Az itteni családtagokról

Meséltem, hogy októberben bővültünk három házikedvenccel, tengerimalacok formájában.

 

Egy itteni, meglehetősen szomorú színvonalú kereskedésből lettek kimentve. Egyikük, a kedvencem, Pamut vemhes is volt (a másikról szerencsére csak vaklármának bizonyult a dolog), s decemberben világra is hozott egy kislányt. A szülés nem volt komplikációmentes – Pamut kicsi, a bébi nagy volt, ráadásul még farfekvéses is. Szerencsére némi segítséggel sikerült kipréselni, de az újszülöttet sajnos érhette némi oxigénhiány a folyamat során, így ő csak egy napig élt. Szerencsére Pamutnak nem lett baja, s azóta nagyon szépen összeszedte magát és kedvére főnökösködik a kis kondán.

 

Merthogy közben többen lettek. Cirka két hete forgácsért mentem, amikor ott találtam három apró tengerimalacot, két hímet és egy kislányt, aki még hasmenéses is volt. Ez náluk komoly gond, s a nála tapasztalt tünetek nem is az enyhe kategóriába sorolhatóak. Őt sem hagyhattam ott, mert kezelés nélkül legfeljebb napjai lettek volna hátra. Ez csak esztétikai probléma ugyan, de szerencsétlen leginkább egy hajléktalanra emlékeztetett, annyira vacak állapotban volt a bundája és nem meglepő módon alultáplált is volt.

 

A szülők érkezésével párhuzamosan szerencsére megjött a házipatika is némi otthoni malactartó ismerősi asszisztenciával, így aztán jóra fordult a helyzet, s villámgyorsan helyrejött az apróság. Mostanra már a külleme is kezd egy kicsit javulni.

A történetnek azonban még itt sincs vége, mivel egy hete újra arra volt dolgom, s kiderült, hogy az egész állományt megveszi egy másik szaporító, így még két kedvenc jött haza. Nagyjából 5-6 nőstény maradt még, de a helyem korlátozott és mérlegelnem kellett. Az egyikük még elég fiatal és kicsi, így volt rá esély, hogy nem vemhesült, így ő jött. A másik pedig egy fajtatiszta, hét hónapos anya, aki most is vemhes, s mivel az ő kölykei drágák, egész biztosan a végletekig ki lett volna zsigerelve. 

 

Szóval itt tartunk most, hat tengerimalacunk van (plusz akik még világrajövetelre várnak), s egyúttal létszámstop is. Az első három mostanra nagyon szépen kikupálódott s az újak is kezdenek szépen alakulni. Ők most már rendben lesznek, ez a fő. Na meg, hogy engem is nagyon boldoggá tesznek.

 

 

 

 

_____________________________________________________________________

Egy negyedévre újra letudtam a gügyögős penzumot. 

Hozzászólnál Facebook fiókkal?

One Comment

Hozzászólás a(z) sellőlány bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük