• Felsőoktatás a pandémia idején

    Egy hete rajtolt el az új tanév az ír egyetemek, főiskolák nagyobbik részében, s ez egyúttal egy merőben új, kísérleti módszer debütálását is jelenti. A képzések némelyike teljesen átköltözött a virtuális térbe, de az esetek zömében kevert szisztémát vezettek be. A gyakorlatokat a kampuszokon, míg az előadásokat az interneten keresztül tartják meg. Egészen minimálisra szorították a személyes kontaktusok előfordulási esélyét: a tanszéki vagy szakos bemutatókat is lefújták vagy onlájn tartották meg, s ugyanerre a sorsra jutottak a hallgatói önkormányzatok által szervezett különféle szociális rendezvények is, beleértve akár a kocsmakvízeket is.

    A koronavírus nyomot hagyott az évfolyamok létszámán is. Csak egészen hosszú huzavona után sikerült kidolgozni a középiskolák végzőseinek értékelését, nem is kevés vitát generálva, s feltehetően bírósági perek tucatjait kiváltva. Bár tervezték, az érettségiket végül nem tartották meg, helyette a tanárokra és egy titkos képletre lett bízva, hogy számszerűsítsék a diákok teljesítményét.
    Ebben a helyzetben a jelentkezők száma is elmaradt a szokásostól, s különösen a kevéssé népszerű intézmények könyvelhettek el esetenként drasztikus esést a hallgatói létszám tekintetében. Ahol erre nem került sor, ott sem okvetlenül váltott ki maradéktalan örömet az új szabályozás, mivel ott meg a felvételi pontszámok nőttek – nem függetlenül az elinflálódott év végi értékelésektől. A felvételt nyert tanulók korábban soha nem látott mértékben próbáltak meg halasztást szerezni, de ennek lehetősége limitált a jövőre esedékes új végzősökre való tekintettel, hiszen úgy nekik jutna kevesebb férőhely.

    Helyzet a végeken

    A legnívósabb egyetemekre való bejutásért idén is sokan küzdöttek meg, így a dublini Trinity College és University College, vagy épp a galwayi National University of Ireland szokás szerint kimazsolázhatta a legjobbakat.
    A kevéssé szerencsés vidéki főiskolák ezzel szemben gyakorlatilag bárkit kénytelenek voltak felvenni, aki a hatóságilag előírt minimum követelményeknek megfelelt.

    Castlebar a sziget nyugati szélén, mindentől távol fekszik, az országszerte megfigyelhető kelet-európai bevándorlástól eltekintve folyamatosan romló demográfiai adatokkal, elöregedő lakossággal. Az agyelszívás is évtizedek óta létező probléma, s ezen vajmi keveset segített, hogy negyedszázada megszületett a helyi felsőoktatás.

    A GMIT castlebari épületei
    Forrás: www.gmit.ie

    Bár a járvány előtt a fejlődés töretlennek tűnt, a szakok és a férőhelyek száma folyamatosan bővült, azért még így is akadtak bőven képzések, amelyekre nem volt egyszerű elegendő hallgatót verbuválni.
    A csak mérsékelten népszerű földrajz-történelem programot – dacára annak, hogy a tanárképzés felé vezető út első lépése, s ez a pálya egyértelműen vonzónak számít a szigetországban –, a 2019/2020-as tanévben 19 fővel sikerült elindítani a lehetséges 20-ból. Idén már 24 fős keret állt rendelkezésre, de jelen állás szerint mindössze öt hallgató. (Mivel az felvételi helyeket több körös rendszerben ítélik oda, a negyedik és az esetleges ötödik ciklus pedig még ezután jön, így még van rá – inkább csak matemaikai – esély, hogy ez változik, ha nem is nagy.)
    A békeidőben nagyjából ezer diák által látogatott kampuszon (ebbe beletartoznak a négyéves alapképzések hallgatói mellett a két- és hároméves szakképzések diákjai is) most száz alatti az elsőévesek száma, s mivel távolabb sem lehetnénk a békeidőktől, ők is a távolból figyelnek.

    Pandemikus oktatás

    Bár a legutolsó, furcsán-kurtán végződő félév, majd a nyár adott némi lehetőséget a tesztüzemre, felkészülésre, a beköszöntő új rendszer még tartogat kihívásokat mindkét oldalon.
    Az oktatók képzésen vettek részt, az intézmény pedig több végzőst is állományba vett az onlájn tanulás útvesztőiben elkeveredő fiatalok mentorálására. A hallgatók számára mindemellett gyorstalpaló IT-kurzust is beiktattak. A távoktatás technikai feltételeinek megteremtésére laptop-kölcsönbérleti pályázat indult, egy másik pedig az eszközvásárlást segíti.

    Még nem teljesen kiforrott a rendszer. Az órarendek gyakran hibásak, esetenként több a tévesen kipostázott elektronikus időpont, mint ami célba talált. A tananyagokat a Moodle felületére töltögetik fel – ha éppen sikerül, a virtuális óráknak pedig a Teams ad otthont.

    A személyes megjelenéssel járó gyakorlatokhoz szigorú járványügyi szabályokat léptettek életbe. Már a nyár folyamán pandémia-kompatibilissá alakították az épületeket, kordonokkal, matricákkal, felfestésekkel segítve a látogatók kontrollált mozgását. A termekben a távolságtartás biztosításához limitált a férőhelyek száma. A nagyobb létszámú csoportokat szétbontották, s a nekik szóló gyakorlatokat több részben, időben lépcsőzetesen eltolva tartják meg, az előadók nyilvánvaló örömére. A hallgatók közösségi tereken – így az étkezőben, könyvtárban – történő csoportosulása is keretek közé szorult.

    A kampuszra bejutni is csak egy onlájn kérdőív kitöltésével járó regisztráció után lehet. A témaválasztás nem túl meglepő, az esetleges kockázati tényezők, tünetek kizárását igyekszik elérni a teszt. Ez a procedúra minden egyes látogatás alkalmával kötelező.
    Akad egy másik űrlap a távozás után is, ebben a vizit során lezajlott szociális interakciókról kell nyilatkozni. Kontaktkövetés esetén jól jöhet.

    Nyitva tartani az iskolákat

    A dublini kormány deklarált célja, hogy az oktatási intézmények nyitva maradhassanak. A járvány második hulláma Írországot is elérte, s noha a helyzet még nem vészes, folyamatosan romlik. Szombaton már több mint 600 új fertőzöttet azonosítottak, így félő, hogy további korlátozó intézkedésekre lesz szükség.
    A szigetország sikeresen kezelte a vírus első tombolását, a teljesítmény annak fényében különösen elismerésre méltó, hogy a Brexit során is állandó problémát jelentő ír belhatár lezárása fel sem merülhetett, s így a sziget északi, brit feléről korlátozás nélkül juthatott be bárki a nyájimunnitásról szőtt ottani álmok idején. A bevezetett intézkedések feloldásához csak nagyon óvatos menetrend alapján kezdtek hozzá, de ez is elégnek bizonyult ahhoz, hogy a számok újra növekedésnek induljanak.
    Bár néhány napja botrány kerekedett galway-i felsőoktatási hallgatók utcai tömörüléséből, a lakosság általánosságban fegyelmezetten viseli a járvánnyal járó kényelmetlenségeket. Furcsa módon még a netes felületek témába vágó kommentfolyamaiban is egészen elenyésző a vírustagadók aránya.
    Az új stratégia most a vírussal való együttélésről, s a vakcináig való kitartásról szól. Ennek részeként rengeteget tesztelnek. Hogy ez elegendőnek bizonyul-e vagy újra leáll az ország, azt csak az elkövetkezendő hetek mutatják meg.

  • Németül tanulok

    Ugyanis muszáj választani az opcionális tárgyak közül is valamit. Idén ez spanyol, német vagy marketing. Mindegyik egymásra épülő, két éven át tartó okítás, így ki kell tartani mellette.

    Szerencsére csak jövő hétre kell dönteni, addig pedig igény szerint lehet csekkolni, mennyire tetszik a dolog. Ma volt a német illetve a bejegyzés írásának pillanatában a spanyol kezdőóra, a marketing pedig pénteken lesz. Mindhárom a virtuális térben.

    Bár elsőre ijesztőnek tűnt, hogy heti három órán át tanuljak nyelvet, de kiderült, melyik könyvet tervezik leadni két év alatt, s ennek a kétharmadát még értem. Szóval azt hiszem, a pénteki dolgot már nem is próbálom ki. (A spanyolt meg eleve kilőttem.)

    Új dolgokat tanulni jó, óje!

  • Jövő héten indul a felsőoktatás

    Hétfőn online, az itteni kampuszra vonatkozó általános bevezetés, majd kedden személyes megjelenést igénylő, szakos fejtágítás jön.

    Ha minden igaz, órák majd csak az azt követő héttől lesznek, s mindössze egy alkalommal, mintegy két óra hosszan kell a kampuszon lenni szerdánként, amúgy meg minden interneten keresztül zajlik.

    A kampuszon maszkot kell hordani, belépés előtt egy erre a célra szolgáló online felületen regisztrálni kell (minden alkalommal), távozást követően pedig kitölteni egy másik űrlapot arról, hogy kivel érintkeztünk az ott töltött idő alatt.

    Most még az is lehet, hogy ezen is szigorítanak, mert tegnap jött ki egy kormányzati utasítás arról, hogy a következő két hétben lehetőség szerint a minimálisra csökkenjen a felsőoktatás hallgatóinak személyes megjelenése (és így potenciális tömörülésünk). A járvány itt is erősödött, bár mi szerencsére lényegesen jobban állunk, mint az első alkalommal. 1-200, néha 300 esetet fognak, de a letesztelt népeken belül a fertőzöttek aránya 2% körüli csak. Férjem munkahelyén is teszteltek mindenkit, csak úgy preventív módon.

    Akárhogy is lesz, azért reméljük, a már így is nagyon szokatlan oktatási módi ennél jobban nem lesz személytelen.

    Suliba járni jó!

  • A nem humanoid családtagokról

    Rég nem esett már szó róluk, pedig épp itt az ideje. Természetesen a tengerimalacainkról van szó.
    Sajnos többen nincsenek már velünk, a létszám ennek ellenére sokat nőtt, ugyanis az itteni lehetőségekre építve nekiláttam beszerezni néhány pedigrés jószágot, elsősorban a szomszéd szigetről, de néhányan a kontinensről jöttek.
    Egyszínű angol rövidszőrű típusok, ezek, ahogy a nevük is engedni sejteti, egyenletesen rövid bundával rendelkeznek, s a teljes szőrzetük színe egyforma.

    A bőséges fűkészletet s a nagy mennyiségű szabadidőt kihasználva tenyésztésbe, illetve a tartásukkal kapcsolatos edukációba is kezdtem, jelenleg már a legnagyobb, tisztán tengerimalacokra fókuszáló ír közösséget vezetem – ha eltekintünk az otthonkereső csoporttól, ők még népesebbek.

    A tengerimalac-ügyi helyzet a szigeten nem igazán fényes. Rajtam kívül még három másik minőségi tenyésztőről tudok, szaporító annál több. Hozzájuk értő, kellően felkészült, egzotikus állatorvos is mindössze 2-3 van az országban, s az ismeretanyagon is van még bőven mit javítani.

    A saját állomány végül maradt a lakásban, két szobát foglalnak el. Jelenleg a nőstények helységében 11-en, míg a hímek a másik szobában hatan vannak, de a teljes létszámot még nem értük el.

    Nyugi, egy bő fél évre megint letudtuk a tengerimalacos témakört.

  • Most már tényleg iskolás leszek

    Ma megjött a suli regisztrációs, információs pakkja, benne az egyetemi kódommal, jelszavammal. Úgyhogy ezek segítségével elintéztem a regisztrációt, majd az ezt követően elesemesezett IT-jelszavam segítségével az onlájn hallgatói portálhoz való hozzáférést is.

    Egyébként – hacsak a választható tárgyak valamelyike nem lesz kampuszon – mindössze heti egy órát kell majd személyesen megjelenni az intézményben. Bár ezt csak azért tudom, mert személyesen kapcsolatban állok a szak vezetőjével. A honlapon a mi részlegünk várható megjelenési kötelezettségeiről még annak ellenére nincs infó, hogy 28-án kezdünk, s a legtöbb tanszék már egy fél hónapja nyilvánosságra hozta az ilyen jellegű adatait.

    A lényeg, hogy most már elkerülhetetlen módon hallgató vagyok.

  • Mobilitás

    Úgy hiszem, említettem már, hogy Írország vidéki területein nem igazán létezik tömegközlekedés. Az egy dolog, hogy csupán hat városban (illetve agglomerációban) van bármiféle helyi közlekedés, hiszen a kimaradó helyszínek legfeljebb már csak huszonegynéhány ezres települések aránylag szerény távolságokkal.

    A helyi közlekedésnél bosszantóbb, hogy a helyközi és a távolsági is nagyon vacak. Kevés a vonat és a busz, s a menetrendek sem úgy vannak kialakítva, hogy akár iskolába, akár dolgozni el lehessen jutni a mondjuk 20 km-re lévő másik településre, legfeljebb véletlen folytán. De a másik irányba már biztosan nem stimmelne az sem.

     

    Ez persze csak a magunkfajta népeknek szokatlan és kellemetlen, a helyieket láthatóan nem aggasztja, hiszen még a 80 és a halál közötti korosztály is mindenhová vezet. Nagyjából mindenkinek van autója és ez errefelé eléggé indokolható is a már említett, erősen foghíjas infrastruktúra okán.

    (Tudom, széles néptömegek számára elképzelhetetlen az élet autó nélkül Magyarországon, még akár a fővárosban élve is, de otthon még a zalai zsákfalvak is relatíve elfogadható tömegközlekedési kapcsolatokkal bírnak, s autózni általában választás kérdése, nagyon ritkán kényszer. Városokban semmiképp nem az.)

     

    Mi most egész jól elvagyunk egyelőre. Férjem elektromos rollerrel jár dolgozni, nekem pedig majd iskolakezdésre beszerzünk egy biciklit. Viszont egyre több jele van annak, hogy lenne haszna az itteni hajtási engedély megszerzésének, elsősorban munkalehetőségek terén. Tagadhatatlan, hogy személygépkocsit fenntartva a városon belüli ügyes-bajos dolgaink is kényelmesebben intézhetők lennének, de így is megoldhatóak, szóval ez önmagában nem indokolná.

     

    A lényeg, hogy férjem jogosítványt fog szerezni. Ez nem teljesen úgy zajlik, mint otthon, így talán megér egy eszmefuttatást a helyzet bemutatása.

    Első lépésben a KRESZ jön, ez elég magától értetődő dolog, azonban itt a vizsgának nem előfeltétele semmiféle tanfolyam, onnan tanulja meg, ahonnan akarja, a lényeg, hogy átmenjen. Mivel a kórság miatt egy ideig zárva voltak a vizsgahelyszínek, elég hamar lefoglalták az újranyitást követően az időpontokat. Férjem így csak október végén fog sorra kerülni, Ballinában, ami a megye második legnagyobb városa, kicsit északabbra.

     

    Ha ez sikerül, vár rá egy orvosi vizsgálat, majd ezután már igényelhet egy tanulójogosítványt. Ennek birtokában vezethet is, de ilyenkor még kell az autóban mellette lenni egy rendes jogosítvánnyal bíró embernek, aki felel érte. Ez az ember nem kell, hogy oktató legyen, lehet bárki. A szabályozás eredetileg feltehetően azzal számolt, hogy a szülők ilyen módon tanítgatják a felcseperedő kamaszokat a járműhasználatra.

     

    Ez a tanulójogosítvány fél év után cserélhető normálisra, ehhez forgalmi vizsgát kell tenni, s hogy azért valami szabályozott kerete is legyen a folyamatnak, a vizsga előtt még teljesíteni kell egy 12 órás vezetői tanfolyamot rendes oktatóval.

     

    Ha ez is megvan, immár a normális jogosítvány jár, azonban hogy védjék a társadalom többi tagját, még két évig egy N betű (novice) mutatja, hogy kezdő vezetőről van szó.

     

    Szóval most ilyen program zajlik nálunk. Férjem hétvégente szabályokat tanul, aztán utána majd remélhetően vezetni. Ha meg egyszer eljutunk a jogsihoz, akkor még az sem kizárható, hogy valami járművet is beszerzünk. Bár még mindig nehezen érthető, mit keres a kormány a jobb oldalon. Ellenben az utakon átkelésnél már rutinszerűen jó irányból várom a forgalmat.

     

     

  • Tej

    Írország egy méretes legelő. Plusz még ott van Dublin, de egyébként túlzás nélkül ez a helyzet. Itt-ott, főleg, ahol a domborzat közbeszólt (nem sűrűn tett ilyet), maradt némi erdő, de tényleg egészen minimális. Minden más területet fű borít (gyakran belvízzel), azokon pedig otthon felfoghatatlan mennyiségű marha és birka legel. De ló is dögivel van.

    Az itteni marha jó minőségű. Állítólag. Én becsületesen bevallom, nem értek hozzá. Ha a hamburgertől eltekintünk, teljes életpályám alatt talán tucatnyi alkalommal fogyasztottam efféle lábasjószágot, így nem tudok viszonyítani. Mindenesetre a fűvel, természetes körülmények között hízó állatok keresettek, bőven jut exportra, már Kínába is.

    Ahol ennyi a szarvasmarha, ott tej is bőven akad, ennek megfelelően az ár is kedvező, 70-75 cent egy liter, a minőség pedig ebben is remek. Fogy is, aminek jele, hogy 2 és 3 literes kiszerelésben is teljesen általános, inkább az egy literesre kell jobban vadászni.

    Ez (hacsak nem vegán az ember) idáig nagyon vidám is lehetne, azonban mégsem tölt el boldogság maradéktalanul.

    Egyrészt, ideális esetben kéthetente vásárolok, másrészt kevés tejet fogyasztunk, főleg csak a kávéba. Oda viszont kell. A friss tej hajlamos szavatosságát korlátozott ideig megőrizni, így amikor kihoz a Tesco 3-4 litert, elképzelhető, hogy túl közeli ez a dátum. Jobb esetben nem az, azonban a kávé mellé meglehetősen lassan fogy el a megbontott doboz, a felbontott friss tej ellenben nem szeret sokáig fogyasztható maradni.

    Otthon erre legyinthetünk, mert ott az UHT. Ami ugyan vacak, rossz ízű és igazán senki nem szereti, de valóban nehezen árt neki az idő. Írországban azonban nem kapni ilyet…

    Gyártanak UHT-t, de az főleg Kínába és a kontinensre jut. Illetve mint kiderült, némiképp korlátozottan a helyi piacra is, ha jól keresi az ember.

    Sikerült egy irodaellátó cégnél találni, a friss tejnél drágábban, kb. 1,1 euro/liter áron. Így is megéri nekem, mert a jelenlegi rendszerben kéthetente 1-2 liter mindig pocsékba megy, s az sem a legjobb napindító program, hogy a tej állapotát igyekszem felmérni.

    Mivel 75 pénz felett ingyenes a kiszállítás, így egy darabig nem kell tejet vennünk. Viszlát darabos tej! Éljen a nyugodt, reggeli kávézás.

  • Új infómorzsák a tanévről

    Bár konkrétan szakokra lebontva még nem jöttek ki a számok, majd csak szeptemberre ígérik, a jelek szerint heti két nap kell majd személyesen is megjelenni az iskolában.

    A szemináriumok nagy részét elvileg élőben tartják majd meg, bár azok közül is igyekeznek majd online térbe varázsolni, amit lehet.

    Az ígéret szerint a két nap két egymást követő napot jelent, amivel feltehetően a máshonnan érkező diákoknak próbálnak kedvezni, akiknek ebben a félévben nem okvetlenül lesz értelme állandó szállást fenntartani az egyetem közelében.

     

    Még annyit megerősítettek, bár ez nem lephet meg senkit, hogy a kampusz épületeiben maszk viselése lesz kötelező, ami biztosan élmény lesz.

    Hát, egyelőre így állunk, a felvételi ajánlatot majd 18-án kapom meg, most pedig épp azon igyekszem intézkedni, hogy ne kelljen tandíjat fizetnem (egy évre 3000 euró lenne). Majd meglátjuk, mekkora sikerrel.

  • A felvétel is tolódik

    Eredetileg július elején zajlott volna le a felvételi helyek kiosztásának első köre (Round A). Hát, a ma kiküldött tájékoztató szerint csak 17-én kerül rá sor, az ezt követő nulladikra pedig csak augusztusban.

     

    A normális diákokat érintő első, második, stb. körök időpontja pedig még bizonytalan, mivel egyelőre nem tudni, mikor lesznek érettségi eredmények.

     

    Nem nagy tragédia, de már örültem volna, ha egy hét múlva hivatalosan is túlesünk a dolgon. Mivel a suli már májusban írt, hogy fel fogják kínálni a helyet, ez szerencsére nem jelenti azt, hogy két héttel tovább tartó gyomorgörcs fenyegetne.