• Mi lesz a Covax programmal?

    A magyar sajtó érdemben nem sokat foglalkozott vele, de a WHO és más egészségügyi szervek által menedzselt projekt a vírus elleni globális küzdelem legfontosabb oszlopa, mely a fejlődő világot, s elsősorban annak fizetésképtelen részét igyekszik ellátni oltóanyaggal.

    A koncepció leegyszerűsítve a következő: a gazdag nyugati donorok adják a pénzt, amiből aztán vakcinákat vesznek majd osztanak szét. Hogy a recipiens országnak fizetni kell-e a szérumokért, az jövedelmi besorolás függvénye, a legszegényebb régióknak értelemszerűen nem. Mivel egyelőre még nem csupán a finanszírozás, de a hatóanyagokhoz való hozzáférés is problémás, így önfinanszírozó résztvevők is vannak szép számmal, akik ezen az úton próbálnak oltásokhoz jutni. Egyelőre inkább kevesebb, mint több sikerrel, a program eddig 54 millió oltóanyagot osztott szét 121 országban, ami lakosságarányosan éppen csak több a semminél.

    Jelképes mennyiségű vakcina érkezik a Fidzsi-szigetekre a Covax programon keresztül.

    Azt fontos már az elején kijelenteni, hogy ez nem jószolgálati misszió: a koronavírust (és az esetlegesen kevésbé barátságos mutánsait) csak úgy lehet eradikálni, ha a bolygó egészét immunizálják, így a fejlett világ a saját jól felfogott érdekében sem feledkezhet meg ezekről a régiókról.

    A COVAX hatóanyagokkal való ellátására eredetileg India, s az ott gyártott, olcsósított AstaZeneca oltás tűnt a legjobb megoldásnak. A konkurenciához képest töredék áron lehetett beszerezni (2,5 USD/vakcina), nem igényelt extrém hideget a tárolása, s eleve, India a bolygó legnagyobb vakcinagyártója, így a kapacitások terén is ideálisnak tűnt.
    Sajnálatosan a helyzet nem a terveknek megfelelően alakult. A baj ott kezdődött, hogy az indiai AZ nagyjából placebo hatásúnak bizonyult a dél-afrikai variánssal szemben, s ennek javítása szeptember előtt nem is tűnt reálisnak. A Dél-Afrikai Köztársaság fel is hagyott a használattal, s átnyergelt Janssenre.
    A vakcinagyárban történt ipari baleset – melyhez hasonlók sajnos egyáltalán nem ritkák a szubkontinensen – jelentősen visszavetették az India által gyártani képes oltóanyag mennyiségét, s csúszást okoztak az eredeti tervekhez képest.

    Mindezek azonban eltörpültek a végső csapás mellett: Indiában az elhibázott válságkezelésnek betudhatóan kontrollálhatatlanul elszabadult a vírus, s ennek köszönhetően felfüggesztették a teljes vakcinaexportot. Most arra fókuszálnak, hogy a saját lakosságot próbálják meg immunizálni, ami óriási feladat, tekintve hogy közel 1,4 milliárd emberről van szó, a beadott vakcinák száma pedig csupán 150 millió körül jár, ráadásul még alapanyaghiány is fennáll. Az egyébként is ingatag egészségügyi rendszer összeomlott, külföldi segélyek szükségesek még az oxigén biztosításához is. Még az ősellenség Pakisztán is támogatást ajánlott fel, el lehet képzelni a helyzet súlyosságát.

    Indiában válsághelyzetet teremtett az elszabadult vírus, csak keveseknek jut kórházi ellátás

    Ami a COVAX-ra gyakorolt hatást illeti, az katasztrofális. India meghatározhatatlan időre kihullott az ellátási láncból. A program most Kínára tekint, mint lehetséges megoldásra. A Sinopharm vakcinája tegnap kapta meg az engedélyt, a SinoVac pedig felthetően a jövő héten jut erre a sorsra. Vannak azonban kérdőjelek.
    Kína ugyan felajánlott ingyen 10 millió oltást még az év elején a program számára, s most, hogy a beszállítói részvétel előtt elhárultak az akadályok, ezt le is tudja szállítani, de az év végéig további 2 milliárd vakcina előteremtése (a COVAX ennyit szeretne) nem tűnik reálisnak.

    Sinopharm vakcina


    Kína egyrészt nekiállt felpörgetni a saját oltási programját. 300 millió oltóanyagot már beadtak, s a lakosság 20%-a meg lett bökve. A tervek szerint július elejéig 40, őszre pedig 70% jut erre a sorsra, s év végéig lényegében mindenkit immunizálnak. Ez, tekintve hogy Kína 1,44 milliárd ember otthona, s a legtöbb oltóanyagból két dózis kell, elég rendesen lefoglalja a hazai kapacitásokat, ráadásul tetemes fizetős megrendelést is ki kell elégíteniük.


    Az is kétséges, hogy miből lenne forrás a kínai oltóanyagok megvásárlására. A Sinopharm vakcinája 12-30 USD/dózis körül mozog, a SinoVac valamivel olcsóbb, de még az utóbbi is a többszörösébe fáj az indiai termék árához viszonyítva. Ebbe nyilvánvalóan az is belejátszik, hogy az eladó van nyeregben. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a kínai gyártók a vásárló pénztárcájához idomulnak, s az afrikaiaknak pl. kevesebbet számláznak. (A magyar árak kialakulásában pedig jó eséllyel szerepet játszott a gyanús közvetítői díjazás is.) A nagyobb tételű beszerzés valamit javíthat a COVAX alkupozícióján, de ennek limitet szab, hogy az elölt vírusos szerek gyártása az alkalmazott technológia miatt lassabb és költségesebb (vírust kell hozzá tenyészteni először).
    Bár ígéretekkel tele a padlás, eddig ténylegesen mintegy hatmilliárd dollár folyt be a program kasszájába. Kétséges, hogy a további cirka 15-20 is összejön-e (ami egy elég baráti kínai árat feltételez). És persze az is az, hogy az ázsiai óriás ténylegesen mennyi oltóanyagot lesz képes a programba becsatornázni.

    Mindenesetre most már tényleg úgy fest, Kínán áll vagy bukik az egész.

  • Még nem kapok szurit

    Bár meglehetősen lagymatag módon zajlik az itteni vakcináció, azért valamelyest kezd felpörögni. Olyannyira, hogy ma már az 59 éves korosztály regisztrálhat oltásra, s május 13-ig ez eljut egészen 50 éves korig.

    Az itteni szisztéma eltér a magyartól. Itt a regisztráció csak a múlt hónapban kezdődött el, a hatvanasokkal. Évek szerint, tehát az első nap a 69 évesek, következőn a 68, és így tovább. Ez egy opció csak, ha valaki akar, később is jelentkezhet az oltásra, csak hamarabb nem, minthogy az évfolyama számára megnyílna a lehetőség. A regisztrációt követően cirka két héttel elvileg meg is bökik őket.

    A programnak erősen bezavart az AstraZeneca majd a Janssen körüli cirkusz. Az AZ-t először felfüggesztették, majd engedélyezték, majd 60 éven felüli besorolást kapott. Most, hogy a 60-asokat javarészt beoltották, s maradt még egy kevés hatóanyag, kiterjesztették az alkalmazhatóságot az ötvenes korosztályra is.
    A Janssen eleve így kezdte, 50+-os ajánlással, illetve ezt az egydózisos szert jelölték ki a problémásan elérhető társadalmi csoportok (hajléktalanok, drogfüggők) immunizálására is, hátha nem bukkannak fel a második időpontra alapon.

    Mivel Janssen vakcina nagyjából annyi jön, mint aminek a beadására számítani lehet ebben a korosztályban, így felmerült, hogy az ötvenesekkel párhuzamosan kezdjék el oltani a 40-49 év közöttieket is, hogy addig se pihenjenek a raktárban az érkező mRNS oltóanyagok. Alapból ezeket nem akarták 50 felettiekbe bökni, hiszen akkor a nyakukon maradhatott volna egy rahedli Janssen és AZ vakcina, amiket meg az egészségügyi szervek ajánlása alapján nem lehet 50 alattiakon alkalmazni.
    Végül a szakemberek nem javasolták ezt a megoldást, így az én oltakozásom (csakazértis!) egyelőre még várat magára. Hogy átvágják a gordiuszi csomót, végül arra jutottak, hogy az előzetes terveknek megfelelően haladnak előre az ötvenesekkel, de beadnak nekik mindent, ami a kezük ügyébe kerül. Viszont, hogy a vérrögképzős mellékhatású szerek se romoljanak rájuk, a megmaradó készleteket felhasználják majd a 40-49-esek vakcinációja során. Ez egyelőre még ellentétes a szerek engedélyével, de addigra ezt hozzáigazítják az új helyzethez.

    Szóval, ami rám nézve a lényeg, hiába lettem éppen csak negyvenes, még várakozó állásponton vagyok. A kormányzat még mindig azzal tervez, hogy június végére a lakosság 82%-a (cirka a teljes 30 feletti népesség) kap legalább egy csipet, de ez azért erősen kétséges, hogy valóban megvalósul. Jelenleg még 30%-nál sem járunk, a héten is csak 220-240 ezer oltóanyagot terveznek felhasználni. Ami a korábbi tempóhoz képest örvendetes mennyiség, de még mindig elég gyenge. De őszintén kívánom, hogy sikerüljön.

    Annak fényében különösen, hogy lassan elkezdődik itt is a nyitás. Meglehetősen óvatosan, de valami elindult. A külföldi utazás továbbra sem engedélyezett, s az országba történő belépés is még mindig nagyon macerás (egyes országokból 2 hét hotelkaranténnal jár, nem túl baráti áron). Bár a haláleset lehetővé tette volna, hogy mi lelépjünk, visszafelé két hét itthoni karantén mindenképp jött volna. Meg Magyarországon is valami hasonló, hacsak nem váltjuk ki két negatív teszttel.
    Férjem épp most váltott munkahelyet, s szabadságot sem kapott volna, meg eleve nem is várták volna meg, amíg ez az egész hercehurca lezajlik, így mi csak online vettünk részt a szertartáson. Jövő nyár előtt nem is sanszos, hogy arra járunk.

    Most mindenestre várunk. Engem júniusban talán tényleg megfertőznek autizmussal. Talán. Sose gondoltam, hogy egyszer még örülök neki, hogy vénülök.

  • Véget ért a tanítás

    Múlt héten elfogyott a második félév is. Most még a vizsgaidőszak zajlik, de ez mindössze egy geológia vizsgát takar majd 17-én. Van még egy beadandó is hátra, május 10-re esedékes, de ezektől eltekintve már minden lezárult.

    A pontos teljesítményem még nem ismert, mivel majdnem minden tárgy esetében vannak beadott, de még ki nem értékelt munkáim, de azért nagy meglepetésre nem kell számítani. A geológia vizsgát elég 50%-osra teljesítenem ahhoz, hogy abból is meglegyen a legjobb jegy, s egyedül a Társadalom és környezet címen futó, nem kedvenc oktatóm által vezetett modul esetén kétséges, hogy Distinction vagy Merit 1 várható. Az értékelés öt részből áll össze: 20% órai kis beadandók (minőségtől függetlenül, csak legyen meg, elvileg az aktivitást célzott mérni), illetve négy esszé, darabja 20% súllyal. Ezek közül az első, a lápvidékes 64%-ot kapott, a második, nemzeti parkos pedig 76-ot. A harmadik eredménye még nem ismert, s a negyedik pedig a május 10-re esedékes feladat. Ha összesítve 70% felett leszek, akkor ez is Distinction, ha nem, akkor meg nem.

    Az év mindenesetre marha gyorsan eltelt, s ha őszinte akarok lenni, nem igazán volt megterhelő, sőt. Tegnap pont azon keseregtem magamban, hogy az itteni szisztéma nem teszi lehetővé, hogy felvegyek másik évfolyamhoz tartozó tárgyakat, pedig amúgy simán meg lehetne csinálni két tanévet párhuzamosan. Ami egyáltalán nem lenne rossz, tekintve, hogy hamarabb végeznék. De ez sajnos nem járható út…

    A pandémiás oktatási helyzet, aminek eleinte nem örültem, ellenben kifejezetten kedvemre valónak bizonyult, s meglehetősen sajnálni fogom, ha szeptembertől esetleg muszáj lesz bejárni. Ez így nagyságrendekkel kényelmesebb, jobb lenne, ha így maradna.
    Egy biztos: a felsőoktatás nem fog ki rajtam, s minden jel szerint lesz ír diplomám, amire kell. Az írott angolomnak pedig határozottan jót tesz a sok beadandó. Óje.

  • Debütál a hanoi-i metró

    Hihetetlen, de most már tényleg! Kínkeservesen, számos csúszás után, 2013 helyett, de sikerült elkészíteni.

    A mindössze 13,5 km-es vonalszakaszt egyébként kínai kivitelező hozta össze, javarészt kínai hitelből, s elvileg 2018 óta már csak a tesztelés és biztonsági ellenőrzés zajlott. A Kína iránt szimpátiát anúgy csak mérsékelten érző vietek gyakran példálóztak a projekttel, mint a kínaiak balfékségének bizonyítékával. Volt bezzegberuházás is a tarsolyukban, a Ho Chi Minh-városban épülő, japán hátterű egyes vonal. Utóbbi egy évvel később indult neki, szintén hatalmas csúszásban van, s legutóbb azzal került a hírekbe, hogy egy oszlop leomlott az épülő szakasz egyik hídján. Egyelőre még tartják, hogy jövőre elkészül, de ez azért erősen kétséges.

    Most mindenesetre hadd gratuláljunk a viet nép eme dicsőséges eredményéhez, s reméljük, hamarosan még sok további hasonló fejlesztésről számolhatunk be.

    A modern nagyvárosi lét csodája, a viet főváros 2A metrója. Bámulatos!
  • A nagy globális átverés

    Számomra rendkívül furcsa, hogy mennyien vevők a koronavírussal kapcsolatos összeesküvés-elméletekre. Főleg, hogy olyanok is, akik amúgy egyébként békeidőben nem az alufóliasipkás szubkultúrákat erősítik, s hellyel-közzel racionális elvek mentén élik az életüket.
    Ezzel együtt is még valamennyire megértem (nem nagyon, de fogjuk rá), ha egy távoli, nem kézzelfogható nyavalya tényét kérdőjelezi meg a tömeg. De azóta már közel hétszázezer magyar kapott pozitív tesztet, 22 ezren pedig meg is haltak. Plusz, ami nem detektált.
    Akárhogy is, ez azért egy akkora embertömeg, hogy mostanra mindenki ismerhet már személyesen vagy maximum egy áttéten keresztül elhunytat, de minimum olyan fertőzöttet, aki nem úszta meg két nap hőemelkedéssel vagy egy kis kaparó torokkal. Két napja elhunyt anyósom mellett mi is tudtunk még egy közeli barát nagyapjáról is, sajnos ő sem épült fel.

    Anyósom egyébként nem volt zakkant. Mielőtt beütött a pandémia, semmi gyanút nem keltett, a bevett normáknak megfelelően állt hozzá az élet kérdéseihez. Ő is és a gyerekei is kivétel nélkül megkaptak minden védőoltást, ha beteg volt, orvoshoz járt, szedett gyógyszereket is, szóval tényleg nem az a született anarchista jelenség volt. Én és a férjem is erősen meglepődtünk, amikor elkezdett megosztani minden baromságot, amit a vírussal kapcsolatban talált. Gyaníthatóan inkább az lehetett a gond, hogy közel 60 volt már, amikor rászabadult az internet, s így benne nem alakult ki egy természetes immunitás a keringő hülyeségekkel kapcsolatban. A meggyőződése végül odáig fajult, hogy még a vakcinából sem kért, dacára annak, hogy 63 évesen, két enyhébb krónikus betegséggel simán időben kapott volna. Édesanyám 65 múlt, s most kapja a másodikat, élettársa 57, őt pedig múlt hét szombaton csippelték. Ők ketten nem élveznek prioritást, csak a koruk miatt került rájuk a sor, hála annak, hogy van mivel. Mindketten a Szputynikkal lettek megszúrva.

    Persze, mindannyian tudjuk, hogy az egészséges szervezetben nem sűrűn okoz kárt a kór. Anyós is ezt hajtogatta, hogy egy nátha. Amikor épp elfogadta, hogy létezik. A felvonultatott elméletek nem sűrűn voltak összhangban egymással sem.
    Tagadhatatlan, hogy neki is voltak alapbetegségei, de semmi kirívó, amit gyógyszeresen ne lehetne karbantartani, s simán hozta egy átlag korabeli magyar szintjét. Egész nyugodtan leélhetett volna még évtizedeket.

    Nem jelent elégtételt, de az igazsághoz tartozik, hogy amikor egy nappal a halálát megelőzően beszéltünk vele, már belátta, hogy tévedett. Nem ő egyedül. De hiába ezek a kinyilatkoztatások, valahogy a saját bőrön megtapasztalt veszélyig nem jutnak el a megtévesztett agyakig.
    Azért ha csak 1-2 embert sikerül jobb belátásra bírni, akkor már megéri írni róla.
    Olvasóimnak meg azt javaslom, ha hasonlóan megborult, veszélyeztetett korú családtagjaitok vannak, valahogy győzzétek meg őket, amíg még nem késő.

    Ha pedig lehetőség van rá, adassátok be az oltást! A gyógyszergyárnak nyilván jó biznisz a vakcina, ha keleti, akkor a magyar kormánynak is, de attól még használ. Ha meg esetleg át is programozza a megdöfött páciens agyát, az ettől tartók esetén ez nem is okvetlenül akkora baj…

  • Csippelés nyugaton és keleten

    Aktuális koronavírusos pandémiánkból, ha lassan is, de talán már kifelé tartunk. A csippelés hol jobban, hol kevésbé jól pörög, de a lényeg, hogy már zajlik. A néhai és a választott új hazám eltérő utat jár(t) be, ahogy kedvenc élőhelyem is.

    Hungária

    A magyarországi helyzetet talán nem kell nagyon bemutatni, hiszen az olvasók többsége ott éli a világát, s a saját bőrén tapasztaltja. A politikát nem szívesen engedem be erre a felületre, de ez most megint egy olyan téma, ahol ez valamennyire kikerülhetetlen. Sajnos, mert egyébként nagyon nem tartom szerencsésnek, hogy még ebben a helyzetben is szekértáborok feszülnek egymásnak. Jómagam, mint azt korábban már volt szerencsém kifejteni, liberális beállítottságú ember vagyok, s felettébb rosszul éltem meg a jelenlegi oldal most már több mint évtizedes regnálását. Na nem mintha az azt megelőző nyolc év annyira jól sikerült volna, de legalább a kormányzást borító ideológiai máz kevésbé volt ellenemre. Ilyen előélet mellett kifejezetten kellemetlenül érzem magam, amiért az elmúlt hónapokban szinte folyamatosan az illiberális hatalommal kell egyetértsek. Nem kétlem, hogy bőven akadtak kevésbé altruista motivációk a vakcinabeszerzések körül, ahogy azt is látom, hogy a járvány kezelése korántsem alakult problémamentesen. Az 5000 egészségügyi dolgozó szélnek eresztésének időzítése – még ha egy részük amúgy is ment volna, csak a veszélyhelyzetben érvényben lévő tilalom miatt nem tudott – is kifejezetten botrányos. Ezeket nem lehet tagadni. De azt is látni kell, hogy európai viszonylatban egyáltalán nem voltak lazák a szabályok, s a megugró esetszámok főleg a legendásan nem szabálykövető lakosságnak köszönhetőek. Az ellenzék részéről sem nagyon észleltem, hogy – az amúgy kifejezetten népszerűtlen – komoly lezárásért harcolt volna. Ebben a helyzetben üdvözölni tudtam, hogy orosz és kínai vakcinákhoz fordultak, enélkül tagadhatatlanul sokkal rosszabbak lennének a mutatók. Több, mint dupla annyi ember kapott már autizmust oltóanyagot, mint az EU-s átlag, s egyedül az apró Málta mutatói jobbak a közösségen belül. Bár nem kicsiny hiszti zajlott ezek miatt a különutas szurik miatt, azóta már Szputnyikot használnak a szlovákok is, a cseheknél pedig kisebb belpolitikai válságot okozott, hogy használjanak-e keleti hatóanyagokat (köztük a kínait is), s kis híján még a lengyelek is Sinopharm-vásárlók lettek. A németek meg maguk kezdték el sürgetni az orosz anyag európai engedélyeztetési eljárásának megkezdését.
    Ahogy a széljárás változni kezdett, valahogy kikopott a kormányellenes orgánumok retorikájából ezen anyagok használátanak megkérdőjelezése is, s dacára annak, hogy hónapokon át mást se lehetett olvasni, most úgy tesznek, mintha soha nem is lett volna téma. Egy darab ellenzéki párt tart ki következetesen az álláspontja mellett, ezt, mégha egyet nem is értek, legalább értékelni tudom.

    Mi újság Írországban?

    Az itteni helyzet leginkább két dologban tér el a magyartól. Az egyik, hogy mutatja, mennyire korlátok közé lehet szorítani a járványt, ha abban partner a lakosság is. Már bő egy hónapja napi 3-500 új eset van, mindez úgy, hogy folyamatosan tesztelnek. Férjem már vagy 15-ször esett át rajta, minden héten járnak hozzájuk a munkahelyére ebből a célból.
    A másik pedig, hogy mennyit számít, sikerül-e az országnak máshonnan oltóanyagokhoz jutnia. Itt csak feleannyian lettek csippelve eddig, s a jelenlegi tempó mellett elképzelni is nehéz, mire lesz értékelhető előrelépés. Az külön betett az amúgy is csigalassú folyamatnak, hogy sok más nyugati országhoz hasonlóan itt is felfüggesztették az AstraZeneca használatát. Ezt különösen szomorú dolognak tartom, tekintve hogy semmi nem utal arra, hogy kockázatos lenne. De sajnos tudomásul kell venni, hogy még ez is népszerűségi játék, a kormányok pedig igyekeznek elkerülni minden hőbörgést. Az aktuális német álláspont kifejezetten cuki: 60 év felett engedélyezett a használat, alatta az esetleges vérrögképződési rendellenességek miatt még vizsgálják. Hulljon a férgese?

    Felpörög a kínai program is

    Bár az ázsiai óriás egy ideig jobban koncentrált az imidzsjavítást és a zsíros üzletet jelentő exportra, végül a saját oltási programja felpörgetése mellett döntött. Ehhez először kiépítették a szükséges infrastruktúrát, majd cirka két hete beindult a folyamat. Most már napi 5-6 millió oltást adnak be, s 120 milliónál (8,32%) járnak. A cél, hogy június végére a lakosság 40%-át letudják, őszre pedig a nyájimmunitáshoz szükséges szint is teljesüljön.
    Magyarországon ez nem kapott túl nagy nyilvánosságot, de az amerikai sajtó nagyon sokáig azzal volt elfoglalva, miért nem halad a kínai vakcináció. Megfejtésük is volt persze, eszerint azért, mert az egyébként ördögi, s a lakosságát bármire rákényszeríteni képes rezsim nem tudta elérni, hogy állampolgárai elfogadják a helyi szurikat. Hiszen azok annyira rosszak, hogy még a kínaiaknak sem kellenek.
    Természetesen nem ez az önmagát cáfoló tézis volt az oka, hanem hogy volt egy hónap újév, amikor nagyjából semmi nem történik Kína-szerte, illetve a már feljebb emlegetett prioritási sorrend. Lássuk be, úgy könnyű az exportot előnyben részesíteni, ha a határokon belül nincs aktív járvány.
    A múltkori posztban emlegetett, aznap épp két aktív eset nagy vihart kavart egy másik felületen. Az egyébként jobbára 10 körüli érték éppenséggel lehet hamis. Erre nem tudunk rálátni. De Kína nincs hermetikusan elzárva a külvilágtól, jelenleg is nyugatiak milliói élnek és dolgoznak az országban. Noha nagy részük – akárcsak a kínaiak nagy része – tagadhatatlanul a keleti part nagyvárosaiban tömörül, kisebb számban előfordulnak bárhol. Az egyetlen kivétel Tibet Lhászán kívüli területei és néhány elzárt xinjiangi járás. Nem lehetetlen, hogy a leginkább világvégi, falusias vidékek híreit el lehet fojtani, de az epidémia országos kitörésének elkerülése lényegesen magasabb számok esetén vajmi kevéssé volna lehetséges, ha Kína kétharmadában napi szinten dokumentáltan normális mederben zajlik az élet. Nem mellesleg, olyan hírek akadnak is, ebbe belecseppenő külföldiek révén, hogy a városukat lezárják, a teljes lakosságot meg letesztelik, mert találnak 1-2 esetet.
    De ha Kína járványkezelési sikere teljesen elképzelhetetlen is, akkor ott a másik Kína, Tajvan. A teljes pandémia alatt sikerült ezer alatt tartani az esetszámot, s jelenleg napi 1-2 fertőzött fordul elő. Vagy ők is hazudnak, vagy pedig valóban lehetséges járványmentes állapotot létrehozni megfelelő fellépés mellett.
    A legújabb fejlemények alapján a WHO elismerte a Sinopharm és a Sinovac oltóanyagának hatásosságát is, ez talán kifogja a szelet az ellenzők vitorlájából.

    Jövő?

    A pandémia elején sikerült több, egészen jól sikerült jóslatot megfogalmaznom. Szerencsére minden nem jött be, mert végül léptek az európai hatóságok, de így is egészen elégedett lehetek magammal.
    A most előttünk álló idővel kapcsolatban lényegesen nehezebb biztosat mondani. Így inkább csak a reményeimet fogalmazom meg. Bízom benne, hogy előbb-utóbb felpörögnek a kapacitások, s azért az év végére már az európaiak kritikus tömegébe kerül mikrocsip. Ha eljutunk ide, az egyúttal azt is jelenti, hogy jönni fog még legalább ugyanennyi, immár felesleges vakcina is, amit, tekintve hogy fél év után megromlanak, majd felajánlunk a fejlődő világnak. Ami remélhetően rendezi a kérdést. Legalábbis egy ideig. Nagyon elfajuló mutánst talán nem kapunk addig még, s legfeljebb majd évi egy-egy emlékeztető szurival elleszünk. Jó lenne.

    Oltassátok be magatokat, ha megadatik a lehetőség.

  • A második félév is telik

    Figyelem! Ez egy nagyon erősen bő lére eresztett poszt, mely olvasóim domináns többsége számára abszolút irreleváns dolgokról szól a tanulmányaimmal kapcsolatban. Nyugodtan ugorjátok át, nem lesz sértődés.

    Olyannyira, hogy jövő hónap végén el is fogy, pedig közben még egy tavaszi szünet is jön. Szerencsére ezúttal kevesebb a felesleges óra – különös tekintettel arra, hogy még a heti öt németből is csak egy zajlik „személyesen”, a többire emailben érkezik feladat, vagy még az sem.

    Közben kijött kedvenc oktatóm decemberben leadott esszéjének eredménye is. Ez a tárgy teljes éven át tart, így csak a második félév végén kapjuk az értékelést – anno magyar viszonyok között ilyennel nem találkoztam, de itt több tárgy is ilyen.
    Szóval, az a hirtelen összevágott, nemzeti parkos iromány valamiért 76%-ot kapott, pedig egyáltalán nem múlta felül az első, 64%-ra értékelt beadandót, sőt. Kb. negyedannyi idő alatt készült el. Hogy mi a változás oka, azt nem tudom, de nem is különösebben izgat, a hölgy akkor sem lopja bele magát a szívembe, ha a következő újabb 12%-kal jobb eredményt kap. Amit kétlek, mert erre sem vagyok hajlandó energiát pazarolni.

    A leginkább kellemetlen, s a legtöbb diákot félelemmel eltöltő geológiai tárgyunk ellenben sokkalta kevésbé ijesztő, mint arra számítottak. Ez is teljes éves, 10 kredites tárgy, az értékelés 60%-a beadandókból jön össze, 40% az évvégi vizsga (a magyarázat szempontjából nevezzük ezt 60 és 40 pontnak, talán jobban érthető lesz majd). A beadandók sok darabból álltak össze, 1-4 pont körüli súllyal, s mivel még javítási lehetőségek is kerültek a rendszerbe, összesen akár 70 pontot is lehetne belőlük szerezni. Nem lehet persze, mert 60 a maximum, de ez így azt jelenti, hogy ezt a maximumot már akkor el lehet érni, ha az ember a beadandókat 85,7 %-os eredménnyel teljesíti. Ez nem fenyeget senkit, mert majd’ mindannyian kihagytunk néhány feladatot (én pl. nem jártam be személyesen a gyakorlatokra, mivel a vírus miatt nem volt kötelező, nekem meg így volt kényelmesebb), én vagyok jelenleg a legjobb pozícióban kb. 50,1 ponttal a maximális 60-ból. Még a tavaszi szünet után potenciálisan 3 ponttal növelhető lesz a dolog, vagyis akár 53 is lehet belőle.
    Ami a lényeg, hogy mivel a tárgy teljesítéséhez 40% a követelmény, jelenleg a mi 11 fős, s a Geography & Outdoor Education szakosok kb. 20 fős csoportjából – ezt a tárgyat összevonva kapjuk velük együtt, s a tényszerűség kedvéért le kell írni, hogy közülük ketten is jobban állnak, mint én – nagyjából 5 diák van még, akinek matematikai esélye van elhasalni, a többiek akkor is átmennek, ha a vizsgán nem szereznek egy darab pontot sem. Feltehetően nem szeretne a tanerő szeptemberben pótvizsgákat tartani.
    Ez persze megnyugtató, ahogy az is, hogy az elérhető 40-ből még 20 pontot sem kell szereznem a vizsgán a legjobb jegy (70%+) eléréséhez, de azért ennél valószínűleg jobban kéne szerepelnem, mert utalnak arra jelek, hogy bír az oktató, dacára annak, hogy egyáltalán nem érdekel az órája és nem is szoktam figyelni. Az nem lenne szép, ha ő is szembesülne vele, hogy magasan tojtam az egészre.

    A folklór második beadandóját is sikerült meghekkelnem, bár ez nem volt szándékos. A feladat egy nyolcperces prezentációt ír elő, mégpedig egy ír ünnepről, annak folklife és folklore vonatkozásában is (nem tudom, ezeknek melyik magyar terminus technicus feleltethető meg). Nos, mivel patriknapi (holnap lesz, sok boldogságot annak, akit érint) vagy halloweeni témában nem akartam bővíteni a művek sorát, teszik azt elegen, így keresni próbáltam valami viszonylag kevésbé ismert darabot. Mondanom sem kell, nekem mind az.
    Böngészés közben kiderült, hogy a modern ír ünnepek közé sorolhatóak különböző muszlim beütések és még a holdújév is. Hát, ha már így hozta a sors, egyeztettem, s mivel szerencsére nem ágált az előadó sem az értelmezés ellen, így kínai újévi prezentáció született. Nem mintha túl érdekes lenne, mert a legközönségesebb kínai ünnep, de legalább olyan téma, amibe nem kellett érdemben energiát fektessek.

    Jól alakul az ír történelem és a német is, előzőből beadandók, utóbbiból vizsgák lesznek. Szerencsére egyik sem veszélyes. Aztán ennyi.
    Fura, de tényleg el is megy egy tanév. Egészen gyorsan. Így már nem is tűnik olyan távolinak a diploma meg az állampolgárság. Na meg Kína a végén…

  • Vakcinadiplomácia

    Szerencsére elkezdtünk kilábalni ebből a csúfságból. Az út vége még odébb van, de most már legalább zajlik az oltás. Már ha van mivel.

    A leginkább felkapott nyugati gyártók kapacitása erősen korlátozottnak tűnik, s jó előre elhappolta a készleteket a fejlett világ. Az EU részeként mi ebből még jól jöttünk ki – akár ír, akár magyar viszonylatban nézzük –, a bolygó nagyobbik fele ellenben magára maradt. Ezen nincs mit csodálkozni, az erősebb kutya génjei öröklődnek tovább, moralizálni felesleges. Teljesen érthető, hogy minden ország a saját lakosságát priorizálja.

    Vannak azonban játékosok keletebbre is. Az oroszok maguk is erős gyártási problémákkal küzdenek, így valószínűleg mérsékelten veszik ki a részüket a történetből (legalábbis egy darabig még). Az AstraZeneca indiai vakcinája becsődölt a célterületen, leghamarabb őszre ígérik a javítást.

    Csak egy szereplő maradt, aki viszont szárnyal és minden létező babért igyekszik learatni: Kína. Bár a saját, közel másfélmilliárdos lakosságát beoltatni sem kis feladat, Kína megteheti, hogy a vakcinációs programja relaxált légkörben haladjon előre. A hatóságok hathatós intézkedéseinek hála, az országban normálishoz közeli állapotok uralkodnak már bő fél éve, s minden új gócot csírájában fojtanak el. Ma éppen 2 (!) új esetet találtak, s a kezdeti kitörés óta a legrosszabb napon sem érte el a szám a 200-at.

    Forrás: Xinhua

    Mivel a belföldi helyzet kezelhető, Kína most gőzerővel igyekszik kihasználni a vakcinák jelentette előnyöket. Természetesen van egy jól értelmezhető monetáris haszon, hiszen a vásárlók fizetnek a hatóanyagokért. Bár nyugaton erős szkepticizmussal állnak hozzájuk, ádáz harc dúl a világban értük. (Nagyjából ennek is köszönhető, hogy Kínát erősen mérsékelten érdekli, ha az EU-ban kifogásokkal élnek. Van bőven kinek eladni. Ezzel a piaccal eleve nem számoltak.)
    Kínától vásárol Délkelet-Ázsia, Pakisztán, az arab államok nagy része, Brazília, Peru, Mexikó, Chile – lényegében a fejlődő világ teljes fizetőképes része. A kevésbé szerencsés térségek számára eredetileg India lett volna a megoldás, a náluk gyártott, olcsósított AstraZeneca vakcina révén. Az első egymilliós dózis el is jutott Dél-Afrikába, azonban úgy fest, hogy hatása az új, helyi vírusvariánssal szemben nagyjából a placebóval megegyező mértékű.

    Itt jön kézbe a vakcinadiplomácia, mint a puha diplomácia új eleme. Kína kapacitásai lehetővé teszik, hogy néhány millió dózist gond nélkül áldozhassanak imidzsépítésre. Több mint 50 szegény országnak visznek (inkább jelképes, nagyjából az egészségügyi személyzet oltására elegendő mennyiségű) oltóanyagot, elsőként Zimbabwe kap egy kétszázezres szállítmányt.
    A beszállítók híján egyelőre erősen céltalan Covax program – ez lenne hivatott a fejlődő országok számára az oltást rendelkezésre bocsátani, eddig jobbára csak anyagi felajánlások érkeztek, ténylegesen szétosztható hatóanyag nem nagyon, máshová kell – részére is felajánlottak tízmillió vakcinát. Ennek véglegesítéséhez még kell az anyagok WHO általi jóváhagyása, amit előreláthatóan március elejére kapnak meg. Ha ez megvalósul, úgy már a Covaxba érkező pénzeken is lehetővé válik további kínai vakcinavásárlás.

    Az elemzői vélemények Kína afrikai, latin-amerikai és karibi pozícióinak további javulásával számolnak, ami Afrikában inkább a már jelenleg is egyre jelentősebb kínai hegemónia bebetonozását jelenti. Ezen nincs mit csodálkozni: az optika soha nem látott módon kedvező. Amíg a nyugati, gazdag államok magukkal vannak elfoglalva, Kína ténylegesen jön és segít. Természetesen nem altruista motivációktól fűtve, de ne legyünk naivak, a többi szereplő sem agenda nélkül érkezne, ha tehetné.


    Bár a nyugati sajtóban erről nem nagyon olvasni, Kína jött, látott és győzött. Tavaly ilyenkor nagyon nem így tűnt, de az ország a pandémia nyertese lett. Amihez kellett szerencse is, de leginkább komoly munka eredménye.

    Egyébként boldog holdújévet!

  • Az ág is húzza

    Elkezdődött 26-án az új félév, s vele együtt a tanulás jelentette kihívások is. Na jó, olyanok nincsenek igazából, bár a gleccserekkel kapcsolatos tudásom lényegesen jobban bővült, mint ahogy azt valaha is elképzeltem. Most már olyan dolgokat is tudok, mi az a cirkuszvölgy. Nagyon izgi.

    A társadalom és környezet címen futó órám, ami kapcsán a lápos esszét írtam, is fut tovább és oktatóm szerencsétlenségére most a népesedés a téma, kiemelt fókusszal Kína demográfiai trendjeire. Eddig is komoly kételyeim voltak a szakértelmét illetően, de most már egyértelmű a dolog, miután olyan területre tévedt, ahol én vagyok tájékozottabb. Próbáltam megkedvelni, de nem megy, most meg még szerencséje sem volt. Így járt.

    A félév amúgy sokkal könnyebb a korábbinál, kevesebb az óra, miután elfogytak a bevezető kamutárgyak (informatikai felkészítő és egy Learning and Innovation Skills nevű förtelem, ahol olyan hasznos dolgok történtek, mint pl. videónézés arról, hogyan kell széken ülni). Mindössze öt tárgy maradt, annak is a nagy része német, amit amúgy egészen csípek. Meglepő módon. Néhai, orosztanárból átképzett oktatóimnál jobban teljesít a jelenlegi tanerő, s így sok dolog értelmet nyert, ami korábban nem. Na meg az sem utolsó szempont, hogy tényleg babalépésekkel haladunk, így nem kell semmit sem tanulni.
    Igyekszem majd pótolni az elmaradásokat, csak januárban férjem is itthon volt három hetet, ami kissé megviselt idegileg. De már kezdek regenerálódni.