Trump második elnöksége az eddig látottak alapján elég szokatlan változásokat látszik generálni a világban. Bár mindig hozzá kell tenni, hogy várjuk ki a végét, hiszen esetenként napi szinten változnak az elképzelések, az már önmagában elég bizarr fejlemény, hogy legfeljebb tippelni lehet, mikor mennyire érdemes az elnök úr aktuális kommunikációját figyelembe venni. És hát az sem volt megszokottnak nevezhető a transzatlanti kapcsolatok eddigi folyása során, hogy az Egyesült Államok elnöke a saját európai szövetségeseinek egyikét illető területi igénnyel állt volna elő.
Az csak a hab lehet a tortán, hogy ha tényleg orosz érdekeknek megfelelő módon kényszerítenek békét Ukrajnára, azzal együtt, hogy az eddig folytatott nyugati gyakorlat láthatóan nem működött és Európa gazdaságára nézve sem gyakorolt túl pozitív hatást.

Talán elsőre kevésbé várt jelenségek is felbukkantak az elmúlt hetek legalábbis unortodox eseményeinek farvizén. A spanyol vezetés arról beszélt, Európának önálló Kína-politikát kell vinnie, ahol maga határozza meg, Kína milyen területeken lehet partner, és mikor kell rá riválisként tekinteni, ahelyett, hogy pusztán az amerikai érdekeket szolgálnák ki. Liberális megmondóemberek szájából hangzik el, hogy a nagyhatalmak vezetői közül messze Xi a legjózanabb. Ezzel, látva az alternatívákat, nehéz vitatkozni. Persze azt is érdemes hozzátenni, hogy Kína is csak a saját érdekeinek megfelelően próbálja formálni a világot, és ez az érdek már 40 éve az, hogy lehetőség szerint minél szélesebb körben teríthesse az exportját. Emiatt se a kereskedelmi háborúk, se a konkrét háborúzás*, de még általában a komolyabb feszkók sem állnak érdekében, különösen, hogy ezek általában drágítják a szénhidrogének árát, melyekből Kína komoly behozatalra szorul.
Bár Trump kiszámíthatatlansága miatt mindenre meg annak az ellenkezőjére is van némi esély, az eddigi események egyelőre kedvezően alakulnak Kína számára. Wang Yi külügyminiszter jól láthatóan sütkérezett a németeknél megtartott biztonsági konferencián, és azóta már egyértelműen igyekeznek is Európának kedves húrokat megpengetni.

Hogy Európa végül önálló nagyhatalmi tényező lesz-e, következetesen képviselt saját külpolitikával, arra nem mernék jóslatokat sem megfogalmazni, de mintha valami elindult volna az ügy érdekében. A magyarországi fejleményeket látva azért egy cseppet sem bánom, hogy remélhetően nem túl sokára lesz itteni állampolgárságunk is.

___________________________________________________________________

* Taiwan esetében van némi esélye az eszkalációnak, de amíg nem tesznek lépéseket a (hivatalos) függetlenedés felé, Kína a jelenlegi status quo fenntartásában érdekelt. Taiwan az elmúlt közel 3/4 évszázadban mindent megtett, hogy a sziget elfoglalása még akkor is brutális veszteségekkel járjon, ha nem érkezik külső segítség. Figyelembe véve a várható nemzetközi visszhangot, potenciális gazdasági szankciókat, az invázió egy ennyire exportorientált gazdaság számára katasztrofális hatással járna. A függetlenség ezzel együtt is vörös vonal, amivel Taiwan vezetése is tökéletesen tisztában van.