• Akadémiai buktatók

    Hát, ideje volt, de itt az első főiskolai pofon ideje is. Olyannyira nem én kaptam az emlegetett szuper értékelést, hogy egyenesen egy középszerűvel kellett beérjem, 64(!)%-kal. A mellé járó szöveges visszajelzés ráadásul csupa jó dolgot említett, egyedüli negatívumként csak annyit jelzett meg, használjak rövidebb mondatokat.

    Láttam a kiemelkedő művet, ami végül 82%-ot ért. Nem állítom, hogy az enyém olyan lényegesen jobb lenne, de a formai része egyértelműen felülmúlja. De azt még könnyedén el is fogadnám, ha csak néhány százalékkal előzne meg, ennyi szubjektivitás bennem és az előadóban is lehet.
    Hogy mégis én húztam a rövidebbet, ráadásul egy ekkora rés tátong a két dolgozat értékelése között, azt leginkább az indokolhatja, hogy a jól sikerült beadandó egy az egyben lekövette a kutatónő által képviselt zöldségeket. Bár forrás az én sok esetben eltérő véleményemmel kapcsolatban is volt, úgy látszik, az nem tetszett neki.

    Ha valakit részleteiben érdekel, az ő erre épülő munkássága a kooperáción alapuló természetvédelmet propagálja, ennek fantasztikus előnyeiről publikál lépten-nyomon, míg az én írásom arra futott ki, hogy az együttműködés muszáj, mert másképp a tőzegkitermelők sztrájkolnak, s akkor megint kis híján kormánybuktatás lesz, de amúgy nyilván szuperebb lenne, ha technokraták határozhatnák meg a folyamatokat, s nem kéne megvárni, amíg a megmaradt lápok is tönkremennek, csak mert tőzeget kitermelni elidegíthetetlen, hagyományos velejárója a vidéki koboldkodásnak.

    Hogy javuljanak a kilátások, a következő, péntekre esedékes munka kapcsán méginkább másképp látjuk a világot. Viszont így, hogy tudom, mire számíthatok, még időben visszavettem, s csak a minimumra szorítkozom. Ezt az eredményt hozom akkor is, ha három nap helyett három órát foglalkozom a dologgal.
    Na, valószínűleg nem itt fogok professzorkodni mégsem. És azt is egészen biztosan tudom, ki nem lesz a témavezetőm.

  • Felfokozott izgalmak

    Már csak egy hét és elfogy ez az első, csonka félév. Az egyedüli, valamelyest nagyobb kihívást vagy legalábbis pepecselést jelentő beadandó, amit a tőzeglápokról kellett írnom, még nem tudom, hogy sikerült.
    A mai onlájn órán elhangzott, hogy tanerőnk valakinek magasabb pontszámot adott, mint akadémiai karrierje során eddig valaha, de hogy ez én lennék-e, az még egyelőre bizonytalan. Formailag rendben volt a mű, sokat és szépen hivatkoztam, de a tartalom gyatra volt.
    Az óra után elkértem legfőbb nemezisem művét, hozzá képest jobban sikerült a formai kivitelezés, a tartalom pedig egyformán vacak. Nagyon hasonló értékelést adnék rájuk, magamnak egész cseppet jobbat. Szóval vagy van egy rejtőzködő harmadik versenyző, aki forradalmit alkotott, vagy ezzel a minden eredetiséget nélkülöző fércművel értem el, hogy piedesztálra emeljenek.

    Tűkön ülök, hogy megtudjam, s ez most nem irónia!