A masterképzés vége és állampolgársági ügyek

Egy kis bejegyzéssel frissül a blog, hogy szó essen az utóbbi időszak fejleményeiről.

Áprilisban(?) végül beadtuk a honosítási kérelmet, azóta meg várunk. Tekintve hogy most átlag 18 hónap az elbírálási idő, még várhatunk egy darabig, de ezzel kalkuláltunk. Maga az ügymenet elég zökkenőmentes volt, mivel készültünk rá, hogy az itteni tartózkodást igazoló különböző dokumentumok meglegyenek, amúgy pedig egy rövid – és ingyenes – peace commissioner általi pecsételgetéstől eltekintve minden online zajlott, kényelmesen. Az anyakönyvi kivonatok és az útlevelek másolatai igényeltek efféle extra felülhitelesítést, de ezzel nincs is baj.

A történész masterképzésem is a végét járja. Az órák már májusban elfogytak, a szakdolgozat leadására pedig a mostani hónap 28-a a határidő. Szerencsére már egy hónapja megvoltam az érdemi részekkel, azóta még néhány térképet gyártottam meg formailag csiszoltam az elvártaknak megfelelően. A témavezetőmet egyszer láttam, de úgy tűnt, a mostani a legkevésbé sem bánta, hogy elvagyok magamban is. A visszajelzései mind pozitívak, nagyon elégedett, úgyhogy ezzel sem lesz gond. Mindenesetre már legfeljebb egyszer vagyok hajlandó újraolvasni a produktumot benyújtás előtt, ami hiba marad benne, az marad, aztán kész.

Jövő hónapban megyünk Magyarországra és közel három hetet ott is töltök majd. Az idei nyár meglepően jól alakult időjárás szempontjából, legalább másfél hónapon át 20 fok vagy még magasabb is volt, két hullámban pedig 25 felett is jártunk. Ennek ellenére azért remélem, még elcsípünk egy kis magyar utószezont is.