• Vasárnap jön Thaiföld

    Miután a jegy részleteit még mindig nem kaptam meg, így egyelőre csak annyit tudok, hogy aznap megyek, közvetlenül Shenzhenből, illetve hogy 16-án jövök vissza.

    A klíma feltehetően nem lesz gyökeresen eltérő a jelenleg itt uralkodótól, s lesz 7/11-es melegszendvics, virágelvtárs és ehető rovarok, szóval annyira nem lesz rossz Bangkokban. Bár ha megint olyan szállodába visznek, ahol épp felújítás alatt áll a medence és emiatt valami más helyet kínálnak csak fel úszkálni, akkor lehet hogy felvágom az ereimet és megszűnik a blog. Na jó, nem. Valahogy talán kibírom.

    Szóval érezzetek együtt velem, mert ismét Délkelet-Ázsiába csatangolok.

  • Előmoderáció felfüggesztve

    Mivel bő két hónapja nem próbálták meg telehányni a blogot, egy időre leszedem az előmoderációt, aztán lássuk, mi lesz az eredménye. Ha pozitív kicsengése lesz a dolognak, akkor marad a régi, trollmentes időkben megszokott rendszer.

    Újabb jó hír, hogy amennyiben mégiscsak nagyon felizgatják az idegeimet és esetleg visszamegyünk az előmoderációhoz, a meglévő whitelist nem veszik el, így az azon szereplő emberek már automatikusan tudnak írni, ahogy most is.

     

    Reméljük a legjobbakat! 😉

  • Február elején indulunk vissza

    Közben elteltek az ünnepek és belefogtunk egy fürdőszoba-felújításba is (ami már igencsak szükséges, de előre félek a vele járó felfordulástól és kosztól), s elkészült az éves vízumom is.
    Az is kiderült, hogy céges esemény majd áprilisban vagy májusban lesz, így csak február 10 körül megyünk vissza. Most úgyis a kínai újév körüli hajcihő zajlik odakinn, így amellett, hogy a jegyek is drágábbak, mellékes munka sem nagyon lenne.

    A Szecsuánblog tehát február elején indul újra, addig még élvezzük a téli szünetet itthon.

  • Shenzhenből Dohába, Dohából haza

    A járművünk a guangzhoui reptérről indult, így első körben oda kellett eljutnunk Shenzhenből. Ez szerencsére aránylag könnyen abszolválható feladat, miután közlekednek expressz járatok az ottani reptértől Shenzhenbe és vissza.

    Miután elindultunk a lakásból, metróval elgurultunk a buszállomásra. Idérkezésemkor ez még nem ment volna, de azóta októberben átadták a 7-es és 9-es metróvonalakat, így már nincs semmi akadálya a dolognak. Ha valaki hasonlót tervez, ne higgyen a reptéri honlapnak: a busz már jó ideje nem az ott szereplő címről indul, hanem egy metrómegállóval arrébbról – Yinhu megállónál kell leszállni.
    Ezt az információt sajnos velem nem osztották meg, így aztán csak a helyszínen szembesültem vele, az utolsó, fél 6-os busz indulása előtt 40 perccel. Szerencsére tényleg közel van egymáshoz a kettő, így még belefért.

     

    A busz közvetlenül a kantoni reptéren rak le, így onnan már semmi nehézség nincs a dologban. A járat, a Qatar Airways Guangzhou-Doha gépe fél 1 után 5 perccel indult, addig még volt időnk enni egyet.
    Mivel az online foglalásbeállításokról elfeledkeztem, így csak a légitársaságon múlt, hogy merre pakolnak bennünket. Szerencsére pont úgy oldották meg, ahogy magam is választottam volna.
    Csak ott szembesültem vele, hogy egy hatalmas, Airbus A-380-as géppel repülünk, amihez még soha nem volt szerencsém. Akinek ez nem mondana semmit, ez egy kétszintes, óriási gép, a legnagyobb a maga nemében a világon. Két csőre kapcsolva zajlott a beszállítás is, hogy mindenki feljusson, de talán pont a nagy mennyiségű nép miatt késve is indultunk el.

     

    141px-airbus_a380_seatmap_svg.pngA wikipedia szerint ilyen a két szint

     

    Hogy a Qatarnál mennyien férnek ebbe a típusú gépbe, azt nem tudom, a turistaosztályon 3-4-3 elosztásban, 10 ember fért egy sorba, mindenesetre a netes infók alapján az osztályoktól függően 300-800 ember is elhelyezhető. Esetünkben olyan 600-ra saccolnék.

     

    Galéria 1 – képaláírásokkal

     

    Az út nem volt rövid, mintegy 9 órát töltöttünk a levegőben, s ottani idő szerint 5 körül érkeztünk meg Dohába. 
    Ez a reptér is fejlődik tovább: mostanra üzembe állítottak egy, a reptéren közlekedő, vezető nélküli vonatot, amely a különböző terminálok közötti táv leküzdésére szolgál. Mivel az összes terminál egy nagy épületen belül foglal helyet, így a transzfert biztosító jármű is a reptereken nem szokatlan, hatalmas belmagasságú építményben, a magasban közlekedik.

     

    A késés miatt sietni kellett, már zajlott a beszállítás, s időben el is indultunk Budapestre. Itt is kaptunk még kétszer élelmet, így a repülés alatt nem mondhatnám, hogy éheztünk volna.

     

     

     Galéria 2 – képaláírásokkal szintén

     

    Az időben, reggel 10 után pár perccel történő ferihegyi érkezés után még szerencsénk is volt, mert egészen szokatlan, már-már szürreális módon a legelsők között kerültek elő a feladott poggyászaink. Ilyenhez sem volt még szerencsém, általában az utolsó körben jönnek csak meg.

    Hosszú volt az út, de már itthon vagyunk. 
    Mindenkinek kellemes ünnepeket kívánok, s kitartást. Januárban visszatér a blog.

  • Holnap útra kelünk

    Délután három óra felé elhagyjuk shenzheni otthonunkat, s elindulunk a kantoni reptérre tartó buszhoz. Elég sok időnk lesz majd a reptéren, mire felszállhatunk, de aztán 28-án gyorsan otthon is leszünk, amennyiben a légitársaság is úgy akarja.

     

    A hazai tartózkodás valamikor januárban ér majd véget, ezt majd idővel pontosítom. Mivel kilátásban van egy munka januárban a céggel, jó eséllyel ahhoz időzítek majd.

     

    Amíg Magyarországon leszünk, a blog nyugovóra tér az eddigi nyári szünetekhez hasonlatos módon – ellentételezésként nyárra nem tervezek se szünetet, se hazautat. Mivel ilyenkor bejegyzés csak elvétve kerül fel, így újfent arra bíztatok minden olvasót, hogy amennyiben még nem tette meg, nyomjon a blog.hu-s követés funkcióra, s így garantáltan nem marad le semmiről.

     

    Holnap és az út során még feltehetően röpke pillanatokra bejelentkezem, de nagyobb szösszenetet majd csak otthonról kell várni az úttal kapcsolatban. Aztán, az ígéretnek megfelelően téli szünet jön.

  • A fészbukkos kommentelésről újra

    Ígéretemhez hűen ennek a kérdésnek a végére is pontot kell tegyek.

     

    Az új szezonban ugyan jó a VPN-em, s tökéletesen érzékelem a blokkolt oldalakat, így a facebook-ot is, azonban valami bug van a kommenteléssel. Korábban kifogásoltam, hogy nem kapok róla értesítést, ha ír valaki, így aztán ügyködtem valamit, s ez megoldódott. Csakhogy elvileg valahogy engedélyeznem kéne ezeknek a kommenteknek a megjelenését is, de az erre szolgáló felület nem jelez számomra semmit, s csupán az értesítést látom, hogy xy írt.

    A bejegyzések után sem találtam még ezekből a kommentekből, így sanszosnak tartom, hogy nem is jelennek meg. Így végül fájó szívvel arra jutottam, hogy leszedem a fészes kommentelés lehetőségét, s marad a blog.hu-s. Egyébként is nagyon kevés hozzászólás jött ezen a felületen, így olyan nagy kárt nem okozok ezzel senkinek.

    A facebookos kommentek kikapcsolásával együtt sajnos az eddigi néhány fészes komment sem lesz olvasható, ezért utólag is elnézését kérem a 2-3 érintettnek.