• Szeptember elején nyit a Szecsuánblog

    Tegnap megvettem a repjegyeket, eszerint szeptember 2-án indulunk útnak, elsőként Moszkva, majd onnan a kazah főváros, Asztana felé, hogy aztán onnan már közvetlenül Urumcsiba röppenjünk tova. 

    Férjem (immár az itthoni külvilág felé is az) vízumát nem sikerült elintézni a sulis papírokkal, de már nem akadok fenn ilyesmin. Szerencsére volt mód számára egy éves, többszöri belépésre jogosító engedélyt szerezni önállóan is, így természetesen ő is velem tart. Kéthavonta sajnos majd át kell ruccanni Kazahsztánba, de majd abszolváljuk a kihívást.

     

    A fenti felvezetés meg a korábban vázolt dolgok miatt teljesen hidegen hagy, hogy az iskolai karrierem miképpen alakul. Október elején kapok három havi fizut tőlük, amivel fedezik a miattuk felmerült költségeket meg még valami pluszt, onnantól meg épp nem érdekel, hogy mi lesz a folytatás – tart, amíg tart.
    A céges munka azóta is megbízhatóan fizet, s előreláthatóan csak szeptemberben vagy októberben lesz a következő jelenés, ha minden igaz, Thaiföldön.

    Szeptemberben tehát újra beindul a blog is, addig is élvezem a nyár maradékát. Kedves olvasók, tegyetek ti is így!

  • Nyári leállás

    A Szecsuánblog szokásos nyári pihenőre megy, nyitás majd augusztus végén várható.
    Előfordulhat addig is 1-2 bejegyzés, de nem a szokásos gyakorisággal. Javaslom a blog.hu-s követés aktiválását, így nem maradtok le semmiről, de nem is kell állandóan csekkolni, hogy írtam-e már.

    Kellemes nyarat minden kedves olvasómnak!

  • Sűrű program + félmillió

    Megjöttem Wuhanba probléma nélkül, azonban egy kicsit a feje tetejére állt minden, mivel csak két napunk van (a mait is beleértve), hogy elintézzünk minden egyebet, ami még vár ránk, mielőtt hazaindulunk.

    Szerdán Chongqingba vonatozunk majd közepesen gyors (kb. 200-250 km/h) vonattal, hogy aztán csütörtök éjjeli 1:50-kor felszálljunk Doha felé. Onnan meg majd Budapest jön, szokás szerint.

     

    A helyzet tehát az, hogy ma még el kell menni pénzt váltani, kicseréltetni a laptop kábeljét (garis, s valami érintkezési problémája van), s ezzel a mai nap el is megy biztosan a távolságok miatt.
    Holnap mosni kell és összepakolni mindent a bőröndökbe.  Szerencsére férjem tökéletesen kitakarított, amíg Pekingben voltam, tényleg minden csillog-villog, így ezzel már nem kell foglalkozni.

    A fentiek miatt sanszos, hogy a pekingi beszámoló maradéka is majd csak otthonról mászik fel a blogra. Ilyen kis apróbb szösszenetek még előfordulhatnak, de nagyobb léptékű írást most a napokban nem kell tőlem várni.

    Ja, és hogy azért fényezzem is magam, ma várhatóan meglesz az ötszázezredik látogató is a blogon. Tudom, ez nem egy annyira nagy szám, pucér népeket mutogató blogok egy hét alatt összehozzák vagy akár 2-3 nap alatt is, de a Szecsuánblog nem az a blog, s ebben a műfajban nem tartom rossznak. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az utolsó egy wuhani évem alatt annyian néztetek ide, mint előtte a két év alatt összesen. Köszönöm nektek!

  • Nemsokára él a whitelist!

    Hála a blog.hu csapatának, a Szecsuánblogon is működni fog a whitelist rendszer. Ez újra lehetőséget teremt arra, hogy normális mederben folyhasson a kommunikáció a kommentekben.

     

    Át fogom nézni a blogra eddig írt hozzászólásokat, s a nem destruktív jellegűek szerzőit automatikusan fel fogom tenni a listára. Noha ez a blog sosem a temérdek számú kommentről volt híres, azért akad még így is bőven, így ezzel nem ígérem, hogy túl hamar végezni fogok. Az utóbbi pár hónap termését azért igyekszem még ma feldolgozni.

    A jövőben hozzászóló, a whitelist-en még nem szereplő usereket,  ha a moderációs beengedés szintjét megütik, egyúttal a listára is felrakom. Ha valaki szeretné esetleg megsürgetni a felkerülését, az kommentben vagy privátban jelezze, s intézkedni fogok.
    A listáról való lekerülés vagy eleve fel nem kerülés pedig egyúttal meg is oldja a jövőbeli bosszúságainkat.

     

    Még egy apró észrevétel:

    A moderáció bevezetésével nem állt szándékomban az ellenvéleményeket elnyomni, ahogy eddig sem tettem ezt. Volt több olyan bejegyzés, amikor élesen ütköztek a vélemények, s kaptam hideget-meleget épp eleget. Ez teljesen rendben van és szívesen veszem építő jellegű kivitelezés esetén a véleményemmel szöges ellentétben álló kommenteket is. Amit szeretnék elkerülni, az a trollkodás, egymás személyének alázása és a bejegyzések több nickkel, de egy user általi telehányása. Ezektől eltekintve szabad a pálya, nyugodtan oltsatok. Virágozzék száz virág!

    UPDATE:

    ÖÖÖ… kis technikai probléma. A régi hozzászólások sajnos nem játszanak, csak új komment esetében enged a rendszer valakit a whitelist-re rakni. Szóval, az első hozzászólásig mindenki marad az előmoderációs dobozban, s ha majd megszólal, akkor lesz lehetőségem ezen változtatni. Szóval bíztatnék mindenkit a kommentelésre. 🙂

  • Az új kommentelési rend

    A trollok megjelenésére való tekintettel kénytelen vagyok szabályozni a hozzászólások rendszerét. Az utólagos moderáció kitartó trollok esetén nem működik, ahogy a tiltások sem, mivel bármikor lehet új indapass-t regisztrálni. A megoldás a whitelist lenne, de ez egyelőre még nem minden blog számára elérhető a blog.hu-n, így muszájból kicsit komplikáltabb megoldást tudtam csak kiötölni.
    Ha sikerül a whitelist rendszert a Szecsuánblogon is beüzemelni, úgy átállunk majd arra.

    A jövőben tehát a következő módon lesz lehetőség a blogon kommentelni:

    1. A blogon újonnan jelentkező userek hozzászólásai előzetes moderációt követően jelennek meg.

    2. Az általam ismert eddigi törzslátogatóknak meghívót küldök, aminek az elfogadásával elméletileg a Szecsuánblog szerzőivé válnak. A lehetséges jogosultságok közül a tag besorolást kapják meg. Ezzel a blog adminfelületén láthatják a bejegyzéslistát és azok olvasottságát (ez bejegyzésenként bárki számára látható, ha egy adott bejegyzést nem a főoldalról néz), illetve lehetőség van bejegyzések írására is, de ezeket csak én tudom élesíteni. 
    A tag rangú felhasználók hozzászólásai azonnal megjelennek, s a blog.hu rendszere is egyből küld üzenetet, ha tag válaszol egy kommentre.

     

    3. Az általam nem ismert új arcok, ha szeretnék kikerülni az előzetes moderációt, úgy ezt jelezzék nekem egy kommentben, s bekerülhetnek a tagok közé.

     

     

     

    Teendők, ha meghívót kapsz:

    – a meghívó az indapasshoz használt, adminként számomra látható mailcímre fog megérkezni.
    – az üzenetben jól kivehető linkre kattintva bejön az indapass oldala, ahol le kell okézni, hogy melyik nicked szeretnéd használni. Lehetőleg azt válaszd ki, amelyiken ismerlek.
    – ezután már semmi teendő, minden ugyanúgy zajlik, mint régen. Bár a tag ranggal lehetőség van bejegyzéseket írni, ezek addig nem jelennek meg a blogon, amíg én nem élesítem azt. Hacsak nem beszélünk meg egy vendégposztot, lehetőség szerint ne használjátok. 🙂

  • Szolgálati közlemény a kommentelésről

    Sajnálattal közlöm, hogy a blogon eddig még csak szórványosan tapasztalt trollkodás a napokban erősen felütötte a fejét. Mivel a kezemben lévő eszközök – tiltás, törlés – nem teszi lehetővé az eredményes fellépést (új indapassal regelve vissza tudnak jönni és újrakezdeni az egészet), így bizonytalan ideig kénytelen vagyok bevezetni az előmoderált kommentelést.

     

    Miután szinte állandóan netközelben vagyok, ez az esetek nagyobbik felében nem fog komoly fennakadást kelteni, azonban számolni kell az időeltolódással is, így a magyar idő szerint este írt kommentek valószínűleg majd csak az itteni ébredésem után jelennek meg a blogon.

     

    Megértéseteket köszönöm, a helyzet ideiglenes, a megoldáson dolgozom. 

  • A kínai nyelv latin betűs átírásáról

    Kína hivatalos nyelve a putonghua, az egykori pekingi udvar nyelvén alapuló nyelvjárás. Hívják pekinginek és mandarinnak is, előző a császári udvar utolsó évszázadokban elfoglalt helyére, utóbbi a nyelvet használó hivatalnokokra, köztisztségviselőkre utal. A putonghua eltér a Pekingben használt köznyelvtől, így a pekingi megnevezés némiképp félrevezető.

     

    Bár Kínában számtalan, egymástól többé-kevésbé eltérő dialektus létezett, az írás – amely hagyományosan fogalomírás, s az esetek nagyobbik felében nincs köze a kiejtéshez – egységes. A kínai írásjegyek olvasásának készsége nélkül ezeket nem lehet értelmezni, így a modern korban igény mutatkozott az írásjegyek latin betűs átírásának megalkotására.

    Ezt kezdetben a külföldiek próbálták meg kivitelezni, így ahány nyelv, annyi rendszer született. A teljesen esetleges, az adott nyelv fonetikájához leginkább passzoló megoldások mellett a nyelvészek is akcióba léptek, s több tudományosan is használható átírást alkottak meg. Ezek használatára csak kutatói körökben volt igény, így széles körben sosem terjedtek el.

     

    A Kínai Népköztársaság megalakulását követően a kínai nyelvészek – némi szovjet együttműködés mellett – megalkották a pinyint, amely a hivatalos kínai latin betűs átírás. Teljesen fonetikus, ahogy írjuk, úgy ejtjük – már ha tudjuk, hogy melyik karaktert melyik hangnak feleltették meg.
    Kína nemzetközi erősödésével párhuzamosan a pinyin globálisan is a kínai nyelv legelterjedtebb átírásává vált, a legtöbb országban ennek használatát szorgalmazzák, miközben esetenként megtartják a néhány, a nyelvükben már meghonosodott kínai kifejezés hagyományos alakját.

     

    A magyarországi helyzet

     

    Magyarország, dacára méreteinek, a Kína-kutatásban sokáig fejlett műhelynek számított. Születtek hazai latin betűs átírások is, nem is egy. A sajtóban, könyvekben az MTA állásfoglalása alapján többnyire az ún. népszerű átírást alkalmazzák – több-kevesebb sikerrel.  Rengeteg a hiba, s kevesen veszik a fáradságot ahhoz, hogy utánanézzenek az átírás szabályainak. Ha mégis, sajnos azzal sem vagyunk sokkal jobb helyzetben.
    Az ún. népszerű átírással komoly problémák vannak. A tényleges kiejtéshez kevés köze van, s mivel több hangot ugyanannak a magyar karakternek feleltet meg, nem egyértelmű – nem lehet pinyinre, vagy bármilyen más tudományos átírásra visszafejteni az így átírt kifejezéseket.

    A kínai reform és nyitás atyja, a népszerű átírással Teng Hsziao-ping-nek hívott államférfi neve például pinyinben Deng Xiaoping. De ugyancsak Teng Hsziao-ping-nek kellene átírni a Deng Xiaobing, Teng Xiaobing és a Teng Xiaoping neveket is, noha hangzásban eltérnek egymástól. Pusztán a magyar népszerű átírást látva nem dönthető el, melyikről van szó a négyből.

    Ezzel a hazai nyelvészet is tisztában van, így készült egy tudományos igényű, ún. magyar tudományos átírás is, amely hatékonyságát tekintve semmivel nem rosszabb a pinyinnél, vagy más nyelvek hasonló tudományos átírásainál. Használatát azonban nehezíti, hogy előképzettség nélkül ugyanúgy nem lehet elolvasni, mint a többi tudományos átírást, ráadásul egy igencsak szűk hazai nyelvész/sinológus réteget leszámítva nem ismeri senki.

     

    A probléma és a blogon használt megoldás

     

    A probléma gyökere a nyelvek eltérő fonetikája. Több kínai hang nem létezik a magyar nyelvben, így ezeket speciális karakterek vagy szabályok használata nélkül nem lehet leírni.
    Igazán jó megoldás nincs. A pinyinnel írt szavakat a nagyközönség nem tudja kiejteni, míg a népszerű átírás ugyan olvasható, de az így leírt hangzás köszönőviszonyban sincs a valódival, ráadásul kizárólag belföldön használatos.

    A blogon kezdetektől fogva a pinyint használom, használatát pedig dőlt betűvel jelölöm. Az összes nemzetközi forrás ugyanezzel dolgozik, így sokkal relevánsabb, mint a hazai megoldás. Keresésnél sem jut az ember sehova a magyar átírással. Bár az akadémia állásfoglalása a nemzetközi ellenszél ellenére jó eséllyel még rengeteg ideig kitart, a népszerű átírás elavult, s létjogosultsága (ha egyáltalán valaha is volt) a mai viszonyok között már egyértelműen nem áll fenn.

    ______________________________________________________________
    Egyes, a magyarban már meghonosodott kínai kifejezések esetében érdemes megtartani a hagyományos (s egyúttal jobbára se a pinyinnek, se a népszerű átírásnak nem megfelelő) alakot. Peking neve pl. a kínai gyakorlat szerint Beijing, míg a népszerű átírással Pejcsing lenne.

  • A kommentelés és a whitelist

    A Szecsuánblogon a trollok féken tartása érdekében a hozzászólások esetében előmoderációt alkalmazunk. Hogy ez a lehető legkevésbé okozza a felhasználói élmény csökkenését, emellett whitelist rendszer is él.

    Egy kis kérdezz-felelek listában itt vannak a legfontosabb tudnivalók.

     

    Mi az az előmoderáció és mi az a whitelist?
    Ha egy blog előzetes moderációt alkalmaz, úgy a hozzászólásod csak akkor jelenik meg, ha ahhoz egy admin hozzájárul. A whitelist lehetőséget ad arra, hogy az azon szereplő felhasználók a moderációt kikerülve, azonnal publikálhassák a kommentjeiket.

     

    Ki kerülhet a whitelist-re?
    Bárki, aki legalább egy értelmes hozzászólást produkál a blogon. Első alkalommal még meg kell várnod, hogy beengedjem a kommentedet, de ha az nem hagy kivetni valót maga után, egyúttal a whitelist-re is felkerülsz, így legközelebb már nem kell a moderációra várni, amikor hozzászólsz.

     

    Le is lehet kerülni a whitelist-ről?
    Még nem volt rá példa, de elvileg persze. Ha nem értesz a figyelmeztetésekből, s kitartóan trollkodsz, jó eséllyel erre a sorsra jutsz.

     

    Miért van szükség a moderációra?
    Mert egyes, igazán fanatikus trollok esetében nem látok más megoldást. Nem szeretném, hogy a kommentek fröcsögésekből álljanak, a kommentek törlése, a felhasználó kitiltása pedig nem hatékony eszköz, mert egy új indapasszos reggel vissza lehet jönni.

     

    Akkor a Szecsuánblogon diktatúra van és nem lehet ellentmondani?
    De, lehet. Kulturált formában minden további nélkül lehet ellenkezni, még ekézni is. Tévedhetek is és a világlátásom is lehet gyökeresen különböző másokétól. Ha felháborít egyik-másik bejegyzésem, egész nyugodtan meg lehet írni, miért is nincs igazam.

     

    Akkor mi az, amit nem lehet?
    Minden eset más és más, így ez egyéni mérlegelés tárgya, de határozottan nem szeretnék itt személyeskedő megjegyzéseket olvasni, amelyben akár az én, akár más kommentelők édesanyja kerül elküldésre melegebb éghajlatra, s ugyancsak szeretném, ha elkerülne minket a magyar belpolitika. Mások nemére, fajára, szexuális orientációjára vonatkozó sértéseknek sem ad teret a Szecsuánblog, valamint a vitapartner/szerző szellemi képességeit sem illik ócsárolni, ha már nagyon muszáj, akkor legalább igényes nyelvi leleményekkel élj, s ne érd be azzal, hogy egy ostoba picsa vagyok.
    Azt is próbáljuk meg elkerülni, hogy sok nickkel jelensz meg és kórusban hányod a hülyeségeidet az alteregóiddal támogatva az álláspontodat.

    Akkor végülis nyugodtan meg lehet mondani a tutit?
    Egészen nyugodtan, csak maradjunk meg a kulturált vita keretein belül.

  • Unom Wuhant

    Már jó ideje nem a régi aktivitással írok. Szánom-bánom bűneim, de jobbára tőlem független dolgok miatt nem teszem.
    Most már ez a harmadik év, hogy él ez a blog, s a hétköznapi történések egyre ritkábban ütik meg azt a mércét, hogy arról be kelljen számolnom. Rengeteg dologról esett már szó, s nem akarok mindig mindent megismételni. Ez az egyik ok.

     

    A másik, legalább ennyire lényeges indokom az, hogy nem történik velem semmi. Wuhan egy unalmas nagyváros, se nem szép, se nem egzotikus. Nincs nagyon miről írni. Az iskola is ugyanaz, a hetek ugyanúgy telnek a munkával.
    Magamon is érzem, hogy már egyre jobban unom ezt a helyet. A sulit és a várost is. Kifejezetten jó lesz kisebb helyen lakni, Xinjiang ráadásul gyökeresen el is üt a keleti magterülettől, szóval végre találok érdekes dolgokat is.

     

    A céges munka is döcögős. Egyelőre egy darab waiguorent vontak be az aktív munkába (nem engem), s bár ez annyiban nem érint, hogy a fizetést így is megkapom, már szívesen csinálnék valami mást. (Ezt is megértem, azt várom, hogy hívjanak végre dolgozni – soha nem hittem volna!) Ha ez a helyzet is változásnak indul, remélhetően mihamarabb, az újabb ingereket ad, amikről érdemes lehet a blogon is megemlékezni.

     

    Lehetne persze, hogy ismeretterjesztőbb jellegű bejegyzéseket írjak, amíg ilyen szegényes a napi életemből adódó választék, de ehhez meg többnyire lusta vagyok. A tartományos sorozat következő darabja már előkészület alatt áll egy ideje, de még nem jutottam odáig, hogy befejezzem (hamarosan!). Miután most ketten vagyunk, lényegesen kevesebb időm van ilyeneken agyalni, de majd azért igyekszem megerőltetni magam. Addig is kitartást és türelmet kérek a kedves olvasóktól, a Szecsuánblogot még nem kell temetni, sőt! 

  • Szolgálati közlemény: Facebook

    Ha jól emlékszem, december tájékán a blognak lett fészbukk-oldala is, s egyúttal bekapcsoltam a fészes kommentelési lehetőséget is a blog.hu-s mellett.

     

    A legjobb szándék vezérelt, és ahogy még számomra is világossá vált, a legutóbbi vendégposzt esetén néhányan éltetek is a hozzászólás efféle lehetőségével. Ennek tényleg őszintén örülök.
    Annak viszont sajnos kevésbé, hogy VPN ide vagy oda, ebből én semmit nem látok, ezek a kommentek nem töltődnek be, hála a netcenzúra éber őreinek.

     

    Legutóbb szerencsére sellőhöz szóltatok, aki reagált is, azonban arról fogalmam sincs, kaptam-e már üzenetet korábban is így. Ha igen, s reakciót érdemelt volna, akkor utólag is bocsánatért esedezem, a jövőre nézve pedig csak azt tudom javasolni, hogy nyárig csak akkor használjátok ezt az opciót, ha garantáltan nem érzitek magatokat rosszul tőle, hogy nem fogok válaszolni. Otthon természetesen már normális netem lesz, s bízzunk benne, hogy a szeptembertől használatba vételezendő új VPN is jobb munkát fog végezni a jelenleginél. De ezt majd tesztelem, s ennek megfelelően döntök a fészes hozzászólások sorsáról.