• Hot-pot Wuhanban is

    Szombaton találkoztunk néhány diákkal. Csak egyikőjük volt a tanítványom, a többieket a nyelvsuliból ismeri, ahol mindannyian tanulnak. Ez utóbbi nem olcsó intézmény, számukra három hónap (hetente kétszer 3 órával) 5000 yuanbe, cirka kétszázezer forintba került.
    Bár állítólag nincsenek külföldi tanerők náluk (ez a külföldiek sokszor szedett-vedett mivolta miatt nem feltétlenül baj), a helyiek viszont jók, amit alátámaszt, hogy a jelenlévők egész összeszedett kommunikációra, s relatíve elfogadható kiejtésre voltak képesek.

     

    Az összeröffenést az iskola könyvtárának kávézójában kezdtük el, ami egy kellemes, hangulatos hely, úgy heti kétszer be szoktunk ülni meginni egy feketét. Valódi kávéjuk van, ami ideát nem feltétlenül magától értetődő.
    Itt végezve invitáltak minket vacsizni, így egy, a sulival szemközti oldalon lévő hotpotozós helyre keveredtünk.

     

    Ahogy az lenni szokott, ha éttermi evészet van, rengeteg a fogás is, ezúttal sem volt másképp. A kiadós és laktató táplálkozás galériába szedve tekinthető meg a lenti képre kattintva. Keressétek meg a képeken a békát is. Bőrrel együtt járt, amely meglepő módon, bár színes, ízre teljesen korrekt, nagyjából semmi eltérést nem mutat a csirkebőrtől.

     

     

  • Az itteni óráimról

    A munka egyelőre egészen kellemesen telik az új munkahelyemen. Bár ez a suli sem tartozik a legjobbak közé, de már a felsőoktatási intézmények másodvonalát képviseli, ellentétben a legutóbbi xianningi intézménnyel, amely harmadvonalas volt. Ennek megfelelően valamivel értelmesebb diákjaim vannak, akikkel többet is lehet kezdeni.

     

    Az egyik osztályom nagyon tré, de ők sem rosszabbak, mint amihez korábban szoktam, ugyanakkor van két olyan is, akikkel kifejezetten elégedett vagyok. De lássuk, mi is az idei program.

     

    Ahogy azt fejtegettem már, nincs reális esély arra, hogy valami átütő fejlődést generáljak a tanulóim körében. Ehhez már túl régóta tanulnak angolul, ami eddig nem ragadt rájuk, azt kétlem, hogy majd én adom át nekik. Idő sincs arra, hogy a már bevésődött, mostanra ösztönösnek tekinthető dolgaikon korrigáljak, így – különösen ha már angol beszédóráink vannak együtt – beszélgetünk.

    Na nem csak úgy ész nélkül. A free talk nem működik, mert azzal csak azt érném el, hogy az idő nagyobbik felében csendesen üldögélnénk az osztályban. Mindenképp valamilyen keretet kell biztosítani a beszélgetésnek, ami lehetővé teszi, hogy elkerüljük az üresjáratokat.

    Így különböző topikokkal állok elő. Az előző órán már közlöm a következőt, így ha kedvük, igényük tartja, utánanézhetnek, felkészülhetnek. Gyártok ppt-ket, s a kérdések segítségével végigvesszük az adott témát.

    A prezentáció elejére kigyűjtöm az esetleges ismeretlen fogalmakat, illetve azokra kitérünk menet közben is, ha felmerülnek.

    A témák egyszerűek, lehetőség szerint nem túl unalmasak, s így hozzá tudnak szólni, s beszélnek. A kezelhető méretek miatt mindenki megszólalhat, ha úgy tartja a kedve.

     

    A visszajelzések jók. Csak a leggyengébb osztály problémás, náluk keveset beszélnek, de máskülönben kellemesen telik az idő. A kedvenc csoportom tagjai pedig rendszeresen leállnak sztorizgatni, amitől elsőre meghűlt bennem a vér, annyira szürreális volt. Órák után nem ritka, hogy egyik-másik diák szól, hogy érdekes volt az anyag, s ezek a megnyilvánulások nagyon jót tesznek a lelkemnek.

     

    Ami a felügyeletet illeti, a Zhao Bing nevezetű felettesemet egyszer, a legelső órám előtt láttam, s azóta sem. A mostani szünetről egy diákkal üzent, de ebben ki is merült a kettőnk közötti kapcsolat. Ezt nem panaszként írom, bár nem tűnt kifejezetten antipatikus teremtésnek, minél kevesebbet látom, annál jobb. Az egyúttal azt is jelenti, hogy minden rendben.
    A találkozásunkkor átnyújtott osztálynévsorok, értékelési papírok, órarend, stb. mellett szerepelt egy féléves útmutató is, amely szerint szeptember 10-ig tantervet kell leadni elfogadtatásra. Miután nem akartam tantervet írni (különösen, hogy magam sem nagyon látok előre aktuálisan 1-2 hétnél tovább), így efelett elsiklottam. Egyelőre úgy néz ki, hogy másnak sem fáj a dolog, s ez maradjon is így.

     

    A leírás szerinti vizsgáztatási elképzeléseket is meg fogom torpedózni, mert az óráimra nem alkalmazhatóak. Valamikor félév előtt kéne leadni, teszt formájában, A és B lapokat gyártva, hozzájuk értékelési kulcsot kidolgozva.

    Ez úgy önmagában nem hülyeség, s feltehetően nem specifikusan nekem üzentek vele, de egy oral english órát papíron, írásban számonkérni elég röhejes ötlet lenne. Pont ugyanezért nem kapnak házi feladatot sem, noha az értékelés egyik rubrikája erről kellene, hogy szóljon.

    A vizsga természetesen szóban lesz, a már ismert topikos megoldás alkotja majd a gerincét. X számú téma, a véletlenszerűen kiválasztott példányból 5 perc prezentációval kell előállni. Magolással is abszolválható, így aki készül, egész biztosan nem bukik meg. Ezt fontosnak tartom, mert a képességei miatt nem akarok senkit sem buktatni.
    Jön hozzá, szintén a témához kapcsolódóan 5 kérdés tőlem, amire illendő válaszolni. Ha valaki síkhülye, vagy a nyelvi képességei tényleg vállalhatatlanok, a magolásos résszel akkor is össze tud szedni 80 pontot hibátlan performansz esetén. Erre azért kicsi az esély, de ha hibázik is, ami sanszos, a minimális 60-at egész biztosan össze tudja majd szedni, ha fektet energiát a felkészülésre.
    Ha nem, akkor meg buktatok. A készségek hiányáról nem tehetnek, a szorgalomról igen, szóval ez nem hat meg.

    No, de ez még odébb van. Hivatalosan kb. január 9-én kezdődik a vizsgaidőszak, egy hetes. Miután én szóban vizsgáztatok, sanszos, hogy beletelik 3 hétbe legalább, úgyhogy már december közepe felé kezdünk. De egyelőre most még tanítok, addig még van két és fél hónap.

  • Még egy kis tanítás

    Két osztályom elviselhető létszámú, huszon- illetve harmincvalahány gyerkőcből épül fel, őket úgy hagytam, ahogy vannak. Mellesleg velük minden héten két duplaórám is van.

     

    A másik három osztály viszont (mert a kettővel korábbi bejegyzésben rosszul írtam, nem 4, hanem 5 osztályom van – első hetem ez még csak, nézzétek el) meglehetősen népes. Nem fengjiei középiskolai szinten az, de 43-50 tanuló van bennük. Ezeket innovatívan szétbontottam kettőbe, A és B csoportot kreálva belőlük, s ezek majd felváltva járnak be az órákra, hogy valamit kezdeni is lehessen velük. Noha ez az én terhelésemet nem csökkenti, az itteni intézményi rugalmatlanság miatt fű alatt került kihírdetésre, másképp biztosan belekötnének. Miután ez már felsőoktatási intézmény, így olykor nem példanélküli, ha nincs mindenki jelen minden órán, így aztán, hacsak direktben nem számolnak be róla, nincs esély a lebukásra. A kölyköknek is jobb így. Túl a nyilvánvalón (feleannyi órára kell bejárniuk), lényegesen több esélyük is van megszólalni, s csak úgy elbújniuk sem lehet a tömegben.

     

    A másik újításom már aggályosabb, de Xianningben sem derült ki, itt pedig az eltérő méretek miatt lényegesen kevésbé tűnik fel minden. A pénteki egy szem órámat ugyanis átpakoltam a keddi egy szem órám mögé. A diákság sem bánja, hogy hamarabb köszönt be a hétvége, ahogy én sem. Hivatalosan ez sem kerül kérvényezésre, miután ez is olyan problémát jelentene, amitől azonnal lefagyna az agyuk, s nem tudnák elhelyezni a kialakult rendszerben.

     

    Szóval jövő héttől már csak négy napon tanítok. Remélhetően ez így is marad.

  • Zajlanak az órák – egy kicsit a munkáról

    A héten már tanítok, így ideje erről is megemlékezni a blogon.

     

    A suliban úgynevezett single illetve double week rendszer szerint működik az oktatás, ami annyit tesz, hogy páros illetve páratlan heteken eltérő az órarend. Páros héten, mint amilyen a mostani is, 7 duplaórám van, páratlanokon pedig 9, így jön ki átlagban a heti 16 óra, vagyis 8 duplaóra.

    Összesen négy osztályom van, közülük kettő hotel management szakos, a fennmaradó kettő pedig turizmust tanul. Harmad- és negyedéves diákjaim vannak, s egyik osztálynak sem volt még órája külföldi tanárral.

     

    Az angoljuk úgy az esetek zömében erősen csapnivaló, de egy-két diák azért nem olyan rossz, s összességében egész aktívak.
    Hogy egy kis elképzelésetek is legyen az itteniek nyelvi felkészültségéről, készítettem két kis videót, titokban, így a hang elég halk. Az első óra minden csoporttal a bemutatkozásról szólt, így esetükben is az lett megörökítve, hogy ezzel a feladattal próbálnak meg megbirkózni. Mindkét diák nagyjából átlagosnak mondható teljesítményt mutatott, így benyomásnak kiválóan alkalmasak.

     

     

     

     

  • Vacsi diákokkal

    Csütörtökön, Zhao Sheng irodájából hazafelé tartva egy sereg korábbi másodéves diákomra lettem figyelmes a szomszédos lépcsőház előtt. Szokásomhoz híven csak néztem ki a fejemből, így csak amiatt tűntek fel, hogy a nevemet kiabálták.

    Kiderült, Javierhez hivatalosak főzőcskére. Miután Javier is felbukkant, mindannyian invitáltak engem is, így aztán csatlakoztam a csapathoz.
    Az ilyen események előnyösek mindkét félnek. Javier kajához jut, a diákok meg főzhetnek, amit a kollégiumban nem tehetnek meg, mivel nincs konyha, s amúgy is vackok az elektromos vezetékek.

    Azt nem állítom, hogy mesterszakácsokhoz lett volna szerencsénk, de azért ehető étkeket rittyentettek össze. 

    Kis galéria a vacsiról a képre kattintva.

  • Elfogyott a munka

    Csütörtökön lezajlott az utolsó adag vizsgáztatás is, így aztán ezzel egyúttal az utolsó aktív munkanapom is véget ért.
    Az angoltanári osztályban ezúttal sem kellett csalódni, szinte majdnem mindenki 90 pont felett végzett, szépen teljesítettek.
    A már említett szorgalmas, de múltkor nagyon izguló diáklányomat visszahívtam csütörtökre, s némi nyugtatás hatására neki is sikerült másodszorra elfogadható, 88 pontos eredménnyel zárni az évet.

    Az óra utolsó felében még maradt benn néhány tanulóm, a segítségükkel gyorsan kitöltöttem a vizsgaíveket is, aztán még hirtelenjében be is dobtam őket Zhao Shenghez. Minden letudva.

    Eredetileg hétfőn akartam Fengjiebe menni, de még nem tudom, mikor kerül rá sor. Munka ugyan már nincs, de még mindig nem sikerült kideríteni, hogy melyik buszállomásról jár a napi egy fengjiei busz Wuhanból. Internet alapján a segéderők eddig már három különböző helyet és időpontot bogarásztak ki, úgyhogy végül Mingchunnak írtam, hogy hívja fel Fengjieben a buszállomást, aztán próbálja meg onnan kideríteni.

    Ha holnap későn szól ide, akkor már csak kedden kerül sor a nagy útra. Fengjie még mindig nincs földrajzilag túl messze, de a vasút kerül, a busz meg elég vacak utakon jár, így még ez utóbbi is több mint 10 órát vesz igénybe.
    Valamikor a délután indul, s reggelre ér be Fengjiebe, s talán ha nagyon nagy mázlim van, akkor sikerül alvóbuszt kifogni, de erre sajnos semmi garancia. Azért jó lenne.

    Ma az asszisztensemmel ültünk be egy cukrászdába, beszélgettünk mindenfélékről, s többek közt ez a kis kiruccanásom is szóba került. Miután csupa szépet meséltem tavalyi állomáshelyemről (na meg szép képeket is mutattam neki), így ő is egészen kedvet kapott hozzá. Szerdától már ő is ráér, így elképzelhető, hogy 1-2 nap késéssel ő is nekiindul, s aztán majd együtt jövünk vissza. Nem volna rossz ez az opció sem.

  • Szerdai vizsganap

    Bár kedden az „ovisok” egészen jól teljesítettek, a másik óvodai angoltanári osztály, akik szerdánként vizsgáznak, ezúttal sem tett így.

    A nagyon gyorsan lezavart vizsga eredményeként 13-an véreztek el (kettő el se jött, köztük az egyik olyan fiúka, akinek még esélye is lett volna átmenni – amúgy rajta kívül egy üzleti angolos srác kivételével az összes hímnemű diákom megbukott), s mindössze hatan érték el a minimumot jelentő 60 pontot, ebből hárman épphogy.

    Ez volt az idei vizsga mélypontja, de ez tényleg nem az én hibám.

    Egy diák ma jön, mert beteg volt, de az már kijelenthető, hogy az osztály nagyobbik fele újrázhat. 31-nek nem sikerült, szemben a 22-vel, akiknek igen.

    Siralmas.

  • Egész eredményes kedd

    Már biztosan unalmas újfent a vizsgákról olvasni, de mostanság e körül zajlik az életem, szóval ezzel kell beérnetek.

    Ezúttal az ovis angoltanári csoport meglepő eredményt produkált. Talán valamennyire eljutott hozzájuk az előző hetek híre, talán csak erre az utolsó hétre jutottak a legkevésbé vacak diákok, mindenesetre a 18 leányból „mindössze” hatan nem feleltek meg, s közülük kettő el sem jött.

    A többiek egészen jók voltak, hatan a 90 pontot is elérték, s egyikük egészen 96-ig jutott. Érdekes módon pont ő volt betojva legjobban.

    Szerdán (nálam ma, nálatok holnap) jön a másik ovis csoport maradéka, kíváncsian várom, náluk is hasonló lesz-e a tendencia.

    Sajnos egyértelmű választ még mindig nem tudok azzal kapcsolatban, hogy meddig tartunk órákat, így lehet, hogy a héten még nem ér véget a suli. Ha jövő héten is még meg kell tartanom őket, úgy azokat az eredményhirdetésre fordítom, valami kis aprósággal a legjobban teljesítők részére. Mert azért voltak olyanok is.

  • Vizsga vizsga után

    Szerdán az „ovisok” újfent elkápráztattak. A 14 egyedből nyolcat voltam kénytelen buktatni, így hacsak a jövő heti utolsó körben nem történik valami csoda, akkor erősen vélelmezhető, hogy ennek a két osztálynak nagyobb hányada újrázhat jövőre, mint ahánynak nem kell. 
    Sajnos tényleg nem rajtam múlik. A vizsga könnyű, ráadásul, mint azt több gyengébb képességű diákom esete is bizonyítja, nyelvi készség nélkül is teljesíthető (nem is rossz eredménnyel), ha fordítanak elég időt a felkészülésre.

     

    Javier ezúttal azt találta ki, hogy ebben a félévben nem buktat meg senkit. Valamit magyarázott az új gyakorlat ideológiai hátteréről, de gyaníthatóan nem lehetett túl logikus, mert nem emlékszem rá. Mindenesetre azoknak a kölyköknek, akik amúgy elhasaltak volna nála (sokan lennének), felajánlja, hogy megadja nekik a minimumot jelentő 60 pontot, amennyiben ezt választják. A másik opció az lenne, hogy komolyan veszik a tárgyat és inkább megbuknak, csak hogy jövőre jobb eredménnyel mehessenek át. Vagy mi. Tudom, zavaros. Nekem is. Mindenesetre eddig mindenki a 60 pontot választotta.

     

    Én nem vagyok ennyire engedékeny, mint az elmúlt két hét példája is mutatja. Ma a business english és az english education csoportok jöttek. Így a második körön túl csak megerősíteni tudom, hogy a leendő angoltanárok sokat fejlődtek, mert amíg az elmúlt szemeszter végén egyértelműen az üzleti angolosok voltak a legjobbak, ezúttal egyáltalán nem.
    Az angoltanárok közül mindössze egy nem érte el a minimumot ma, s még ő is 50 pontot szerzett, ezzel szemben a business csoportban 6-an is rosszul szerepeltek a mai 17-ből. Jó, ez az „ovisokhoz” képest meseszép, de azért nem lehetnek rá büszkék.

     

    Most keddig megint semmi dolog. Aztán ha minden igaz, a jövő héttel valószínűleg véget is ér az itteni munka.
    Már nem bánom.

  • A kedd ma sem volt túl eredményes

    Az ovis angoltanári csoport ma sem remekelt, a 17 vizsgázóból 10-en elhasaltak. Egyik-másik neki se futott, volt aki olvasni próbált, s megint mások ugyan próbálkoztak, de hiába.

    Akadt azért két 97 pontos lányka is, picit morci voltam, mert mindketten az utolsó fél percben húzták be azt a néhány hibát, holott már reméltem, hogy maximális pontszámot is kioszthatok végre. Egy 94 pontos eredmény is akadt, újabb bizonyítékát adva annak, hogy felkészüléssel egészen jó eredményeket el lehet érni.

    Az osztály legjobbja is ma vizsgázott, de rá egyáltalán nem voltam büszke. Bár kétségtelenül gond nélkül megszerzett 90 pontot, de tőle azért ennél lényegesen jobbat vártam, különösen, hogy a legkönnyebb tételt sikerült bemákolnia. Feltehetően nem erőltette meg magát a felkészülés terén, így ezt saját kútfőből hozta. Szerintem azért ő sem lesz teljesen boldog tőle, de tagadhatatlanul így is a sikeresebb nebulók sorát gyarapítja.

    Holnap megint ovisok jönnek, a másik két osztály 2. csoportja. Kíváncsian várom, többen mennek-e át a vizsgán, mint nem. A téteket magyar idő szerint éjfélig lehet megtenni, a nyertesek erkölcsi elismerésben részesülnek.