Kína tartományai: Jilin

Jilin Heilongjiangtól délre, Belső-Mongóliától keletre, Liaoningtól északra fekszik. Keletről hosszan határos Észak-Koreával, kis szakaszon Oroszországgal, s egyben a koreai kisebbség kínai központja is.

Jilin elhelyezkedése Kínán belül

Heilongjianghoz hasonlóan alakult Jilin története is, de mai területének egy része komoly történelemmel rendelkezik: a különböző koreai királyságok uralma alatt állt.
Tartósan a mandzsu dinasztia alatt vált a birodalom részévé, s az udvar ugyanúgy tiltotta a hanok számára a betelepülést. Az orosz előretöréssel az akkori Jilin még rosszabbul járt: az óriási tartomány területének zömét elbukta, beleértve az Usszuri teljes túlpartját, a mai Vlagyivosztok környékét és még Szahalint is.

A veszteségek ellenére Jilin mérete ma is átlagosnak tekinthető, mintegy 190000 km2.
Mivel délebbre fekszik, mint HLJ, mezőgazdasági szempontból sokkal jobban hasznosítható, s mint ilyen, jobban be is népesült, cirka 28 millió ember otthona.
A japán bábállam, Mandzsukuo központi részét foglalta el, s a nem túl kedvelt ellenséges hatalom Jilinben is megalapozta a nehézipar alapjait.
A székhely, egyben Mandzsukuo egykori fővárosa, Changchun azóta is a gépgyártás, különösen a gépjármű- és vasúti szerelvénygyártás kiemelt központja. Közvetlenül mellette található a kettes számú nagyváros, a tartománnyal megegyező nevű Jilin. Utóbbi a Népköztársaság kikiáltása idején egy ideig tartományszékhely is volt, miután ekkoriban Changchun tartományi jogú városként működött.
Ezt a helyzetet aztán Északkelet-Kína közigazgatási átalakításával párhuzamosan gyorsan felszámolták, s létrejött a maival megegyező Jilin tartomány. A kulturális forradalom alatt területe csaknem duplájára bővült és határossá vált Mongóliával is Belső-Mongólia szétverése és a szomszédos tartományok közötti felosztása miatt, de ezt a döntést a hetvenes évek végén visszavonták.

Vasúti szerelvények készülnek Changchunban (fenn),
az észak-koreai legendárium szerint a Pektu szent hegyén született Kim Dzsongil, néhai diktátor (lenn)

 

A koreai határvidék mentén fut végig a sok helyütt festői szépségű Changbai-hegység, erre található a tartomány legmagasabb pontja, a koreaiak szent hegye, Pektu, 2744 méterrel a tengerszint felett. A hegy közvetlenül a határon található, s az észak-koreai mitológia szerint a pár éve elhunyt Kim Dzsongil szülőhelye is egyben.

 

A tartomány északnyugat felé folyamatosan alacsonyodik, ezzel párhuzamosan egyre nagyobb a népsűrűség és egyre több a termőföld is.

A leginkább érintetlen, ritkábban lakott részek az országhatár mentén találhatóak, az itt fekvő kiterjedt erdőségek egyben Jilin fejlett faiparának is alapjai. Ugyancsak ennek a vidéknek köszönhető, hogy Jilin hagyományosan a kínai természetes gyógyászat fellegvára is. A méltán híres ginzeng termesztése mellett megannyi gyógynövényt szednek össze errefelé évről-évre, nem kis bevételt termelve.

Ginzeng Ji’an városából

A lakosság 90%-a ma kínai, de több mint egymilliós koreai kisebbség is él itt a közel egymillió mandzsu, s némi mongol és hui etnikum mellett.

 

A koreaiak elsősorban a yanbiani koreai autonóm prefektúra területén élnek. Bár számarányuk az autonóm régió megalakításakor még 60% körüli volt, mostanra alig több mint 30%-át teszik ki a lakosságnak. Ennek több oka is van, amihez érdemes kicsit belenézni a kínai koreaiak történetébe.

Noha a mai Jilin egy része tartozott a Kogurjó királyság fennhatóság alá is, ennek etnikai nyomai alig tapasztalhatóak. A Mandzsúriában élő koreai kisebbség csaknem egésze a 19. századtól kezdve érkezett. Elsősorban a félszigeten tapasztalható gazdasági nehézségek okozták a nagymértékű migrációt, majd még egy utolsó nagyobb hullámot Korea 1910-es japán annexiója keltett.

A mandzsúriai koreaiak a kínaiakkal közösen harcoltak a japán megszállók ellen, számuk a második világháború végén mintegy kétmillióra rúgott. Korea felszabadulásával párhuzamosan majdnem a felük hazatért, mintegy egy és negyedmillióan maradtak Kínában.

Jilin nyelvi térképe. A sárga a han, a kék a koreait jelenti. A kéken jelzett részeket csaknem teljesen lefedi a koreai autonóm prefektúra.

 

Az 1952-ben megalakult autonóm régióban biztosított az anyanyelvi oktatás a felsőoktatást is beleértve, hivatalos nyelv a koreai, ennek ellenére némi asszimiláció bekövetkezett, de ez természetes folyamatként játszódott le, s feltűnően a 90-es évek óta tapasztalható.

Nagy csapást mért a koreaiak létszámára a nagy ugrás és a kulturális forradalom. Különösen az első, amikor a maói őrület hatására vidéken tömeges éhezés és éhhalál tombolt. A helyi koreaiak nagy számban keltek át Észak-Koreába, ahol a szovjetek bőkezű támogatásának hatására akkoriban bőven volt élelem.
Hogy a KNDK-ba visszatérő koreaiak később milyen vegzálásnak voltak kitéve, az már egy másik történet.

A folyamat azóta gyökeresen megfordult. Több százezerre tehető a Jilin határmenti körzeteiben élő észak-koreai migránsok száma, de illegalitásuk és állampolgárságuk miatt ők nem szerepelnek a népszámlálások statisztikáiban.

 

Jilin idegenforgalmi szempontból is elsősorban a koreai határvidékre összpontosít. A Kogurjó-dinasztiához kapcsolható sírhelyek és feltárások a világörökség részét képezik. A Pektuszan, bár a kínaiak szemében nem örvend akkora tiszteletnek, mint a koreaiakéban, szintén kiemelt turisztikai látványosság természeti szépsége okán.
A Dél-Koreából érkező turisták nagy száma különösen az autonóm prefektúra területén szembeötlő.

A Pektu festői hegye (fenn),
síparadicsom (lenn)

 

A hegyekben épültek ki Kína legjelentősebb síparadicsomai is. Bár a téli sportok még nem kimondottan számítanak népszerűnek az országban, különösen most, a pekingi téli olimpiára készülve egyre nagyobb szerepet kapnak.

Jilin simán megér egy vizitet.