkokba, s másnap reggel már jön a gép Wuhanba vissza.

    Vélemény?

  • Vakáció – újratöltve

    Talán még nem unjátok túlságosan az ötleteléseimet, így bemutatom a legújabbat. Erős a gyanúm, hogy ez lesz a befutó, bár nálam sosem lehet tudni.

    Miután találtam egészen meghökkentően olcsó áru repjegyeket, s nekem való programokat, kialakulóban van egy délkelet-ázsiai túra képe.

    Hongkong, Szingapúr, Malajzia és Thaiföld lennének az új terv sarokpontjai. Malajzia borneói része kimaradna így, s az idő nagyobbik felét Thaiföldön tölteném el, de ez cseppet sem szomorít el.

    Ha a feltételek lehetővé teszik, akkor Burma-Myanmar maláj-félszigeti részeire is bemerészkednék, de ez már csak extra lenne, s nem bánom, ha esetleg nem valósul meg.

    A program szerint Hongkongig vonatoznék, onnan Szingapúrba röpülnék, majd onnan kisebb megszakításokkal eljutnék a thaiföldi célállomásig. Ott egy kb. 10 napos döglés várna rám, majd Bangkok felé hagynám el az országot, közvetlen járattal Wuhanba. 
    A visszaút is képlékeny még, az sem kizárt, hogy Szingapúron keresztül történik meg.

    Befolyásolja a helyzetet a téli szüneti munka kérdése. Ha nem melózok, akkor indulhatok 2 héttel hamarabb is, ha igen, akkor csak január 25. fele. Mivel a leállás 40 napos, így az utóbbi verzió is belefér.

    Na, hogy tetszik? Ez vagy a dél-kínai körút?

  • Malaysia – truly Asia

    Közeleg a téli szünet, s így én is egyre inkább azon járatom az agyam, hogy mit kezdjek majd magammal erre az időre. Kína hatalmas, s rengeteg olyan része van, ahová szívesen eljutnék. A lehetőségeket némiképp korlátozza az idő, mivel januárban északon nem annyira barátságosak a hőmérsékleti adatok, s annyira meg nem vagyok mazochista, hogy a röpködő mínuszok mellett járjam be Qinghait vagy Xinjiangot. Ráadásul ez lesz a jövő évre jutó nyaralásom, azt meg azért jobban esik melegben megejteni.

    A cél tehát Dél. Kínában ez sem apró, s még azt sem mondhatnám, hogy ne lenne elég látnivaló. Guangxi és Guizhou lélegzetelállító karsztvidékei, Yunnan dzsungelei vagy épp a legutóbb megízlelt Hainan nyugis, pálmafákkal gazdagon szőtt tengerpartja is is kedvemre való. Szempont az is, hogy lehetőség szerint tenger kell, ahol csobbanhatok a habokban, ami viszont leredukálja a sort Hainanra. Part van épp máshol is bőséggel, de Sanyan kívül másfelé nincs elég meleg. Ha maradunk Kínánál…

    Malajzia legalább azóta érdekel, hogy majd egy évtizede belefutottam valahol a turisztikai reklámkampányukba. Az amúgy valóban jól csengő, bár tartalmát tekintve nem kicsit szirupos, Malaysia – truly Asia címen futó videók nagyon megragadóak, s ha a valóság nem is ennyire szép, kedvcsinálónak nagyon is megteszik.

    Volt több tucat kisfilm, ez már szerintem egy későbbi évadból való, az akkoriakat nem találom 

    Nézegettem a lehetőségeket, helyenként egészen olcsó repjegyeket (pl. retúr 1700 yuanért) lehet találni. A hainani kiruccanásnál kétségtelenül drágább lenne egy ilyen nyaralás, de figyelembe véve a távolságokat, s az egzotikumot, egyáltalán nem nevezhető borsosnak.
    Egyelőre gondolkozom erősen, aztán majd meglátjuk, mire jutok. A nyaralástervezés – ami amúgy nagyon kedvemre való elfoglaltság – során rendszerint pár tucat dolgot kiötlök, mire a végén sokszor valami gyökeresen másnál kötök ki. Így ezt a maláj ötletet is fenntartással kell kezelni egyelőre.

    Mellette szól, hogy magyaroknak vízummentes, a lakosság egyharmada kínai (akik az oktatásban a pekingit tanulják, bár az anyanyelvük általában a hakka), így kommunikációs probléma sem lenne, s nem utolsó sorban az is, hogy Malajziát éppen csak elkerüli az Egyenlítő, s ez egy teljesen új, maximálisan tropikus világot jelent. Kelet-Malajziában (ahová akkor már mindenképp elmennék, ez Borneó északi részét foglalja magában) meg nagyjából mindent dzsungel borít.

    Aztán lehet a végén megint Hainanon kötök ki. Majd meglátjuk. Malajzia mindenesetre tetszene, annyi szent.