• Új infómorzsák a tanévről

    Bár konkrétan szakokra lebontva még nem jöttek ki a számok, majd csak szeptemberre ígérik, a jelek szerint heti két nap kell majd személyesen is megjelenni az iskolában.

    A szemináriumok nagy részét elvileg élőben tartják majd meg, bár azok közül is igyekeznek majd online térbe varázsolni, amit lehet.

    Az ígéret szerint a két nap két egymást követő napot jelent, amivel feltehetően a máshonnan érkező diákoknak próbálnak kedvezni, akiknek ebben a félévben nem okvetlenül lesz értelme állandó szállást fenntartani az egyetem közelében.

     

    Még annyit megerősítettek, bár ez nem lephet meg senkit, hogy a kampusz épületeiben maszk viselése lesz kötelező, ami biztosan élmény lesz.

    Hát, egyelőre így állunk, a felvételi ajánlatot majd 18-án kapom meg, most pedig épp azon igyekszem intézkedni, hogy ne kelljen tandíjat fizetnem (egy évre 3000 euró lenne). Majd meglátjuk, mekkora sikerrel.

  • A felvétel is tolódik

    Eredetileg július elején zajlott volna le a felvételi helyek kiosztásának első köre (Round A). Hát, a ma kiküldött tájékoztató szerint csak 17-én kerül rá sor, az ezt követő nulladikra pedig csak augusztusban.

     

    A normális diákokat érintő első, második, stb. körök időpontja pedig még bizonytalan, mivel egyelőre nem tudni, mikor lesznek érettségi eredmények.

     

    Nem nagy tragédia, de már örültem volna, ha egy hét múlva hivatalosan is túlesünk a dolgon. Mivel a suli már májusban írt, hogy fel fogják kínálni a helyet, ez szerencsére nem jelenti azt, hogy két héttel tovább tartó gyomorgörcs fenyegetne.

  • Tolódik az év

    Hála a pandémiának, egyelőre még nem lesz az oktatás sem a régi, noha az új tanév kezdetére már elvileg eljutunk a korlátozások gyakorlatilag teljes feloldásáig. Sőt, erre már valamikor augusztus első felében sor kerül.

     

    Az intézmények ennek ellenére még elővigyázatosak, így aztán nem is kezdődnek majd el a felsőoktatási tanulmányaim egészen szeptember 28-ig. Utána sem a hagyományos oktatás várható, vegyes rendszerrel készülnek: az elméleti tárgyakat távoktatásban, míg a gyakorlatokat személyesen tartják majd meg. Egyelőre még nem tudni, melyik szakokon milyen arányok várhatóak, de azt elég sanszosnak tartom, hogy az én képzési területemen nem sok személyes megjelenésre kerül majd sor.

     

    Bár ez alapból tulajdonképpen nem lenne olyan rossz hír, inkább örülni kéne neki, az első reakcióm inkább némi csalódottság. Most úgy érzem, szívesen mászkáltam volna a suliba és lettem volna az ottani közegben. Reálisan nézve persze tudom, hogy valószínűleg elég hamar eljutott volna a dolog abba a fázisba, amikor már lényegesen kisebb bennem a lelkesedés, de fokozottabb a kényelem iránti igény, ennek ellenére most még nem így érzek. Főleg, hogy az intézmény nagy erőkkel dolgozik azon, hogy a nyitásra jól megvalósíthatóan működjön a falakon belüli social distancing, s valószínűleg még maszkot is kell majd hordani, ha mégis be kell menni. (A vírusos dolgok óta én érdemben nem igazán hagytam el a zsákutcánkat egy teszkózástól eltekintve, így egyelőre még nem fejlesztettem rutint. A maszk és a smink pl. összeegyeztethető dolgok?)

     

    Valahogy nem pont így képzeltem újdonsült egyetemi éveim nyitányát. Remélem, minél hamarabb jön az a nyomorék oltás.

  • Szerecsenmosdatás

    Valószínűleg egyik olvasóm figyelmét sem kerülte el, hogy Amerikában verik a négereket történt egy meglehetősen heves indulatokat kiváltó rendőri túlkapás, amely hátterében feltehetően egy nagy adag rasszizmus lapul.

    Az sajnos tagadhatatlan, hogy rosszabb életkilátásai vannak egy fekete vagy akár egy latinó személynek, amennyiben az ottani rendvédelem látószögébe kerül. Ez kimutatható statisztikailag, az eltérés indokául pedig logikusan nem szolgálhatnak mások, mint a társadalmat mélyen átitató faji előítéletek. (Az nem garantált, hogy egyes konkrét esetekben is befolyásoló tényezők, de a trend jól kivehető.)

    Az is kétségtelen, hogy az efféle hatósági erőszak mellett jóval hétköznapibb jelei is vannak annak, hogy az etnikai egyenlőtlenségek nagyon is komolyan jelen vannak az élet minden területén. A jövedelemre, iskolázottságra, munkanélküliségre vagy a vagyoni helyzetre vonatkozó mutatók tekintetében kivétel nélkül a feketék végeznek a legelőnytelenebb helyzetben, s a különbségek az idővel még nőnek is. Ezeket már nem vezetném le kizárólag a rasszizmusból, de komoly szerepe van bennük.

    A kis kitérővel csak arra szerettem volna rávilágítani, hogy az újfent reflektorfénybe kerülő problémákat nagyon is jól látom, azok létezőek, s hiszem, hogy bármelyik jóérzésű ember számára egyértelmű, hogy ezek megoldása a kívánatos, s kevés nagyobb emberi hülyeség létezik a bőrszínen alapuló ítélkezésnél. A túlzásba vitt politikai korrektség talán az egyik.

    Tényleg felháborító, hogy egy fekete (akit persze fehérként nem hívhatok négernek, mert csúnya szó, de a ha egymásra használják, úgy máris nem sértő) nyakán lehet térdelni hosszú perceken át, amíg végül belehal, de pusztán azért, mert nagy valószínűséggel a származása miatt kezelte a rendőr egy darab szarként, még nem lesz igaz, hogy egyetlen bűne a bőrszíne volt.

    Ez csak egyike a bűnöző áldozatról szóló egyértelműen hamis, de legalábbis rendkívül eufemisztikus megnyilvánulásoknak. A houstoni alvilági szín erőszaka elől sem tudott elmenekülni, ezért csukták le több ízben lopásért, kokain birtoklása és terjesztése miatt, és még fegyveres rablásért is. (Én is minden nap menekülők a castlebari elől, de szerencsére még nem tartóztattak le eddig, talán mert szerencsésebb árnyalatú vagyok, na meg mert ez mégsem az USA.)

    Mely bűnökért amúgy amerikai viszonylatban meglehetősen enyhe ítéleteket kapott, talán mert mindig mindenkinek megadta a tiszteletet, még a hajléktalanoknak is, hát még a bírónak.

    A valóban vérlázító meggyilkolása idején is épp kábító hatású anyagok hatása alatt állt, s hamis pénzzel próbált meg átverni másokat.

    george-floyd-painting-good.png

    Akárhogy is, határozottan nem egy olyan ember benyomását kelti, akit piedesztálra kéne emelni, az arcképével tüntetni, meg emléknapot létrehozni a tiszteletére.

    Egy drogos, veszélyes bűnöző, akit, ha nem hal mártírhalált, teljes joggal tekintene káros társadalmi elemnek bárki. De mivel ilyen körülmények között hunyt el, most folyik a címben is szereplő, szándékosan provokatívnak szánt, eredetét tekintve is meglehetősen rasszista, s határozottan nem polkorrekt szerecsenmosdatás.

    De legalább a koronavírus és az űrutazás nem érdekel már senkit. Ha hinnék az összeesküvés-elméletekben, gondolatban elismerően paskolnám meg Xi Jinping vállát.

  • Felvételt nyerve

    Ez meglehetősen sima ügy volt, el kell ismernem. Ezt nem annyira a kiemelkedő képességeim számlájára írnám, sokkalta inkább a jól megválasztott, a továbbtanulók körében alacsony mértékben preferált intézmény a felelős.

     

    Maga a felvételi folyamata több körben zajlik. A normál versenyzők pontokat hoznak, a hozzám hasonló matúrok meg egy-egy megható esszét, esetleg egyes szakokon májusban megírt vizsga eredményét.

     

    A sulik egy része tart fenn helyeket a túlkoros (ez egyébként 23 éves kortól áll fenn) és ilyen-olyan okokból könnyített pályán mozgó népeknek, s elsőként ezeket osztják ki egy nulladik kör keretein belül július elején.

     

    Az érettségi pontok ismeretében jönnek az egyes, kettes és hármas körök, amikor az egyre szűkülő mértékben fennmaradó helyeket ajánlják fel a jelentkezőknek, majd végül van egy befejező menet is a még így sem feltöltött szakokkal, vadiúj jelentkezésekkel.

    Ha a túlkoros jelölt nem kap ajánlatot a nulladik körben, még később kaphat, ha nagyon nem jön össze valahol a létszám.

     

     

    Reméltem, hogy nekem megjön a pozitív eredmény július elején, de arra nem számítottam, mert ilyen opcióról senki sem szólt, hogy már előzetesen, pláne májusban tájékoztatnak a szándékukról. A hivatalos ajánlat majd csak a hetedik hónap elején jön, ahogy kell, akkor dönthetem el, hogy szeretnék-e élni vele. (Nyilván igen.)

    Aztán reméljük, normál időben el is indul a tanév. Hiányzott már a felsőoktatás. Bár a katedra másik oldalán szívesebben állnék, de pont azért jobb ezt még leküzdeni. 

  • Lazítás

    A jelek szerint Írországban is kezdetét veszi a pandémiás helyzet miatt bevezetett, egyébként kifejezetten szigorúnak számító korlátozások fokozatos feloldása. Kapkodásról ugyanakkor szó sincs, más országok gyakorlatához képest nagyon lassú folyamatnak nézünk elébe.*

     

    Mielőtt a részletekbe mennék, indokolt talán áttekinteni, hogy a járvány errefelé miképp zajlott. Május 3-ig 21500 fertőzöttet diagnosztizáltak, s  mintegy 1300 halálesetet hoztak összefüggésbe a vírussal. Kifejezetten korán elkezdték az intenzív tesztelést és elég alacsonyan húzták meg a diagnosztikához szükséges kritériumokat. Emiatt egy időben rendesen el is úsztak a dologgal, s cirka negyvenezren vártak a vizsgálatra, de aztán szerencsére nagyjából sikerült utolérni magukat – többek közt hozzájárult az is ehhez, hogy német laborokba szervezték ki a munka egy részét.

     

    Bár a tisztifőorvos a tetőzés idejére napi 2000 körüli új megbetegedést jósolt, ez szerencsére nem következett be, a fele igen. Április közepére jutottunk el idáig, aztán nagyon szépen jelentkezett a távolságtartás és a kijárási korlátozások hatása. A fegyelmezettségre sem lehetett panasz egészen húsvétig illetve az ezzel egyszerre bekövetkező tavaszig. Ez is jól látható nyomot hagyott a görbén, de a potenciálisan 2500 eurós büntetések megtették a hatásukat, s most már csak napi 200 körüli esetre bukkannak, az aktív esetek számának meredek esése mellett. A mi szempontunkból – különös tekintettel a politikai okokból mindenkor nyitott ír belhatárra – releváns Nagy-Britanniához képest egészen mennyei a helyzet és nem is tűnt egy pillanatig sem úgy, hogy hasonló szituáció alakulhatna ki.

    Valószínűleg nem teljesen lényegtelen, hogy az ország első embere egy Trumpra hajazó populista (aki kis híján maga is az áldozatok számát gyarapítja) vagy egy civil szakmáját tekintve orvos.

     

     

    Hogy Varadkar, a miniszterelnök személyesen mennyiben tehető felelőssé a valóban példaértékű járványügyi intézkedésekért, azt persze nem tudom biztosra megmondani, most mindenesetre egy hasonlóan megfontolt nyitás körvonalazódik, pontosan öt (és egy nulladik) lépcsőben, melyből az utolsó csak augusztus 10-én kezdődik el.

     

    A mai naptól induló legelső enyhítés még nem része az öt lépésnek, ezért neveztem el nulladiknak. Eszerint immár a lakóhelytől 5 kilométerre – eddig 2 volt – is el lehet távolodni séta, edzés céljából, természetesen továbbra is social distancing mellett. Ugyancsak a mai naptól az eddig négy fal (vagy ha volt, a kert határa) közé zárt idősek is elhagyhatják az otthonukat ilyen célból, szigorúan távol tartva magukat a társadalom többi tagjától.

     

    Május 18-tól a nem egy háztartásban élők is találkozhatnak a szabadban, az egészségügyi dolgozók gyerekeit fogadják a bölcsődék, ovik, és a nem zárt térben dolgozók fokozatosan elkezdhetnek munkálkodni. Egyes szabadtéri helyszínek is elérhetőek lesznek, s a szabadban áruló üzletek is megnyitnak.

     

    Június 8-tól lehetővé válik mások otthonába látogatni, kinyitnak a könyvtárak és egyes kisebb üzletek, ahol a távolságtartás biztosítható.

     

    Június 29-től már a nélkülözhetetlen dolgozók gyerekeit is megőrzik, kisebb nem-esszenciális üzletek és a játszóterek is kinyitnak, valamint visszatérhetnek dolgozni az alacsony szociális interakciónak kitett dolgozók is. Kisebb csoportosulásokat is engednek.

     

    Július 20-tól a fodrászok, templomok, a nem távmunkában elvégezhető munkakörök és a múzeumok is megnyitnak.

     

    Augusztus 10-től, az utolsó, ötödik fázistól indulhat újra az összes munkahely, s a soron következő tanévtől az iskolák is, s nagyobb csoportosulások is lehetővé válnak.

     

     

    Ez a terv. Az is része, hogy a lazítás alatt folyamatos monitoring zajlik majd, s az aktuális eredmények függvényében esetleg halasztják az egyes fázisok bevezetését. Drukkolok, s továbbra is elégedett vagyok az ír módszerrel.

     

    _______________________________________

    * Bevallom, rajtam is úrrá lett a koronavírusos hírekkel szembeni telítődés, fáradtság, így lehetséges, hogy elsiklottam mások hasonló tervei mellett.

  • Koronavírusos gasztro: élesztő

    Bizony, a helyzet nem túl rózsás, nemcsak wc-papírt esznek liszttel az emberek ezeken a nehéz, kórokozóktól terhes napokon, de még az élesztőt is felvásárolják. Ahogy olvastam, hallottam, odahaza is, de ez aránylag kevéssé vigasztal.

    A legutóbbi, helyzetjelentős posztban még örvendeztem, hogy hiába a pánikvásárló tömeg, az itthoni készletek miatt a liszt ideiglenes eltűnése nem gyűrt le, de akkor még nem gondoltam bele, hogy a kritikus pont nem ez, hanem a mai bejegyzés tárgya. Bármily szomorú, mindössze két zacskó maradt, ami két kiló kenyérhez elegendő. A legutóbbi teszkós rendelés során nem hoztak, s férjem sem talált belőle a Supervaluban. Na szépen állunk!

     

     

    Bár élesztő alapvetően mindig jó, ha van egy háztartásban, ha nincs ez a kenyérsütés, szökőévente használok el egy 10-es csomagot. Esetleg kettőt. Írországba érve azonban változott a szituáció a helyi pékáruhelyzetre való tekintettel. 
    Az van ugyanis, hogy mérsékeltebb mennyiségben vannak normális kenyerek, amikből úgy minimum 3 euró egy kiló, illetve akadnak toastkenyerek, amik már kevésbé horrorisztikusak árban, ellenben rendkívül silányak. Az itt töltött idő azért hatott, mert miközben leírtam az előző mondatot, enyhén kicsinyesnek tűnt ezen a tételen rugózni, de eleinte érzékenyebb voltam a helyi kiadásokra. Akárhogy is, végül szereztünk egy kenyérsütőt, roppant kezdetleges és olcsó fajtát, ami ugyanakkor kifejezetten praktikusan és leginkább kényelmesen dolgozik. A ma már nem annyira érdekes ár mellett mindenképp előnye, hogy nem kell állandóan boltba járni, hanem kétnaponta házilag készül a friss cucc. Én ritkán eszek belőle, de családunk másik tagja szendvicseket hord munkába, így fogy.

     

     

    img_20200312_222617.jpgIlyesmi kenyerek készülnek nálunk

     

     

    Szóval a fentiek miatt eléggé lesújtott a hír, hogy a jelek szerint leáll a gyártás, de szerencsére ma férjemet elküldtem hazafelé jövet az arab boltba is, ahol, mit át ad az ég, talált a hiányzó anyagból. Azt nem részleteztem, milyen paramétereknek kellene megfeleljen a kívánt áru, így aztán a több jobb elvén mindjárt fél kilót hozott, bár állítólag tartottak negyedekkorát is. Ja, és az egész egyben van. Bontás nélkül ugyan elvileg kitart jövő év végéig, de ha megkezdem, nem tudom, meddig lesz használható. Még agyalok, miképp próbáljam meg az élettartamát növelni, csak friss élesztő fagyasztásáról hallottam, de talán a szárítottal is működik. Ha igen, akkor cirka fél évre rendben leszünk. Óje!

     

    img_20200327_020545.jpg

  • Helyzetjelentés Koboldföldéről

    Igen, kicsit unom már, hogy ez a téma megint, de tartok tőle, hogy néhány hónapig, de akár fél évig is kitart ez az állapot, így jobb, ha hozzászokunk. De hogy változatosabb legyen a helyzet, ezúttal nem az európai kataklizmáról elmélkedem, inkább csak arról írok, felénk miképpen zajlik az élet.

     

    (A nem érintett téma esélye ma sokkal kisebb, mint a legutóbbi bejegyzés idején volt. Időközben szerencsére mindenhol bezárták az iskolákat, sok felé a határokat, s ha ki is várták, amíg 6500 napi új esetük lett, végül talján barátaink a mellőzhető munkahelyeket is. A lakosság még így is aránylag szabadon kóvályoghat a város másik végében lévő, szimpatikusabb szupermarketig, de valószínűleg túl sok jelentősége már ennek sincs a csizmára emlékeztető ország helyzete szempontjából.)

     

     

    map_of_ireland_s_capitals.png

     

    Írország egy aprócska földdarab, kb. 70 ezer km2-es területtel, vagyis nagyjából Magyarország háromnegyedének megfelelő méretű. Ezen csaknem ötmillió ember él, ami szintén nem egy hatalmas szám. Speciális helyzete, hogy a sziget északkeleti csücske, Észak-Írország (további cirka 14000 km2 és majdnem kétmillió lakos) a mai napig brit uralom alatt áll. Ennek megváltoztatása érdekében a nem olyan távoli közelmúltig erőszakos eszközökben sem szegény ellenállási mozgalom küzdött (talán nem ismeretlen csengésű az IRA neve), amely a brit főszigeten sem volt rest robbantgatni. Függetlenség nem lett, de sikerült békét kötni (ún. nagypénteki egyezmény). Ennek létfontosságú eleme, hogy nincs ír belhatár, a népek szabadon járnak-kelnek. Emiatt akadt meg a Brexit folyamata is többször, s emiatt is van az, hogy a járvány kezelése is felemásra sikerült.
    Nálunk elég hamar bezárták az oktatási intézményeket, bevezették az Európa-szerte szokásos intézkedéseket, a brit Észak-Írországban viszont, hála a nyájimmunitásról szőtt, idővel kukázott ötleteiknek, nem kapkodtak. S bár külföldről már csak karantén után lehet belépni az országba, ebbe természetesen nem számít bele Észak-Írország. Nehéz megmondani, hogy a fertőzés honnan jelent meg, valószínűleg bőven hoztak belőle a nyaraló írek, de az első diagnosztizált esetek a sziget északi, brit felén történtek.

     

    Írország egésze a brit korona elnyomása alatt volt több mint háromszáz éven át. Uralmuk alatt a helyiek nem sok pozitív dolgot tapasztalhattak, az abszolút negatív csúcspont a burgonyavész alatti angol hozzáállás volt, amikor szándékosan hagyták éhezni az íreket, a brit piacra szánt termékeket pedig zavartalanul elszállították.
    A földesúri osztály a megszállók közül került ki, s ösztönözték az anyaországból származó betelepülést is. Az újonnan érkezett protestánsok mellett a hagyományosan katolikus írek egy kis részét is sikerült az anglikán egyház alá terelni, s ez a felekezeti különbség felelős az Északon erős brit érzelmekért. Az ír függetlenség idején az anglikánok alkották Észak-Írország lakóinak nagyobbik felét, így került sor a sziget felosztására. Azóta az etnikai viszonyok változtak, a hagyományosan szaporább katolikusok létszámban már felülmúlják a protestánsokat, így egyre reálisabb annak az esélye - különösen a Brexit mellett -, hogy egyesüljön az ország, a nagypénteki egyezmény lehetőséget is ad egy ilyen témájú népszavazás kiírására.

     

     

    Mostanra már egészen szép számaink vannak. A Köztársaságban 900 feletti fertőzött ismert, míg a teljes szigeten már ezer feletti ez az érték. A halalálozás ugyanakkor alacsony: nálunk 4, északon két beteg hunyt el.
    Hogy ennyien vannak, az annak is köszönhető, hogy a kormányzat a szűrések mellett kötelezte el magát. Már kb. két hete bárkit tesztelnek, aki köhög vagy 38 fok feletti láza van. Legalábbis ez az elmélet, de azért az ellátórendszer kapacitása itt is véges. Most épp prioritásos teszteket jelentettek be az egészségügy dolgozói részére (közülük került ki a fertőzöttek ötöde), mivel a vizsgálatok 4-5 napos csúszásban vannak, jelenleg negyvenezernél többen várnak tesztre. Vagyis egészen más nagyságrendek vannak ezen a téren a magyarországi gyakorlathoz képest.

     

     

    irelandcovid.png

    Nálunk, Mayoban egyelőre 10 alatti az esetszám. Ők mondjuk jó eséllyel itt, Castlebarban lehetnek, tekintve, hogy ez a legnagyobb település.

     

    Várnak egy nagyobb ellátmányt is Kínából, mivel itt is hiány van védőfelszerelésből. (Még jó, hogy Kína már összeszedte magát annyira, hogy most ellássa a világot ezekből.)

     

    Ami a hétköznapokat illeti, arról én személy szerint nem sokat tudok mondani, mert nem megyek sehová. Itt ugyan nincs kijárási tilalom, de az én átlagos életvitelem is ugyanilyen, gyakorlatilag mindig itthon vagyok. Bevásárolni is online szoktam, ott most volt egy kis fennakadás, a liszt egy bő hétig hiánycikk volt, kézfertőtlenítő és gazdaságos wcpapír meg még most sincs. Szeretek ritkán, sok dolgot venni, így itthon mindig van minden. Az emlegetett papírt csak a hírek miatt csekkoltam, amúgy eszembe sem jutott, mert nincs fogyóban. A liszt hiánya némiképp frusztrált, mert magam sütöm a kenyeret, s így heti másfél kiló elfogy. Valójában így sem volt vészhelyzet, mert tegnap kezdtem meg az utolsó tíz kiló liszt egyik kétkilós darabját. Az azért így is idegesítő volt, hogy kb. négyszer kellett módosítanom a legutóbbi, épp a hisztéria csúcsára eső rendelésem, mert mindent elhordtak. Mostanra csillapodni látszik ez a helyzet.

     

    0013c6ea-1600.jpg

     

    A tengerimalacok elesége terén sem volt probléma, még februárban hoztak 30 kg szénát, amiből vagy 20 még megvan, s tápból is van itthon vagy 10 kiló. Koronavírustól függetlenül.

    Férjem továbbra is dolgozik, s mivel az élelmiszeriparban tevékenykedik, így sanszos, hogy a céget, mint stratégiai jelentőségű objektumot, a végsőkig működtetik még óriási gebasz esetén is.
    Ami akár lehet is. Az itteni országos fődoki szerint akár a napi kétezer új esetet is elérhetjük (ami azért elég durván hangzik, még akkor is, ha zömmel másutt felderítetlen páciensekről is lenne szó), mielőtt csökkenésnek indul a trend. Én azért többre értékeltem volna, ha inkább időben lezárják a szigetet. Hát, ez van. Egyszer majd csak véget ér.

  • Prófécia

    Ha lassan is jutottunk el idáig, azért örömmel látom, hogy Európa is kezd észbe kapni a pandémia kapcsán. A helyzet, ha nem is kielégítő, s s egészen sanszosan lesz rosszabb is, legalább az intézkedések tekintetében kezd alakulni.

     

    Az mondjuk némiképp szomorú, hogy a Kínánál jelentősen nagyobb mértékben fertőzött Itália sem merte meglépni a teljes leállást, de legalább már közelítenek efelé. Majd gondolom, eljutnak odáig is, ha már napi 5000 új esetük lesz. A számok alapján a java még bőven hátra van nekik is.

     

    Elgondolkodtató az is, hogy az elhullási arányszám is kifejezetten magas, 6% körüli náluk. Ahogy egy korábbi bejegyzésben írtam, Európában bőven több a túlkoros lakos, mint Kínában – mégha a digók esetében esetleg nincsenek is rosszabb karban. Nálunk még ez sem igaz, a kínai népegészségügyi mutatók felülmúlják a magyarországiakét.

     

    Ugyanaz látszik beigazolódni, ami Kínában is megmutatkozott. Amíg a gócponti tartományon kívül egy százalék körüli értékben hunytak el a betegek, a túlterhelt wuhani kórházakban a 4% körül volt ez a szám. Úgy, hogy Kínának azért lényegesen egyszerűbben megoldható feladat volt az ország lakosságának 1%-át kitevő Wuhanba kívülről utánpótlást szervezni. Az olaszoknál erre esély sincs, már most használják a tartalékaikat, miközben a fejletlenebb Délen még nincs is válsághelyzet. (Majd ezután, hála az Észak lezárásának bejelentése után tömött vonatokban délre meginduló népeknek.)

     

    A magyar lépések sem megfelelőek, főleg az iskolák további üzemeltetése, de lesz ez rosszabb is. Továbbra is csak azt tudom javasolni, az időseket mindenki zárja el, s próbáljon meg ne orvosi ellátást igénylő állapotba kerülni, amikor összeomlik a magyar egészségügy. Tartok tőle, hogy nem ússzuk meg.

     

    Amúgy szóltam, már három hete. Na nem mintha ennek lenne valami jelentősége, elvégre csak egy hülye blogger vagyok. Kína közben legyűrte a vírust.