-
Holnap indulunk Thaiföldre
Ami azt illeti, elég korán nekivágunk. A gép csak délután fél 1-kor indul Hongkongból, de ki is kell érni a reptérre, s azt sem tudom, hogy a határátkelésnél lekapcsolnak-e egy negyed-fél órára szokás szerint. Bár legutóbb Guangzhouban az ottani illetékes biztosított róla, hogy erre többet nem fog sor kerülni, ezt majd élőben kiderítjük.
A határig metrózunk majd onnan még megyünk két megállót már a hongkongi metrót használva, hogy végül buszra szálljunk a reptér felé. Létezik ugyan egy direkt a reptérre járó metróvonal is, de egyrészt ez nagyságrendekkel drágább, másrészt még csak időt sem nyerünk vele, mivel ez utóbbi igénybevételéhez előbb be kéne bumlizni a központba.
A Hongkong Airlines röppent minket Bangkokba, s majd a visszaúton is velük jövünk. Rövid, kevesebb mint három órás szállingózás lesz, s mivel Thaiföldön egy órával kevesebb van, már 14:05-re oda is érünk, ha tartják magukat a programhoz.
A reptéren aztán már várnak minket a céges emberek, akikkel azonnal el is gurulunk Pattayába, ami szintén hasonló időt vesz igénybe, bár a hosszadalmasabb felét már a Pattaya belterületén, a szűk utcákon való araszolás jelenti majd. Elvileg egy négycsillagos hotelben kerülünk elszállásolásra, a neve alapján másikba, mint legutóbb.
Feltehetően remek internetelérés is rendelkezésre áll majd, így legközelebb valószínűleg már Pattayából jelentkezem.
-
Shenzhenbe értünk
Dohából Kantonba egész keveset késtünk, aztán egy kicsit buszoztunk Shenzhenbe, ahol most nagy fáradtan pötyögöm ezt az apró szösszenetet, aztán állok neki aludni.
A blog újra Kínából jelentkezik.
-
Dohában indul újra a blog
A Szecsuánblog visszajött a téli álomból. Dohában vagyunk már, várjuk az óriásgépet Guangzhou felé.
Üdvözlöm kitartó olvasóimat!
-
A jegy is megvan
14-én indulunk, 15-én érkezünk. Qatar, Dohán át. Addig már szerintem nem jelentkezem.
Nemsokára nyit a blog!
-
Irány Changsha
Egy fél órán belül útra is kelek, s aztán legközelebb majd a hotelből, Changshaból jelentkezem.
Vonatozni G-vonattal jó! -
Téli szünet
Idén, rendhagyó módon a blog téli szünetre megy, mert – most már megszokhattátok, hogy állandóan variálok – végül úgy döntöttünk, hogy az ünnepekre hazamegyünk, különös tekintettel arra, hogy idén már nem várható munka, s még a nyelvsuli se indult be, s csak januárban jövünk vissza.
Ez most már nem változik, 28-án Kantonból megyünk Dohán át hazafelé, a jól bevált Qatarral.
Az otthoni időre téli álomba merül majd a blog is, de aztán majd visszatér.
-
Körvonalazódik az utazási program
A jelek szerint lassacskán történik velem is valami. 19-én elindulok majd Hunan székhelyére, Changshaba, hogy 20-án egy ottani kórházban játszak doktorosdit.
Changshaban ugyan még sosem voltam, de Hunanban már igen. A városra sok időm nem lesz, ugyanis a munkát követően délután már vissza is robog velem a G-vonat Shenzhenbe.Itt aztán nem lesz még vége az utazásnak, mert ahogy utaltam rá az utolsó bejegyzésben, Malajziába megyek a hónap végén. 27-én, ha minden igaz, a jegyvételt majd holnap este ejtem meg, ha mindent pontosítunk.
Kuala Lumpurban, a malajziai fővárosban leszek, s egy hét után indulok vissza. Mivel a repjegy tényleg olcsó, a szállás meg mindenképp ugyanannyira jön ki, így ide jön férjem is.
Hogy az ügyintézés mellett mit csinálunk majd ott egy hétig, azt még nem tudom, de valahogy csak elütjük majd az időt. Talán lenézünk Port Dicksonba, a KL-hez legközelebbi pancsolási helyre, de erre még nem vennék mérget, s sanszosabb, hogy inkább csak a városban bolyongunk majd.
Mivel itt most egy kisebb lehűlés van (kb. 20 fok, bár ez napokon belül elmúlik, s visszatér a 25-28), így nem is lesz olyan rossz majd a trópusokon ismét. -
Vissza Kínába
A bangkoki hotelből fél 9-kor csekkoltunk ki, s elvileg a céges emberek is ott kellettek volna, hogy legyenek.
Mivel ők csak ma indultak el, valószínűleg még édesdeden aludtak, így aztán Virággal együtt 8:55 magasságában fogtunk egy taxit, majd kimentünk a reptérre.Miután csak költőpénznek kaptunk az ottlét alatt 30 ezer baht-ot, a két önköltséges taxizást nagy duzzogva benyeltem. (Miután kifele feleztük, összesen volt 850 baht). A reptéren aztán én Kanton fele vettem az irányt.
A China Southern-nel utaztam, s meglepően finom volt a kaja. Helyenként a kilátás is, amikor már a dél-kínai tenger felett röködtünk, s azt is el kell ismerjem, hogy a guangdongi táj sem utolsó.
Kicsit hosszú volt a sor a becsekkolásnál (fenn), beszállókapu környéke (lenn)
Ez még valahol a déltengeri szigetvilág felett (fenn), Guangdong is dimbes-dombos, hegyes sok felé (lenn)
Guangzhouból (ez lenne Kanton, de hol ez, hol az a név jön a számra) aztán elbuszoztam Shenzhenbe, s itt némi kóválygás után megtaláltam a szállást is.
A jelek szerint, ha minden igaz, talán elsejétől már saját albi is lesz, de még ne kiabáljuk el.Jövő héten meg Hongkongba kell átruccanni a vízumomat rendezendő. Kicsit zsúfolt napok jönnek most, de utána már nyugi lesz legalább.
Talán nem lesz itt annyira rossz. -
Ala’erből Urumcsiig, Urumcsiból Bangkokig
Szóval, szombat hajnalban elhúztuk a csíkot. Rendeltem egy kocsit, ami már hajnali négykor várt minket az északi kapunál, s azzal elrobogtuk Akszu repterére.
Akszuban aztán időztünk egy kicsit, majd Urumcsi jött, ott pedig a szerény szállás felfedezése.Az adott helyen nem volt a teljes időre szoba, így onnan ma reggel korán ki is cuccoltunk, s átmentünk a másik szállásra, ahol férjem él 26-ig. Én kibuszoztam a reptérre, majd Chengduig meg sem álltam.
Ja, a reptér. Valami nem teljesen világos oknál fogva a szokásosnál is vagy tízszeres mennyiségű rendőr meg különleges erő volt a hármas terminálnál, s olybá tűnt, mintha épp csak az érkezésem előtt nyitották volna ki újra, mert kongott az ürességtől. Vagy valami esemény lehetett vagy csak gyakorlatoztak, nem tudom.
Urumcsi és Chengdu között az út több mint három óra, s meseszép tájak felett vezet át. A sivatagi meg egyéb száraz tájak feletti repkedés hatalmas előnye, hogy nincsenek kilátást akadályozó felhők, s így egészen meghökkentő látványban lehet az embernek része.
Galéria szép tájakkal
Chengduba érve újra Szecsuánba kerültem, bár ezt nem sokáig élvezhettem, miután csak két órám volt átszállni, s ebbe még a két terminál közötti cirka 10 perces séta is bele kellett férjen.
Benn, már a csekkolás után éltem a duty-free előnyeivel, s meghökkentően olcsó, a legolcsóbb kínai cigarettákkal versenyképes árban lévő Kent márkájú füstölnivalót szereztem be.Chengduig a China Southern, onnan pedig a China Eastern légitársasággal jöttem. Ez utóbbi út mintegy négy órán át tartott. Némi útlevél-pecsételgetés meg csomagfelvétel után megjelentem a megbeszélt randevúhelyen, ahol elvileg össze kellett volna engem szedni. Végül kiderült, hogy az ezzel megbízott utazási iroda megfeledkezett rólam, így taxiztam. Egy jókedélyű, kedves bácsika hozott, aki kifejezetten jó fejnek bizonyult.
A hotel egészen kimagasló, abszolút semmi panasz, bár a tetőtéri medencét épp felújítják, s emiatt nem használható. Fájó pont, de majd valahogy igyekszem napirendre térni efelett.
Megdobtak tízezer baht költőpénzzel is az ittlét idejére, s kiderült, hogy érdemi munka csak 21-én lesz, Pattayában, ahol beszédet is kell majd mondanom.Holnap így szabad leszek, s emiatt valószínűleg majd kóválygok egyet a városban valamerre. Ébredési időtől függő mennyiségben.
Jó újra Thaiföldön lenni, a 7/11 helyben megszendvicssütőzött szendvicsei (27 baht) még mindig iszonyú finomak. Az ötcsillagos szálloda recepciója előtt elhaladni a 7/11-es szatyorral pedig megfizethetetlen.
-
No, immár Bangkokból
Közben ideértem.
Az éjszakát Urumcsiban töltöttük el, majd ma Chengdun át iderepültem, amíg férjem az ujgur tartomány székhelyén tartja a frontot.
Terjedelmesebb beszámolóval holnap jelentkezem, de minden szuper, jelentem!
