• Vakcinadiplomácia

    Szerencsére elkezdtünk kilábalni ebből a csúfságból. Az út vége még odébb van, de most már legalább zajlik az oltás. Már ha van mivel.

    A leginkább felkapott nyugati gyártók kapacitása erősen korlátozottnak tűnik, s jó előre elhappolta a készleteket a fejlett világ. Az EU részeként mi ebből még jól jöttünk ki – akár ír, akár magyar viszonylatban nézzük –, a bolygó nagyobbik fele ellenben magára maradt. Ezen nincs mit csodálkozni, az erősebb kutya génjei öröklődnek tovább, moralizálni felesleges. Teljesen érthető, hogy minden ország a saját lakosságát priorizálja.

    Vannak azonban játékosok keletebbre is. Az oroszok maguk is erős gyártási problémákkal küzdenek, így valószínűleg mérsékelten veszik ki a részüket a történetből (legalábbis egy darabig még). Az AstraZeneca indiai vakcinája becsődölt a célterületen, leghamarabb őszre ígérik a javítást.

    Csak egy szereplő maradt, aki viszont szárnyal és minden létező babért igyekszik learatni: Kína. Bár a saját, közel másfélmilliárdos lakosságát beoltatni sem kis feladat, Kína megteheti, hogy a vakcinációs programja relaxált légkörben haladjon előre. A hatóságok hathatós intézkedéseinek hála, az országban normálishoz közeli állapotok uralkodnak már bő fél éve, s minden új gócot csírájában fojtanak el. Ma éppen 2 (!) új esetet találtak, s a kezdeti kitörés óta a legrosszabb napon sem érte el a szám a 200-at.

    Forrás: Xinhua

    Mivel a belföldi helyzet kezelhető, Kína most gőzerővel igyekszik kihasználni a vakcinák jelentette előnyöket. Természetesen van egy jól értelmezhető monetáris haszon, hiszen a vásárlók fizetnek a hatóanyagokért. Bár nyugaton erős szkepticizmussal állnak hozzájuk, ádáz harc dúl a világban értük. (Nagyjából ennek is köszönhető, hogy Kínát erősen mérsékelten érdekli, ha az EU-ban kifogásokkal élnek. Van bőven kinek eladni. Ezzel a piaccal eleve nem számoltak.)
    Kínától vásárol Délkelet-Ázsia, Pakisztán, az arab államok nagy része, Brazília, Peru, Mexikó, Chile – lényegében a fejlődő világ teljes fizetőképes része. A kevésbé szerencsés térségek számára eredetileg India lett volna a megoldás, a náluk gyártott, olcsósított AstraZeneca vakcina révén. Az első egymilliós dózis el is jutott Dél-Afrikába, azonban úgy fest, hogy hatása az új, helyi vírusvariánssal szemben nagyjából a placebóval megegyező mértékű.

    Itt jön kézbe a vakcinadiplomácia, mint a puha diplomácia új eleme. Kína kapacitásai lehetővé teszik, hogy néhány millió dózist gond nélkül áldozhassanak imidzsépítésre. Több mint 50 szegény országnak visznek (inkább jelképes, nagyjából az egészségügyi személyzet oltására elegendő mennyiségű) oltóanyagot, elsőként Zimbabwe kap egy kétszázezres szállítmányt.
    A beszállítók híján egyelőre erősen céltalan Covax program – ez lenne hivatott a fejlődő országok számára az oltást rendelkezésre bocsátani, eddig jobbára csak anyagi felajánlások érkeztek, ténylegesen szétosztható hatóanyag nem nagyon, máshová kell – részére is felajánlottak tízmillió vakcinát. Ennek véglegesítéséhez még kell az anyagok WHO általi jóváhagyása, amit előreláthatóan március elejére kapnak meg. Ha ez megvalósul, úgy már a Covaxba érkező pénzeken is lehetővé válik további kínai vakcinavásárlás.

    Az elemzői vélemények Kína afrikai, latin-amerikai és karibi pozícióinak további javulásával számolnak, ami Afrikában inkább a már jelenleg is egyre jelentősebb kínai hegemónia bebetonozását jelenti. Ezen nincs mit csodálkozni: az optika soha nem látott módon kedvező. Amíg a nyugati, gazdag államok magukkal vannak elfoglalva, Kína ténylegesen jön és segít. Természetesen nem altruista motivációktól fűtve, de ne legyünk naivak, a többi szereplő sem agenda nélkül érkezne, ha tehetné.


    Bár a nyugati sajtóban erről nem nagyon olvasni, Kína jött, látott és győzött. Tavaly ilyenkor nagyon nem így tűnt, de az ország a pandémia nyertese lett. Amihez kellett szerencse is, de leginkább komoly munka eredménye.

    Egyébként boldog holdújévet!

  • Válságkezelés

    Most már egy éve, hogy az egész glóbuszt megbénító pandémia megjelent Kínában. Amíg csak helyi problémának tűnt, az ország kapott hideget-meleget, de főleg rengeteg negatív kritikát, s kéretlen tanácsot a probléma kezelésével kapcsolatban.

    Azt nem lehet tagadni, hogy az első helyi intézkedés, a negatív hírek szőnyeg alá söprése, nem bizonyult túl hatásosnak, de amint kipattant az ügy a regionális szervek ellenőrzése alól, a vezetés azonnal és drasztikusat lépett. Wuhan és több hubeii járás karantén alá vonása, az ország életének teljes(!) megbénítása több mint egy hónapra olyan reakció volt, amit a külvilág vagy teljesen indokolatlannak tartott, vagy a helyzetet ítélte a bevallottnál sokkal rosszabbnak. Elvégre némi influenza miért váltana ki aránytalan, túlzó hatósági fellépést. Talán még megvan, hogy néhány tucat millió áldozatot is vizionáltak egyesek.

    Ma már jól látszik, hogy ez cselekvés túlbiztosításként szolgált. A vírusról szinte semmilyen információ nem állt még rendelkezésre, a kormány pedig nem mert kockáztatni. Előttük lebegett a SARS mortalitása. A lépések, bár sokkalta inkább ad hoc módon születtek, mintsem valami precízen kalkulált tervezés eredményeként, meghozták az eredményt. A terjedés gyakorlatilag megszűnt, s az új eseteket szinte kivétel nélkül már a hazatérő kínaiak okozták, illetve kis ideig, Kína lezárásáig még a felbukkanó külföldiek is.

    Bár a kezdeti reakciót inkább szülte a pánik, azóta annál tudatosabb a hatóság hozzáállássa. Ha valahol esetek bukkannak fel, a teljes környéket karantén alá vonják, az érintett lakosságot letesztelik, s mivel a terjedés mértéke nagyon alacsony, a kontaktkutatás is működő opció. Qingdaoban alig néhány nap alatt teszteltek le ötmillió lakost, amikor a helyzet úgy kívánta, s hasonlóképp fojtották el csírájában a xinjiangi (felthetően kazahsztáni vagy kirgizisztáni eredetű) eseteket is.

    A nyugati média sokáig ugrott minden újabb covidos hírre, s állandóan a kínai második hullámot vízionálták. A helyzet azonban az, hogy Kínában ez elmaradt. Mivel az ország lényegében azóta is hermetikusan el van zárva a külvilágtól – lehet szerezni esszenciális külföldi munkaerő számára vízumot, de nagyon macerás, a lezárás előtt bejutott nyugatiak engedélyeit hosszabbítgatják, s nem mellesleg a munkahelyek licitálnak rájuk -, az új gócok kialakulásának pedig azonnal és hatékonyan elejét veszik, a vírus gyakorlatilag eltűnt.

    Ez idővel a nyugati sajtómunkások számára is nyilvánvalóvá vált, s bár látszólag nehezen sikerült megemészteni, hogy Kína megússza, végül jobb híján az ottani vakcinák adtak még némi támadási alapot.

    Az utcán nem kötelező a maszk, de azért sokan hordják

    Napi 10-20 esetet diagnosztizálnak az első hullám lecsengése – március második fele – óta, ez a szám csak elvétve mozdult ki egy-egy góc felfedezése idején. Egy pekingi kitörés produkált 100 feletti napi értékeket, mely számmal maradéktalanul elégedett lenne bármelyik nyugati állam.

    A gyors reagálás legszebb példája a kashgári terjedés megfékezése volt. Az azonnali lezárás, tesztelés és kontaktkutatás meghozta az eredményt, a lappangási idő lejárta óta egy új esetet sem találtak a területen.

    Kashgár teljes lakosságát tesztelték

    Az élet már lassan fél éve visszaállt a normális kerékvágásba. A kórházakban, tömegközlekedési eszközökön maszkot kell hordani, illetve ezek látogatása, használata egy online app igénybevétele mellett történik (ez régiónként eltérő). A tantermekben már nincs maszkviselés, az iskolákban szűrik a lázas diákokat vagy személyzetet.
    A kezdeti megszorításoknak hála a gazdaság is lényegesen kevésbé sínylette meg a járványt, az előrejelzések azt mutatják, hogy az ország enyhe növekménnyel (1-3%) zárja az évet.

    Humeni óvódámban is minden a régi

    Nyugaton ezt sosem fogják beismerni, de egyértelmű, hogy ez a modell diadalmaskodott. Csak hát itt úgy gondolták, nekünk menni fog a vírus kordában tartása a gazdaság működtetése mellett is. Szerencsére már elkezdődött az oltás.

  • Suli, Dublin, vakcina

    Csupa apróság, ami külön-külön nem érne meg egy posztot. Még így együtt is rezeg a léc.

    Kezdjük talán az elsővel. Lett egy 74 és egy 75%-os beadandóm is, az utóbbi már abszolút a maximum pontszám, s elnyertem egy 1300 eurós ösztöndíjat is, amit majd valami ünnepség keretein belül adnak át januárban. A vírusra való tekintettel online térben. Mik vannak!

    Szombaton Dublinba ruccanunk, vagyis annak egy elővárosába, Blanchardstownba. Tengerimalacokat szállítunk összesen 5 különböző gazdinak, s ez a találkozási pont. Férjem egy munkatársa lesz a sofőr. Eredetileg már egy hónapja sor került volna rá, csak a lezárás miatt itt ragadtak a bébik, egyikük azóta már fél kg feletti súlyt nyom.

    Végül, a jó hír, hogy januárban jön a vakcina, és teljesen ingyenes lesz. Kötelező sajnos nem, így csak remélni lehet, hogy kellő mennyiségű ember vállalja be (a kutatások szerint cirka 70% érdeklődik, de jó eséllyel nő ez a szám, ha a tapasztalatok azt mutatják, hogy az oltottak nem válnak autistává vagy szenvednek kínhalált a globális népességcsökkentő program részeként). Elsőként persze az egészségügyi dolgozók, az idősotthonok lakói és a veszélyeztetett korosztályok kerülnek sorra, de most már kezd látszani a fény az alagút végén.

    Oh, yeah!

  • Enyhítési kilátások

    Koboldfölde októberben vesztegzár alá került, tekintve hogy a vírus hullámai egyre komolyabban ostromolták szigetünk partjait. Ötös fokozatba kapcsoltak, nagyjából minden nélkülözhető bolt és munkahely bezárt, a lakosság pedig a lakóhelye 5 km-es körzetében rekedt. Természetesen szomszédolni sem lehet.

    A hathetesnek tervezett intézkedés bevezetése idején napi ezer körüli esetszámok fordultak elő, ami nagyjából szinkronban volt az akkori magyarországi értékekkel. Leszámítva, hogy itt preventív módon is tesztelnek, férjem munkahelyén tegnap volt a negyedik alkalom.

    Az elképzelés december elejére 50-100 fős célkitűzéssel, s kétlépcsős enyhítéssel számolt, de ez a terv nem valósult meg, még mindig 200 felett diagnosztizálnak naponta. A kabinet csütörtökön vagy pénteken hoz döntést, miután szerdán szakvéleményt kap az egészségügyi szakértőktől. A kiszivárgott hírek szerint december 1-jén újra a vészhelyzet hármas fokozata lép majd érvénybe, ami lehetővé teszi, hogy kinyissanak a boltok, s a karácsony legalább minimálisan tágabb családi körben valósulhasson meg.

    Bár nem akkora csökkenés jött össze, mint remélték, az eredmény így is szép, s mivel időben léptek, az egyik legjobb mutatónk van az egész kontinensen. Szerencsére a lakosság is együttműködő. Ha szerencsénk van, talán most már kitartunk újabb fokozott restrikciók nélkül az oltásig. Ami minden jel szerint már a kanyarban van.

  • Ötödik szint

    A kormányzat ezekben a percekben jelenti be, hogy szerdától hat hétre bevezetik a járványellenes intézkedések legmagasabb szintjét: az ország összes megyéjében az ötfokozatú skála ötödik, legszigorúbb kategóriája lép életbe.

    Négy hét után felülvizsgálat jön, decemberben pedig remélhetően ismét a hármas, karácsonyra pedig a kettes, csak enyhén restriktív besorolás.

    Részletekkel holnap.

  • Szigor

    Ahogy romlik a pandémiás helyzet, bővül a korlátozások köre is. A teljes lezárást természetesen el akarják kerülni, mert elég sokba fáj. Írország gazdag, de azért megérezte a büdzsé a segélyezést.

    A jelenleg aktuális, a vírussal való együttélés kereteit megfogalmazó rendszer szerint ötös skála jelzi a helyzet súlyosságát. Minden egyes ír megyét ebben helyeznek el, s az egyes besorolások eltérő korlátozásokkal járnak együtt.

    Mayo eleinte, a vidéki területek zöméhez hasonlóan a legenyhébb, egyes csoportba került. Ezt úgy 2-3 hete hármasra emelték az egész országban. A legújabb változás pedig 4-es kategóriába sorolta be a brit határral érintkező három területet.

    A mellékelt képekhez képest még extra lépésként újra felfüggesztették a más otthonokba történő látogatásokat is.
    A Magyarországon teljesen elharapódzott összeesküvés-elméletek itt csak nagyon marginálisan vannak jelen, ami egyértelműen üdítő jelenség. A legtöbb ilyen teória főleg kelet- és közép-európai migránsok körében terjed, akik feltehetően a kibocsátó ország közösségi csoportjaiból tájékozódnak. A bennszülöttek szinte kivétel nélkül tartanak a kialakuló helyzettől.

    Utóbbi egyébként még mindig nem annyira tragikus, de egyértelműen romlik: már mértek napi ezer esetet is. Ehhez tudni kell, hogy folyamatosan, preventív módon is tesztelnek. Férjem munkahelyén már másodszorra voltak kinn, legutóbb fülön is csíptek néhány hordozót – szerencsére másik részlegen.
    Néhány hét, amíg kiderül, az új intézkedések beváltják-e a hozzájuk fűzött reményeket. Ha muszáj, majd jön az új leállás.

  • Felsőoktatás a pandémia idején

    Egy hete rajtolt el az új tanév az ír egyetemek, főiskolák nagyobbik részében, s ez egyúttal egy merőben új, kísérleti módszer debütálását is jelenti. A képzések némelyike teljesen átköltözött a virtuális térbe, de az esetek zömében kevert szisztémát vezettek be. A gyakorlatokat a kampuszokon, míg az előadásokat az interneten keresztül tartják meg. Egészen minimálisra szorították a személyes kontaktusok előfordulási esélyét: a tanszéki vagy szakos bemutatókat is lefújták vagy onlájn tartották meg, s ugyanerre a sorsra jutottak a hallgatói önkormányzatok által szervezett különféle szociális rendezvények is, beleértve akár a kocsmakvízeket is.

    A koronavírus nyomot hagyott az évfolyamok létszámán is. Csak egészen hosszú huzavona után sikerült kidolgozni a középiskolák végzőseinek értékelését, nem is kevés vitát generálva, s feltehetően bírósági perek tucatjait kiváltva. Bár tervezték, az érettségiket végül nem tartották meg, helyette a tanárokra és egy titkos képletre lett bízva, hogy számszerűsítsék a diákok teljesítményét.
    Ebben a helyzetben a jelentkezők száma is elmaradt a szokásostól, s különösen a kevéssé népszerű intézmények könyvelhettek el esetenként drasztikus esést a hallgatói létszám tekintetében. Ahol erre nem került sor, ott sem okvetlenül váltott ki maradéktalan örömet az új szabályozás, mivel ott meg a felvételi pontszámok nőttek – nem függetlenül az elinflálódott év végi értékelésektől. A felvételt nyert tanulók korábban soha nem látott mértékben próbáltak meg halasztást szerezni, de ennek lehetősége limitált a jövőre esedékes új végzősökre való tekintettel, hiszen úgy nekik jutna kevesebb férőhely.

    Helyzet a végeken

    A legnívósabb egyetemekre való bejutásért idén is sokan küzdöttek meg, így a dublini Trinity College és University College, vagy épp a galwayi National University of Ireland szokás szerint kimazsolázhatta a legjobbakat.
    A kevéssé szerencsés vidéki főiskolák ezzel szemben gyakorlatilag bárkit kénytelenek voltak felvenni, aki a hatóságilag előírt minimum követelményeknek megfelelt.

    Castlebar a sziget nyugati szélén, mindentől távol fekszik, az országszerte megfigyelhető kelet-európai bevándorlástól eltekintve folyamatosan romló demográfiai adatokkal, elöregedő lakossággal. Az agyelszívás is évtizedek óta létező probléma, s ezen vajmi keveset segített, hogy negyedszázada megszületett a helyi felsőoktatás.

    A GMIT castlebari épületei
    Forrás: www.gmit.ie

    Bár a járvány előtt a fejlődés töretlennek tűnt, a szakok és a férőhelyek száma folyamatosan bővült, azért még így is akadtak bőven képzések, amelyekre nem volt egyszerű elegendő hallgatót verbuválni.
    A csak mérsékelten népszerű földrajz-történelem programot – dacára annak, hogy a tanárképzés felé vezető út első lépése, s ez a pálya egyértelműen vonzónak számít a szigetországban –, a 2019/2020-as tanévben 19 fővel sikerült elindítani a lehetséges 20-ból. Idén már 24 fős keret állt rendelkezésre, de jelen állás szerint mindössze öt hallgató. (Mivel az felvételi helyeket több körös rendszerben ítélik oda, a negyedik és az esetleges ötödik ciklus pedig még ezután jön, így még van rá – inkább csak matemaikai – esély, hogy ez változik, ha nem is nagy.)
    A békeidőben nagyjából ezer diák által látogatott kampuszon (ebbe beletartoznak a négyéves alapképzések hallgatói mellett a két- és hároméves szakképzések diákjai is) most száz alatti az elsőévesek száma, s mivel távolabb sem lehetnénk a békeidőktől, ők is a távolból figyelnek.

    Pandemikus oktatás

    Bár a legutolsó, furcsán-kurtán végződő félév, majd a nyár adott némi lehetőséget a tesztüzemre, felkészülésre, a beköszöntő új rendszer még tartogat kihívásokat mindkét oldalon.
    Az oktatók képzésen vettek részt, az intézmény pedig több végzőst is állományba vett az onlájn tanulás útvesztőiben elkeveredő fiatalok mentorálására. A hallgatók számára mindemellett gyorstalpaló IT-kurzust is beiktattak. A távoktatás technikai feltételeinek megteremtésére laptop-kölcsönbérleti pályázat indult, egy másik pedig az eszközvásárlást segíti.

    Még nem teljesen kiforrott a rendszer. Az órarendek gyakran hibásak, esetenként több a tévesen kipostázott elektronikus időpont, mint ami célba talált. A tananyagokat a Moodle felületére töltögetik fel – ha éppen sikerül, a virtuális óráknak pedig a Teams ad otthont.

    A személyes megjelenéssel járó gyakorlatokhoz szigorú járványügyi szabályokat léptettek életbe. Már a nyár folyamán pandémia-kompatibilissá alakították az épületeket, kordonokkal, matricákkal, felfestésekkel segítve a látogatók kontrollált mozgását. A termekben a távolságtartás biztosításához limitált a férőhelyek száma. A nagyobb létszámú csoportokat szétbontották, s a nekik szóló gyakorlatokat több részben, időben lépcsőzetesen eltolva tartják meg, az előadók nyilvánvaló örömére. A hallgatók közösségi tereken – így az étkezőben, könyvtárban – történő csoportosulása is keretek közé szorult.

    A kampuszra bejutni is csak egy onlájn kérdőív kitöltésével járó regisztráció után lehet. A témaválasztás nem túl meglepő, az esetleges kockázati tényezők, tünetek kizárását igyekszik elérni a teszt. Ez a procedúra minden egyes látogatás alkalmával kötelező.
    Akad egy másik űrlap a távozás után is, ebben a vizit során lezajlott szociális interakciókról kell nyilatkozni. Kontaktkövetés esetén jól jöhet.

    Nyitva tartani az iskolákat

    A dublini kormány deklarált célja, hogy az oktatási intézmények nyitva maradhassanak. A járvány második hulláma Írországot is elérte, s noha a helyzet még nem vészes, folyamatosan romlik. Szombaton már több mint 600 új fertőzöttet azonosítottak, így félő, hogy további korlátozó intézkedésekre lesz szükség.
    A szigetország sikeresen kezelte a vírus első tombolását, a teljesítmény annak fényében különösen elismerésre méltó, hogy a Brexit során is állandó problémát jelentő ír belhatár lezárása fel sem merülhetett, s így a sziget északi, brit feléről korlátozás nélkül juthatott be bárki a nyájimunnitásról szőtt ottani álmok idején. A bevezetett intézkedések feloldásához csak nagyon óvatos menetrend alapján kezdtek hozzá, de ez is elégnek bizonyult ahhoz, hogy a számok újra növekedésnek induljanak.
    Bár néhány napja botrány kerekedett galway-i felsőoktatási hallgatók utcai tömörüléséből, a lakosság általánosságban fegyelmezetten viseli a járvánnyal járó kényelmetlenségeket. Furcsa módon még a netes felületek témába vágó kommentfolyamaiban is egészen elenyésző a vírustagadók aránya.
    Az új stratégia most a vírussal való együttélésről, s a vakcináig való kitartásról szól. Ennek részeként rengeteget tesztelnek. Hogy ez elegendőnek bizonyul-e vagy újra leáll az ország, azt csak az elkövetkezendő hetek mutatják meg.

  • Jövő héten indul a felsőoktatás

    Hétfőn online, az itteni kampuszra vonatkozó általános bevezetés, majd kedden személyes megjelenést igénylő, szakos fejtágítás jön.

    Ha minden igaz, órák majd csak az azt követő héttől lesznek, s mindössze egy alkalommal, mintegy két óra hosszan kell a kampuszon lenni szerdánként, amúgy meg minden interneten keresztül zajlik.

    A kampuszon maszkot kell hordani, belépés előtt egy erre a célra szolgáló online felületen regisztrálni kell (minden alkalommal), távozást követően pedig kitölteni egy másik űrlapot arról, hogy kivel érintkeztünk az ott töltött idő alatt.

    Most még az is lehet, hogy ezen is szigorítanak, mert tegnap jött ki egy kormányzati utasítás arról, hogy a következő két hétben lehetőség szerint a minimálisra csökkenjen a felsőoktatás hallgatóinak személyes megjelenése (és így potenciális tömörülésünk). A járvány itt is erősödött, bár mi szerencsére lényegesen jobban állunk, mint az első alkalommal. 1-200, néha 300 esetet fognak, de a letesztelt népeken belül a fertőzöttek aránya 2% körüli csak. Férjem munkahelyén is teszteltek mindenkit, csak úgy preventív módon.

    Akárhogy is lesz, azért reméljük, a már így is nagyon szokatlan oktatási módi ennél jobban nem lesz személytelen.

    Suliba járni jó!

  • Helyzetjelentés Koboldföldéről

    Igen, kicsit unom már, hogy ez a téma megint, de tartok tőle, hogy néhány hónapig, de akár fél évig is kitart ez az állapot, így jobb, ha hozzászokunk. De hogy változatosabb legyen a helyzet, ezúttal nem az európai kataklizmáról elmélkedem, inkább csak arról írok, felénk miképpen zajlik az élet.

     

    (A nem érintett téma esélye ma sokkal kisebb, mint a legutóbbi bejegyzés idején volt. Időközben szerencsére mindenhol bezárták az iskolákat, sok felé a határokat, s ha ki is várták, amíg 6500 napi új esetük lett, végül talján barátaink a mellőzhető munkahelyeket is. A lakosság még így is aránylag szabadon kóvályoghat a város másik végében lévő, szimpatikusabb szupermarketig, de valószínűleg túl sok jelentősége már ennek sincs a csizmára emlékeztető ország helyzete szempontjából.)

     

     

    map_of_ireland_s_capitals.png

     

    Írország egy aprócska földdarab, kb. 70 ezer km2-es területtel, vagyis nagyjából Magyarország háromnegyedének megfelelő méretű. Ezen csaknem ötmillió ember él, ami szintén nem egy hatalmas szám. Speciális helyzete, hogy a sziget északkeleti csücske, Észak-Írország (további cirka 14000 km2 és majdnem kétmillió lakos) a mai napig brit uralom alatt áll. Ennek megváltoztatása érdekében a nem olyan távoli közelmúltig erőszakos eszközökben sem szegény ellenállási mozgalom küzdött (talán nem ismeretlen csengésű az IRA neve), amely a brit főszigeten sem volt rest robbantgatni. Függetlenség nem lett, de sikerült békét kötni (ún. nagypénteki egyezmény). Ennek létfontosságú eleme, hogy nincs ír belhatár, a népek szabadon járnak-kelnek. Emiatt akadt meg a Brexit folyamata is többször, s emiatt is van az, hogy a járvány kezelése is felemásra sikerült.
    Nálunk elég hamar bezárták az oktatási intézményeket, bevezették az Európa-szerte szokásos intézkedéseket, a brit Észak-Írországban viszont, hála a nyájimmunitásról szőtt, idővel kukázott ötleteiknek, nem kapkodtak. S bár külföldről már csak karantén után lehet belépni az országba, ebbe természetesen nem számít bele Észak-Írország. Nehéz megmondani, hogy a fertőzés honnan jelent meg, valószínűleg bőven hoztak belőle a nyaraló írek, de az első diagnosztizált esetek a sziget északi, brit felén történtek.

     

    Írország egésze a brit korona elnyomása alatt volt több mint háromszáz éven át. Uralmuk alatt a helyiek nem sok pozitív dolgot tapasztalhattak, az abszolút negatív csúcspont a burgonyavész alatti angol hozzáállás volt, amikor szándékosan hagyták éhezni az íreket, a brit piacra szánt termékeket pedig zavartalanul elszállították.
    A földesúri osztály a megszállók közül került ki, s ösztönözték az anyaországból származó betelepülést is. Az újonnan érkezett protestánsok mellett a hagyományosan katolikus írek egy kis részét is sikerült az anglikán egyház alá terelni, s ez a felekezeti különbség felelős az Északon erős brit érzelmekért. Az ír függetlenség idején az anglikánok alkották Észak-Írország lakóinak nagyobbik felét, így került sor a sziget felosztására. Azóta az etnikai viszonyok változtak, a hagyományosan szaporább katolikusok létszámban már felülmúlják a protestánsokat, így egyre reálisabb annak az esélye - különösen a Brexit mellett -, hogy egyesüljön az ország, a nagypénteki egyezmény lehetőséget is ad egy ilyen témájú népszavazás kiírására.

     

     

    Mostanra már egészen szép számaink vannak. A Köztársaságban 900 feletti fertőzött ismert, míg a teljes szigeten már ezer feletti ez az érték. A halalálozás ugyanakkor alacsony: nálunk 4, északon két beteg hunyt el.
    Hogy ennyien vannak, az annak is köszönhető, hogy a kormányzat a szűrések mellett kötelezte el magát. Már kb. két hete bárkit tesztelnek, aki köhög vagy 38 fok feletti láza van. Legalábbis ez az elmélet, de azért az ellátórendszer kapacitása itt is véges. Most épp prioritásos teszteket jelentettek be az egészségügy dolgozói részére (közülük került ki a fertőzöttek ötöde), mivel a vizsgálatok 4-5 napos csúszásban vannak, jelenleg negyvenezernél többen várnak tesztre. Vagyis egészen más nagyságrendek vannak ezen a téren a magyarországi gyakorlathoz képest.

     

     

    irelandcovid.png

    Nálunk, Mayoban egyelőre 10 alatti az esetszám. Ők mondjuk jó eséllyel itt, Castlebarban lehetnek, tekintve, hogy ez a legnagyobb település.

     

    Várnak egy nagyobb ellátmányt is Kínából, mivel itt is hiány van védőfelszerelésből. (Még jó, hogy Kína már összeszedte magát annyira, hogy most ellássa a világot ezekből.)

     

    Ami a hétköznapokat illeti, arról én személy szerint nem sokat tudok mondani, mert nem megyek sehová. Itt ugyan nincs kijárási tilalom, de az én átlagos életvitelem is ugyanilyen, gyakorlatilag mindig itthon vagyok. Bevásárolni is online szoktam, ott most volt egy kis fennakadás, a liszt egy bő hétig hiánycikk volt, kézfertőtlenítő és gazdaságos wcpapír meg még most sincs. Szeretek ritkán, sok dolgot venni, így itthon mindig van minden. Az emlegetett papírt csak a hírek miatt csekkoltam, amúgy eszembe sem jutott, mert nincs fogyóban. A liszt hiánya némiképp frusztrált, mert magam sütöm a kenyeret, s így heti másfél kiló elfogy. Valójában így sem volt vészhelyzet, mert tegnap kezdtem meg az utolsó tíz kiló liszt egyik kétkilós darabját. Az azért így is idegesítő volt, hogy kb. négyszer kellett módosítanom a legutóbbi, épp a hisztéria csúcsára eső rendelésem, mert mindent elhordtak. Mostanra csillapodni látszik ez a helyzet.

     

    0013c6ea-1600.jpg

     

    A tengerimalacok elesége terén sem volt probléma, még februárban hoztak 30 kg szénát, amiből vagy 20 még megvan, s tápból is van itthon vagy 10 kiló. Koronavírustól függetlenül.

    Férjem továbbra is dolgozik, s mivel az élelmiszeriparban tevékenykedik, így sanszos, hogy a céget, mint stratégiai jelentőségű objektumot, a végsőkig működtetik még óriási gebasz esetén is.
    Ami akár lehet is. Az itteni országos fődoki szerint akár a napi kétezer új esetet is elérhetjük (ami azért elég durván hangzik, még akkor is, ha zömmel másutt felderítetlen páciensekről is lenne szó), mielőtt csökkenésnek indul a trend. Én azért többre értékeltem volna, ha inkább időben lezárják a szigetet. Hát, ez van. Egyszer majd csak véget ér.

  • Prófécia

    Ha lassan is jutottunk el idáig, azért örömmel látom, hogy Európa is kezd észbe kapni a pandémia kapcsán. A helyzet, ha nem is kielégítő, s s egészen sanszosan lesz rosszabb is, legalább az intézkedések tekintetében kezd alakulni.

     

    Az mondjuk némiképp szomorú, hogy a Kínánál jelentősen nagyobb mértékben fertőzött Itália sem merte meglépni a teljes leállást, de legalább már közelítenek efelé. Majd gondolom, eljutnak odáig is, ha már napi 5000 új esetük lesz. A számok alapján a java még bőven hátra van nekik is.

     

    Elgondolkodtató az is, hogy az elhullási arányszám is kifejezetten magas, 6% körüli náluk. Ahogy egy korábbi bejegyzésben írtam, Európában bőven több a túlkoros lakos, mint Kínában – mégha a digók esetében esetleg nincsenek is rosszabb karban. Nálunk még ez sem igaz, a kínai népegészségügyi mutatók felülmúlják a magyarországiakét.

     

    Ugyanaz látszik beigazolódni, ami Kínában is megmutatkozott. Amíg a gócponti tartományon kívül egy százalék körüli értékben hunytak el a betegek, a túlterhelt wuhani kórházakban a 4% körül volt ez a szám. Úgy, hogy Kínának azért lényegesen egyszerűbben megoldható feladat volt az ország lakosságának 1%-át kitevő Wuhanba kívülről utánpótlást szervezni. Az olaszoknál erre esély sincs, már most használják a tartalékaikat, miközben a fejletlenebb Délen még nincs is válsághelyzet. (Majd ezután, hála az Észak lezárásának bejelentése után tömött vonatokban délre meginduló népeknek.)

     

    A magyar lépések sem megfelelőek, főleg az iskolák további üzemeltetése, de lesz ez rosszabb is. Továbbra is csak azt tudom javasolni, az időseket mindenki zárja el, s próbáljon meg ne orvosi ellátást igénylő állapotba kerülni, amikor összeomlik a magyar egészségügy. Tartok tőle, hogy nem ússzuk meg.

     

    Amúgy szóltam, már három hete. Na nem mintha ennek lenne valami jelentősége, elvégre csak egy hülye blogger vagyok. Kína közben legyűrte a vírust.