Pénz, árak, értékek
Röviden volt már szó róla, hogy Kína, s ezen belül Fengjie különösen, mennyire olcsó. Nem csak abból a szempontból, hogy odahaza mihez szokik hozzá az ember, de még az itteni bérek mellett is számtalan olyan dolgot megengedhet magának szinte bárki, amit otthon nem vagy csak ritkán.
Az étkezés tekintetében nagyságrendekkel kellemesebb viszonyok uralkodnak ideát. Az alapanyagok is olcsóbbak. Egy tojás ára kb. 20 forintnyi yuant kóstál, egy kiló krumpli cirka 60 forint, s még sorolhatnám. A zöldségek ára egészen nevetségesen alacsony. A húsfélék esetében már nincs ekkora különbség, de még így is kevesebb úgy egyharmaddal annál, mint ami a kiutazásom idején előfordult odahaza. (Hallok híreket, hogy azóta otthon rendesen felment majdnem mindennek az ára, szóval könnyen lehet, hogy ez az arány már nem áll.)
Az igazán brutális eltérések azonban a készételek tekintetében jelentkeznek. Míg odahaza elég durva árréssel dolgoznak, itt – részben az alacsonyabb munkabérek miatt is – egyáltalán nem drága kifőzdében vagy nem kacsalábon forgó étteremben enni. Ha eltekintünk attól a nem mindenki számára hozzáférhető opciótól, hogy itt a kantinban akár 4-5 yuanból degeszre tömheti magát az ember, a kifőzdékben ugyanez elérhető 5-6 yuanért vagy az egyik itteni, teljesen vállalható színvonalú, forgóasztalos étteremben 10-15-ért. A degeszre tömődésnek semmi akadálya, mert rizst annyit adnak, amennyi csak szükséges lehet. Ha nem elég, hoznak még, s ez nem feláras.
A nem kajával összefüggő szolgáltatások ára is roppant barátságos. A telefonálás röhejesen olcsó, a bankolás majdhogynem ingyenes, a taxisok még akkor sem kérnek többet 15 yuannél, ha Fengjie másik végére fuvaroznak egy óra alatt.
Olcsóbbak a műszaki cikkek is, s nem csak a gagyi koppintások, de a színvonalas termékek is. A hétköznapi használat során szükséges fogyóeszközök ára se közelíti a hazait, egy 3 kg-os (teljesen jó) mosópor 4.5 pénz.
Mialatt érzem, hogy sokkal könnyebben kijövök, azért tapasztaltam magamon a változást is. Eleinte mindent átszámoltam forintba, s nagyjából ez alapján alkottam értékítéletet. Ezt már jó ideje nem teszem, yuanben kalkulálok, s már főleg az alapján érzek egy árat jónak vagy kevésbé jónak (függetlenül attól, hogy otthonról nézve szinte minden nagyon kevés pénzbe kerül), hogy más termékek értékéhez képest milyenek az arányok.
Ez nem tudatos folyamat, s néha észre is veszem magam. Olyankor magamban kuncogok egyet, hogy 1-2 vagy épp fél yuanen húzom a számat. Kissé megmosolyogtató, de talán természetes, hogy idomul az ember.
Komolyan tartok tőle, hogy nyáron az agyvérzés fog kerülgetni, ha bevásárolni megyek Budapesten. Kicsit olyan lesz, mint Magyarországról nyugatra menni. Valahogy akkor sem igazán volt meg soha a komfortérzetem, ha máskülönben megtehettem, hogy kifizessek egy fél literes kóláért 2 eurót. Hát, most kis hazánkban érhet majd hasonló sokk.
A kínaiak pénzhez való hozzáállása is kissé szokatlan lehet elsőre. Spórolnak, természetesen, amire minden okuk meg is van, meg magánvéleményem szerint jól is teszik. De mialatt nyugaton a pénz erősen tabutéma, itt minden különösebb feszélyezettség nélkül rákérdeznek bárki fizetésére, s maguk is gond nélkül beszámolnak a sajátjukról. Ahogy azt is elmondják, mi mennyibe került, illetve őket is érdekli, hogy miért mennyit fizettem. Nem a nagyképűség miatt vagy hogy lefikázzanak, egyszerűen nem tartozik az udvariassági szokások közé a téma nem feszegetése.
6 hozzászólás
Kiszámoló
Ha valaki nem tudná fejböl, egy jüan 38 forint.
Chaoyang
Hát igen, a vidék az vidék mindehol. Pekingben 50 yuant fizetek a taxiért, ami bevisz a melóba (18km) A kifőzdekben pedig nincs nagyon semmi 10-12 yuan alatti áron. A forgóasztalos de semmi extra kínai étteremben pedig az elmúlt időkben 40-50 yuant költök és a rizs sehol nincs ingyen… még így is persze olcsó, mert általaban olasz meg india éttermekben eszem, ennek a duplájáért.
5 éve élek Kínában. 18-20 órát melózok egy héten (3 délután) és 12-14ezer RMB-t kapok egy hónapban. 400 nm-es villát bérelek egy angol sráccal havi 6000-ért már évek óta. Nem rossz dolog, hogy vigyázban tisztelegnek a kapuban amikor meglátnak… Tavaly vettem motort és új laptopot valamint félre tettem 50.000 yuant is… Attól nem tartok, hogy ezt bárki utánam csinálná ilyen kevés melóval és lazasággal – ilyen szerencsével :))
Volt milliárdos barátnőm is aki szponzorálni akart. Még csak rosszul sem nézett ki. Viszont engem a pénz helyett jobban érdekelnek a csinos kínai csajok… több tucatnyival keveredtem össze az évek során. Idén viszont már családra pályázom. A kínai csajok imádnivalóak! Maradok…
papaAndy
Akkor én is leírom, hogy vidéken, egy 3600 lelkes faluban, ahol élek, kb. 12 forintból jön ki egy tojás a csirkéinkből, szép nagy, sárga belű, tutira organik. De ha valaki lustaságból nem akarna itt csirkét tartani, 25 forintért kap azoktól tojást, akiknek van csirkéjük (ezért valójában nekünk ingyen van a tojás, mert a felét eladjuk). A méltán híres helyi kolbi vagy kolozsvári szalonna fele annyiba kerül háznál, mint Pesten a multinál a tartósítóval telerakott. Ha 60 forintot kellene adnom a krumpli kilójáért, akkor nagyon kényelmes lennék, mert valóban annyi, de csak annak, aki kicsit lustika volt megtermelni a kertben, vagy megvenni ősszel, amikor a nagyobb termelők 1000 ft / 30 kg zsák áron adták a semmivel nem tartósított, még koszos krumplit. Vagyis 33 forint/kiló áron bárki megvehette, ha jól tárolta, még nem csírázik. Ezek a vidék előnyei, én cirka 45 évet éltem nagyvárosokban (Pest, Augsburg, L.A.), de azt gondolom most már nem szeretnék.
De valóban, az ilyen alapvető élelmiszereket leszámítva biztosan sokkal olcsóbb a legtöbb termék és szolgáltatás átszámítva. Ennek sok oka lehet, gondolom, nincs túlburjánzott szociális-háló és eltartandó demokratikus csürhe, ami miatt mindennek az ára főleg adó. Valószínűleg az átlagbérek is alacsonyak és a dokihoz sem megy el,. aki csak éppen unatkozik, hogy a gyógyszermaffiának is juttasson az adóforintokból. Nyugaton (itt), a legtöbben nem fogják fel, hogy amikor mindent ingyen vagy kedvezményesen követelnek, valójában 2-3-szoros áron kapják meg (a központi újraelosztás miatt rárakodó költségek miatt), igaz ezt csak azok fizetik meg, akik dolgoznak/adóznak, nem feltétlenül a nem létező „ingyen ebédet” elfogyasztók.
A menekvés, a minél nagyobb fokú Önellátás. Amit lehet a faluban kp-ért megvenni, napelemekkel, fúrt kutakkal, engedélyezett fakitermeléssel a sárgacsekkek minimálisra szorítása, a kert megművelésével az élelmiszerlánc minél hathatósabb ellenőrzése.
Sajnos most még a fiatalok nagy része elmegy külföldre vagy pesti panelbe innen is, de a fogyás nagyon lelassult a válság miatt, mert egyre több 1-3 gyerekes elvált jön haza, miután a városban már fenntarthatatlan lett az anyagi helyzete. Itt sem él jól, aki nem tud vállalkozni, gazdálkodni, vagy bedolgozni, de legalább van hol laknia, van mit ennie az egész családnak, és arany élete van a gyerekeinek egy törődő, biztonságos környezetben.
Véleményen szerint a nagyvárosokban való élet egyre nagyobb kockázattal jár egy vidéki menekülőúttal nem rendelkező családnak. 1-2 hét teljes áramszünet anarchiába torkollna egy milliós városban, főleg a panel dzsungelekben. Ha nem működnének az ellátó rendszerek, nem lenne víz, még az angol wc sem működne, 2-5 napi táplálék lenne csak a családok nagy részének, megindulnának a csúnya rablások, stb. Még a szükségállapot elrendelése sem lenne sokáig fenntartható, több millió őrjöngve követelődző fázó és éhes polgárt nem tudna pár ezer rendfenntartó sokáig kontrollálni… Valószínűleg nekünk is le kellene zárnunk a bevezető utakat.
Visszatérve Kínához: igen, valószínűleg ott is jó a vidék, ha nem nyomortanya és van jó meló. Voltam 2-szer Japánban, hosszú szőke hajam volt még akkor, én is érzékeltem, hogy itt még dolgoznom sem kellene 🙂
De mivel minden relatív, tényleg nem igazán érdemes átszámolgatni a krumpli árát, mert ha pl. gén-kezelt, akkor az számomra már nem étel. Az USA-ban 11 évig éltem, ott a netto árak közel voltak a magyar árakhoz, az „ÁFA” pedig csak 6% körül volt (tudom nem ÁFA, hanem „state tax”). Viszont a fizetésekhez képest majdnem minden nevetségesen olcsóbb volt, mint itthon. Az energia fele egyharmada az itthoni áraknak átszámítva is. Viszont az orvos és a lakbér pl. elvihette a megtakarítást, ha beteges volt valaki és nem volt saját, kifizetett ingatlana (ami keveseknek volt). Szóval szerintem mindig egyénfüggő, hogy hol, milyen színvonalon él meg az ember, mi fontos neki.
Akinek a családja a fontos, az külföldön nem boldog egy idő után, akinek pedig nincsenek mély gyökerei az bárhol lehet akár tartósan boldog is. Ha valaki szőke és jól néz ki, akkor Ázsiában már ebből is jól megél. Ha valakinek jó a szakmája, akkor (tőlünk) nyugaton is jól kereshet. Akiknek volt eszük és tőkéjük (vagy gátlástalanok voltak) a rendszerváltáskor, és pl. földeket vásároltak, azok most itt falun is úgy élnek, hogy már nem tudják, hányadik luxus terepjárót vegyék meg a családnak, és hány lovat tarthat a gyerek. Mindenhol megvan mennyit ér egy adott ember, van ahol erre a tulajdonságra nagyobb a kereslet, van, ahol arra. Itt pl. nehezen keresne dollármilliókat egy jó színész, ahhoz Kaliforniába kellene mennie. Viszont egy jó gazda némi földdel már nagyon jól megél itt is.
seagull
@Chaoyang: érdekelne, pontosan hol bérelsz ekkora villát 6000-ér, mert én ennél drágábban találtam csak. Nem kötözködésképpen, tényleg érdekel.
édes-savanyú
@Chaoyang: 15 órát melózom egy héten, a szerzőhöz hasonlóan egy vidéki középsuliban. A szállásomat a suli fizeti, s a bérem is csak 8000 jüen, s motort sem vettem, viszont voltam a téli szünetben a fülöp-szigeteken és vettem egy laptopot is. A megtakarításom pedig több mint amiről te számoltál be. És gyanítom, hogy nem vagyok vele egyedül.:) Csak nincs mindenkinek ekkora arca, mint neked, hogy ezzel rajoljon. De amúgy örülök, hogy bejött az élet, s még kitartott hímringyóként is sikerült működnöd.
Liping
@édes-savanyú: Légyszi, ne kezdjünk el személyeskedni. Mindenki más, de ezen a blogon eddig kulturáltan zajlottak a dolgok, maradjon is így.