• Címek

    A bejegyzés szólhatna arról is, hogy milyen kaotikus az írországi lakcímügyi helyzet, például az ingatlanok harmada nem rendelkezik egyedi azonosítóval. Egyszer talán születik is majd egy ilyen írás, ezúttal azonban valami sokkal banálisabb dologról van szó.

    Most már több, mint negyedszázada annak, hogy elkezdtem ismerkedni az angol nyelvvel. Az idők során egészen messze jutottunk, de ezzel feltehetően a blogom olvasói is tisztában vannak. Bár tényleg egyértelműen az erősségeim közé sorolható ez a nyelv, 1-2 kifejezéssel mindig is hadilábon álltam. Az egyik ilyen az address volt. Nagyjából 1-2 éve csak, hogy stabilan jól írom le, mert kiemelten odafigyelek rá, de előtte valamiért kitartóan elmaradt az egyik d. Ezt sosem tudtam magamnak megmagyarázni, s a koboldföldei felsőoktatás bugyraiba kellett elmerülnöm, hogy végül rádöbbenjek a bosszantó megfejtésre.

    Írtam, hogy a választható tárgyam a német lett, mely nyelvet négy évig még az általános iskolai tanulmányaim során okították nekem, nem túl hatékonyan – bár az sokat elárul a helyi viszonyokról, hogy a németből érettségiző csoporttársaim talán úgy 5%-át tudják annak, ami nekem a 26 évvel ezelőtti dolgokból megmaradt. Nagyon lassan haladunk, de valamelyik nap felbukkant egy kifejezés, az Adresse. Én meg megvilágosodtam.

    Ha néhai némettanáraim még élnek (a rövid idő ellenére volt három is), valószínűleg sűrűn csuklottak. Centenáriumi korban lévő nőági felmenőikről már nem is szólva…

  • Enyhítési kilátások

    Koboldfölde októberben vesztegzár alá került, tekintve hogy a vírus hullámai egyre komolyabban ostromolták szigetünk partjait. Ötös fokozatba kapcsoltak, nagyjából minden nélkülözhető bolt és munkahely bezárt, a lakosság pedig a lakóhelye 5 km-es körzetében rekedt. Természetesen szomszédolni sem lehet.

    A hathetesnek tervezett intézkedés bevezetése idején napi ezer körüli esetszámok fordultak elő, ami nagyjából szinkronban volt az akkori magyarországi értékekkel. Leszámítva, hogy itt preventív módon is tesztelnek, férjem munkahelyén tegnap volt a negyedik alkalom.

    Az elképzelés december elejére 50-100 fős célkitűzéssel, s kétlépcsős enyhítéssel számolt, de ez a terv nem valósult meg, még mindig 200 felett diagnosztizálnak naponta. A kabinet csütörtökön vagy pénteken hoz döntést, miután szerdán szakvéleményt kap az egészségügyi szakértőktől. A kiszivárgott hírek szerint december 1-jén újra a vészhelyzet hármas fokozata lép majd érvénybe, ami lehetővé teszi, hogy kinyissanak a boltok, s a karácsony legalább minimálisan tágabb családi körben valósulhasson meg.

    Bár nem akkora csökkenés jött össze, mint remélték, az eredmény így is szép, s mivel időben léptek, az egyik legjobb mutatónk van az egész kontinensen. Szerencsére a lakosság is együttműködő. Ha szerencsénk van, talán most már kitartunk újabb fokozott restrikciók nélkül az oltásig. Ami minden jel szerint már a kanyarban van.

  • Porszívónk kálváriája

    Említettem, hogy kapunk ajándék porszívót, hála a posta lehalásának. Ez utóbbi egyébként állítólag úgy jött össze, hogy a szokásos küldeményszám húszszorosa került a rendszerbe, miközben ezzel párhuzamosan lassult a feldolgozás, hála a vírus miatti szigorított postai óvintézkedéseknek. Valahogy azóta ezen túljutottak, most már rendesen zajlik a kézbesítés.

    No, de amikor ez a derék masina volt soron, még nem így volt. Miután kínkeservesen felbukkant Dublinban, útnak indult Athlone felé. Ez egy tipikus pontja minden felénk tartó küldeménynek, van egy mail center a városban. Kicsit álldogált is, majd elindult Castlereaba, ami egyébként útba is esik, de sosem állt meg semmink náluk. Ezúttal igen. 4 napot volt ott, majd elküldték az ellentétes irányba, Portlaoise-be. Mint kiderült, ott is van egy mail center. Portlaoise-ből visszakerült Dublinba, majd Athlone-on át végül tegnap megjött Castlebarba.

    A történet térképen. A magyarázat szerint tévedésből került Castlerea-ba, de onnan nem tudták átirányítani hozzánk, így ment vissza a fővárosba.

  • Veve megállíthatatlanul tör előre

    Először is, szerencsére minden beadandómat letudtam, s most egy három hétig semmi dolgom. Évfolyamtársaim most állnak nekik, de lássuk be, késő tizen-/kora huszonévesen nem várható el a nyugger mentalitás, legalábbis nem túl szerencsés dolog, ha mégis.

    Kijött viszont az ír történelmes első beadandóm eredménye, amit 74%-kal honoráltak, legnagyobb megelégedésemre. Legfőbb konkurenciám, egy huszonévei közepén járó hölgy 70-et kapott, így lassan azt hiszem, egyértelmű lesz, ki a vezető okostojás a felhozatalban. A többiek nem nagyon szólnak bele ebbe a versenybe, attól tartok.

  • Hogyan jussunk ingyen porszívóhoz? Vagy épp csizmához…

    A posta haldoklása Magyarországon nem számít rendkívüli eseménynek. A csomagok esetlegesen érkeznek meg, kézbesítési kísérlet ritkán fordul elő, s különösen az ünnepi időszakban rendkívül megnő a teljesítési idő. Nem újdonság.

    Írország ellenben más. Itt az Anpost kifejezetten megbízható, precíz és gyors. Elég sok cucc érkezett hozzánk általuk, nincs velük probléma. Békeidőben legalábbis.

    Most azonban a lezárás miatt állítólag sosem tapasztalt mennyiségű forgalom zúdult a nyakukba, ami alatt megadták magukat. A tengerimalacok máskor 2-3 nap alatt kézbesített szénája két hét alatt ért ide, a nyomon követés tanúsága alapján ebből egy hetet a feladás helyszínén, Wicklowban töltött el. Amikor végül útjára bocsátották, az athloni depóban is pihent még két napot. Szerencsére nem várjuk meg soha, hogy fogytán legyen az ellátmány, így ebből nem lett baj.

    Rendeltünk azonban egy porszívót is. A lockdown nem befolyásolta az időzítést, csak így volt kényelmesebb. A csomag az Amazontól jött, s elvileg alig néhány nap alatti teljesítést ígért. Ebből végül 9 nap után sem lett semmi, viszont megnyílt a pénzvisszafizetés lehetősége, amivel éltünk is. Ekkor már tudtunk a posta állapotáról, így sejtettem, hogy nem veszett el, csak valamiért 6 nappal a nekik való átadás után sem sikerült megjeleníteni a postai nyomkövető rendszerben.

    A pénz visszajött, majd tegnap az értesítés is, hogy a készülék Dublinban van, s 3 nap alatt kézbesítik. Közben már Athlonig jutott. Egy ismerős házaspár hölgy tagja hasonlóképp lett gazdagabb egy ingyen csizmával.

    Azért ha tudom, jobb modellt választok.

  • Picit elhavazva

    Sajnos a rövidebbre szabott félév azzal is együtt jár, hogy rövidebb idő alatt kell teljesíteni a beadandókat, ráadásul egy kivételével az összes előadó folyamatos értékelést választott a vizsga helyett, így nem lehet mindent az utolsó hetekre halasztani.

    Utóbbi már amúgy sem menne nekem. Ilyen téren is kezdek nyugdíjas mentalitást felvenni. Már nem csak elindulok mindenhová időben (vagyis inkább fél órával hamarabb, mert mi van, ha közbejön valami), de mint kiderült, a kiosztott feladatokat is igyekszem jóval határidő előtt letudni, hogy ne legyen rá gond. Így most épp öt iromány vár rám, amiből egyet már magamhoz képest is hamar elkövettem, s egy másikat, az összes közül a legocsmányabbat, pedig holnapra fogom befejezni, miután két és fél napom már ráment. Lehet, hogy túlteljesítem az elvárásokat, s elég lett volna az órákon is előkerült két anyagot hivatkozni (mennyivel könnyebb lett volna!), de most már nincs mit tenni, a háromnegyede elkészült. Nagyon izgalmas, a tőzeglápok védelmét taglalja. Bár az itteni szúnyogok valami érthetetlen módon szinte kizárólag madarakat kínoznak – ez nem vicc! –, a részemről lecsapolhatnák mindet, ökológiai jelentőségük ide vagy oda.

    Ugye milyen cuki? Főleg, hogy utolsó akadémiai megnyilvánulásaim idején még anyanyelven írtam és lábjegyzetes módszerrel hivatkoztunk. Ezt a Harvard-módszert még szokni kell.

    Szerencsére a másik három cucc lényegesen egyszerűbb lesz. Azok közül csak egyhez kell hivatkozásokat használni, a többit csak össze kell dobni. A terveim szerint legkésőbb jövő hét végére azokat is elrendezem (közben még fel kell készülni november 10-re egy geológiai kvízre is), s azután viszont már mindössze két, egyelőre még részleteiben nem ismert írnivaló marad, de azok már december második felére kellenek csak. Ja meg az interjú, de az élvezetes lesz.

    A lényeg, hogy a blog most egy kicsit háttérbe szorul, mert tényleg nincs időm. De már nem tart soká.

  • Első értékelés

    Ma este megkaptam az első valamirevaló beadandóm értékelését. Még kettő lesz, az egész a Mengsi apósával tervezett interjúmról szól, ez az első csak 10%-ot ér a kurzus teljes eredményéből.

    Az osztályozás rendszere ötös skálán mozog. Elvileg százalékos a jegy, az egyes kategóriák pedig egy-egy sávot ölelnek fel az alábbi módon:

    • 40% alatt sikertelen,
    • 40-49%: átment, de rengeteg javulás szükséges
    • 50-59%: jó, de sok területen javítani kéne – (Merit 2)
    • 60-69%: jó, csak apró javulás szükséges –(Merit 1)
    • 70% felett nagyon jó, kiváló – (Distinction)

    A gyakorlatban 80% fölé nem lehet menni. Erre nincs létező szabály, csupán valami íratlan dolog, de ez számít a tényleges maximumnak. Túlzott jelentősége sem lenne túl sok, mivel a szöveges értékelés a lényeg (pass, merit 1/2, distinction).

    Egyelőre elégedett vagyok magammal. Lehetne több is a pont, ha natív lennék és nem lenne az a 4-5 stilisztikai hibám, amit elkövettem. Bele kell jönni, de kezdetnek jó. Főleg, hogy amit eddig tudok, az alapján nem ezt az eredményt produkálták mások.

  • Ötödik szint

    A kormányzat ezekben a percekben jelenti be, hogy szerdától hat hétre bevezetik a járványellenes intézkedések legmagasabb szintjét: az ország összes megyéjében az ötfokozatú skála ötödik, legszigorúbb kategóriája lép életbe.

    Négy hét után felülvizsgálat jön, decemberben pedig remélhetően ismét a hármas, karácsonyra pedig a kettes, csak enyhén restriktív besorolás.

    Részletekkel holnap.

  • Szigor

    Ahogy romlik a pandémiás helyzet, bővül a korlátozások köre is. A teljes lezárást természetesen el akarják kerülni, mert elég sokba fáj. Írország gazdag, de azért megérezte a büdzsé a segélyezést.

    A jelenleg aktuális, a vírussal való együttélés kereteit megfogalmazó rendszer szerint ötös skála jelzi a helyzet súlyosságát. Minden egyes ír megyét ebben helyeznek el, s az egyes besorolások eltérő korlátozásokkal járnak együtt.

    Mayo eleinte, a vidéki területek zöméhez hasonlóan a legenyhébb, egyes csoportba került. Ezt úgy 2-3 hete hármasra emelték az egész országban. A legújabb változás pedig 4-es kategóriába sorolta be a brit határral érintkező három területet.

    A mellékelt képekhez képest még extra lépésként újra felfüggesztették a más otthonokba történő látogatásokat is.
    A Magyarországon teljesen elharapódzott összeesküvés-elméletek itt csak nagyon marginálisan vannak jelen, ami egyértelműen üdítő jelenség. A legtöbb ilyen teória főleg kelet- és közép-európai migránsok körében terjed, akik feltehetően a kibocsátó ország közösségi csoportjaiból tájékozódnak. A bennszülöttek szinte kivétel nélkül tartanak a kialakuló helyzettől.

    Utóbbi egyébként még mindig nem annyira tragikus, de egyértelműen romlik: már mértek napi ezer esetet is. Ehhez tudni kell, hogy folyamatosan, preventív módon is tesztelnek. Férjem munkahelyén már másodszorra voltak kinn, legutóbb fülön is csíptek néhány hordozót – szerencsére másik részlegen.
    Néhány hét, amíg kiderül, az új intézkedések beváltják-e a hozzájuk fűzött reményeket. Ha muszáj, majd jön az új leállás.

  • Hogy mit is tanulok

    Bocs, ha esetleg unalmas már megint az iskolával jönni, de konkrétan ez uralja most az életem, így aztán leginkább ezzel kapcsolatban van miről megnyilvánulni.

    Azt már említettem, hogy történelem-földrajz szakon okítanak, amely egy négyéves program, s elvégzését honours bachelor’s degree-vel jutalmazzák a végén. Ez az ír National Framework of Qualifications besorolása alapján 8-as szintű képzés, a 9-es a master, a 10-es pedig a doktori fokozat. Akadnak diákok, akik az érettségi (level 5) után valamiért csak 6-os vagy 7-es szintű kurzusra vágynak (ún. higher certificate ill. ordinary bachelor degree), ők két illetve három évet tanulnak ezért. Hogy egyszerű legyen, ezen a szakterületen mindhárom szint eleje ugyanaz, így a jelenlegi társaim nagy része harmad- illetve negyedévtől már nem lesz velem – a 13 diákból csak öten csináljuk a négyéves kurzust. Ez mondjuk még változhat, elviekben számukra is adott lesz a folytatás lehetősége, némi papírmunkát követően, illetve mi is kiszállhatunk idő előtt, s bezsebelhetjük az alacsonyabb képesítések valamelyikét, ha addig eljutottunk a visszavonuló előtt. Most úgy tűnik, ketten már elkallódtak a 13-ból, egy hete eltűntek nyom nélkül.

    Mivel elsőéves vagyok, most van egy csomó hülyeség a moduljaim között. Két darab is a felsőoktatásra való átállást megkönnyítendő született, s olyan esszenciális tudással lát el, mint pl. a másolás és beillesztés használata. Mondjuk ahhoz képest tetten érhető a fejlődés, hogy annak idején az ELTE hasonló óráján az egér használata is szóba került. Az óraszámokkal nem fukarkodnak: ez a két modul heti 5 órát takar, szerencsére állítólag csak az első félévben lesz hozzájuk szerencsém.

    A választható németről már írtam, így lapozzunk a szakmai részhez. Nem túl izmos: két földrajzi és két történelmi tárgy jutott. Akad természetföldrajz, főképp geológia, egy meglehetősen problematikus benyomást keltő előadóval, míg a másik modul, a humán geográfia egy fokkal izgalmasabb lehetne, ha nem lenne teljesen bugyuta szintű. Igaz, bevezető, majd talán később komolyodik. Tanulunk az ír történelemről is, szerencsére az 1700-as évektől indulva. Ebben az a kihívás, hogy gyakorlatilag semmit nem tudok róla. Tananyagként nyilván sosem szerepelt, a személyes érdeklődésem pedig nem mondhatom, hogy túl mély lett volna korábban Koboldfölde iránt. Az átlag nem írnél többet konyítok hozzá, de ez azért nem túl sok. De majd belejövök.

    A legutolsó modul pedig a folklór. Elsősorban, de nem kizárólagosan a szigetre koncentrál, s noha annyira nem hoz lázba a téma, aránylag érdekesen alakul eddig. Az első év fő projektje egy interjú, ami a pandémiára való tekintettel online is elvégezhető, s így nem feltétlenül kell helyben fellelhető forrást találni hozzá. Én a falusi Kína nyolcvanas évek beli helyzetét választottam magamnak, mint témát, alanynak pedig Mengsi apósát. Ehhez legalább értek és még érdekel is.

    Az első két hét tapasztalata érdekes. Nagy megelégedésemre az oktatók érthetően beszélnek, én pedig valószínűleg egészen tűrhető módon megtanulok majd írni angolul, ha marad a nagy számú beadandók rendszere. Ez egy merőben új terület, s szoknom kell az angol tipográfiát is, de serkentőleg hat az agyamra.

    Eddig bejön a suli. Egészen hasznos dolgok is ragadnak rám. Ami sose baj.