• Ötödik szint

    A kormányzat ezekben a percekben jelenti be, hogy szerdától hat hétre bevezetik a járványellenes intézkedések legmagasabb szintjét: az ország összes megyéjében az ötfokozatú skála ötödik, legszigorúbb kategóriája lép életbe.

    Négy hét után felülvizsgálat jön, decemberben pedig remélhetően ismét a hármas, karácsonyra pedig a kettes, csak enyhén restriktív besorolás.

    Részletekkel holnap.

  • Új infómorzsák a tanévről

    Bár konkrétan szakokra lebontva még nem jöttek ki a számok, majd csak szeptemberre ígérik, a jelek szerint heti két nap kell majd személyesen is megjelenni az iskolában.

    A szemináriumok nagy részét elvileg élőben tartják majd meg, bár azok közül is igyekeznek majd online térbe varázsolni, amit lehet.

    Az ígéret szerint a két nap két egymást követő napot jelent, amivel feltehetően a máshonnan érkező diákoknak próbálnak kedvezni, akiknek ebben a félévben nem okvetlenül lesz értelme állandó szállást fenntartani az egyetem közelében.

     

    Még annyit megerősítettek, bár ez nem lephet meg senkit, hogy a kampusz épületeiben maszk viselése lesz kötelező, ami biztosan élmény lesz.

    Hát, egyelőre így állunk, a felvételi ajánlatot majd 18-án kapom meg, most pedig épp azon igyekszem intézkedni, hogy ne kelljen tandíjat fizetnem (egy évre 3000 euró lenne). Majd meglátjuk, mekkora sikerrel.

  • Tolódik az év

    Hála a pandémiának, egyelőre még nem lesz az oktatás sem a régi, noha az új tanév kezdetére már elvileg eljutunk a korlátozások gyakorlatilag teljes feloldásáig. Sőt, erre már valamikor augusztus első felében sor kerül.

     

    Az intézmények ennek ellenére még elővigyázatosak, így aztán nem is kezdődnek majd el a felsőoktatási tanulmányaim egészen szeptember 28-ig. Utána sem a hagyományos oktatás várható, vegyes rendszerrel készülnek: az elméleti tárgyakat távoktatásban, míg a gyakorlatokat személyesen tartják majd meg. Egyelőre még nem tudni, melyik szakokon milyen arányok várhatóak, de azt elég sanszosnak tartom, hogy az én képzési területemen nem sok személyes megjelenésre kerül majd sor.

     

    Bár ez alapból tulajdonképpen nem lenne olyan rossz hír, inkább örülni kéne neki, az első reakcióm inkább némi csalódottság. Most úgy érzem, szívesen mászkáltam volna a suliba és lettem volna az ottani közegben. Reálisan nézve persze tudom, hogy valószínűleg elég hamar eljutott volna a dolog abba a fázisba, amikor már lényegesen kisebb bennem a lelkesedés, de fokozottabb a kényelem iránti igény, ennek ellenére most még nem így érzek. Főleg, hogy az intézmény nagy erőkkel dolgozik azon, hogy a nyitásra jól megvalósíthatóan működjön a falakon belüli social distancing, s valószínűleg még maszkot is kell majd hordani, ha mégis be kell menni. (A vírusos dolgok óta én érdemben nem igazán hagytam el a zsákutcánkat egy teszkózástól eltekintve, így egyelőre még nem fejlesztettem rutint. A maszk és a smink pl. összeegyeztethető dolgok?)

     

    Valahogy nem pont így képzeltem újdonsült egyetemi éveim nyitányát. Remélem, minél hamarabb jön az a nyomorék oltás.

  • Prófécia

    Ha lassan is jutottunk el idáig, azért örömmel látom, hogy Európa is kezd észbe kapni a pandémia kapcsán. A helyzet, ha nem is kielégítő, s s egészen sanszosan lesz rosszabb is, legalább az intézkedések tekintetében kezd alakulni.

     

    Az mondjuk némiképp szomorú, hogy a Kínánál jelentősen nagyobb mértékben fertőzött Itália sem merte meglépni a teljes leállást, de legalább már közelítenek efelé. Majd gondolom, eljutnak odáig is, ha már napi 5000 új esetük lesz. A számok alapján a java még bőven hátra van nekik is.

     

    Elgondolkodtató az is, hogy az elhullási arányszám is kifejezetten magas, 6% körüli náluk. Ahogy egy korábbi bejegyzésben írtam, Európában bőven több a túlkoros lakos, mint Kínában – mégha a digók esetében esetleg nincsenek is rosszabb karban. Nálunk még ez sem igaz, a kínai népegészségügyi mutatók felülmúlják a magyarországiakét.

     

    Ugyanaz látszik beigazolódni, ami Kínában is megmutatkozott. Amíg a gócponti tartományon kívül egy százalék körüli értékben hunytak el a betegek, a túlterhelt wuhani kórházakban a 4% körül volt ez a szám. Úgy, hogy Kínának azért lényegesen egyszerűbben megoldható feladat volt az ország lakosságának 1%-át kitevő Wuhanba kívülről utánpótlást szervezni. Az olaszoknál erre esély sincs, már most használják a tartalékaikat, miközben a fejletlenebb Délen még nincs is válsághelyzet. (Majd ezután, hála az Észak lezárásának bejelentése után tömött vonatokban délre meginduló népeknek.)

     

    A magyar lépések sem megfelelőek, főleg az iskolák további üzemeltetése, de lesz ez rosszabb is. Továbbra is csak azt tudom javasolni, az időseket mindenki zárja el, s próbáljon meg ne orvosi ellátást igénylő állapotba kerülni, amikor összeomlik a magyar egészségügy. Tartok tőle, hogy nem ússzuk meg.

     

    Amúgy szóltam, már három hete. Na nem mintha ennek lenne valami jelentősége, elvégre csak egy hülye blogger vagyok. Kína közben legyűrte a vírust.

     

     

  • Pandémia

    A koronavírus a jelek szerint tartósan megjelent Európában is. A kínai helyzet egyre több bizakodásra ad okot, Wuhanon kívül alig akad fertőzött és ők is egyre kevesebben vannak. Az ország nagyobbik felében már kezd beindulni az élet és szabadon elhagyható a lakóhely. Az üzletek még javarészt zárva tartanak, de a nehezén túljutottak, amit már a WHO is megerősített.

     

    Hogy ez így történt, ahhoz kellett egy elég drákói, drasztikus állami fellépés, amitől gyakorlatilag egy hónapra lebénult az ország. Ez hatalmas veszteség. Kieső termelés, rengeteg hiányzó pénz. Érthető, hogy ezt egy nemzet sem vállalja be szívesen. Kína megtette, s ennek köszönhetően már látszik az út vége. De mi van velünk?

     

    Az eddigiek alapján az európai reakció nagyon laza, lényegében semmilyen. Mintegy ötvenezer ember karantén alatt van Észak-Olaszországban, de a szétszéledt turisták azonosítására kísérletet sem tettek. Magyarországra is gond nélkül behurcolhattak bármit, ahogy valószínűleg meg is tették.
    Bár a hivatalos nyilatkozat szerint a magyar egészségügy annyira csodás, hogy végtelen mennyiségű ágyat tud biztosítani gond esetén, én azért kevésbé vagyok optimista, s hasznosabbnak találnám, ha legalább az egészségügyi szakembereket ellátnák védőfelszereléssel.

     

    tajcsi.jpg

     

    A mostani felelőtlenségnek minden bizonnyal meglesz az ára. Ha a vírus szabadon fertőz, pillanatok alatt túlterheli a hazai ellátórendszert. Eleve orvoshiány van, s a meglévő szakemberek egy igen szignifikáns része (háziorvosok között kifejezetten nagy része) is veszélyeztetett korosztályhoz tartozik.

     

    És csak egy apróság. A jelenleg ismert (a korábbi bejegyzésben írtak miatt megkérdőjelezhető mértékű) mortalitási adatok a reggelente tajcsizó, esténként táncikáló, fitt kínai nyugdíjasok elhullási arányát tükrözik, nem a jellemzően túlsúlyos, cukorbeteg és mozgásra alig képes nyugatiakét. A korábbi poszt csitításával ellentétben nagyon javaslom, hogy a jelenleginél komolyabban vegyük a járványt. Nem azért, mert meghalunk. Nem fogunk. De a védtelen korcsoportok, ha a hatóságokon múlik, a jelek szerint simán. Gondoskodjunk az elkülönítésükről, ismertessük meg velük az alapvető rendszabályokat, s amíg el nem vonul ez a nyavalya, tegyünk róla, hogy közvetlenül ne legyenek kitéve idegen kontaktnak.

     

    (Ha nem kockáztatna általam is nagyra tartott és szeretett időseket, egy kicsit kárörvendenék is. Hetekig hallgattam a kínai egészségügyet fikázó véleményeket. Most megmutatja a Nyugat, hogy mit tud. Mi meg főleg. A legjobbakat.)

     

    ___________________________________________

    ui.: Mengsi közben visszatért a nagyvárosba, ahol a jelek szerint mégsem pusztultak ki a népek.