Idén nyáron lesz hat éve, hogy a smaragd szigetre vetődtünk. Bár az integrációm nagyon alacsony szinten maradt és a helyiekkel való szocializáció is jobbára elkerül, azért az angolom nem maradt érintetlen.

Írország előtt

Elég későn, már középiskolában kezdtem el megismerkedni az angollal, és az ott töltött négy évem volt az egyetlen periódus, amikor intézményi keretek között próbáltak meg a fejembe tömni efféle ismereteket.
Mivel ekkoriban terjedt el az internethasználat is, aránylag gyorsan a gyakorlatban is tudtam használni a megszerzett alapokat, és néhány év alatt elég használható nyelvi képességekre tettem szert. Mivel az általam fogyasztott tartalmak jellemzően az amerikai angolt használták, így magam is jellemzően ezt tükröztem vissza, mind a helyesírás, mind az akcentus tekintetében. A brit angolt némiképp érdekesnek, de azért inkább megmosolyogtatónak találtam és a legkisebb ingert sem éreztem magamban, hogy valaha is ezt használjam.

Ír évek

Bár ez Írország és számtalan helyi akcentus létezik, azért az úgymond standard verzió a BBC angolt követi, kisebb kilengésekkel, mivel azért itt-ott a Hiberno-English is bekavar.* Mivel én szinte csak a felsőoktatásban érintkezek helyiekkel, ők jellemzően szintén ezt az akcentust használják.
A sulik rengeteg írott beadandóval járnak együtt, így volt lehetőségem bőven gyakorolni ezt is. Mivel a helyesírás-ellenőrzés a brit szabályoknak megfelelően javítja a szavakat, mostanra ezeket teljesen átvettem, és noha korábban eléggé idegesítőnek találtam, most már fizikai szenvedéssel járna a centre-t centernek, a metre-t meternek, vagy az analyse-t analyze-nak írni.
Kisebb mértékben, de észrevettem, hogy a kiejtésem sem a régi. Nincs brit akcentusom, de már nem is úgy beszélek, mint korábban. A sokat hallott kifejezéseket hajlamos vagyok standard itteni formában ejteni, de azért nem mindent, különösen a helyi specialitásokkal kapcsolatban vagyok kevésbé befogadó: az appreciate és a negotiate szavakban ejtett s-szerű hang sz-nek ejtése ellen minden porcikám ösztönösen tiltakozik.

Jelen és jövő

Nem tudom, mennyire lesznek ezek a változások tartósak, de az az érzésem, hogy a helyesírás terén már nincs visszaút, most már kifejezetten zavar, ha az amerikai verziókat látom.
Hogy a kiejtéssel mi lesz, az már inkább nyitott kérdés. Jelenleg egyik akcentus sem bántja a fülem, arra a szintre egészen biztosan eljutottam, hogy már a standard ír angol is ugyanolyan normálisnak hat, mint az amerikai. Jó lenne azért nem keverni a kettőt, de mivel ritkán gondolom át tudatosan, mit és hogyan ejtek, többnyire csak jön, ahogy jön. De azért az a gyanúm, hogy ha elkerülök innen, ez majd szépen letisztul.
Az egészen biztos, hogy lényegesen jobban írok most angolul, mint ideérkezésem előtt, és ez egy hasznos előrelépés, amit jó eséllyel a jövőben is tudok kamatoztatni majd. Ennyiben mindenképp érdemes volt ezt az utat választani. Azért remélhetően megértenek majd Kínában, ha natív ír módon ejtett szavak is keverednek a beszédembe. Ha már egyszer ez kell nekik, úgymond.

____________________________________________________________________

* A Hiberno-English az angol helyi variációja, amelyet az ír (gael) nyelv is befolyásolt. Az ír sziget latin neve Hibernia, innen a név.