• Útra fel!

    Kicsivel több mint egy óra múlva jön értem a sofőr, s visznek Wuhanba a reptérre. 
    Ha nehezen is, de sikerült belepréselnem minden cuccomat a bőröndbe, azzal együtt, hogy a kézipoggyász is rendesen ki lett tömve. Néhány apróságot, többek közt a laptopot, még el kell pakolni, de az természetesen az utolsó lesz a sorban.

    Reméljük, a hazaút során minden rendben alakul, s kis szerencsével talán időben érek Shanghaiba is, s akkor még csinálok pár képet Kína legnagyobb városáról is.
    Az internetlefedettségtől függően még előfordulhatok Moszkvából is, de legkésőbb otthonról jelentkezem majd.

    Xianninget elhagyom. Kevésbé sajnálom, mint Fengjiet.

  • Hazaút előtti bolondéria

    Zajlanak az események, most már minden a hazaútról szól. Tegnap sikeresen – némi bonyodalmak árán ugyan – szereztem dollárt a kínai pénzem helyett, s a bőröndömet is úgy 70%-ban bepakoltam.

    Ma elindultam még egy utolsót a bevásárlóközpontba, s vettem minden hülyeséget, ami a kezeim közé került. Wokot! Mert hogy olcsó meg szép és mert az otthon kapható az gagyi, de wokot, istenem! Most cipelhetem hazáig. (Rizsfőzőt szerencsére nem vettem.)

    Jutott még pár adag szárított rák, mindenféle fűszerek, s jutottak ilyen-olyan olajok (erőspaprika, földimogyoró, szezám, stb.), szóval őszintén bízom benne, hogy beférek a tatyómba, s súlyproblémák sem lesznek.

    Zajlik közben az új blog körüli fejlesztgetés is. Zhongguo, azaz Kína névre hallgat majd, s előzetesként itt a leendő fejléc. Menet közben még változhat. 

     

    225104_090946066_2_5.jpg

  • Utolsó hét

    Ez is eljött, ez az utolsó hetem most Kínában.

    Ma reggel megkaptam a hátralévő kifizetések maradékát is. Holnap bankolás és pénzváltás a program, hátra van még egy nagyobb bevásárlás, s ezen kívül már csak össze kell pakolnom, s várnom a szombatot.

    A suli bonyolítja le a wuhani reptérre való eljutásom, így arra sem lesz gond. Menetrend szerint szombaton 17:05-kor szállunk fel Shanghai Pudong felé, s 18:40-re érünk oda.

    Shanghaiban aztán egy nagyobb pihenő lesz (amennyiben nem késik a belföldi járat, ellenkező esetben csak kisebb lesz az a pihenő), s vasárnap, hajnali 1:40-kor indulok el Moszkvába.
    Nyugat felé repülök majd, így az idő csalóka, de moszkvai idő szerint 7:20-kor már oda is érünk a tervek szerint, s onnan pedig 11:20-kor megy a gép Budapestre, hogy aztán a magyar időzóna szerint délben landolhasson is Ferihegyen.

    Ez a terv. Reméljük nagyon nem borul, vagy ha már muszáj, akkor nagyon borul, s némi kárpótlással kezdem újra a hazai életem.

     

  • Hazaút és Shanghai

    Na, megkaptam végre a járatok pontos adatait. Egy üdítő hír: már június 29-én otthon leszek, mivel Shanghaiból hajnali kettő előtt száll fel a gépmadár.
    Aeroflotos repülés lesz, de valószínűsítem hogy ez olyan nagyon nem fog rontani az élményen. Ha a tápanyagellátásnak akad valami köze a fuvarozó országhoz, akkor még jól is járhatok, mert az orosz étkeket szeretem. A Qatar, bár amúgy tényleg nagyon pöpec légitársaság, legnagyobb hátránya a kaja. Az ottani élelem gasztronómiai eredetét nehéz behatárolni, nekem legalábbis nem sikerült, annyi viszont tény, hogy se nem túl finom, se nem túl gusztusos dolgokkal nem sikerült még elkápráztatniuk. Oroszország anyácska most megmutathatja, mit tud.

    Seremetyevón elvileg 4 órát dekkolok majd, mielőtt elindulok a szép magyar fővárosba. Ha minden időben elindul, s nem törlik egyik járatomat sem, úgy már 11:55-kor Lisztferihegyen landolhatok. Az idő ellenében utazni mókás feladat, azért ennyire rövid látszólag az út.

    Miután Shanghaira jut némi időm júniusban, így a mostani hétvégén nem ejtem útban. Hogy mégse ostorozhassam magam, amiért nem szavaztam, végül arra a megoldásra jutottam, hogy egy hazai, a választásokat amúgy elkerülő ismerőst küldök el magam helyett. Roppant demokratikus megoldás, de neki nem lesz rosszabb, meg így nekem sem. Na nem mintha illúzióim lennének annak tekintetében, hogy ez számítana valamit is.

    A lényeg, hétvégén nem utazom.