• A dobhártyám megmenekült

    A gyógyszereknek hála elkezdett szelelni a fülem. Már tegnap este is éreztem egyszer, hogy távozott némi folyadék, de ma nemrég már a Valsalva manőver (befogott orr, becsukott száj melletti levegőkifújás esetén idővel meg kell nyílnia a fülekbe tartó csatornának) is működött.

    Nagyságrendekkel komfortosabb most már, egészen biztosan helyre fogok jönni, s ennek őszintén örülök. S ez miért jó a dobhártyának? Hát, ha a folyadék csak gyűlik és nem távozik, úgy idővel kilyukasztja a dobhártyát, vagy ezt megelőlegezendő az orvos vág rajta egy apró nyílást, hogy a folyadék kifelé el tudjon távozni, de a dobhártya szépen forrjon össze. No, ez szerencsére nálam el fog maradni! Juhéj!

  • Kórházasdi

    Örömmel jelentem, már lényegesen jobb a közérzetem, azonban az állapotom még nem az igazi, ami miatt ma kénytelen voltam felkeresni a közelben lévő szakrendelést. De kezdjük az elején.

     

    Még a thaiföldi utazás előtti héten elkezdtem megfázásos tüneteket produkálni, de aztán ebből a kórból már majdnem kilábalni látszottam az indulás idejére. Jött viszont a repülőgép légkondija majd a Pattayába tartó kisbuszunk hűtése, s a még nem teljesen megjavult immunrendszeremnek ez elég is volt, hogy a helyzet újra súlyosabbra forduljon. Nem volt semmi extra gáz, enyhe láz, takony, köhögés, de ez határozottan elég volt ahhoz, hogy ne legyen túl sok életkedvem odaát.
    Végül hazarepültünk, s a visszautat követően sikerült a fülemet is bedugasztani. Leszállás után órák teltek el, mire már normálisan hallottam, de valami hallójárati folyadék és enyhe dugulás azóta is érezhető volt.

     

    Akkoriban azért a többi tünet zavart jobban, s így szombaton szereztem is a nyelvsuli melletti gyógyszertárból köhögéscsillapítót meg valami más tablettát is a kórságokra, s még Iso is adott C-vitaminos pezsgőtablettát. Egy órát tanítottam is, mert már nem tudtak volna pótolni, de aztán eljöttem, s holnapig nem is megyek még.

     

    Tegnap már jobban kezdtem lenni, s az ágyból is kikecmeregtem, ahol lényegében egész nap az időt töltöttem addig. A jobb fülem viszont azóta sem akart megjavulni, így ma kénytelen voltam meglátogatni a kórházat. Önállóan eddig először kínai pályafutásom során.

    A Bantian Kórház nagyon közel van hozzánk, s normális, átlagos intézmény. Belépéskor regisztráció és kartonvásárlás (egy füzet, amiben a kórházi látogatásokat rögzítik) másfél yuanért, majd irány a negyedik emeleti szemészet és fül-orr-gégészet összevont osztálya.

     

    img_20170411_152029.jpg

    img_20170411_152035.jpg

     

    Egész keveset kellett várnom, majd közöltem az angolul semmit nem beszélő személyzettel, hogy taknyosan repültem, s most szépen eldugult a fülem. A protokollnak megfelelően ekkor megrendelik a szükséges vizsgálatokat, kezeléseket, amikért fizetni kell a földszinti pénztárban. Miután ez kész, lehet visszamenni.

     

    Vissza is mentem, ahol szépen megkamerázták a füleimet. Sosem láttam még a dobhártyámat, s nem is feltétlenül ragaszkodtam volna hozzá, de annyiban mindenképp örülök, hogy láttam, hogy ez egyúttal azt is jelenti, hogy ép és semmi baja egyiknek sem. A hallójáratot borító szőröcskék ritka gusztustalanok, most már ezt is tudom.

    Mivel az előírt második vizsgálat csak dobhártyasérülés esetén lett volna aktuális, így az kimaradt, s a procedúra végén visszaadták az árát. Így a vizitért és a kamerázásért cirka 80 yuant, vagyis olyan 3500 ft-ot fizettem.

     

    img_20170411_210633.jpg

    A két dobhártyám, cukik ugye? Az egyik képen látszik a fülben lévő folyadék, ha hozzáértő szem figyeli (fenn),
    a vizsgálatkérő és diagnózis tartalmazó lapocska, amely kimondja a középfülgyulladás tényét (lenn)

    medres.jpg

     

     

    A kamerázásból megállapítást nyert, hogy középfülgyulladásom van, a jobb fülemben folyadékkal, a bal rendben van. Az előzőleg itthon elvégzett Valsalva manőveres tesztelés alapján ez sejthető volt sajnos.

    Kaptam orrsprayt, amitől remélhetően szépen elmúlik majd a duzzanat és átjárható lesz az orrüreg és a hallójárat közötti csatorna. Ugyancsak kaptam antibiotikumot és egy meglehetősen undorító ízű, meleg vízben oldandó és naponta háromszor felhörpintendő port is. A gyógyszerekért is nagyjából 80 yuant fizettem, így összesen 160-ba került a kirándulás. Három nap múlva mehetek vissza.

     

    Remélem, hamar elmúlik. Szerencsére nem fáj. Ha a teljes gyógyulás előtt kell menni Belső-Mongóliába (amit még nem tudok), akkor muszáj lesz vonatoznom.